ben,
és Heliodorust
erősen verik
vala.
Mikoron
az földön azképpen fetrenge,
mint egy haló ember úgy kapálódik
vala,
ragadák szolgái tevék Lektikában*
és vivék szállására.
Ismerék
mindnyájan az Istennek hatalmát,
nagy Isten az Zsidók Istene, mind
azt vallják,
ki ellen ne legyen sohul semmi erő,
mindnyájan azt kiáltják.
Fekszik
azonközben hadnagyuk az szálláson,
szavát sem vehetik, féltik
meghalni fogjon,
az főpapot kérik, Heliodorusért
Istennek könyörögjön.
Oniás
pap kész lőn mindjárást ez dologhoz,
készüle azonnal ott
áldozattételhez,
ne vélje az király, hogy ük álnok szívvel
voltak Heliodorushoz.
Mikor
így érötte Oniás könyörögne,
elébbi két ifjú még azon
öltezetbe,
Heliodorusnak állnak eleiben,
és így szólnak nékie.
Keszönjed
te, úgy mond, ezt az Oniás papnak,
hogy lesz haladása máról te
halálodnak,
mert az ő kedvéért lött elhaladása
halálod órájának.
Te
penig meglássad, hogy el ne feledkezzél,
az Istentül mastan miként
megverettettél,
urad udvarában, sőt mindenek előtt,
te erről emlékezzél.
Lőn
meggyógyulása mihelyt Heliodorusnak,
sok áldozatokat tőn ott az Úr
Istennek,
nagy fogadásokat és igéretöket
jelente ott az Úrnak.
Igen
megköszöné jótettét Oniásnak,
hamar készüljenek, parancsolja
hadának,
az kincset ott ha-
*
gyaloghintó