ben, és Heliodorust
        erősen verik vala.

Mikoron az földön azképpen fetrenge,
mint egy haló ember úgy kapálódik vala,
ragadák szolgái tevék Lektikában^*
        és vivék szállására.

Ismerék mindnyájan az Istennek hatalmát,
nagy Isten az Zsidók Istene, mind azt vallják,
ki ellen ne legyen sohul semmi erő,
        mindnyájan azt kiáltják.

Fekszik azonközben hadnagyuk az szálláson,
szavát sem vehetik, féltik meghalni fogjon,
az főpapot kérik, Heliodorusért
        Istennek könyörögjön.

Oniás pap kész lőn mindjárást ez dologhoz,
készüle azonnal ott áldozattételhez,
ne vélje az király, hogy ük álnok szívvel
        voltak Heliodorushoz.

Mikor így érötte Oniás könyörögne,
elébbi két ifjú még azon öltezetbe,
Heliodorusnak állnak eleiben,
        és így szólnak nékie.

Keszönjed te, úgy mond, ezt az Oniás papnak,
hogy lesz haladása máról te halálodnak,
mert az ő kedvéért lött elhaladása
        halálod órájának.

Te penig meglássad, hogy el ne feledkezzél,
az Istentül mastan miként megverettettél,
urad udvarában, sőt mindenek előtt,
        te erről emlékezzél.

Lőn meggyógyulása mihelyt Heliodorusnak,
sok áldozatokat tőn ott az Úr Istennek,
nagy fogadásokat és igéretöket
        jelente ott az Úrnak.

Igen megköszöné jótettét Oniásnak,
hamar készüljenek, parancsolja hadának,
az kincset ott ha-

^* gyaloghintó