jobb énnékem
holtom, hogynem éltem,
monda az Úr Isten alítod-e Jónás,
hogy a
Borostyánert igazán haragszol.
Felele ott
Jónás az nagy Úr Istennek,
igazán haragszom én mind
haláliglan,
monda az Úr Isten, bánod az Borostyánt,
kire
munka nem volt, te sem ültetted volt.
Egy éjjel
el-felnőtt, másod ím elveszött,
ezön te bánkódol, nem az nagy
várason,
miért nem engednék én is ez városnak,
melybe
százhúszezer embernél több vagyon.
Ezeket az
Isten nekünk meg íratta,
nagy irgalmas voltát ebben
ajánlotta,
megtért bűnesöket hozzája
fogadja,
csak az bűnt valóba ki-ki mind elhagyja.
Jónás nagy
szent vala, de nagy bűnös vala,
mert az
nagy Istennek engedetlen vala,
és teremtőjére ü haragszik
vala,
hogy az bűnösöknek megkegyelmez vala.
Ezzel meg
jelönté az hatalmas Isten,
az ember mely
gyarló és mely engedetlen,
hogy senki ne
bízzék ünnön szentségében,
mert ha mostan jámbor, lehet még
hitetlen.
Jónást az Úr
Isten az bűnért megveré,
mert nem veszi
vala Istennek beszédét,
azért mi hallgassuk Istennek igéjét,
mert
ha megvetendjük, értjük büntetését.