gyen ez nagy vésznek oka,
az sorsot megveték és Jónásra esék.

Mondanak Jónásnak, jelents meg minekönk,
micsoda az oka ez nagy háborúnak,
mondd meg, mi dolgos vagy, miféle ember vagy,
és mondd meg, hova mégy, miféle nemzet vagy.

Szóla ottan Jónás, nekik ezt felele,
Zsidó nemzetségből való ember vagyok,
félöm és tisztölöm az Mennyei Istent,
hogy ki teremtötte az Tengert és Földet.

Az nagy háborúnak okát ím ezt monda,
mert az Isten előtt elfutott volna,
azért az hajósok mind megfélemlének,
kezdék dorgálnia, miért hogy ezt tötted.

Mit tegyünk teneked, hogy ez vész megszűnjék,
mert im így jól látod ez Tengernek vészét,
minduntalan feljebb nevekedik,
nagy szörnyű zúgással, habokkal felbuzdul.

Jónás monda nekik, fogjatok engemet,
és vessetek el-be Tengernek vizébe,
megszűnik legottan az vész, az háború,
mert jól tudom, hogy én vagyok ennek oka.

Az hajós Mesterek evezni kezdenek,
akarnak kimenni Jónással az partra,
de nem lehet vala, mert az Tenger vize,
ellenek árradván visszaveri vala.

Kiáltván ezt mondják, kérünk nagy Úr Isten,
az igaz embernek Lelkébe ne veszünk,
mert mint