jobb énnékem holtom, hogynem éltem,
monda az Úr Isten alítod-e Jónás,
hogy a Borostyánert igazán haragszol.

Felele ott Jónás az nagy Úr Istennek,
igazán haragszom én mind haláliglan,
monda az Úr Isten, bánod az Borostyánt,
kire munka nem volt, te sem ültetted volt.

Egy éjjel el-felnőtt, másod ím elveszött,
ezön te bánkódol, nem az nagy várason,
miért nem engednék én is ez városnak,
melybe százhúszezer embernél több vagyon.

Ezeket az Isten nekünk meg íratta,
nagy irgalmas voltát ebben ajánlotta,
megtért bűnesöket hozzája fogadja,
csak az bűnt valóba ki-ki mind elhagyja.

Jónás nagy szent vala, de nagy bűnös vala,
mert az nagy Istennek engedetlen vala,
és teremtőjére ü haragszik vala,
hogy az bűnösöknek megkegyelmez vala.

Ezzel meg jelönté az hatalmas Isten,
az ember mely gyarló és mely engedetlen,
hogy senki ne bízzék ünnön szentségében,
mert ha mostan jámbor, lehet még hitetlen.

Jónást az Úr Isten az bűnért megveré,
mert nem veszi vala Istennek beszédét,
azért mi hallgassuk Istennek igéjét,
mert ha megvetendjük, értjük büntetését.