te akarod, úgyan cseleködtünk,
ne fertesztessünk meg ártatlan vérében.

Nem lőn mit tenniek, szegin Jónást fogák,
az Tengerbe veték, az Tenger megszűnék,
és megfélemlének, az Istentől kérik,
áldozatot tőnek, az Istent dicsírék.

Szerze az Úr Isten egy igen nagy halat,
nagy sötét torkába hogy Jónást benyelné,
kinek lőn gyomrában három éjjel, nappal,
Istenhez kiálta, imezt mondja vala.

Nagy veszedelmemből, pokolnak gyomrából,
te hozzád kiáltok felséges Úr Isten,
és te meg hallgassad én imádságomat,
mikor vonakodván ezt gondolom vala.

Bevettél engemet Tenger mélségébe,
meg környékezének engemet nagy vizek,
és az te örvénid, hatalmas habaid,
reám borulának és el merítenek.

Én elvetött vagyok te szömeid előtt,
vallyon mikor megyek, Úr Isten, elődbe,
megkörnyékeztenek engemet nagy vizek,
Tengerek mélségek fejemre burultak.

Nagy magas hegyeknek alája vetettem,
földnek saraiaval el-be rekesztettem,
emelj fel engemet, én Uram Istenem,
tarts meg életömet ez veszedelemtől.

Mikor én lelkembe ekképpen gyötrődnem,
rólad emlékezem kegyelmes Istenem,
hogy te meghallgassad én könyergésemet,
kiért neked adok nagy hálát örökké.