A KOLLÉGIUM AZ 1951–1987 KÖZÖTTI ÉVEKBEN

I. A KOLLÉGIUM SZERVEZETÉNEK ALAKULÁSA 1951 UTÁN

Az iskolák államosítása után történt átrendeződésben a Kollégium egyrészt elvesztette néhány iskoláját,¹ másrészt visszanyerte régi egységét, amely akkor kezdett megbomlani, amikor előbb 1914-ben, a Debreceni Tudományegyetem létrejöttével kivált belőle a teológiai, bölcsészeti és jogi fakultása, majd csaknem ezzel egy időben a gimnázium saját új épületébe költözve élte a maga autonóm életét. Ezeket az intézményeket ezentúl a kollégiumi internátusok, ill. a Lelkészképző Intézet és a Református Tanárképző Intézet laza szálai fűzték az ősi Kollégiumhoz. Jóllehet a Kollégium ösztöndíjrendszerével továbbra is bőkezűen segítette mind a gimnáziumi mind az egyetemi internátusában lakó diákjait, mindez nem akadályozta meg a régi egység megbomlását, a szellemi hagyományok és a diákélet hagyományainak megtörését. Innen magyarázható, hogy a század közepére hiába keressük az egységes és egykor legendás debreceni szellemiséget a Kollégiumban, amíg Sárospatak és Pápa fennállása idején végig töretlenül megőrizte a maga hagyományait.

Amikor a Debreceni Tudományegyetem Teológiai Fakultása 1950-ben végleg visszaköltözött a Kollégium épületébe és átalakult Teológiai Akadémiává és 1972-ben ezt követte a Református Gimnázium is (amely nevébe felvette a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma címet), akkor a Kollégium egyrészt visszanyerte akadémiai rangját, másrészt nagyot lépett előre a régi egység újszerű megteremtésére. E két tanintézethez járult 1977-től a Diakónusképző Intézet, majd a Teológiai Akadémia Levelező Tagozata (1979) és a Kántorképző Intézet. Valójában ez az öt tanintézet alkotja a mai Debreceni Református Kollégiumot, amelyet a Kollégium Külön Igazgatótanácsa fog egybe. Mivel ezek a tanintézetek egyben országos intézmények, zsinati szinten a Közös Igazgatótanács kormányozza őket, a közvetlen irányításuk pedig a Külön Igazgatótanács elnökségének a feladata.²

A Debreceni Református Kollégium valójában azonban több egy öt tagozatból álló tanintézetnél. A Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára, a közszájon még ma is „Kollégiumi Nagykönyvtár”, a „Tiszántúli Egyházkerület Levéltára”, a régi Kollégiumi Levéltár örököse, az „Iskolatörténeti és Egyházművészeti Múzeum”, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei szintén a Kollégium szerves részét alkotják.

A Kollégiumban folyó tanító, nevelő és tudományos kutató munkát szolgálják a teológiai, gimnáziumi fiú- és leányinternátus és a diakónusképző internátusa, valamint a menza, régi debreceni elnevezéssel a „tápintézet”, ahol évenként átlagban 500 diák lakik illetve étkezik. Minden internátus és a tápintézet önálló intézmény, külön igazgatóval. Ugyancsak fontos szerepet tölt be a Kollégium Sokszorosító Irodája, amely első renden a Teológiai Akadémia tanulmányi munkáját szolgálja stúdiumok és tankönyvek sokszorosításával, de elősegíti a gimnázium és a diakónusképzőben folyó oktatást is. A Kollégium mindennapi életét kiszolgáló intézmények még a kollégiumi betegszobák, ahol minden nap orvosi rendelés van és ahol a könnyebben megbetegedett diákok szakszerű ápolói felügyelet mellett gyógyulhatnak. A Kollégiumban lakó diákokat látogató szülők elszállásolását szolgálják a vendégszobák.

A Kollégium pénzügyeit, az ötszáz diák és kb. százötven alkalmazott fenntartását, ill. fizetését, valamint a Kollégium épületének karbantartásával kapcsolatos pénzügyeket szintén a Kollégiumban elhelyezett hivatal, a Tiszántúli Egyházkerület és Református Kollégium Gazdasági Hivatala végzi. A hatalmas épület állagának megóvásával a karbantartó részleg foglalkozik.

Jóllehet nem alkot külön intézményt, mégis külön intézménnyé nőtt a Kollégium énekkara, a Kántus, amely a hatvanas évek végétől újabb virágkorát éli. Mint legmagasabban minősített amatőr énekkar nemcsak a Kollégium és Debrecen város zenei életének fontos cselekvő részese, hanem olyan közösség, amely a Kollégium ifjúságának az életére ösztönző és fegyelmező hatással van, hazai és külföldi szereplésével szép hírnevet szerzett a Kollégiumnak.³

A Kollégium intézményeit és egész szervezetét koordinálja a Főigazgatói Iroda, amelynek élén a kollégiumi főigazgató áll.⁴ A Kollégium egyes intézményei önállóak, élükön az igazgatóval saját szabályzatuk szerint működnek. A főigazgató ezért kezdetben, 1958-ig a mindenkori dékán volt, a főigazgatói cím pedig inkább megtiszteltetés mint munka. Az intézmények megelevenedésével, a munka és az ügyek sokasodásával azonban szükségessé vált egy önálló jogkörrel bíró főigazgatói állás megszervezése, hogy az intézmények ne külön-külön forduljanak minden ügyükkel a Külön Igazgatótanács elnökségéhez, hanem a főigazgató referálásával. Bár ez a rendszer a Tudományos Gyűjtemények és a Teológiai Akadémia öröklött jogai miatt még nem működik egységesen, a főigazgató valójában a Kollégium rectora, aki egyházunk legrégibb intézményét képviseli az egyházi felettes szervek, a világi hatóságok és a Kollégium magas rangú vendégei előtt. Miután a kollégiumi főigazgatót a Külön Igazgatótanács választja és ezt a meghatározatlan időre való választást a Zsinati Tanács is megerősíti, ezért valójában a Kollégium vezetésének folyamatosságát a főigazgató képviseli. Bár a főigazgatói kinevezés nincs kötve a teológiai professzori státushoz, eddig a főigazgatók kizárólag a teológiai tanári karból kerültek ki. Ez a szokás biztosítja a főigazgató tekintélyét azokban az esetekben is, amikor ezt írott törvények nem szabályozzák. A Főigazgatói Iroda munkáját a főigazgatói irodavezető és a főigazgatói titkár látják el. A főigazgató mellé van beosztva a kollégiumi senior, aki főként a legációs ügyekben segít a főigazgatónak és tartja a kapcsolatot a teológiai hallgatók, ill. a kollégiumi ifjúság és a Főigazgatói Iroda között.

A Kollégium főhatóságai:⁵ A Külön Igazgatótanács, amelynek elnöksége a Tiszántúli és Tiszáninneni Egyházkerület elnöksége. A Külön Igazgatótanács lelkészi elnöke mindig a Tiszántúli Egyházkerület püspöke, világi elnöke a Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka, helyetteseik a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke és főgondnoka. A Külön Igazgatótanács a Kollégiumi Szabályzat szerint egy évben egyszer ülésezik és áttekinti a Kollégium ügyeinek egészét és irányt szab működésének, megválasztja a főigazgatót és helyettesét. A Külön Igazgatótanács elnökének joga a tagozatok igazgatóinak kinevezése, a gimnáziumi tanárok alkalmazása, a közvetlen felügyelet az egyes tagozatok felett. A Teológiai Akadémia tanárait és dékánját, illetve prodékánját a professzori kar választja és a Külön Igazgatótanács elnöksége hagyja jóvá és terjeszti fel megerősítésre a Közös Igazgatótanács Elnökségének, amelyik gyakorlatilag a Zsinat Elnöksége. A Teológiai Akadémia professzorai, a főigazgató és a gimnázium igazgatója a Zsinat, ill. a Zsinati Tanács előtt tesz esküt. A Debreceni Református Kollégiumnak, mint országos intézménynek a szabályzatát a Zsinat állapítja meg, illetve hagyja jóvá.

A Kollégiumban elhelyezkedő Nagykönyvtár, Levéltár és Múzeum, azaz a Tudományos Gyűjtemények közvetlen felügyeletét és igazgatását, vezetőinek és alkalmazottainak kinevezését közvetlenül a Tiszántúli Egyházkerület Elnöksége végzi.

Az intézményeket érintő közös ügyeket a Kollégiumi Intézőtanács koordinálja. A Kollégiumi Intézőtanács elnöksége a Tiszántúli Egyházkerület elnöksége, tagjai a Kollégium tagozatainak igazgatói. Az Intézőtanács előadója a kollégiumi főigazgató. A testületnek a szabályzat szerint havonként kell ülésezni.

A Debreceni Református Kollégium igazgatása a Zsinat által, illetve a Tiszántúli Egyházkerület Közgyűlése által jóváhagyott szabályzatok szerint történik. Ezek a szabályzatok, amelyek egyrészt fölveszik magukban az iskola régi törvényeinek és szokásainak maradandó és használható részét, másrészt olyan új elemeket tartalmaznak, amelyek az 1951. évvel kezdődő új korszak követelményeinek megfelelnek. A tanintézeteken belül a Kollégium demokratikus hagyományainak megfelelően a Teológiai Akadémián diáktanács, a gimnáziumban az ún. „sedes” működik, amely a diákság belső ügyeivel foglalkozik, és olykor javaslatot tesz a Kollégium főhatóságának, ill. az iskolák vezetőségének.

II. A KOLLÉGIUM FELADATAI ÉS JELENTŐSÉGE LEGÚJABB KORSZAKÁBAN

A Kollégiumról bátran elmondhatjuk, hogy sokcélú intézmény. A Teológiai Akadémia képzi a Tiszántúli és Tiszáninneni Egyházkerület részére a lelkipásztorokat, gondoskodik tudományos utánpótlásról a doktorálásokra való felkészítéssel ösztöndíjas diákok ajánlásával. A díszdoktori címek adományozásával erősíti a külföldi testvérakadémiákkal és fakultásokkal való kapcsolatokat.

A református Gimnázium, mint az ország egyetlen református középiskolája első sorban gondoskodik a teológiai hallgatók utánpótlásáról, de annak a református értelmiségnek a neveléséről is, amely zsinatpresbiteri rendszerünkben az egyház vezetésében a kettős elnökség útján minden szinten jelen van. A gimnáziumi oktatás és nevelés arra törekszik ezen felül, hogy református hitükhöz és hazájukhoz hű, kiválóan képzett fiatalokat bocsásson ki a Kollégiumból, akik képviselői lesznek annak a református puritán kegyességnek és életeszménynek, valamint azoknak a haladó hagyományoknak, gazdag szellemi tradíciónak, amelyet századokon át a Debreceni Református Kollégium képviselt.

A Diakónusképző Intézet az egyházi szeretetszolgálati intézményeknek nevel munkás utánpótlást, de célja az, hogy a gyülekezetekbe is képzett diakóniai munkások kerüljenek, akik egyházunk társadalmi missziói munkáinak is vezető szakértőivé váljanak.

A Tudományos Gyűjtemények feladata a Kollégium hatalmas kulturális kincseinek a megőrzése, amelyek egyúttal az egyetemes magyar kultúra kincsei is. A monográfia résztanulmányai között ezeknek a gyűjteményeknek és történetüknek, munkájuknak a feldolgozása külön-külön is sorra kerül. Annyit azonban szükséges legújabb korszakunk általános leírásánál is megemlíteni, hogy a Nagykönyvtár ebben az időszakban haladta túl az 500 000 kötetlétszámot, és így ma is a legnagyobb magyar egyházi könyvtár. A Nagykönyvtár kézirattárának feldolgozása megtörtént,⁶ a régi anyagból az orvosi és a földrajzi anyag katalóguskönyvben való kiadása is végbement,⁷ az egyháztörténeti anyag feldolgozása folyamatban van. A Nagykönyvtár 1954 óta szerződésben megállapított együttműködésben van a Debreceni Egyetemi Könyvtárral, ezt a szerződést 1987-ben újabb húsz esztendőre megújították.⁸ Ennek az egyezménynek a keretében a Nagykönyvtár eredményesen együttműködik második nemzeti könyvtárunkkal közös kiállítások rendezésében, tapasztalatcserében, a könyvtárosok továbbképzésében, letéti állományunk növelésében. A könyvtárosképzésben segítséget nyújt az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárszaki tanszéke. A Nagykönyvtár olvasók ezreit és kutatók százait segíti évenként szaktanácsadással. A múzeummal és a Levéltárral együtt magas szintű kiállításokat rendez jeles évfordulókon a Kollégium és egyházunk nagyjainak emlékére, de saját értékes könyvgyűjteménye reprezentálására is.⁹

A Múzeum két nagy kiállítási termében mutatja be a Kollégium iskolatörténetét és a Nagyalföld magyar református egyházművészetét amely egyben az alföldi mezővárosok népi iparművészete is. A Múzeum műtárgyairól rendszeresen jelennek meg szakszerű és értékes kiadványok.¹⁰ Értékes gyűjteményében 14 487 muzeális tárgy van.

A Levéltár belső fondja 836 m folyó anyagot tartalmaz, rendkívül értékes egyháztörténeti és iskolatörténeti dokumentumokkal. Az 1984-ben megjelent levéltári ismertetője¹¹ nélkülözhetetlen segítséget nyújt az intézményben folyó széleskörű kutatómunkához. A Levéltár feladata a Tiszántúli Egyházkerület gyülekezetei régi levéltári anyagának összegyűjtése és biztonságba helyezése. Ez intézmény feladata még a Hajdúhadházi és Kenderesi Fióklevéltárak gondozása is.

A Kollégiumban elhelyezett Tudományos Gyűjtemények legfőbb felügyeleti szerve az Országos Gyűjteményi Tanács, amely a Sárospataki, Ráday, Pápai és Kecskeméti Gyűjteményeket foglalja magába és ezeknek a munkáját egységes szabályzat szerint rendezi.¹²

A Kollégiumban igen fontos szerepe van az Oratóriumnak, amely Debrecen legjelesebb nemzeti emlékhelye. Itt tartotta üléseit 1849 telén és tavaszán Kossuth Lajos vezetése alatt a forradalmi országgyűlés és itt hozták meg 1849. április 14-én a Habsburg Ház trónfosztásáról azt a határozatot, amelyet a Függetlenségi Nyilatkozatban proklamáltak. Ugyancsak az Oratóriumban ülésezett 1944. december 21–22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely több fontos határozatával lefektette az új demokratikus Magyarország alapjait.

A Nagykönyvtár kiállító termének, a Múzeumnak és az Oratóriumnak igen jelentős szerepe van a Kollégium történelmi és kulturális jelentősége reprezentálásában. Ezeknek a helyeknek a megtekintése évenként 80–100 000 embert vonz. Ezeknek kb. negyven százaléka diák, akik közül sokan itt szembesülnek a Református Egyház által a múltban képviselt haladó kulturális és szabadságharcos hagyományokkal. Így a Kollégium hatalmas vonzáskörzetével a nemzeti hagyományok ápolását, a hazafias nevelést és nemzeti önbecsülésünk ügyét is szolgálja. A külföldi látogató csoportok számára bemutatja Kelet-Magyarország kulturális centrumának Debrecennek századokon át összegyűjtött értékeit, európai szintű gyűjteményeit, és ezzel nemzetünk hírének az öregbítését is szolgálja.

A Kollégiumot különösen a renoválás befejezése utáni években, 1977 után évenként átlag 100–150 magas rangú hazai és külföldi, egyházi és világi delegáció látogatja meg. Ezekből is kiemelkedik Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának látogatása 1978-ban, Kreisky osztrák kancellár, Koivisto finn államelnök és II. Margit dán királynő, Kohl nyugatnémet kancellár látogatása. Államférfiaknak, külföldi testvéregyházak vezetőinek érdeklődése a Kollégium iránt alkalmat ad a béke és a nemzetek közötti barátság erősítésére, illetve ökumenikus kapcsolataink elmélyítésére, a Magyar Népköztársaságban az állam és az egyház viszonyának rendezésében elért eredmények továbbadására, a hazánkban folyó marxista–keresztyén dialógus ismertetésére. Szinte kivétel nélkül minden külföldi protestáns küldöttség és egyházi vezető meglátogatja a Kollégiumot, aki csak eljut Magyarországra. Ez teszi 450 éves intézményünket a magyar békemozgalom és ökumenikus mozgalom egyik kiemelkedő helyévé. A küldöttség fogadása sok munkát ró a Kollégium, főleg a főigazgatói iroda alkalmazottaira, de az eredmények mutatják, hogy ennek a küldetésnek a vállalása megéri a sok lelkiismeretes és odaadó munkát, amit a felkészülések és a látogatások lebonyolítása jelent. A Debreceni Református Kollégiumnak mind az öt kontinensen jó híre van. A Kollégium tartja a kapcsolatait azokkal a diákjaival is, akik idegenbe szakadtak, valamint azokkal a testvérakadémiákkal, ahol a határainkon kívül élő református lelkipásztorok képzése folyik, sőt maga is részt vállal ezek képzésében. Ezzel hozzájárul a külföldi magyarság körében a magyarságtudat fenntartásához, az óhaza iránti szeretet és megbecsülés erősítéséhez, a gyökerek ápolásához.

A Kollégium jelentős konferenciaközpont is, amely nemcsak a Tiszántúli Egyházkerület közgyűléseinek, presbiteri, gondnoki, lelkésznéi, ifjúsági konferenciáinak, hanem rangos országos és nemzetközi konferenciáknak ad helyet időről időre.

Ezek közül jelentősebbek a Magyarországi Református Egyház 1567-es debreceni alapító zsinatának az emlékére rendezett emlékünnep, amelyen a külföldi testvéregyházak és protestáns világszervezetek képviselői is jelen voltak; a Kollégium renoválásának hálaadó ünnepe 1972-ben, nagy nemzetközi részvétellel. 1976-ban a magyar református gályarab lelkészek de Ruyter holland admirális által való megszabadítására való emlékezés, 1984-ben nemzetközi Zwingli-szimpozion, Zwingli születésének 500. évfordulóján, 1984-ben az Európai Szocialista Országok Szisztematikus Teológusai Dialógus Konferenciának alakuló ülése, 1986-ban a Kálvin Kutatók Világkongresszusa. 1972-től 1986-ig minden évben itt ülésezett a Doktorok Kollégiuma augusztus utolsó hetében. Kiemelkedő esemény volt az Ideiglenes Nemzetgyűlés 40. évfordulóján az Oratóriumban rendezett parlamenti emlékülés, amelyen a kormány és az ország vezetői és kiemelkedő közéleti személyiségei voltak jelen.

Visszatekintve az 1951 és 1987 közötti évekre megállapíthatjuk, hogy bár egyrészt a Debreceni Kollégiumnak az általános iskola, a tanítóképző intézet, a tanárképző intézet elvesztésével jelentősége pedagógiai szempontból csökkent, másrészt a Teológiai Fakultásnak a Kollégiumba való visszaköltözésével és Akadémiává alakulásával, a Református Gimnáziumnak a Kollégiumba való visszaköltözésével és integrálásával, a Diakónusképző Intézet felállításával, egyházunk kántorképzésének Debrecenbe való koncentrálásával egyházi szempontból növekedett. De a Kollégiumban folyó tudományos munka, a Tudományos Gyűjtemények és kiállítások tömeges és magas szintű delegációk által való látogatása világi szempontból, hazai és nemzetközi távlatban is növelte a Debreceni Református Kollégium tekintélyét. A Kollégium egysége pedig azáltal, hogy egy épületcsoportban, egységes szellemben folyik a tanítás és nevelés az ősi iskola egységét a régi debreceniség időszerű megélését elősegítette.

Mindennek a munkának méltó keretet biztosít a Kollégium épülete, amelyet 1963 és 1978 között, mintegy tizenöt évi munkával felújítottak. Felújítás összege akkori értékben 52 millió forint volt. Ebből 30 millió a Gimnázium épületének eladásából, 10 millió állami segítségből, 12 millió pedig a gyülekezetek és a külföldi testvéregyházak adományából származott. A Gimnázium régi épülete azért vált feleslegessé, mert a Kollégium két épülete, az 1802–16 között épült és a múlt század második részében egységes stílusban befejezett nagy négyszög épület és a XX. század elején épült ún. egyetemi internátus kibővített épülete, elegendőnek bizonyult a Kollégium akkor meglévő iskoláinak elhelyezésére. A Diakónusképző Intézet létrejöttével, a gimnázium tanulóinak és a teológia hallgatóinak az utóbbi évtizedben történt örvendetes megnövekedésével a Kollégium azonban újra bővítésre szorul.

Az 1963–78. években végzett renoválásból kimaradt a Nagykönyvtár, amelynek felújítása új raktárral és a nagy kiállító terem újjáépítésével 1987-ben kezdődött el a Művelődési Minisztérium 2 millió forintos segítségéből.

A Kollégium renoválását Bartha Tibor püspök szervezte meg és vezette. Ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett Debrecen és az ország egyik legjelesebb műemlék épületének a teljes romlástól való megóvásához. Így most a Kollégium impozáns, újklasszikus stílusban épült tömbje régi fényében megújulva várja az évről-évre honfoglaló diákok sokaságát, – akiknek korszerű, meleg otthont adnak a régi megszentelt tradíciókat árasztó és nagy szellemek emlékét idéző falak –, a messze földről jövő látogatókat pedig lenyűgözi stílusának nemes egyszerűségével párosult grandiozitásával.

Kocsis Elemér

III. A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE A KOLLÉGIUMBAN

1. A Debreceni Tudományegyetem Hittudományi Karának megszűnése és a Teológiai Akadémia megalakulása

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi és június 30-án kihirdetett 23. sz. törvényerejű rendelete értelmében „1. §. Az Alkotmány 54. §-ában foglalt, az állam és az egyház különválasztására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően a budapesti, debreceni és pécsi egyetem hittudományi karát az 1949/50. tanév végével le kell választani az egyetem szervezetéből és további rendelkezés céljából az illetékes egyházaknak kell átadni. 2. §. A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik.”¹³ E törvényerejű rendelet kihirdetése döntően megváltoztatta azoknak a tárgyalásoknak a tartalmát, amelyeket az Egyetemi Tanács a Tiszántúli Egyházkerület Elnökségével és a Hittudományi Karral már 1949-ben kezdeményezett és folytatott.¹⁴. Ezek u. i. arra irányultak, hogy a Tudományegyetem keretében szervezendő Természettudományi Kar nem helyezhető el a korszerű oktatás és kutatómunka igényeit figyelembe véve az áthelyezendő s így megszűnő Jogtudományi Kar helyiségeiben.¹⁵ A Hittudományi Kar minderre tekintettel felajánlotta, hogy – amennyiben a Tiszántúli Református Egyházkerület illetékes területe erre lehetőséget biztosít – kész beköltözni a Kollégiumba s ott tovább működni, mint a Tudományegyetem Hittudományi Fakultása.¹⁶ Az Egyházkerület Elnöksége kedvezően fogadta a Kar javaslatát. A Kollégiumban rendelkezésre bocsátotta e célból a szükséges helyiségeket. A Hittudományi Kar Dékáni Hivatala 1949 decemberében és 1950 januárjában be is költözött. A kormányzat által biztosított mintegy 100 000 Ft-nyi költségből viszonylag rövid idő alatt megtörtént a Hittudományi Kar működtetéséhez szükséges kollégiumi helyiségek kialakítása s ezzel egy időben a beköltözés is.¹⁷ Az idézett törvényerejű rendelet azonban a Hittudományi Karnak a Kollégiumban való berendezkedésén túl azt is feladatául tűzte, hogy önálló intézetté szerveződjék. A Tiszántúli Egyházkerület pedig át kellett, hogy vállalja nemcsak a „szállásadó”, a működéshez helyet biztosító szerepét, hanem az így újjászervezendő intézetnek a fenntartását és működtetését is. Ez természetszerűen többféle újabb (főként anyagi természetű) kérdés megoldása elé állította az Egyházkerületet, illetve annak közgyűlése elnökségét.

Az Egyházkerületi Közgyűlés Elnöksége ezért már a törvényerejű rendelet megjelenése utáni napokban tárgyalásokat kezdeményezett a Vallás- és Közoktatási Minisztériummal. Ezek eredményeként mindkét tárgyaló fél szükségesnek ítélte azt, hogy a Hittudományi Karnak a Tudományegyetem szervezetéből való leválasztását, annak leglényegesebb részletkérdéseivel együtt Egyezményben rögzítsék. Az Egyházkerület elnöksége a Hittudományi Kar véleményét is kérte az Egyezménynek a VKM Elnöki 6. Osztálya által előkészített szövegéről.¹⁸ Az Egyezmény végleges szövegét, (amely bekezdése szerint „A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyarországi Református Egyház Tiszántúli Református Egyházkerülete a Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Karának az egyetem szervezetéről való leválasztása folytán a Tiszántúli Egyházkerület által felállítandó Debreceni Református Teológiai Akadémia kérdéseinek rendezése céljából” kötött „megállapodás”), a Magyar Népköztársaság Kormánya nevében Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Tiszántúli Egyházkerület nevében pedig Péter János püspök és Gavallér Lajos egyházkerületi főgondnok h. írta alá 1950. szeptember 4-én. (Lásd Függelékben!)

A megállapodás biztosítja a Debreceni Református Teológiai Akadémia felállításának lehetőségét és fenntartásának anyagi feltételeit. Az Akadémia helyiségeinek kialakításához még további 50 000 Ft államsegélyt biztosít s az egyházunk államsegélyes időszakának első szakaszára (1953. dec. 31.) kb. évi háromszázezer forint személyi és dologi államsegély folyósítását vállalja az Akadémia fenntartására. A szemináriumi könyvtárak könyvállományát ingyen, a Hittudományi Kar helyiségeinek bútorzatát, berendezési tárgyait pedig – amennyiben az Egyházkerület azok végleges megváltását vállalja – 1968. december 31-ig, évenkénti egyenlő elosztásban kifizetendő 50 000 Ft-ért az Akadémia birtokába adja. A Teológiai Akadémia főhatósága ezt a megoldást választotta. Az Akadémia évi 277 777 Ft átutalásával a megváltási összeget a Tudományegyetemnek időre kifizette, így a berendezési tárgyaknak tulajdonosa lett.

A teológiai oktatás tehát az egyetemről való kiköltözéssel és az egyetem szervezetéről való leválasztással visszatért a Tiszántúlon újra az ősi Kollégiumba. Ennek a visszatérésnek a lebonyolításában sokszor erőn feletti munkát végzett a Hittudományi Kar utolsó két tanévének dékánja, Tóth Endre (1948/49) és Pákozdy László Márton (1949/50). Előbbinek a Hittudományi Kar kiköltözését előkészítő tárgyalások és irányító fáradozások jelentették a dékáni munka többletét. Utóbbinak a Kollégiumban tovább folytatott munka feltételeinek biztosítása mellett feladata lett az új, önálló intézetté szervezés az intézet működésiszabályzat-tervezetének elkészítése. Méltán rögzítettek ez érdemeik a hálás köszönet hangján az akkori kari ülések jegyzőkönyveiben.¹⁹

Az említett szabályzattervezetet, a Tiszántúli Református Egyházkerület Köz-gyűlése jóváhagyásától feltételezetten, az Egyházkerületi Tanács 1950. augusztus 19-én tartott ülése ideiglenesen életbe léptette.²⁰ E határozatával tudomásul vette a Hittudományi Karnak az Egyetem szervezetéről való leválasztását, – a Kollégiumba való beköltözést, – a Tiszántúli Református Egyházkerület Teológiai Akadémiájának felállítását, – a Kollégiumban addig működött Lelkészképző Intézet megszűnését, illetve addigi szolgálatának a megalakuló Akadémia funkciójába való szerves beillesztését és elrendelte az új (első) akadémiai tanév megnyitásának előkészítését. Ennek a feladatnak az egész terhét is, szinte egyedül Pákozdy László Márton hordozta, aki az egyházkerület elnökségétől megbízást kapott arra, hogy az akadémiai év első kari üléséig a dékáni teendőket továbbra is ellássa.²¹

A Szabályzatnak, noha a címében ez van: „szervezeti, tanulmányi és fegyelmi”, lényegében csak az első, az Akadémia szervezetét és működését tartalmazó része van részletesen kidolgozva. Kétségkívül magán viseli a Hittudományi Karnak a Tudományegyetem keretében megszokott, s az egyetemi szabályzatban előírt gyakorlatának több jellegét. (A későbbiek folyamán azonban javarészt ez szolgált alapul az Akadémiai Kar Ügyviteli Szabályzatának belső használatára történt kidolgozásához és a Külön Igazgatótanács Elnöksége általi jóváhagyásához.²²) A Szabályzat II. része ezt a címet viseli: A tanulmányi és fegyelmi szabályzat elkészültéig szóló átmeneti intézkedések. Ez a rész nem tartalmaz érdemi megállapításokat a tananyagra, illetve a tananyag beosztására, – tanszékekre, az előadandó tárgyak tartalmi vonatkozásaira figyelemmel. A hallgatók törzskönyvi lapjaiból, majd az 1950. év II. félévének kari jegyzőkönyvéből kiderül azonban, hogy tanulmányi tekintetben az egyetemi fakultásként is nagy általánosságban követett egyetemes konventi tanulmányi szabályzatot²³ alkalmazza az akadémiai oktatás megindításakor, azzal, hogy a lelkészképzős tárgyakat is beilleszti a hallgatók akadémiai órarendjébe.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Teológiai Akadémiájának újonnan való megalakulása az 1950. szeptember 23-án tartott alakuló (I.) akadémiai tanári kari üléssel, valamint az annak folytatásaként megtartott tanévnyitó istentisztelettel történt meg.²⁴

Az alakuló kari ülésen részt vett az Egyházkerület Elnöksége, Péter János püspök és Gavallér Lajos főgondnok h. is. Mindkét alkalom evangélium szerint reformált egyházunkhoz méltó, szerény keretek között s éppen ezért szent ünnepélyességgel folyt le. A megbízott dékán igeolvasás, imádság és rövid megnyitóbeszéd után²⁵ felkérte az egyházkerület püspökét: adjon engedélyt az Új Kar megalakítására, de mindenekelőtt az új dékán megválasztására. A püspök megilletődött szavakkal röviden jellemezve a végbemenő eseményt, s köszönetet mondva a megbízott dékán és prodékán szolgálataiért, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal megkötött Egyezmény s az Egyházkerületi Tanács határozata értelmében a Debreceni Református Teológiai Akadémiát megalakultnak jelentette ki, – amit az Egyházkerületi Közgyűlésnek kell azután majd bejelenteni.²⁶ Engedélyt adott a Kar dékánjának és prodékánjának megválasztására, majd ennek megtörténte után a megalakult Akadémia első dékánját, Tóth Endre akadémiai rendes tanárt, s prodékánját, Pákozdy László Márton akadémiai rendes tanárt ideiglenesen megerősítette tisztükben. A megalakulás eseménye közvetlenül ezután az Oratóriumban tartott úrvacsorás évnyitó istentisztelettel folytatódott, amelyen Péter János püspök hirdette az Igét.

Az évnyitó után folytatódott kari ülés megbízta a dékánt, hogy a püspök javaslatára határozatban is rögzített köszönetét levélben fejezze ki a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter úrnak.²⁷

A Teológiai Akadémia megalakulása valóban gyorsan pergő események folyamata következtében vált lehetségessé. Ezért tartottuk szükségesnek, hogy annak egyes, de kiváltképpen fontos mozzanatait részletesebben is taglaljuk. Azután azért is, hogy érzékeltessük mind az állami hatóságok (kormányzat, VKM, a Tudomány-egyetem Tanácsa), mind pedig a volt Hittudományi Kar, a Tiszántúli Egyházkerület és az Egyetemes Konvent Elnökségei részéről kölcsönösen megnyilvánult bizalmat és segítőkészséget, a gyakorlati megvalósítás terén egymásnak nyújtott tényleges segítséget, amelyet e folyamat iratanyaga félreérthetetlenül dokumentál. Az egyházunk és az új magyar állam között 1948-ban kötött Egyezmény következtében már akkor kialakuló „egyezményes szellem” első gyümölcsei közé kell sorolnunk valóban ezt az eseményfolyamatot. A Tiszántúli Egyházkerület, sőt – amint az a későbbiek során nyilvánvaló lett – az egész egyházunk lelkészképzése szempontjából döntő fontosságú, történelmi jelentőségű esemény volt ez. Az Egyházkerület püspöke így fogalmazta ezt meg az alakuló kari ülésen mondott rövid beszédében:

„…az egyház lelki testének nagy eseménye történik most. Ez eseményben az Egyház Urának új biztatásai és új kérdései merülnek fel, amelyeket meghallani, s amelyekre válaszolni az új Akadémia, illetve annak tanári kara hivatott.”²⁸

Itt helyénvaló rögzítenünk, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület 1950. december 14–15-i Közgyűlése véglegesen tudomásul vette a Debreceni Református Teológiai Akadémia megalakulását. Megválasztotta a volt Hittudományi Kar tanárait az Akadémia tanáraivá. A teológiai akadémiai szervezeti szabályzat tárgyában azonban halasztó határozatot hozott azzal az indoklással, hogy a Kollégium egységes szabályzatát rövidesen elkészítteti s azzal együtt óhajtja véglegesen ezt is megerősíteni. Addig viszont az ideiglenesen jóváhagyott szabályzat szerint folyjék az Akadémia működése.²⁹

2. A Teológiai Akadémia elhelyezkedése

Az Akadémiai oktatás célját szolgáló helyiségeinek a kialakítása s az 1971. óta kialakultnak mondható elhelyezkedése is folyamatosan ment végbe. Kétségkívül nem zökkenőmentesen. A beköltözéskor a Kollégium igazgatósága még nem tudott azonnal elegendő helyiséget rendelkezésre bocsátani a benne lévő és fokozatosan megszűnő tanintézetek működése miatt.

Legelőször a dékáni hivatali részleget alakították ki az első épület első emeletén, a Füvészkert utca felőli folyosón. Ezt követte a 17-es, valamint az első emeleti keresztfolyosón a 18-as és 19-es tantermeknek a kialakítása. Az első emeleten részben a Darabos utca felőli szárnyon is helyezték el a dogmatikai, az egyháztörténeti, a gyakorlati és a pásztorális teológiai szemináriumokat. A földszinten, a Füvészkert u. felőli folyosón két tantermet rendeztek volna be a terv szerint (52-es és 53-as). Ezekből azonban csak az egyik lett használatba vehetően elkészítve. A földszint Darabos u. felőli folyosóján kapott helyet az újszövetségi, ószövetségi és az etikai szeminárium egyetemi berendezése és könyvállománya. Kezdetben az Akadémia helyiségéül szolgált a volt lelkészképző intézeti tanterem is, majd 1953-tól a Baltazár-terem.

1953 márciusától viszont – a legutóbb említett terem kivételével – a földszinti folyosón igénybe vett valamennyi termet ki kellett üríteni.³⁰ Így az Akadémia valamennyi, a teológiai oktatás célját szolgáló helyisége az első épület első emeletére került. A földszinti helyiségek csak a Kollégium általános renoválásának és a Gimnázium kialakítása munkálatainak folyamatában, az 1970/71-es tanévben kerültek vissza a Teológiai Akadémia használatába. Itt helyezkedhetett el a Teológiai Akadémia Internátusa. Az Akadémiának az elhelyezkedésében azóta stabilnak mondható a helyzet.

3. A tanszékek ügye

A Hittudományi Kar a Tudományegyetemen 8 tanszékkel működött. A VKM ezek közül a dogmatikai tanszéket Vasady Béla vezetőtanárnak az észak-amerikai Egyesült Államokba 1946-ban történt távozása majd lemondása következtében megüresedettnek nyilvánította. A Kar, rendkívül fontosnak ítélvén a tanszék mielőbbi betöltését, javaslatot tett a tanszékre – tanszékcsere útján – Czeglédy Sándornak, az egyházszónoklattan, egyházszertartástan és valláspedagógia nyilvános rendes tanárának a kinevezésére.³¹ A tanszék betöltéséhez a Vallás- és Közoktatásügyi miniszter nem járult hozzá. Pákozdy prodékán pedig arról is tájékoztatja a Kart, hogy a rendszeres (dogmatikai) tanszéket a Karon megszüntették s a költségvetésben is csak 7 tanszék szerepel.³²

A kari ülések jegyzőkönyveiből arra lehet következtetni, hogy a VKM a dogmatikai tanszéket az etikai tanszékkel „párhuzamos tanszéknek” minősítette. A Karnak arról is voltak értesülései, hogy ugyanez vonatkozik a Gyakorlati teológiai és a Pásztorális teológiai tanszékekre is. Valószínűleg ezzel is magyarázható az, hogy a Pásztorális teológiai tanszék vezető tanára, Makkai Sándor, a Kar megkerülésével, nyugdíjazását kérte.³³

Bárhogy volt is, az tény, hogy az idézett törvényerejű rendelet végrehajtásaként létrejött, s már ismertetett Egyezmény 6 tanszékkel számol a hozzácsatolt I. sz. Kimutatásban.

A Tiszántúli Egyházkerület Közgyűlése viszont a 7 teológiai tanszéket betöltötte. Makkai Sándor professzornak az új akadémiára történt átvétele következtében; a VKM pedig hatálytalanította a nyugdíjazási eljárást.³⁴ Így a Közgyűlés a volt Hittudományi Kar addigi 7 tanszékvezető professzorát, valamint Illyés Endrét, a volt Lelkészképző Intézet tanárát az akadémia professzorainak megválasztotta. (A névsort s folytatásaként azoknak a névsorát, akik a Debreceni Teológián tanszékvezető tanárok voltak, vagy most is e minőségben szolgálatot teljesítenek, 1950-től 1988-ig lásd a Függelékben!)

Az Akadémia 7 tanszékkel működött a Zsinat határozatával 1953-ban megállapított új Tanulmányi Szabályzat életbe léptetéséig. Török István professzor látta el továbbra is a rendszeres teológiai tanszéki órákat. Illyés Endre pedig a Lelkészképző Intézetből visszakerült Gyakorlati egyházi munkák c. kollégiumot tartotta a Gyakorlati teológiai tanszék keretében.

Az első akadémiai év befejezte után közvetlenül fájdalmas veszteség érte az Akadémia tantestületét; elhunyt Makkai Sándor.³⁵ A főhatóság úgy rendelkezett, hogy a Pásztorális teológiai tanszéket nem tölti be. Óráinak ellátásáról belkörűleg intézkedett.³⁶ Az Egyetemes Konvent az 1953/54. tanévtől kezdődően a Pásztorális teológiai tanszéket átszervezte és az Ökumené története és teológiai problémái tárgykörrel új tanszéket létesített, amelyre a Kar javaslatára Békefi Benő nyíregyházi lelkész, nyírségi esperesnek, a Magyarországi Ökumenikus Bizottság főtitkárának megválasztásához hozzájárult.³⁷ Ugyanezen tanszéken a tanári Kar javaslatára, az Egyetemes Konvent Bartha Tibor helyettes teológiai tanárként való alkalmazását megerősítette.³⁸

Az Egyetemes Konvent 1959. szeptember 1-i hatállyal mindkét akadémián megszervezte a társadalomtudományi tanszéket. A Kar felterjesztésére megerősítette Jánossy Imre Debrecen-Csapókerti lelkipásztornak e tanszékre tanszékvezető tanárnak történt megválasztását.³⁹

A Debreceni Külön Igazgatótanács Elnöksége a Zsinat jóváhagyásától feltételezetten a Vallástörténeti és bibliai teológiai tanszéket 1982-ben Vallástudományi és dialógus tanszékké szervezte át. A tanári kar a tanszékcsere lehetőségével élt és az új tanszéket Makkai Lászlónak, az Egyháztörténeti I. tanszék tanárának átválasztásával töltötte be.⁴⁰ A korábbi tanszéken előadott ó- és újszövetségi bibliai teológia c. tárgyaknak az előadásával a két bibliai tanszék vezetőit bízta meg. A Külön Igazgatótanács Elnöksége a tananyag átcsoportosításához hozzájárult.

E fejezet befejezéséül csak annyit még, hogy a Kollégium közösségében végzett szolgálat egyáltalán nem volt szokatlan és nem jelentett nehézséget a volt Hittudományi Kar tanárainak, hiszen addig is valamennyien a Kollégiumban működő Református Lelkészképző Intézet tanárai is voltak egyidejűleg. A valóságot fejezték ki az Új Akadémia első dékánjának az egyházkerületi közgyűlésen elhangzott szavai: „...Mi úgy érezzük, hogy eddig is az egyház szolgái voltunk s az egyház szolgálatára neveltük növendékeinket. E munkában csak erősebb elkötelezés számunkra, hogy ezt most formailag is az egyház keretei között tehetjük.”⁴¹

1959-ben tehát, ha időszerűsített tananyaggal, tárgykörrel vagy néven is, de újra nyolcra egészült ki a tanszékek száma. Tényként állapíthatjuk meg, hogy mindegyik tanszék munkálkodása, kisebb nehézségektől eltekintve, zavartalanul folyhatott mind ez ideig.

4. A szervezet és működés, valamint az oktatás és nevelés rendjét megállapító szabályzatok

1. Az egyházunkban folyó lelkészképzés tapasztalataival, a jobban megoldható kérdések sokaságával és főként a lelkésznevelés egységesebbé tételének-lételének szükségességével a három teológiai főiskolánk, valamint a debreceni Hittudományi Kar évenkénti közös tanári konferenciákon folyamatosan foglalkoztak. A foglalkozás tárgyai közül főként a legutoljára említett volt a legnehezebb, de legégetőbb. Az Egyetemes Konvent által hozott határozatok és alkotott szabályzatok végrehajtásában ui. az egyes lelkészképzéssel foglalkozó intézeteink között – hagyományaik, tájegységi elhelyezkedésük és sok minden más dolog folytán egyenlőtlenségek mutatkoztak s olyan sajátosságok jelentkeztek, amelyek már igen-igen szembetűnőek voltak. A lelkészképzés debreceni szolgái mindig tudatában voltak annak és kifejezésre is juttatták a konzultációkon, hogy a Debreceni Teológiai Főiskolának a Tudományegyetem kötelékében fakultássá szerveződése kezdettől fogva csak bonyolította a helyzetet. Ettől a tehertételtől még koránt sem szabadult meg mindjárt azzal, hogy leválasztatván az egyetemről, teológiai akadémiaként visszatért ősi otthonába a lelkészképzés Debrecenben, hiszen itt is önállóan (egyetemi fakultási mintáira) alkotott s ideiglenesen életbe léptetett Szervezeti és Működési Szabályzat segítségével végezte szolgálatát új minőségében. Az Új Akadémia tanári kara ezért a közös tanárkari konferenciákon, vagy kétoldalú konzultációkon még lelkiismeretesebben törekedett arra, hogy a magyarországi református lelkészképzésnek a maximálisan elérhető egységessége érdekében munkálkodjék. Annál is inkább, mert már a kiváláskor és a szerveződéskor egyre nyilvánvalóbbá vált a Kar előtt, hogy az 1951-ben megalakuló VI. Budapesti Zsinat első közé sorolandó feladatának fogja tekinteni a magyarországi református lelkészképzés szervezetének és oktatási-nevelési-, és vizsgarendjének egységes rendezését. Így is lett.

2. A VI. Budapesti Zsinat, amely 1951. október 24-én nyílt meg, II. ülésszakán, ugyanez év november 29-én megalkotta az 1951. évi I. Egyházi Törvénycikket. „A Magyarországi Református Egyház Teológiai Akadémiáiról”⁴². Ez a törvénycikk a magyarországi református lelkészképzést a Magyarországi Református Egyház egészének közös ügyévé teszi. A lelkészképzés céljából működtetendő teológiai akadémiáknak, melyeknek számát és helyét a Zsinat állapítja meg, a fenntartását a Magyarországi Református Egyház biztosítja. (1. §.) A lelkészképesítés joga a Zsinatot illeti meg, amely azt a Lelkészképesítő Bizottság útján gyakorolja. (3. §.) E Bizottság ad felhatalmazást a segédlelkészi szolgálatra. (4. §.) A tudományos fokozatok megszerzésének módját a Zsinat hivatott szabályozni. (5. §.) A törvénycikk 1952. január 1-i hatállyal lépett életbe.

Közben az Egyetemes Konvent a tanári karok véleményét többször is kikérve, dolgozott az egységes szabályzatok előkészítésén.

Az 1951. évi I. tc.-kel kapcsolatban hozott 104. számú határozatában úgy intézkedik, hogy egyházunk négy teológiai akadémiáját összevonja és azokból Budapesten és Debrecenben két akadémiát létesít. (A törvényt lásd a Függelékben!)

A Debreceni Akadémia tanári kara 1951. augusztus 25-én tartott ülésén részletes tájékoztatót kap dékánjától arról, hogy az Egyetemes Konvent Elnökségi Tanácsának kérése alapján a pápai és a sárospataki akadémiák szeptember 1-én nem nyitják meg félévüket, nem kezdik el új tanévüket s hallgatóikat a budapesti, illetve debreceni működési hellyel országos református egyházi intézményi jellegűvé szervezendő teológiai akadémiák valamelyikére irányítják, úgy, hogy a pápaiak lehetőleg Budapesten, a sárospatakiak pedig Debrecenben folytassák tanulmányaikat. A sárospataki akadémia igazgatója 61 olyan hallgató okmányát küldte meg, akik Debrecenben akarják tovább folytatni tanulmányaikat. – Pápáról pedig 1 hallgató okmányai érkeztek meg. 8 Sárospatakra felvételt kérő okmányai is megérkeztek. A Kar a dékáni bejelentést tudomásul veszi s kinyilvánítja, hogy „az előállott helyzetben a sárospataki atyafiakat nagy szeretettel fogadja s gondjukat felvállalja.”⁴³ Persze a hallgatók létszámának ilyen módon csaknem 70%-al történő megnövekedése, az akadémiai internátusi épületben lakó, főként volt kollégiumi tanárok és alkalmazottak miatt elhelyezési nehézségek elé állította a Kart.

A Konventi Elnökség az Egyházkerület Elnöksége útján értesítette a Kart arról, hogy az 1951. évi I. tc. 1952. január 1-i hatállyal életbe lépett s a következőket közli: „... addig, amíg a Zsinat a Magyarországi Református Egyház teológiai akadémiáinak szervezetét, szervezeti és működési szabályzatát meg nem állapítja, illetőleg ameddig az Egyetemes Konvent, vagy annak nevében a konventi elnökség a törvény végrehajtására nézve nem intézkedik, a Magyarországi Református Egyház Debreceni Teológiai Akadémiája az eddigi szervezetben, illetőleg az eddigi szervezeti és működési szabályok szerint folytatja működését.”⁴⁴

3. Az 1952. október 29–31. napjain Debrecenben tartott zsinati ülésszak a magyar református lelkésznevelés szervezetét döntően érintő 104/1951. nov. 29. sz. határozata következtében jelentkezett legsürgősebb feladatának eleget tett s megalkotta A Magyarországi Református Egyház Teológiai Akadémiáinak és Gimnáziumának szervezeti és működési szabályzatát.⁴⁵ Az egyházunk középiskolai oktatásában az 1948-as Egyezmény óta beállt változásokat figyelembe véve e Szabályzat országos egyházi intézménynek tekinti a Debreceni Református Gimnáziumot is. Az I. §. 2. bekezdése kimondja: „A Debreceni Református Teológiai Akadémia és a Debreceni Református Gimnázium – a szervesen hozzájuk tartozó diákotthonokkal és konviktusokkal együtt – alkotják a Debreceni Református Kollégiumot.” Ezzel maga a Kollégium is – a benne működő egyházkerületi kezelésben lévő intézmények (egyházkerületi gyűjtemények stb.) kivételével – mint elsősorban oktatási intézmény, országos egyházi intézmény lett, amelyet a Magyarországi Református Egyház egésze tart fenn. Ezt a Szabályzatban azzal is kifejezésre juttatja, hogy annak VI. (Vegyes és zárórendelkezések) fejezetében a Kollégiumi Tanács megalkotásáról is intézkedik, és összetételét és hatáskörét megállapítja. A Zsinat, illetve az Egyetemes Konvent az időközi változásokat, amelyek főként a Debreceni Református Kollégiumban működő oktatási intézmények számának növekedése folytán keletkeztek, a Szabályzat módosítgatásával 1958-ig átvezette. A jelenleg is érvényben lévő 1952-es szervezeti és működési szabályzatot legutoljára az időközben megszűnt Egyetemes Konvent 1958. május 14-én hozott 31–32. sz. határozatával módosította.⁴⁷

4. A Zsinat debreceni ülésszaka még nem találta kellőképpen előkészítettnek a Tanulmányi és nevelési szabályzattervezetet. Azt további tárgyalások témájául jelölte meg az arra illetékes zsinati bizottságnak, valamint a teológiai tanári karoknak. Ezeknek az eredményeit, az értékelhető javaslatokat figyelembe véve, 1954. október hó 14. napján 248. szám alatt hozott határozatával állapította meg A Magyarországi Református Egyház teológiai akadémiáinak tanulmányi, nevelési, fegyelmi és vizsgai szabályzatát.⁴⁸

A Szabályzat az oktatás iránt támasztott új, korszerű igényeknek megfelelően több új tantárgyat vett fel a tantervbe. Különösen a bibliai tudományok előadására biztosított a korábbiaknál nagyobb teret teológiai oktatásunkban. Ezekkel a tanári kar teljes mértékben egyetértett. Úgy ítélte meg, hogy a Szabályzatnak ezek a vonásai figyelembe veszik azt az újulási folyamatot, amely a gyülekezetek szintjén is elkezdődött már s amely elsősorban a Szentírás újrafelfedezésének és egyházunk új körülményei közötti eligazodásának tényeit rögzítette. Örömmel vette azt is tudomásul, hogy a Szabályzat nem alkalmazta az előkészítő tárgyalások anyagát képező tervezetnek azt a javaslatát, mely szerint a 6 éves tartamú lelkészképzés vezettessék be úgy, hogy az ötödik évfolyamot a hallgatók gyülekezeti gyakorlati szolgálatban töltik, majd a 6. évfolyamra visszatérnek az intézetbe, ahol az addig nem hallgatott, elsősorban gyakorlati tárgyak tanulása lenne a feladatuk és ez év után tennék le (a IV. év végén tett I. képesítő vizsga után) a II. lelkészképesítő vizsgát. Ennek bevezetése valóban komoly törést jelentett volna a teológiai oktatás folyamatosságában.

Sajnálta viszont azt, hogy a vizsgarendszer megváltoztatására vonatkozó javaslatai (összevont szigorlati vizsgarendszer + lelkészképesítő vizsga, az abszolutórium megszerzése után) nem vétettek figyelembe.

Az alapvető problémát azonban a Kar (a budapestivel egyetértésben) abban látta, hogy a lelkészképzés reformjának az előkészületeiben most sem volt idő és mód arra, hogy a magyar református lelkészképzés gyökérkérdéseiig lehatolhassanak a tervezet elkészítésével megbízottak (még olyan mértékig sem, mint az eddig érvényben volt 275/1940. sz. alatt az Egyetemes Konvent által bevezetett szabályzat előkészítésének folyamán!). A debreceni Kar legfőképpen az új szabályzatnak azt a hiányosságát ismerte fel, hogy nem előzte meg egy valóban mélyreható elvi-teológiai alapvetést kidolgozni hivatott munka.⁴⁹ A lelkészképzés elvi problémájának a felmérése nem történt meg.

A tanári kar – mint mondtuk – általánosságban egyetértett az 1952-es Tanulmányi, – stb. Szabályzat tantervi részével. Aggályai voltak azonban a tekintetben, hogy a hallgatandó órák száma igen magas (az I. évfolyamon 29 óra hetente, a többin 30 óra), annak ellenére, hogy ez addig, amíg az akadémia az egyetem kötelékében működött, a lelkészképző intézeti órákkal is számolva, a korábbi óraszámokkal megegyezett, sőt kevesebb volt. Az a tény azonban, hogy az 1953-ban szervezett Ökumenikai Tanszék tanóráinak száma időközben túlzottan magas lett, tovább növelte a szabályzatban előírt óraszámokat. Az 1954. évi közös tanárkari konferencia ezért már egész sor javítási tervet munkált ki. Lényegében azonban megállott ennél és nem tűzte a következő konferenciák napirendjére a lelkésznevelés alapjainak elvi-teológiai közös kimunkálását.

A debreceni tanári karnak, az egyetemről történt leválasztás óta, szinte évenként előterjesztett kérése volt az akadémia főhatóságaihoz az, hogy biztosítsa újra, állami jóváhagyás útján, a magasabb teológiai tudományos fokozatok adásának a jogát.⁵⁰ Az 1952-es Tanulmányi szabályzat VI. fejezetében szerepel ugyan két fokozat, a teológiai licenciátus és a teológiai magántanári képesítés megszerzésének lehetősége, a Kar azonban, mivel erre teljes érvényű „de iure” engedélyt nem kapott, évenként továbbra is megismételgette ez irányú kérelmét. Örömmel élt viszont azzal a lehetőséggel, hogy a tudományos fokozatok adományozására jogosított zsinati bizottság felhatalmazása alapján honoris causa doktori oklevelet állítson ki és nyújtson át a teológiai tudományok művelése terén szerzett érdemek és az egyházi életben végzett kiváló szolgálatok elismeréséül külföldi egyházi személyiségeknek.⁵¹

Az 1959-ben szervezett Társadalomtudományi tanszéknek az oktatás rendjébe történő beiktatása előtt módosította az Egyetemes Konvent 30/1958. május 14. sz. határozatával a Szabályzatot.⁵² Ez a módosítás tantervi szempontból a tanórák számának csökkentését célozta, viszont a Szabályzat Nevelési rend c. III. fejezetébe szervesen igyekezett beépíteni az ún. közköltségen történő lelkésznevelés rendszerének addig kipróbált gyakorlatát. E módosítás szerint a református teológiai akadémiákon a következő tudományos fokozatokat lehet megszerezni: 1. teológiai magisterség, 2. teológiai doktorátus, 3. teológiai magántanári képesítés. A 84. §. e fokozatok megszerzése módjának szabályzatszerű kimunkálását és megállapítását az Egyetemes Konvent hatáskörébe utalja. A Társadalomtudományi tanszék tárgyait a Külön Igazgatótanácsok javaslatai alapján illesztették be akadémiáink e szabályzatban foglalt tantervbe.

5. Mielőtt a teológiai oktatást és nevelést szabályozó további intézkedéseket ismertetnénk, feltétlenül meg kell emlékeznünk a debreceni akadémiának éppen csak az első évét befejező tanári karát és ifjúságát érintő két olyan intézkedés következtében előállott új helyzetről, amely működését nem megzavarta, sőt gazdagította, így feltétlenül hatással volt elsősorban a Teológiai Akadémia nevelő munkájára.

a) Az egyik, amire már utalás történt az e fejezet 2. pontjában, a Zsinatnak ama határozata következtében állott elő, hogy az egyházunkban addig működő négy teológiai akadémiát, budapesti és debreceni működési hellyel két akadémiává vonta össze. Ennek következményeként a sárospataki hallgatók közül több, mint 70-en (beleértve az első évfolyamra jelentkezetteket is) folytatták tanulmányaikat a Debreceni Teológiai Akadémián. Az új körülményt az egyházkerületi elnökség és a tanári kar is mindenekfölött pásztori szolgálati feladatnak tekintette. Tudatában volt annak, hogy a Debreceni Református Kollégiumnál valamivel „idősebb” Sárospataki Kollégium és a benne működött Teológiai Főiskola milyen mélyen beépült évszázadok alatt a Tiszáninneni Egyházkerületbe s mennyire meghatározója volt (a Kollégium és a tájegység református gyülekezeteinek kölcsönös egymásra ható, formáló hatásaként) e tájegységen élő magyar reformátusság sajátos szellemi-lelki-kegyességi örökségének kialakulására és gyarapítására. Ennek a sajátos vonásokat tartalmazó örökségnek és az azáltal meghatározott sajátos színezetű kollégiumi életnek a környezetéből és otthonából jönnek át a hallgatók az ugyancsak hasonló módon, de éppen úgy a magyar református egyház egységét gazdagító, színezettel szolgáló Debreceni Református Kollégium közösségébe. A sárospataki diákoknak a tanulmányi idejük befejeztéig szükségessé vált „otthoncseréjére” való átváltásának a nehézségeivel kellőképpen számolt. Az Egyházkerület és a Kollégium vezetőségének a segítségével mindent elkövetett annak érdekében, hogy internátusi elhelyezésüket biztosítsa. Az 1953/54. tanév végéig működött Teológus Gyülekezet Presbitériuma úgy határozott, a debreceni akadémiai hallgatók teljes egyetértésével, hogy az 1950/51. évi költségvetési maradványból, valamint a hallgatók önkéntes megajánlásaiból fedezi a Sárospatakról és Pápáról jövő hallgatók első havi teljes internátusi és tápintézeti díját.

Enyedy Andor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke levelet intézett a dékánhoz a tanévkezdés előtt, amelyhez búcsúlevelet csatolt a Sárospatakról ide irányított hallgatók előtt leendő felolvasás céljából. A búcsúlevelet teljes terjedelmében Péter János tiszántúli püspök olvasta fel az évnyitó csendesnapokat záró istentisztelet keretében, s meleg szeretettel üdvözölte a sárospataki atyafiakat. Enyedy püspök a Sárospatakról átirányított hallgatók megérkezéséről, elhelyezéséről és a fentebb említett aktusról részletes tájékoztatást kapott a Kar dékánjától.⁵³

Egy hónap eltelte alatt igen komoly jelei mutatkoztak annak, hogy a volt sárospataki hallgatók megmagyarázható beilleszkedési nehézségei az új környezetbe fokozatosan kisebbednek. Egy kívülről ható esemény (a Tiszáninneni Egyházkerület őszi közgyűlésének a sárospataki lelkészképzés szüneteltetésével kapcsolatos határozatának ismeretessé létele) azonban megakasztotta hirtelen ezt a folyamatot. A későbben kezdődő tiszáninneni szupplikációra kapott útiköltségen – néhány kivétellel – valamennyi volt sárospataki hallgató, dékáni engedély nélkül elutazott október 22-én reggel Sárospatakra. Tápintézeti terítékeiket étkezési helyükről az ifjúsági vezetők nem engedték levenni. Ott várta őket mindaddig, amíg október 24-én, éppen vacsora alatt valamennyien visszaérkeztek. A fegyelmi vétséget jelentő ügyben, amelynek előkészítése során a tanári kar minden lehető enyhítő körülményt felsorolt, a konventi elnökségi tanács úgy ítélte meg, hogy a fegyelmi döntés ez ügyben meghaladja az akadémiai tanári karok fegyelmi illetékességét és ezért annak meghozatalával a két akadémia elsőfokú hatóságait bízta meg.⁵⁴

Az azóta eltelt időszak tapasztalatai alapján azt mondhatjuk el: kölcsönös gazdagodás és áldás forrása volt az akadémia életében és szolgálatában az, hogy a maguk tájegysége sajátos magyar református örökségében gyökerező környezetükből kikerült tiszáninneni és tiszántúli lelkészjelöltek együtt készültek a lelkészi szolgálatra. Kollégiumunk szelleme egyszerűen nem tűrte volna el az egyoldalúan tiszántúli hatások erőltetett érvényesítését. Az itt tanulók mindegyike megőrizhette tájegysége református kegyességi örökségét, hagyományait s gazdagíthatta a másikra való figyeléssel. A tanári kar tanító és nevelő munkájában pedig úgy jelentkezhetett és valóságos ez az áldás, hogy ezeknek a reformátori örökségeknek sajátos vonásait együttesen szemlélve nagyobb és teljesebb gazdagságában dolgozhatták fel és értékesíthették munkájukban a közös magyar református reformátori örökséget.

b) A másik esemény, amelyről ebben az összefüggésben szólnunk kell, a magyar református lelkésznevelés egyházi költségen történő gyakorlatának bevezetése. Az egyházi legfelsőbb hatóságok vezetőinek az erre vonatkozó szándékáról a tanári karnak már 1953 óta tudomása volt.⁵⁵ Megvalósítására az Egyetemes Konvent Elnöksége azonban csak akkor tehetett határozott lépést, miután az Egyetemes Konvent 1954. december 30-án hozott 13. sz. határozatával megalkotta a Magyar Országos Református Egyházi Közalap szervezetéről és ügyviteléről szóló Szabályrendeletet.⁵⁶ A tanári kar 1955. október 21-én tartott ülésén tárgyalta azt az egyház-főhatósági leiratot, mely ezt a címet viselte : Tervezet a Magyarországi Református Egyház lelkészképzésének ingyenessé tételével kapcsolatban. A tervezet a két teológiai akadémiának mintegy 110–120-as létszámú hallgatóságára tartalmazza a VI–VII. fejezetben az előrelátható költségeket és azok fedezeti biztosítását is. Ezek a számítások szerint 649 000 Ft-ot tesznek ki. A Tervezet V. fejezetének 2. pontja világosan megfogalmazza a célt is: e nevelési intézményi forma bevezetésével egyházunknak egy olyan újabb nemes vállalkozásáról van szó, ami annak a bizonysága, hogy „lelkészképzésünket is gyülekezeteink és lelkipásztoraink szeretete és felelőssége hordozza”. Az „ingyenes” (e helyett a későbbiek folyamán az „egyházi költségen történő” megjelölést használták) képzés azt jelenti, hogy a Közalap fedezi a hallgatók ellátási díját, – ruházkodási ösztöndíjat ad minden hallgatónak, valamint az abszolutórium megszerzése után, – amennyiben az első lelkészképesítő vizsgálatot leteszi –, 2 000 Ft palástsegélyt biztosít. Ezeken felül, legalább havonkénti 100 Ft-ot ad tisztálkodási eszközök beszerzésére. Az arra érdemeseket tanulmányi ösztöndíjban is részesíti. Az intézeteknek pedig megtéríti a hallgatók eddig fizetett tandíját, a taneszközökkel ellátás költségeit s pályadíjakra és jutalmazásokra is biztosít megfelelő összeget.

A fedezet legtetemesebb összegét a legátumoknak teljes összegükben a Közalaphoz történő befizetése jelenti. A Tervezet az országos egyházban 430 000 Ft legátus szolgálatával begyűlő és 90 000 Ft legátus nélküli legátumok beküldésével számol.

A vállalkozás merész és kockázatos volt, de hitből való döntés volt és maradandóan áldásos lehetett volna, ha a végrehajtásában érdekelt, elsősorban különböző szintű egyházi testületek s maguk a teológiai tanári karok is elsősorban a vállalkozás evangéliumi tartalmára irányítják a figyelmüket. A Tervezetnek azonban már a debreceni tanári karban történt tárgyalásakor kiderült, hogy – e tartalmat értve ugyan, de – a figyelem elsősorban a legáció eddigi gyakorlatának megváltoztatására irányult, s a vita a továbbiakban is e kérdés köré csoportosult. A budapesti tanári karnak egyáltalán nem ez jelentette a főkérdést, hanem elsősorban az, hogy ennek a komoly vállalkozásnak a valóra váltását nem előzte meg a lelkipásztorok és (legalább) az egyházközségeket vezető testület, a presbitériumok hitbeli-erkölcsi felkészítése a lehetőséggel való szentül élésre. Így a gyülekezeteknek erre az újmódszerű áldozatvállalásra való nevelése is hiányt szenvedett.

Kétségtelen viszont, hogy a legáció intézményének a tiszáninneni és a tiszántúli egyházkerületben történelmileg olyan szép és töretlenül élő hagyománya volt (és van ma is), hogy ez a hiányosság nem zavarta meg a gyülekezetek legációs áldozatkészségét. Igaza volt a Tervezetet előterjesztő kari dékánnak, amikor úgy fogalmazott, hogy az újszerű lelkészképzés anyagi terheinek újszerű hordozása által gyülekezeteink még inkább ,,sajátjuknak tekintik a lelkészképzést s a növekedő lelkésznemzedéket, – s a teológiai akadémiák fenntartására és a teológusok tanulási költségeire adott áldozatfilléreket úgy tekintik, mint amelyeknek gyümölcsét a saját maguk részére képzett lelkipásztorok szolgálatában kapják vissza.”⁵⁷ Az „ingyenes lelkészképzést” az Egyetemes Konvent az 1955/56. tanév kezdetétől bevezette.⁵⁸

Azok a változások, amelyek ezen a téren azóta bevezettettek, a közegyházi helyes vállalkozás eredeti tervének negatív jellegű módosításai. A Kar többször javasolta már a fokozatos hatóságoknak, hogy a közköltségen történő lelkészképzés rendszerét, a lelkészképzés gyökeres reformjának összefüggéseiben vizsgálja felül.⁵⁹

6. Az egyházunk és az állam közötti viszony fokozatos javulása az ellenforradalom után lehetővé tette a teológiai akadémiákon szerezhető tudományos fokozatok megszerzésének lehetőségéről folyó és eredménnyel zárult tárgyalások folytatását. Így az Egyetemes Konvent javasolhatta azt, hogy erre vonatkozóan részletes szabályzattervezet készíttessék s annak tárgyalását tűzze a megalakulandó VII. Budapesti Zsinat már alakuló ülésének napirendjére. A szabályzattervezet megalkotása Pákozdy László Márton dékán javaslatai alapján a debreceni Karra hárult. Úgyszintén a budapesti Karral való egyeztetés feladata is. Így került az a VII. Budapesti Zsinat 1964. április 1-én kezdődött alakuló ülésszaka elé, amely a tervezetet, a módosító javaslatok bedolgozásával elfogadta Szabályzat a Magyarországi Református Egyház teológiai akadémiáin adható teológiai doktori oklevelek megszerzéséről és a tiszteletbeli teológiai doktori oklevelek adományozásáról címen.⁶⁰ Ezzel a debreceni Karnak az egyetemről való leválasztás óta állandóan napirenden tartott kérése teljesült. Annak ellenére, hogy ez a szabályzat rendkívül nagy követelményeket támaszt a teológiai tudományok doktora oklevél megszerzését illetően a jelölttel szemben (hiszen a Magyar Tudományos Akadémián szerezhető tudományok doktora fokozat szabályzatát figyelembe véve s annak megelőző két fázisának követelményeit is részben bedolgozva készült el), a Debreceni Teológiai Akadémián, e Szabályzat szerint azóta huszonkilencen szerezték meg a teológiai doktori fokozatot.⁶¹ (ld. Függelék!)

7. A közös tanári konferenciák az 1953-ban alkotott Tanulmányi, – nevelési stb. szabályzat reformját évről-évre javasolták. Időközben kiderült, hogy az Egyetemes Konvent által 1958-ban végrehajtott módosításokat is figyelembe véve túlhaladta az idő ezt a szabályzatot. Ezért a VII. Budapesti Zsinat már említett ülésén hozott határozatával elrendelte, hogy „a Zsinati Tanács az érdekelt szervek meghallgatásával mielőbb készítsen új működési szabályzatot a két teológiai akadémia részére.” Meghatározta azt a három alapelvet is, ami szerint e szabályzatot el kell készíteni. Nevezetesen, hogy „az egyház életében a teológiai akadémiák feladata az, hogy 1. lelkipásztorokat képezzenek oktató és nevelő munkájukkal, 2. végezzék a lelkipásztorok továbbképzését, 3. legyenek a tudományos munka fókuszai.”⁶² Tekintettel azonban arra, hogy ugyanezen zsinati ülésszak az Egyházi Törvénykönyv mielőbbi reformját is napirendre tűzte, s annak munkálatai a teológiai akadémiák tanáraira is igen komoly tanulmányi feladatokat róttak, ez a szabályzattervezet mind ez ideig nem készült el, s csak a VIII. Budapesti Zsinat tűzhette újra napirendjére a lelkészképzés gyökeres reformját.⁶³ A reform mélyre hatoló, alapos vizsgálat után kialakult alapszempontjait Bartha Tibor zsinati lelkészi elnök előterjesztésében a Zsinat magáévá tette. Ebben az előkészítő munkában tevékenyen részt vett a debreceni tanári kar is. E széleskörű történeti és teológiai alapvetés most már lehetővé teszi mindkét szabályzat (szervezet, -működési és tanulmányi, -nevelési, -fegyelmi és vizsgai) kialakítását.⁶⁴

8. A két akadémia Külön Igazgatótanácsainak felhatalmazása van arra, hogy a helyi sajátosságoknak és igényeknek megfelelően bizonyos változtatásokat kezdeményezzenek a vezetésük alatt álló akadémiák tanulmányi és nevelési rendjére nézve az időközben megszüntetett Egyetemes Konvent helyébe intézkedő jogkörrel is jogutód testület, a Zsinati Tanács, illetve annak elnöksége jóváhagyásától feltételezetten. Akadémiáinkon mindkét Igazgatótanács élt is ezzel a felhatalmazással. Ez viszont azt eredményezte, hogy különösen is az oktató-nevelő munka terén, nemcsak az érvényben lévő szabályzathoz képest, de attól függetlenül is olyan különbségek jelentkeztek a két akadémia között, amelyek az oktató-nevelő munka egységét és egyöntetűségét megbontották. Ezért rendelte el a VII. Budapesti Zsinat 1975-ben a Tanulmányi, – nevelési, fegyelmi, – és vizsgai szabályzat felülvizsgálatát és korszerűsítését. E – megint csak sietséggel végzett munka eredményeként vezette be 1976/1977. tanévben (előbb csak próbaidőre) a most is érvényben lévő szabályzatot. Ennek mindenekelőtt az a jelentősége, hogy rögzíti, közös nevezőre hozza, beiktatja, vagy kihagyja azokat a módosításokat, amelyeket a két teológiai akadémia tanári kara addig külön-külön kezdeményezett és főhatósági engedéllyel bevezetett. Vagyis, hogy egységesíti újra a lelkésznevelésünk oktatási és nevelési rendjét. Kár azonban, hogy a Zsinati Tanács által végrehajtott módosításokkal 1978-ra kialakult végleges szöveget hivatalos lapunk nem publikálta s ilyen példány legfeljebb az akadémiáknak áll csupán rendelkezésére.

E szabályzat megalkotásánál az alábbi szempontok érvényesültek elsősorban: 1. Az anyag prelegálása helyett át kell térni a szeminárium rendszerű képzésformára. 2. Radikálisan csökkenteni kell a hallgatók heti óraszámát annak érdekében, hogy minél több idejük maradjon az önálló studírozásra. 3. E célból biztosítani kell a szilenciumok komolyan vételét (naponta legalább 4 óra). 4. A közköltséges lelkészképzés rendszerét fenn kell tartani, úgy azonban, hogy az a tanulmányi fegyelem megszilárdulását és a szint emelkedését szolgálja.

Az akadémia tanári kara örömmel állapította meg, hogy e szabályzat következetesen érvényesíti elvi jelentőségű fogalmazásában az újulás folyamatában élő egyházunk elvi-teológiai szempontjainak addigi eredményeit s időszerűbben tekinti és szabályozza minden szakaszában a lelkészképzéssel szemben támasztott közegyházi igényt. Azt viszont újra meg újra hangsúlyozza, hogy a hetvenes években általánossá vált, s a lelkészhiány növekedése következtében gyakorolt exmisszió rendszere [a hallgatók az alapvizsga letétele után gyülekezeti (lelkészi) szolgálatra kaptak megbízást] a szabályzat legjobb törekvéseit sem teszi lehetővé megvalósítani. A szabályzat módosítgatásának helyi kezdeményezései már a „próbaévekben” újra különbségekre vezettek a két akadémia oktató-nevelő munkája között. Külön problémát jelentenek a tanterv területén végrehajtott módosítások, amelyekre már a tanszékek ismertetését célzó fejezetben szóltunk.

9. A Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorai Kollégiumának 1972-ben történt megalakulása azt jelentette, hogy az akadémiák tantestülete hivatalból tagja és aktív munkása lett ennek a legmagasabb szintű tudományos egyházi testületnek.⁶⁵ Az 1967. évi E. T. III. t. c. 43. §-ának 2. bekezdése már előírta az akadémiai tanároknak az 1964. évi zsinati ülésszakon megfogalmazott hármas szolgálati kötelességét. A DC megalakulása a tanárok számára „a Magyarországi Református Egyház tanulmányi munkájában való odaadó szolgálat”-uknak a legmegfelelőbb keretet biztosította.

10. A Zsinati Tanács 1979. január 1-től bevezette a teológiai akadémiák levelező tagozatát és megalkotta A Magyarországi Református Egyház Teológiai Akadémiái Levelező Tagozatának Oktatási, Vizsga és Fegyelmi Szabályzatát.⁶⁶ (Lásd Függelékben a tagozat adatait.)

Míg az akadémiánkkal szoros kapcsolatban lévő két tiszai egyházkerület vezetőségeinek az okozott gondot egészen a hatvanas évek elejéig, hogy az évenként kikerült lelkészképesítést szerzett atyafiakat elhelyezze, – a hatvanas évek közepétől kezdve, először a Tiszáninneni –, majd mihamar a Tiszántúli Egyházkerületben is a lelkészhiány egyre növekvő arányával kellett szembenézniük. A Debreceni Teológiai Akadémiára jelentkezettek száma évenként meglehetősen nagy ingadozást mutat. Noha a lemorzsolódás aránya 5 és 2% között mozgott, az Akadémiáról kibocsátott 500 segédlelkész (ezek 98%-a a második lelkészképesítő vizsgát is letette) nem pótolta az évek folyamán egyre növekvő lelkészhiányt. Külön Igazgatótanácsunknak, úgy is mint a Zsinatnak a lelkészi elnöke évről évre, a Kar s az egyházi vezető testületek figyelmébe ajánlotta azokat a feladatokat, amelyek a lelkészutánpótlás biztosítása területén elsősorban őket terhelik. Ezt tette országos egyházi viszonylatban is zsinati elnöki beszédeiben. A már említett exmisszió rendszere mégis, egészen a nyolcvanas évek elejéig nem volt megszüntethető. Ezért az Akadémiák Közös Igazgatótanácsa, a tanulmányi teljesítményeknek legalább is a szinten tartása érdekében, 1975-ben szabályrendeletet kellett, hogy alkosson „az exmittált teológiai akadémiai hallgatók tanulmányaikban és gyülekezeti szolgálatukban való megsegítéséről”. Ennek végrehajtásában a tanári kar derekas részt vállalt.⁶⁷

Az Akadémia Levelező Tagozatának a Szabályzatát, melynek tervezetét a közös teológiai tanári konferencia az 1979-ben, Debrecenben tartott ülése keretében megvitatta és módosító javaslatokkal ellátta, a Közös Igazgatótanács Elnöksége az 1978/79. tanév második szemeszterétől ideiglenesen életbeléptette.⁶⁸ A tanfolyam eredetileg három évesnek indult. A harmadik év végén a hallgatók záróvizsgát tettek, s „Bizonyítványt” kaptak arról, hogy a tanfolyamot elvégezték. Ez azonban a tanfolyam elvégzésének, illetve a záróvizsga általános osztályzatának kivételével nem tartalmazott semmilyen felhatalmazást hivatalos egyházi szolgálatok végzésére. Az alapelgondolás azonban az volt, hogy az illetékes egyházkerületi elnökségek, az érdekelt teológiai akadémia tanári karának véleményét kikérve, az arra alkalmas atyafiaknak adhatnak „gyülekezetvezető presbiter”-i szolgálatra megbízást olyan egyházközségekben, ahol a lelkészi állás nincs betöltve, illetve a vasárnapi (és hétköznapi) gyülekezeti istentiszteleti (bibliaórai) szolgálatok ellátása végzett lelkipásztorokkal nehézségekbe ütközik. A felvételnél különös hangsúly esett a kérelmezőnek a helyi gyülekezettel (és egyházával) való állandó kapcsolatára.

A levelező tagozat hallgatói új színnel gazdagították az akadémia életét és szolgálatát. Erősítették a két egyházkerület gyülekezeteivel az élő kapcsolatot. Az első tanfolyamot elvégzettek vizsgai eredménye, lelkisége és a továbbtanulásra vágyódása késztette a Zsinat Elnökségét arra, hogy az arra vállalkozó és méltó atyafiaknak, föntebb már említett módon lehetőséget biztosítson a lelkészi oklevelek megszerzésére is.⁶⁹ Erre 1982. őszétől sor is került. Persze ez szükségessé tette, hogy a kezdetben (a három éves tanfolyamon) eltérő tanterv az I. évfolyamtól az V-ig e tagozaton is teljes mértékben a nappali tagozatosok tantervével azonossá tétessék.⁷⁰ Levelezős akadémiai hallgatók először 1984. őszén tettek I. lelkészi vizsgát.⁷¹ (A tagozat működésére legjellemzőbb adatokat ld. a Függelékben!)

5. A Teológiai Akadémián folyó nevelői munka szelleme és kerete

A Kollégiumban folyt lelkésznevelés egyik legmarkánsabb vonása volt az, hogy az oktatói és a nevelői munka mindig szerves egységet alkotott. Ez határozta meg az Akadémiának a Kollégium szerves egészébe való beilleszkedését. Ennek a nevelői munkának egységes jellegét a közösségi nevelődés, a tanárok pásztori szolgálata, a teológus diákok önkormányzata és öntevékenysége egészséges ötvözetben biztosította. Akadémia és internátus, amelyben a teológusok együtt éltek és a Kollégium többi tanintézeteinek tanulóival egy közösséget alkottak, a legszorosabb együttműködésben szolgálta ezt a kettős, de egy célt. Ez pedig így fogalmazható meg: időszerűen gyülekezetszerű lelkészképzés, az Örök Ige református keresztyén megértése fegyelme alatt. Az újonnan alakult akadémia oktató személyzetének a szolgálatában – mind az oktatás, mind a nevelés terén – ez a fegyelem elhatárolást jelentett bármiféle történetfilozófiai spekuláció érvényesülésétől. A nevelői munkában is a legszentebb engedelmességre törekvést jelentette ez a lelkésznevelés szolgálatában.

Az Akadémia és az Internátus (Diákotthon) nevelői munkájának évszázados összeforrottságában bizonyos lazulást idézett kétségkívül elő a hittudományi fakultássá alakulás és az oktató munkának az egyetemre való áthelyezése. Ennek ellensúlyozását volt hivatva szolgálni a Lelkészképző Intézet, majd az ennek keretében szervezett „Theológus gyülekezet”. Természetes, hogy ez sem volt tökéletes megoldás, de mostanról visszatekintve azt kell mondanunk, a még ma is élő kortanúk szinte egyöntetű megítélése nyomán, hogy ez a ‘vállalkozás’ áldásos volt. Az utóbbinak a létrehívása egyháztörténeti jelentőségű volt az egyházkerületben folyó lelkészképzés gyülekezeti kihatásait tekintve.⁷² A tiszántúli egyházközségek népe, amiképpen a Debreceni Református Kollégium küldötteiként fogadta a legátusokat és a szupplikánsokat, köztudatában is az maradt fenn, hogy lelkipásztora is ennek a Kollégiumnak a neveltje. Az egyetemről való leválás ezért nem jelentett semmi törést az egyházkerület gyülekezeteinek a tudatában.⁷³

A „theológus gyülekezeti” keretnek az 1953/54. évi végével történt megszűnése után a nevelőmunka társterét adó internátusi életrendet hosszabb ideig nem határozta meg írásba foglalt szabályzattal. Idegenkedett ui. attól, hogy e célból a korábbi kollégiumi iskolatörvényeknek a mintájára, amelyekben a „tilos”, „nem szabad” stb. fogalmak domináltak, szabályzatot alkosson. Azt a módot választotta, hogy közreműködésével a teológus ifjúság maga alakítsa ki az internátusi élet s a közösségi nevelődés belső rendjét. Így honosodott meg pl. az ún. „otthonóra” (a diákság öntevékeny parlamentje) s érett meg az idő arra, hogy az Ifjúsági Tanács megalakíttassék.⁷⁴

Az 1976/77. tanévben bevezetett új Tanulmányi, – nevelési, – stb. szabályzat rendelkezései azonban szükségessé tették, hogy a tanári kar kidolgozza az Internátus házi rendjét. Ennek tapasztalatait tanárok és diákok kölcsönösen figyelembe véve alkotta meg a Kar 264/1984–85. sz. határozataival A Debreceni Református Teológiai Akadémia Internátusának Házirendjét, amely ma is érvényben van.⁷⁵ Tekintettel arra, hogy az Akadémia a Nagytemplomi egyházközség területén működik, a hallgatók gyülekezeti igehirdetési gyakorlatot, amelyet korábban (hetente egy alkalommal) a Kistemplomi egyházközségben végeztek, a Kar külön Igazgatótanács egyetértésével a Nagytemplom hétköznap reggeli, ill. kedd esti istentiszteletén végzik az 1965/66-os tanévtől kezdve.⁷⁶

6. Az oktatás szelleme az újonnan alakult Debreceni Teológiai Akadémián

Az ősi keretek közé újból visszatért és helyét, működése keretét megtalált Teológiai Akadémia életének 38 esztendejét csak a legjellemzőbb eseményeit kiemelő kerettörténet nem lenne teljes, ha e záró fejezetben nem szólnánk röviden arról is, hogy hogyan folyt benne a szent tudomány művelése „műhelyének” szerves, újbóli betagolódása a Kollégium szellemi örökségébe. Igaz ez a megállapítás akkor is, ha figyelembe vesszük azt a való tényt, hogy az 50 évvel azelőtti egyetemi fakultássá történt alakulás távolról sem jelentette az ettől a szellemi örökségtől való függetlenedést. A teológiai tudomány művelésének a módszere és tartalma felett elsősorban a Tiszántúli Egyházkerület, de az országos egyház illetékes testületei is folyamatosan gyakorolták a közösségi felvigyázói tisztet abban az időszakban is. A visszaiktatódásban az volt döntő jelentőségű, hogy fokozottabban került kapcsolatba az újulás útját engedelmesen vállalt és a szocialista társadalmi rendszer igenlése mellett döntött egyházunk útkeresésével és a Tiszántúl, majd a Tiszáninnen közel 800 gyülekezetének életével, szolgálata valós kérdéseivel.

Mindez azt a lehetőséget kínálta, hogy az Akadémia oktató személyzetének tudományos munkássága, a Kollégium oktatását meghatározó szellemi örökséghez híven az egyházunknak és gyülekezeteinek szolgálatát segítse –, úgy művelje a teológiai tudományt, mint amely „ancilla ecclesiae”. Ezzel a lehetőséggel a Kar lelkiismeretesen élt is.

A Kollégiumban folyt tudományos lelkészképzés szellemének legsajátosabb három vonása: a bibliai hitvallásos jelleg, az ökumenikus nyitottság és az idején és helyén való szolgálatra felkészítés töretlenül határozta meg továbbra is az Új Teológiai Akadémián folyó tudományos munkát. A dékáni székfoglalók, majd az ugyancsak folyamatossá lett professzori szakértekezések, a közös és belkörű tanárkari tudományos ülések s az egyházunk korabeli sajtójában megjelenő tanulmányok ennek a szellemi örökségnek az ápolását és gyarapítását szolgálták. Kivette részét a Kar abból a tudományos segítőszolgálatból is, amelyet a társadalom átalakulásának folyamatában egyházunk közössége igényelt a teológiai tudományt művelni legmagasabb szinten hivatottaktól. Az egyház békeszolgálata teológiai alapjainak a feltárásában s a béke teológiájának kidolgozásához az első lépés megtételében igen jelentős vállalkozása volt a Karnak a budapesti Karral közösen tartott békekonferenciája 1958-ban, Debrecenben.⁷⁷

A Kollégiumban a tudományos oktatás szellemének meghatározó jellemzője volt az egészséges orthodoxus református irányultságra való törekvés, az újreformátori teológia értelmében. Annak a tájegységnek a magyar református kegyességi öröksége, amelynek pásztorokat és tanítókat képzett, ezt igényelte is. Ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy nem élt benne, elsősorban hitcsaládunk, de a keresztyén egyházak teológiai munkásságának a lüktetésében. Nagyon is éberen kísérte figyelemmel a külföldi teológiai munkásság eredményeit. Ezeket azonban professzorai az 1. Thess. 5:21-ben található intelem fegyelme alatt kamatoztatták. Az a szakirodalom, amellyel a szemináriumi könyvtárak állaga 1950 óta bővült, szemlélteti azt, hogy tanítók és diákok folyamatosan lépést tarthattak a külföldi keresztyén teológiai munkásság eredményeivel. A külföldi teológusok közül jelentős hatással volt Karl Barth és Oscar Cullmann svájci teológusok munkássága.

1950 óta a Teológiai Akadémián működött, illetve ma is tanító professzoraink általános többsége külföldi teológiai fakultásokon (egyik-másik nem is egyen) is tanult ösztöndíjasként. Kétségtelen, hogy választott szakjuk tanulásában és művelésében különféle külföldi teológiai hatások érték őket. Teológiai irányzatok és iskolák képviselői azonban soha nem lettek a kizárólagosság igényével idehaza. Pedig ezek a hatások, különösen a teológiai tudományos módszer tekintetében érezhetők voltak (históriai irányzat, közvetítő –, belmissziós, föderális –, dialektikai teológiai, valamint – és ez mondható a leginkább ható irányzatnak – a kijelentéstörténeti teológiai irányzatok), ezek a kisebb-nagyobb árnyalatok azonban a legjobb cél érdekében szerencsésen kiegészítették egymást az egyes szaktudományok művelésében és alkalmassá tették teológiai akadémiánk tudós testületét is arra, hogy a legmagasabb szinten segítsék a szolgáló egyház teológiájának a kimunkálását,⁷⁸ mind a saját szakjuk művelésének eredményeivel, mind a doktorok Kollégiumában s a lelkésztovábbképzés területén végzett szolgálataikban. A szent tudomány műve-lésének ezzel a Kollégiumban kialakult szellemével magyarázható az is, hogy pl. a Bultmann-féle teológiai módszer és iskola, noha a bibliai tanszékek professzorai tanító szolgálatukban is ismertették azt, annak alapos kritikai elemzésével, egyáltalán nem jelentkezhetett az Akadémia tudományos munkájában még árnyalati hatást kiváltó formájában sem.

A teológiai tudomány művelésében és a tanítás tartalmában megnyilatkozó egységet soha nem érintette olyan károsan az a tény, hogy különbségek, sőt olykor nézeteltérések is jelentkeztek a tanításban szociáletikai következtetések levonásában a Kar tagjai között. Ezek az ellenforradalom idején sem okoztak olyan zavart, amely a Karnak, mint tanítótestületnek az egységét megbontotta volna.⁷⁹

Teológiai Akadémiánk legutóbbi, egy emberöltőnyi szolgálatáról és annak alapszempontjáról az Úrban dicsekedve tömören ezt mondhatjuk el: folyamatosan tisztuló és meghatározó volt az a meggyőződés mind a tudomány művelésében, mind az oktató és nevelő munkájában, hogy a teológia a szolgáló egyház funkciója. Helye és szerepe nem az egyház ‘fölött’, nem is az egyház ‘mellett’, de nem is az egyházon kívül, hanem egyedül az egyházban, annak funkciójaként van. Így művelni a szent tudományt és azt segíteni, az egész egyház közösségi feladata.

A Debreceni Kollégium fennállásának 450. évét ünnepli ebben az évben, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedig első tanéve megnyitásának 75. évéről emlékezik meg ünnepélyesen. A Hittudományi Kar leválasztásával egyáltalán nem szűnt meg a kapcsolat az egyetem és az akadémia között, sőt évről évre bővült. Megkapó, de egyben ebben az irányban mutató volt az újonnan alakult Teológiai Akadémia dékánja, illetve tanári kara és az egyetem rektora, illetve Tanácsa közötti búcsúlevélváltás hangneme. A kettős megemlékezés évében érdemes ezekből befejezésként idézni. Tóth Endre dékán egyebek között ezt írja: „... az újonnan alakult teológiai akadémia első rendes ülését az elmúlt napokban megtartván, megemlékezett arról az időről, amikor az egyetem fakultásaként működve végezte munkáját. Most, amikor már külön szervezetben folytatja a lelkészképzést, megnyugodott lélekkel mond búcsút a tudományegyetem Tanácsának s azon keresztül az egész Egyetemnek. – Amint az egyetem alakulása idején az egyetem első fakultásait a debreceni református Kollégium három akadémiájának átvételével alkotta meg a magyar állam s így történeti hivatást teljesített a volt hittudományi kar is az egyetemen –, úgy tudatában van annak, hogy megújult világunkban hivatása az, hogy visszatérjen a Kollégiumba s itt munkálkodjék. Kérjük, fogadja a Tekintetes Egyetemi Tanács szíves búcsúüdvözletünket.” Juhász Géza rector válaszában így ír: „... a tanács és a magam nevében kívánjuk volt Hittudományi Karunknak, hogy a szárnyrabocsátó ősi Kollégium demokratikus hagyományai szellemében az állammal kötött egyezményhez híven eredményesen töltse be hivatását mint Teológiai Akadémia.”⁸⁰

Szabó László Ambrus

IV. A KOLLÉGIUM GIMNÁZIUMA

1. A szervezeti felépítés és változások⁸¹

A második világháború után első ízben az iskolák államosítása és a négy tanévessé átszervezett gimnázium jelentett változást iskolánk életében. A hagyományos humán gimnázium 1949 júniusáig 8 osztállyal működött. Az 1949/1950-es tanévben már az I. osztály tanulói az általános iskola bevégzése után jöttek a gimnáziumba. Az 1948 és 1952 közötti tanévekben az iskola 12 osztályúvá alakult. Az 1952/1953 tanévtől minden évfolyamon három párhuzamos osztály működött, az „a” jelzésű osztály volt a reális tagozat, a „b” jelzésű helyi tantervvel működő, a „c” jelzésű pedig a humánus tagozat volt. A „b” osztály az érettségi tárgyakat a reális tagozattal egyenlő óraszámban tanulta, emellett zeneelméletet, karéneket, zongorát majd orgonát tanult. Ezen a tagozaton végzők kántori oklevelet is szerezhettek. Ily módon épül bele a kántorképzés a református gimnáziumba, amely azelőtt a kollégiumi tanítóképző intézet feladata volt. A kántorképzés a református gimnáziumban megmaradt, akkor is, ha a zenei tagozat idők folyamán megszűnt.⁸²

A másik jelentős változás 1952/1953-as tanévben következett be, amikor megszűnt a Dóczi Leánygimnázium mint egyházi iskola. Ebben a tanévben kezdődik el a koedukáció a Kollégium református fiúgimnáziumában, az egykori „Református Főgimnáziumban”. A leányok a „b” és a „c” osztályokban kapnak elhelyezést. Ettől a tanévtől kezdve a régi Dóczi intézetből tanárnők is jöttek át a gimnáziumba. Innen datálódik a női tanerők működése is a régi fiúgimnáziumban.⁸³ Valójában ekkor szilárdult meg az iskola új jellege és arculata. Ebben az évben alakult meg a gimnáziumi fiúinternátus mellett a leányinternátus, amely a régi egyetemi internátusban, tehát a Kollégium újabb épületében kapott helyet, az első évben 26 fővel.

A következő jelentős változást az 1972/1973-as tanév hozta az iskola életében. A Gimnázium a Péterfia utcai épületből átköltözött az Új Kollégium, tehát a régi egyetemi internátus három szintjére: magas földszint, első és második emelet. Ezt az épületet, illetve az említett három szintjét szakszerűen megtervezték és átalakították a gimnáziumi oktatás céljaira. A 12 osztályteremmel és három speciális előadóteremmel (biológia, kémia, fizika) és megfelelő szertárakkal, rajzteremmel, könyvtárral, az udvaron új tornateremmel rendelkező gimnáziumi épület minden tekintetben megfelelt a gimnáziumi oktatás követelményeinek. Az átköltözés szervezetten és gyorsan megtörtént. A gimnázium ekkor 12 osztállyal dolgozott.

A Szervezeti Szabály szerint a Református Gimnázium élén az igazgató áll, aki nemcsak az iskolára, hanem annak internátusaira is felügyel, a tantestületi ülésen elnököl. A gimnázium tantestülete végzi mindazokat a feladatokat, amelyeket az általános gimnáziumi rendtartás kötelezővé tesz. Javaslatot tesz a Külön Igazgatótanács útján a Közös Igazgatótanácsnak az igazgató megválasztására; a gimnázium és a gimnáziumi diákotthon ügyeiben javaslatot tesz a Külön, illetve a Közös Igazgató-tanácsnak. Meghatározott feladatok ellátásával megbíz egyes tanárokat; határoz a tanulók felvételéről a Közös Igazgatótanács jóváhagyásával; határoz a jutalmazások és segélyezések ügyében, megállapítja a konviktusi kedvezményeket. Az igazgató által összeállított költségvetést véleményes határozattal látja el. Ezekkel a Szabályzatban meghatározott jogokkal a gimnázium demokratikus autonómiája és tekintélye biztosítva van.

A Református Gimnázium felettes szervei: a Debreceni Református Kollégium Külön Igazgatótanácsa, amelyben a gimnázium igazgatójával és három évre választott három képviselőjével képviselteti magát. A Közös Igazgatótanács és a Zsinati Tanács, illetve ezeknek elnöksége.⁸⁴

2. Az oktatás és nevelés eszményképei

Mind az oktatást, mind a nevelést az iskola jellege határozza meg. Ezt a jelleget klasszikusan fogalmazza meg Bartha Tibor püspök, a Külön Igazgatótanács akkori elnöke az 1982/83–1983/84 iskolai évről kiadott évkönyvben:⁸⁵ „Iskolánk a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma nevet viseli. Közel négy és fél évszázados Kollégiumnak ma egyik tagozata, egykori gerince. Diákságának létszámát tekintve a mai kollégiumi tagozatok között a legnagyobb. Református Egyházunk egyetlen középiskolája, ezért megkülönböztetett figyelemben részesült és részesül mind a gyülekezetek, mind a társadalom felől. Egyházi munkások utánpótlását hivatott szolgálni... Gimnáziumunkat, mint a Kollégium minden tagozatát a Magyarországi Református Egyház gyülekezetei tartják fenn.”⁸⁶ Másrészt hangsúlyoznunk kell a magyar oktatásügyhöz fűződő szoros kapcsolatunkat és népünk iránti elkötelezettségünket: „A Református Kollégium Gimnáziuma a magyar oktatásügy szerves része. Az ország minden gimnáziumára érvényes tanterv szerint végzi munkáját, és ugyanazokat a tankönyveket használja, mint bármely más gimnázium. Az iskola munkájához a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Művelődési Osztálya a szakmai továbbképzésben és a szakfelügyelet révén segítséget nyújt. Tanáraink és diákjaink egyaránt részt vesznek a városi, megyei és országos kulturális életben: tanulmányi és műveltségi versenyek, diáknapok, találkozók, sportrendezvények.”⁸⁷

Nevelés tekintetében is megvan az iskola sajátos jellege: „A Református Gimnázium azt tekinti feladatának, hogy keresztyén lelkületű ifjakat neveljen az evangéliumi hit és erkölcs szellemében. Olyanokat, akik egyházunk hűséges, áldozatkész tagjai, szolgái lesznek, és akik jellembeli tulajdonságuknál, tudásbeli felkészültségüknél fogva a szocialista társadalom építésére is készek és képesek. Ennek a nevelési programnak az elsődleges célja hit- és egyházépítő jellegű, azaz azt várjuk tőle, hogy tanítványaink tanulmányaik befejeztére olyan lelkülettel telítődjenek, mely késszé teszi őket arra, hogy egyházunk pásztoraivá, igehirdetőivé, presbitereivé váljanak, és az egyházi életben aktívan és készségesen részt vegyenek, hitbeli meggyőződésük megnyilatkozzék a világban betöltött hivatásuk gyakorlásában, életfelfogásukban, az emberi haladás, jólét, társadalom, béke ügyében tanúsított állásfoglalásukban... Az iskola életében a hitre való nevelést tekintjük központi feladatnak, s általában a keresztyén erkölcsi normák megismertetését és elfogadtatását. Ezt azonban nem választjuk el a nevelői, oktatói munka más területeitől, mint például: a személyiség sokoldalú fejlesztése órán és órán kívül, társadalmi-politikai nevelés, közéletiségre való felkészítés, fizikai munka, sport, egészséges életmód és minden olyan tevékenység, amely segít a teljes emberré való formálásban... A hitéletre neveléssel olyan többletet szeretnénk adni tanítványainknak, amely egész életükre meghatározza életfelfogásukat, világnézetüket, meggyőződésüket.”⁸⁸

Az iskola akkori igazgatója az említett emlékkönyv utószavában⁸⁹ a Református Gimnáziumban folyó nevelés céljául a „nemes hagyomány” időszerű folytatását jelölte meg. Ennek egyik tényezője Debrecen szellemiségének, szorgalmának, szabadságszeretetének, tudományszeretetének megőrzése: hűnek maradni Szenci Molnár Albert, Maróthi György, Hatvani István, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond szelleméhez. Ennek a nemes örökségnek, a kollégiumi nevelésnek másik tényezője az a református hit, amelyben együtt van a kiválasztás és a küldetés tudata. Isten dicsőségének a szolgálata, a hit fegyelme erkölcsi erőt és bátorságot ad népünk és a haza szolgálatára is. E nemes hagyomány harmadik tényezője a hit és a tudás egységének az elválaszthatatlansága, nyitottság Isten és a világ felé. Hazánkban az első természettudós nemzedék református volt. Hatvani István a magyar kísérleti fizika atyja. Iskolánkban ez a szellemiség mindmáig hat. Végül e nemes nevelési hagyomány igen fontos tényezője az a felismerés, hogy a keresztyén nevelésnek a hitre való nevelés mellett a társadalmi igazság iránti érzékenységre való nevelést is kell szolgálnia.

3. A tanulók létszámának alakulása és társadalmi hovatartozásuk

A tanulók létszámának alakulásáról 1950 és 1987 között a mellékletben pontos kimutatást közlünk.⁹⁰ Ez a statisztika azonban bizonyos magyarázatra szorul. Az ötvenes években a létszám állandónak mondható, 350 és 400 között mozog. A legmagasabb létszám 1952/53-as iskolai évben volt: 424. Ennek oka, hogy a megszűnt Dóczi leánygimnáziumból többen iskolánkban folytatták tanulmányaikat. Ezekben az években a megszűnt sárospataki református gimnázium felől is többen Debrecenbe irányították útjukat. A hatvanas években is kiegyensúlyozott volt az iskola létszáma, bár ingadozóbb, mint az előző évtizedben. Voltak esztendők, amikor már 300 alá süllyedt a tanulók létszáma: 1961/62. 284; 1962/63. 281; 1963/64. 282. Ennek a csökkenésnek az oka az iskolai vallásoktatás nagyarányú megszűnésében keresendő. Emiatt nagy mértékben csökkent a gimnázium utánpótlási bázisa is. Ebben az időben az általános iskolákban még akadályokat igyekeztek gördíteni azok elé, akik felekezeti iskolákban kívánták folytatni középiskolai tanulmányaikat. A hetvenes években újra ingadozóvá válik a létszám, kezdetben növekszik, legmagasabb 1972/73-ban, 363; viszont a következő években, minden valószínűség szerint a demográfiai hullámvölgy következtében 1977/78-ra 255 főre csökken. A következő években lassúbb, majd gyorsabb növekedés volt tapasztalható, úgyhogy az 1986/87 tanévben a tanulók létszáma már 415 volt. Ennek a növekedésnek oka nemcsak az új demográfiai hullámhegy, hanem az iskola jó hírneve, az internátusi nevelés vonzó ereje a szülők előtt és a kollégiumi napok sokasága, amelyet a diákok és tanárok főleg a Tiszántúlon, de más egyházkerületekben is tartottak a Debreceni Kollégium és intézményei megismertetésére.

A diákok származását illetően idézzük az igazgató által az 1982/83, 1983/84 esztendők Évkönyvének adatait: „Bár az arányok évről-évre változnak, mégis megfigyelhető bizonyos törvényszerűség. Tanulóink 30%-a jön Szabolcs-Szatmárból, 20%-a Debrecenből és Hajdú-Bihar megyéből, 10–10% a fővárosból és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből. A fennmaradó 30% az ország többi megyéiből kerül ki. Természetesen a Debrecentől távol eső helyekről, főként a nyugati megyékből vagy nagyon kevesen, vagy néha egyáltalán nincsenek tanulóink. De pl. Somogyból és Baranyából mindig jönnek diákok.”⁹¹

„Tanulóink 40–45%-a fizikai dolgozó gyermeke, ezen belül a munkásosztályhoz tartozó szülők gyermekeinek aránya 60%-ot, a szövetkezeti parasztsághoz tartozóké 40%-ot tesz ki. A szellemi foglalkozású szülők gyermekei tehát az iskola létszámának 55–60%-át alkotják, ennek fele általában lelkész-szülők gyermeke.⁹²

A tanulók 10%-a nem református vallású. Ezek főleg, evangélikusok, baptisták és katolikusok. A katolikus gyermekek főleg a vegyes házasságokból valók, de vannak olyan katolikus családok Szabolcsban, ahol hagyomány gyermekeiket református gimnáziumban taníttatni. A nem református vallású tanulók saját felekezetük hitoktatására járnak.

Jelenleg az évfolyamonként három, a négy évfolyamon 12 osztály tanul. Az iskola felvevőképessége megtelt. Az utóbbi években már lehetett a felvételnél olyan kiválasztást végezni, hogy a pályázók közül csak a legjobbak kerüljenek be.

A gimnáziumi internátusok túlzsúfoltak. Jelenleg kb. 300 tanuló helyezhető el a fiú és leányinternátusban. Mindenképpen időszerű lenne a Kollégiumon belül vagy kívül az internátusok bővítése. Természetes, hogy a debrecenieken kívül minden szülő az internátusban szeretné látni a gyermekét, mert bízik annak fegyelmében és személyiséget formáló erejében. Ez az igény jelenleg nem elégíthető ki teljes mértékben.

4. Tanítás és tanulás lehetőségei a Gimnáziumban

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma 12 osztályos, az állami gimnáziumokkal egyenrangú iskola, amelyben koedukált oktatás folyik. Az iskola működésében minden tekintetben alkalmazkodik az általános gimnáziumok rendtartásához. Óraszám és tanterv tekintetében nem különbözik az állami iskoláktól. Az állami rendtartásban előírt tantárgyak mellett a tanulók heti két órában vallásoktatásban részesülnek. Ebből a tantárgyból nincs osztályzás. Nem tanítják a „világnézetünk alapjai” című tantárgyat. Ennek a pótlására szolgál a társadalomtudományi szakkör.

A gimnázium a nyolcvanas évek közepétől fakultációs választási lehetőségeket kínál diákjainak. A tanulók pályaválasztási szándékainak felmérése alapján és az érvényes rendelkezések figyelembe vételével a III. osztálytól kezdve. Tehát valamennyi tanulónak választania kell a kötelező alapóraszámon felül egy tárgyat a következő elméleti vagy gyakorlati tárgyakból: Elméleti tárgyak: I. magyar, matematika, biológia, orosz. II. történelem, fizika, földrajz, angol, német. Második idegen nyelv : III. angol – német, latin. Gyakorlati tantárgy: könyvtárkezelői ismeretek, számítógép-kezelői ismeretek. Szabadon lehet választani a következő tárgyakat: matematika, programozási ismeretek, kémia, ének-zene, pszichológia és ábrázoló geometria.

Az iskolában a következő szakkörök működnek: irodalom, matematika, számítástechnika, fizika, kémia, biológia, orosz, angol, német, ásványtan, sportkör, Ifjú Zenebarátok, Vöröskereszt, Arany János önképzőkör, énekkar (Kántus), Kántorképző tanfolyam, teológiai előkészítő, érettségi és felvételi előkészítők.

A Református Gimnázium gazdag lehetőséget nyújt a továbbtanuláshoz való felkészülésre és minden tanuló személyiségének egyéni adottságainak kibontakoztatásához. A végzett tanulók szép számmal jelentkeznek továbbtanulásra. Régebben a nagy többség főleg egyetemeken akart továbbjutni. A nyolcvanas években már arányosabban oszlanak el a jelentkezők a bölcsészettudományi egyetem, az orvosi, műszaki, mezőgazdasági egyetem és egyéb főiskolák között. A több évtizedes felvételi eredmények tapasztalatai hasznosnak bizonyultak: ma már többen jelentkeznek gyakorlati pályákra is. Az egyetemekre és főiskolákra, beleértve a teológiai akadémiát is végzett, érettségit tett tanulóink kb. 60%-a jut be. A felsőbb oktatási intézetekbe felvett volt növendékeink nagy többségükben megállják helyüket és oklevelet szereznek. Semmi hátrányos megkülönböztetést nem szenvednek.

A gimnázium kiváló tanulói évenként részt vesznek a különböző megyei szintű vagy országos versenyeken. Néhány szép eredmény minden esztendőben megmutatkozik. Az évkönyvek ezekről a győzelmekről részletesen beszámolnak.⁹³

A Református Gimnázium az országos felmérés szerint is jó gimnáziumnak számít Az ország kb. 400 középfokú iskolája között az élmezőnyben foglal helyet. Az utóbbi években az összesített tanulmányi átlag alakulása a következő volt: 3,43; 3,45; 3,46; 3,51; 3,53; 3,52. A tanulmányi eredmény emelkedő tendenciája jelzi a meglévő erőtartalékokat és az újításra való képességet.

A nyolcvanas években merült fel a „nyelvi internátus” kialakításának gondolata, amelyet fokozatosan, felmenő rendszerben kívánnak megvalósítani. Ennek célja, hogy minél több érettségiző diák jusson magas fokú nyelvi ismeretek birtokába és ezáltal jobb lehetőségei legyenek az egyetemi felvételre, másrészt a külföldi ösztöndíjra pályázó teológiai hallgatóknak kíván segítséget nyújtani, hogy külföldi tanulmányaikat minél jobb nyelvtudással kezdhessék el. 1985 októberében kezdődtek el a foglalkozások, amelyeknek segítségére van az iskola nyelvi laboratóriuma is. 1986 januárjában kapcsolódott be a munkába Elystan Miles nyelvi lektor, akit a Walesi Református Egyház bocsátott a Református Gimnázium rendelkezésére. A nyelvi internátus munkáját a gimnázium német anyanyelvű lektor alkalmazásával is kívánja megerősíteni.⁹⁴

5. Egyház – társadalom – ökumené

A Református Gimnázium az egyház iskolája. Mit is jelent ez közelebbről? Egyrészt azt, hogy a református gyülekezetekből hívő szülők küldik gyermekeiket ebbe az iskolába, azért, hogy az iskola ősi nemes tradíciói szerint tudományban és hitben előrehaladva, érett és az élet feladataira felkészült ifjakká váljanak. A gyülekezetek a közalap fizetésével és külön adományokkal segítik az iskola működését. Ezért elvárják, hogy az iskola és tanári kara azoknak a váradalmaknak megfeleljen, ami a gyülekezetekben él, amikor tevékeny szeretettel és imádsággal az iskolára gondolnak. A gimnázium ennek érdekében eleven kapcsolatot tart fenn a gyülekezetekkel. Pl. az 1983-as esztendőben 35 gyülekezetet kerestek fel a diákok és tanárok, hogy műsoros ünnepély keretében beszámoljanak az iskola életéről és bizonyságot tegyenek hitükről és reménységeikről, ugyanakkor épüljenek és erősödjenek a gyülekezetek hite által. Ilyen módon néhány év alatt meglátogatják a Tiszántúl minden gyülekezetét, amely erre a látogatásra, ahogyan a diákok nevezik „kiszállásra” igényt tart. De eljutnak a Tiszáninnen és a Dunamellék gyülekezeteibe is, ritkábban a Dunántúlra a nagy távolság miatt. A gimnázium többnyire beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ezt az a tény mutatja, hogy az utóbbi évtizedekben mind a Debreceni, mind a Budapesti Teológiai Akadémia évenkénti átlagban 40%-ban a Református Gimnáziumból kapja utánpótlását. A nem közvetlenül lelkészi pályára menő érettségizett volt diákok legtöbbje előbb-utóbb bekapcsolódik az egyház vérkeringésébe vagy legalább is aktív tagja lesz a Kollégium Baráti Körének.

A gimnázium diáksága maga is mint gyülekezet él, amelynek lelkipásztora és lelkigondozója a vallástanár. A tanítás minden nap igeolvasással, énekkel és imádsággal kezdődik és hálaadással végződik. A diákok együtt vesznek részt a szombat esti preceseken az Oratóriumban és a vasárnap délelőtti istentiszteleten a Kollégiumban vagy a Nagytemplomban. Kiemelkedő események a diákgyülekezet életében az évenkénti evangélizációk, amikor a diákok kívánsága szerint egyházunk neves igehirdetőit hívják meg és beható megbeszéléseket folytatnak velük a személyes hit kérdéseiről. Igen jelentős szerepet játszik a keresztyén nevelésben a keresztyén életvitelre való erkölcsi nevelés is, amelynek az alapja az evangéliumi szabadságba ágyazott és időszerűen magyarázott Tízparancsolat és a Szentírás erkölcsi intelmei. A hittanórák témája az első két évben a bibliaismeret, a harmadik évben az egyháztörténet, a negyedikben a dogmatika és az etika, református hitünk és életünk szabályai. Az ifjúsági gyülekezetnek szép imaterme van a Gimnázium épületében, ahol a reggeli áhítatokat tartják.

A református keresztyén hit és életszemlélet jellegzetessége a világ, az ember és a társadalom kérdései felé való nyitottság. A gimnázium ebben a szellemben kívánja nevelni tanulóit.

A gimnázium tanulói rendszeresen részt vesznek azokban a megmozdulásokban, amelyeket Debrecen város ifjúsága szervez a békéért folytatott küzdelem jegyében. A Kollégium évenként a „béke és barátság” hónapban, májusban nemzetközi békegyűlést rendez a Kollégiumban és Debrecen egyetemein tanuló ösztöndíjas diákok bevonásával. A Gimnázium ifjúsága minden esztendőben részt vesz a KISZ által rendezett építőtáborokban, ahonnan diákjai sok kitüntetéssel tértek vissza. Az iskolának szoros kapcsolata van a Nyírlugosi Állami Gazdasággal, amelyben az őszi betakarítások idején végeznek hasznos munkát diákjai. A Hazafias Népfront által szervezett városszépítő munkákban is minden évben részt vesz az iskola. Ezért a munkájukért elnyerte a „virágos Debrecenért” alapított díjat. Diákjai többször nyertek első díjat a Rádió zenei műveltségi versenyén, kórusversenyeken, országos tanulmányi döntőkön.

A diákok a nyilvános közéleti szereplésen túl hasznos társadalmi diakóniai munkát is végeznek a városban: öregeket, betegeket, magánosokat segítenek szabad idejükben önzetlenül, ételhordással, takarítással, favágással, fűtéssel, bevásárlással vagy éppen felolvasással, elbeszélgetéssel.

A Református Gimnázium igyekszik diákjait megtanítani ökumenikus távlatokban gondolkozni úgy, hogy ráirányítja tekintetét a világban élő keresztyén testvéregyházakra és azokkal igyekszik kapcsolatot teremteni. A Gimnáziumnak eleven partneri kapcsolata van az NSZK-beli Rajnai Tartományi Egyház hildeni Bonhoeffer Gimnáziumával. 1977-ben vette fel a kapcsolatot a két gimnázium és azóta évenként megismétlik a tanárok és diákok cseréjét. A Bonhoeffer Gimnázium ösztöndíjat létesített a Református Gimnázium német szakos tanárai részére. Ennek az ösztöndíjnak a segítségével gimnáziumunk német szakos tanárai egy-egy féléven át tartózkodhatnak Hildenben, elmélyíthetik német tudásukat és részt vehetnek az iskola életében. Ezek az évenkénti találkozások nemcsak a két egyház kapcsolatát, hanem a népek közötti barátságot is erősítik. Ennek a kapcsolatnak a létrehozásában nagy érdeme van Beate Himmelbach tanulmányi igazgatónak, aki évekig tartó szívós munkával kezdeményezte ezt a kapcsolatot.⁹⁵

Gimnáziumunk ifjúsága kapcsolatot tart fenn a Német Demokratikus Köztársaságban élő evangéliumi egyházak ifjúsági gyülekezeteivel és diakóniai intézményeivel. Az NDK evangéliumi egyházainak diakóniai intézeteiben sokan vállalnak munkát nyaranként. Ezek az utak nemcsak a nyelvtanulást szolgálják, hanem a szocialista testvérország életének a megismerését is.

A gimnáziumi tanulók tevékenyen veszik ki részüket a Kollégiumba érkezett külföldi vendégek vezetéséből, a nemzetközi konferenciák rendezéséből és külföldi delegációk vendégül látásából. Így válik teljessé a szorgalmasan végzett napi munka és nyer nagyobb távlatokat a hazaszeretetre, a békére és az ökumenikus szellemre való nevelésben.

V. A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ DIAKÓNUSKÉPZŐ INTÉZETE

A Zsinati Tanács 1975-ben határozta el, hogy Diakónusképző Intézetet hoz létre, amely a Debreceni Teológiai Akadémia keretében működik. A tanfolyam három éves.

A Diakónusképző Intézet 1976 januárjában kezdte meg működését, úgy, hogy az első évfolyam 25 hallgatója egy hónapot Berekfürdőn a lelkészotthonban töltött, ahol az intézet igazgatója és munkatársai evangélizációs és lelkigondozói szolgálatot végeztek közöttük. Ezenkívül egy intenzív bibliai ismereti tanfolyamon is részt kellett venniök. A berekfürdői hónap után Debrecenben folytatódott az első szemeszter, amelyen a tanítást a teológiai akadémia professzorai és lelkipásztorok végezték. Ez a munka május végéig tartott. Ezután a hallgatók diakóniai intézetekbe mentek gyakorlatra. A hátralevő öt szemeszter idején egy–egy hónapra tértek vissza a Kollégiumba. A harmadik esztendő letelte után záróvizsgával fejezték be a tanfolyamot. A diakónusképzéssel, a teológiai oktatással és a gyakorlati képzéssel párhuzamosan, vagy pótlólag kellett megszerezni egy kétéves egészségügyi tanfolyam bizonyítványát. Csak ennek megszerzése után kaphatták meg a hallgatók a Diakónusképző Intézeti oklevelüket.

Az intézet szabályzata szerint diakóniai szakmunkás képzésre olyan 14–30 éves egyének jelentkezhetnek, akik legalább az általános iskolai tanulmányaikat befejezték. A jelöltek rendszerint már tanulmányaik elkezdése előtt bekapcsolódtak valamelyik szeretetotthon munkájába, hogy tájékozódjanak leendő munkájukról.

Ez a képzési rendszer 1987-ig érvényben volt. 1987-től azonban kísérletek történtek a diakónusképzés reformjára. Ezt a reformot sürgette az elmúlt 10 év tapasztalata és eredménye. A 10 év alatt az Intézetbe 180 jelentkezőt vettek fel. Ebből záróvizsgát tett 87, az egészségügyi tanfolyamot elvégezte 47. Azonban ezek sem maradtak teljes számmal a diakóniai szolgálatban.

A Doktorok Kollégiuma Diakóniai Szakosztálya 1987 nyarán foglalkozott egy új szabályzat elkészítésével és ezt a tervezetet (A Magyarországi Református Egyház Diakónusképző Intézetének Működési Szabályzata) a Diakóniai Tanács, illetve a Zsinati Elnökség elé tárta. Ez az új szabályzat lényegesen módosítani kívánja a diakónusképzést az eddigi tapasztalatok alapján, hogy az hatékonyabbá legyen és nagyobb vonzerőt jelentsen a diakónus pályára hivatást érző ifjak körében. Az igazi megoldást valójában az jelentené, ha a Diakónusképző Intézet egyházi egészségügyi szakiskolává fejlődnék, ezzel nagyobb távlatot nyitna mind a növendékek, mind az egyház számára.

A Diakónusképző Intézetre és a diakóniai szakmunkásokra az egyháznak elengedhetetlen szüksége van, mert csak így tudja biztosítani a 16 szeretetintézmény munkásutánpótlását. A Diakónusképző Intézet költségeinek anyagi fedezetét kezdetben a gyülekezetek adományai biztosították. Azonban a későbbiekben nyilvánvalóvá vált, hogy a Diakónusképző anyagi létezését nem lehet alkalmi adományokra bízni. Ezért a jövőben a Diakónusképző Intézetnek is, mint minden országos intézetünknek szüksége lesz a Zsinati Tanács által jóváhagyott költségvetésre és közalapi ellátmányra, valamint meghatározott egyházi közösségek nem esetleges, hanem állandó támogatására.

Kocsis Elemér

FÜGGELÉKEK

I. sz. Függelék

1950. évi 23. számú törvényerejű rendelet az egyetemi hittudományi karoknak az egyházak részére
való átadása tárgyában. (1)

1. §.

Az Alkotmány 54. §-ában foglalt, az állam és az egyház különválasztására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően a budapesti, debreceni és pécsi egyetem hittudományi karát az 1949–1950. tanév végével le kell választani az egyetem szervezetéből és további rendelkezés céljából az illetékes egyházaknak kell átadni. (2)

2. §.

A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a vallás- és közoktatásügyi miniszter gondoskodik.

[(1) Kihirdetés napja: 1950. június 30.

(2) 1101–11–1/1950. (IX. 15.) V. K. M. sz. rendelet a vallásoktatással kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában.]

EGYEZMÉNY

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Magyarországi Református Egyház Tiszántúli Egyházkerülete a Debreceni Tudományegyetem Református Hittudományi Karának az egyetem szervezetéről való leválasztása folytán a Tiszántúli Egyházkerület által felállítandó Debreceni Református Theológiai Akadémia kérdéseinek rendezése céljából az alábbi megállapodást kötötte:

1. A Magyar Népköztársaság Kormánya Tudomásul veszi, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület a debreceni Tudományegyetem szervezetéről az 1950. évi 23. számú törvényerejű rendelettel leválasztott református hittudományi kar helyett a lelkészképzés biztosítása érdekében Theológiai Akadémiát (a továbbiakban: Akadémia) létesít.

2. A Magyar Népköztársaság Kormánya az Akadémia felállításától, legkorábban 1950. szeptember hó 1-től kezdve 1953. december 31-ig az Akadémia fenntartásával kapcsolatos kiadásokra évi államsegélyképpen a jelen egyezményhez csatolt I. számú kimutatásban feltüntetett összeget biztosítja. Ez az államsegély 1954. január hó 1-től 25%-kal, majd tizenöt éven át öt évenként újabb 25%-kal csökken, úgyhogy az államsegély 1968. december 31-ével teljesen megszűnik. Megkezdett évre az évi államsegélynek arányos része jár.

A közalkalmazotti illetmények időközi változása az államsegély összegére nincs kihatással. A jelen egyezménnyel biztosított államsegély az Akadémia fenntartásával kapcsolatos bármilyen célra a kimutatástól eltérő felosztásban is felhasználható. Abban az esetben, ha az Akadémia az egyház rendelkezése folytán megszűnnék lelkész-, illetve egyházi munkásokat képző intézet lenni, az államsegély is megszűnik.

3. Az Akadémia felállításától, legkorábban 1950. szeptember hó 1-től kezdve tagja a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézetének a jelen egyezményhez kapcsolt I. számú kimutatásban felvett oktató és nem oktató jellegű állásszámmal.

4. A debreceni tudományegyetem református hittudományi karának oktató és nem oktató jellegű személyzete 1950. augusztus 31-ével végelbánás alá kerül. Ha az Akadémia a volt hittudományi Kar oktató és nem oktató jellegű személyzetét 1950. szeptember 1-től számított 30 napnál nem hosszabb időn belül alkalmazza, akkor a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézete terhére megállapítandó nyugellátásra való jogosultság szempontjából megszakítás nem állott be. Egyébként az Akadémia oktató és nem oktató jellegű személyzetére nézve a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézetére vonatkozó hatályos jogszabályok irányadók.

5. A Magyar Népköztársaság Kormánya az Akadémiának, illetve az azt fenntartó Tiszántúli Református Egyházkerületnek a tulajdonába átadja a debreceni tudományegyetem könyvtárából és a volt hittudományi kar szemináriumi könyvtáraiból a theológiai és általános vallástudományi, valamint a theológiai tudományok műveléséhez szükséges könyveket, folyóiratokat, kivéve azokat, amelyek különös könyvészeti értékkel bírnak, (pl. régi magyar könyvtári anyag, unikumok stb.) vagy amelyekre általános tudományos érdekből közkönyvtáraink igényt tartanak. Ugyancsak tulajdonjogilag átadja mindazokat a térképeket, festményeket és szobrokat, amelyek vallásos tárgyúak és művészettörténeti, illetőleg muzeális értékük nincsen. Ugyanez vonatkozik a volt hittudományi kar irattárának arra a részére is, amelyre az egyetem, vagy az Országos Levéltár igényt nem tart.

6. a) A Magyar Népköztársaság Kormánya 1950. szeptember hó 1-től 1968. december hó 31-ig szóló időre a Tiszántúli Református Egyházkerületnek bérbeadja, a Tiszántúli Református Egyházkerület pedig bérbeveszi évi, minden naptári év első napján egy összegben fizetendő 1200,- Ft., azaz egyezerkettőszáz forint bérösszegért a volt hittudományi kar dékáni hivatalának a tanácsteremnek, a tantermeknek és a könyvtári szobáknak a Kar birtokában lévő jelenlegi berendezést, továbbá a nélkülözhetetlen irodai felszerelést és oktatási eszközöket. A Tiszántúli Református Egyházkerület kötelezettséget vállal, hogy a bérbevett berendezési és felszerelési tárgyakban esett és a rendes használatot meghaladó károkat a visszaadáskori értékben megtéríti. A bérlet ideje alatt a berendezési és felszerelési tárgyak, valamint az oktatási eszközök karbantartásáról az Akadémia, illetve a Tiszántúli Református Egyházkerület gondoskodik.

A bérbevett berendezési és felszerelési tárgyak, valamint oktatási eszközök jegyzékét és azoknak az átadáskori használhatósági állapotát feltüntetendő leírását a jelen egyezményhez csatolt II. számú kimutatás tartalmazza.

Az 1950. szeptember hó 1-től december 31-ig terjedő időtartamra járó bérleti díjat (az évi bérleti díj 4/12. részét) a Tiszántúli Református Egyházkerület 1950. szeptember hó 30. napjáig kifizetni köteles.

b) A Tiszántúli Református Egyházkerületnek jogában áll 1950. december 31. napjáig nyilatkozni afelől, hogy a bérlet helyett a fent említett berendezési és felszerelési tárgyakat valamint oktatási eszközöket megváltással tulajdonjogilag kívánja-e megszerezni.

A megváltási ár 50 000 azaz Ötvenezer forint, mely összeget a Tiszántúli Református Egyházkerület 1968. december hó 31. napjáig tartozik évenként – 1951. január hó 1. napjától kezdve és minden további naptári év első napjára szóló esedékességgel – egyenlő részletekben kifizetni. A megváltási összegbe az 1950. szeptember–decemberi időszakra kifizetett bérleti díj beszámítást nyer.

Megváltás esetén a Tiszántúli Református Egyházkerület a szóbanlévő ingóságok felett a tulajdonjogot a megváltási ár teljes összegének kiegyenlítésével szerzi meg.

7. A Magyar Népköztársaság Kormánya a debreceni tudományegyetem volt református hittudományi karának a református kollégium épületébe – még 1949. évben – történt átköltözésével kapcsolatosan megkezdett és a helyiségek rendeltetésszerű használatához nélkülözhetetlenül szükséges helyrehozatali munkákat tovább folytattatja. A Magyar Népköztársaság Kormánya részéről e célra rendelkezésre bocsátandó összeg azonban a már eddig felhasznált kb. 100 000 forintot legfeljebb 50 000 azaz Ötvenezer forinttal haladhatja meg.

A jelen egyezmény végrehajtását közös bizottság végzi, amelyben a vallás- és közoktatásügyi miniszter és a Tiszántúli Református Egyházkerület két-két képviselője vesz részt. Felmerülő vitás esetekben a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt.

Budapest, 1950. szeptember hó 4. napján.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA NEVÉBEN:

P. H. Darvas József s. k.

vallás- és közoktatásügyi miniszter.

A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET NEVÉBEN:

Dr. Gavallér Lajos s. k. P. H. Péter János s. k.

egyházkerületi főgondnok h. püspök

II. sz. Függelék

1951. ÉVI I. EGYHÁZI TÖRVÉNYCIKK
A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ TEOLÓGIAI AKADÉMIÁIRÓL

1. §.

(1) A magyarországi református egyház a lelkészképzésről teológiai akadémiák fenntartásával gondoskodik.

(2) A magyarországi református egyház teológiai akadémiáinak számát és helyét a zsinat állapítja meg.

(3) A teológiai akadémiák fenntartását a magyarországi református egyház biztosítja.

(4) Az egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek osztozását a fenntartás terheiben az államsegély és egyéb bevételek figyelembevételével az egyházkerületek meghallgatásával az egyetemes konvent költségvetésben állapítja meg.

2. §.

A magyarországi református egyház teológiai akadémiáinak szervezetét, tanulmányi, nevelési és vizsgálati rendjét szervezeti és működési szabályzatát a tanárok választásának módját, valamint a lelkészképesítő vizsgálatokra vonatkozó részletes szabályokat a teológiai akadémiák meghallgatásával a zsinat állapítja meg.

3. §.

(1) A lelkészképesítés joga a zsinatot illeti.

(2) A zsinat ezt a jogot lelkészképesítő bizottság útján gyakorolja.

4. §.

(1) A segédlelkészi szolgálatra a felhatalmazást a zsinati lelkészképesítő bizottság adja.

(2) A segédlelkészeket az egyes egyházkerületekhez, ezek meghallgatásával az egyetemes konvent osztja be szolgálatra.

5. §.

(1) A teológiai tudományos fokozatokat, azok megszerzésének módját s az azokkal járó egyházi jogosítványokat és kötelezettségeket a teológiai akadémiák meghallgatásával a zsinat szabályozza.

(2) A magasabb teológiai tudományos fokozatokat adó bizottságot a zsinat alakítja meg.

6. §.

A presbitériumok a magyarországi református egyház teológiai akadémiáinak tanárai közül egy-házkerületenként a zsinatra egy rendes és egy póttagot választanak, akiket az illető egyházkerület közgyűlése igazol.

7. §.

(1) E törvény életbelépésével hatályukat vesztik az egyházi törvényeknek és egyéb jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek ezzel a törvénnyel ellentétben állanak.

(2) Az egyházi törvényeknek és egyéb jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek az e törvénnyel szabályozott kérdésekre vonatkoznak, e törvény rendelkezéseiből folyó eltérésekkel kell alkalmazni. Különösen ott, ahol valamely jogszabály az akadémia fenntartójaként az egyházkerületet említi, a helyett a magyarországi református egyházat kell érteni.

(3) Ahol valamely jogszabály e törvénnyel hatályon kívül helyezett rendelkezésre hivatkozik, a helyett ezentúl e törvénynek megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni.

8. §.

Ez a törvény a legfőbb felügyeleti jogot gyakorló állami hatóság jóváhagyása után a zsinati elnökség által megállapítandó napon lép életbe. Végrehajtásáról az egyetemes konvent gondoskodik.

Megállapította a magyarországi református egyháznak Budapesten, 1951. évi október hó 24..napján megnyílt zsinata.

Kelt Budapesten, 1951. évi november hó 29. napján.

Kiss Roland s. k. Bereczky Albert s. k.

főgondnok, világi elnök püspök, lelkészi elnök

Ferenczy Károly dr. s. k.

Harsányi György dr. s. k. Novák István dr. s. k.

előadók jegyző

A magyarországi református egyháznak a Népköztársaság Kormány engedélyével összehívott és 1951. évi október 24. napján megnyílt hatodik budapesti zsinatán alkotott, a Konvent Elnöksége által elém terjesztett 1951. évi I. egyházi törvénycikket ezennel tudomásul veszem és jóváhagyom.

Budapest, 1951. december 7-én.

Kossa István s. k.
az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ TEOLÓGIAI AKADÉMIÁIRÓL SZÓLÓ 1951. ÉVI I.
EGYHÁZI TÖRVÉNYCIKKEL KAPCSOLATBAN 1951. NOVEMBER HÓ 29-ÉN HOZOTT 104. SZÁMÚ
ZSINATI HATÁROZAT

A magyarországi református egyház zsinata Isten iránt mélységes hálával emlékezik meg azokról a szolgálatokról, amelyeket az egyes egyházkerületek kereteiben századokon át működött teológiai akadémiák s azok tanárai a magyarországi református lelkészképzés érdekében és javára végeztek, valamint a gyülekezetek áldozatos támogatásáról, amellyel az egyházkerületek teológiai akadémiáinak működését elősegítették.

Felmérve a teológiai oktatás egyházi igényeit, az egyház helyzetét, jelentős elvi és anyagi szempontok miatt a magyarországi református egyház teológiai akadémiáiról szóló egyházi törvény alapján és annak állami jóváhagyásától feltételezetten, a zsinat a következő intézkedéseket teszi:

1. A zsinat az egyházkerületek által fenntartott budapesti, debreceni, pápai és sárospataki teológiai akadémiákat összevonja s azokból két teológiai akadémiát létesít.

A zsinat a két teológiai akadémiának – mint a magyarországi református egyház kötelékébe tartozó valamennyi egyházközség, egyházmegye és egyházkerület közös intézményének – működési helyét Budapesten és Debrecenben jelöli ki.

2. A zsinat a négy egyházkerület egyesített teológiai akadémiáinak rendes tanárait és más olyan alkalmazottait, akiknek ez a főfoglalkozásuk, a magyarországi református egyház alkalmazottainak minősíti s úgy rendelkezik, hogy ezeket a tanárokat és más alkalmazottakat az egyetemes konvent a két teológiai akadémia ossza be, azokat a teológiai tanárokat és más alkalmazottakat pedig, akiknek beosztására a két teológiai akadémián nincs lehetőség, jogaik és illetményeik csorbítatlanul hagyásával más, megfelelő szolgálatra alkalmazza.

3. A zsinat úgy rendelkezik, hogy a dunamelléki és a tiszántúli egyházkerület teológiai akadémiájának vagyona, illetőleg az említett egyházkerületek, valamint a debreceni kollégium vagyonának az a része, amelyik az egyházkerület teológiai akadémiájának fenntartását szolgálta, a teológiai akadémiák fenntartásának céljaira a magyarországi református egyház kezelésében megy át.

4. A zsinat elrendeli lelkészképesítő bizottság alakítását. A bizottság tagjai: az egyházkerületek püspökei és főgondnokai, vagy akadályoztatásuk esetén az elnöki jogkörben törvényes helyetteseik, a teológiai akadémiák rendes tanszéken működő szaktanárai – akik a szolgálati helyükön végzett lelkészjelöltek képesítő vizsgáján vesznek részt – és egyházkerületenként három-három tag (kettő-kettő lelkészi és egy-egy nem lelkészi tag), akiket az egyházkerületi közgyűlés választ.

A lelkészképesítő bizottság elnöke a zsinat lelkészi elnöke, akadályoztatása esetén törvényes helyettese. A bizottság előadói és jegyzői a teológiai akadémiák igazgatói.

Azt az időpontot, amelyben a zsinati lelkészképesítő bizottság működését megkezdi, a konventi elnökség állapítja meg. Addig az időpontig az eddigi egyházkerületi lelkészképesítő bizottságok folytatják működésüket.

5. A zsinat kimondja, hogy mindaddig, amíg a teológiai akadémiák tanulmányi, nevelési és vizsgálati rendjét, szervezeti működési szabályzatát meg nem állapítja, valamint a lelkészképesítő vizsgálatok rendjének újonnan való szabályozását el nem végzi, a magyarországi református egyház teológiai főiskoláinak az egyetemes konvent 275/1940. számú határozatával megállapított tanulmányi, nevelési és vizsgálati szabályzatát kell érvényesnek tekinteni s az abban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni a magyarországi református egyház teológiai akadémiáiról szóló törvényből és a mostani zsinati határozatokból folyó eltérésekkel, ideértve a teológiai magántanári képesítés megszerzésére vonatkozó rendelkezéseket is.

Mindazok, akik valamelyik egyházkerület vizsgálóbizottsága előtt sikeresen letett magántanári vizsgálatukról teológiai magántanári címet, mint tudományos fokozatot, tovább is használhatják.

A zsinat a szervezeti és működési szabályzat megalkotásáig a teológiai akadémiák igazgatási szerveit a következőkben állapítja meg.

A teológiai akadémiák hatóságai:

a) az akadémia igazgatója (dékánja)

b) az akadémia tanári kara,

c) az akadémiák közös igazgatótanácsa és

d) az egyetemes konvent.

Az akadémia igazgatóját (dékánját) a tanári kar választja az akadémia tanárai közül. A választást a közös igazgatótanács erősíti meg.

Az akadémia tanári karának szavazati joggal bíró tagjai: a szervezett tanszékeken működő tanárok.

Az akadémiák közös igazgatótanácsának tagjai: az egyházkerületek püspökei és főgondnokai, az akadémiák igazgatói (dékánjai) és az akadémiák tanári karának három-három képviselője, akiket a tanári karok saját kebelükből választanak, továbbá az egyházkerületek által három tanévre választott egy-egy lelkészi és egy-egy nem lelkészi rendes tag és ugyanannyi póttag. A lelkészi és nem lelkészi tagokat olyan egyháztagok közül kell választani, akik azonkívül, hogy a presbiterséghez megkívánt törvényes követelményeknek megfelelnek, az igazgatótanácsban az evangéliumi szellemet, a tudományos, igazgatási és gazdasági szakszerűséget kellőképpen tudják érvényesíteni. Az igazgatótanács elnöksége a zsinat elnöksége, előadói és jegyzői a teológiai akadémiák igazgatói.

(RE 1951. 24. sz. 29–31.)

III. SZ. FÜGGELÉK

A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA
„HONORIS CAUSA” DOKTORAI (1953–1986):

JOSEF L. HROMADKA Prága (Csehszlovákia). 1953.

NYIKOLÁJ metropolita (Szovjetunió). 1954.

KWANG HAUN TING csekiangi püspök (Kína). 1957.

BOHUSLAV POSPISIL Prága (Csehszlovákia). 1959.

EGBERT EMMEN, a holland Hermvormde egyház főtitkára. (Hollandia). 1967.

WILHELM NIESEL, a Ref. Világszövetség elnöke. (Német Szövetségi Köztársaság). 1967.

JAMES ILEY Mc CORD, a princetoni Th. Akadémia elnöke. (Egyesült Államok). 1967.

HEINRICH EMANUEL HELLSTERN, zürichi lelkész. (Svájc). 1967.

JEAN KOTTO, a kameruni evangéliumi egyház főtitkára. (Kamerun). 1967.

ALBRECHT SCHÖNHERR, Berlin-Brandenburgi püspök. (Német Demokratikus Köztársaság). 1967.

NAGY GYULA kolozsvári püspök. (Románia). 1967.

RICHARD MAHITSISON ANDRIAMARYATO, Tananarive polgármestere, lelkész. (Madagaszkár). 1972.

EUGENE CARSON BLAKE, az EVT főtitkára. (Egyesült Államok). 1972.

KARL HALASKI, az NSZK Ref. Szövetség főtitkára. (Német Szövetségi Köztársaság). 1972.

IOAN WILHO RINNE, helsinki metropolita (Finnország). 1972.

JUHÁSZ ISTVÁN theol. professzor. (Románia). 1972.

KÁLDY ZOLTÁN ev. püspök (Magyarország). 1972.

NYIKODIM leningrádi és novgorodi metropolita. (Szovjetunió). 1972.

HEINRICH HERMANN PUFFERT, az EVT európai referense. (Svájc). 1972.

HANS SCHAFFERT a svájci Ev. Egyházak segélyszervezete titkára. (Svájc). 1975.

FRIEDRICH WILHELM VON STAA, a Rajnai Ev. Egyház diakóniai igazgatója. (Német Szövetségi Köztársaság). 1978.

Dr. MARTIN LUTHER KING, baptista lelkész. (Egyesült Államok). 1978.

FRED. H. KAAN a Ref. világszövetség titkára. (Nagy-Britannia). 1978.

BILLY GRAHAM amerikai baptista lelkész. (Egyesült Államok). 1981.

OSCAR CULLMANN ny. theol. professzor. (Svájc). 1982.

SCHEIBER SÁNDOR főrabbi (Magyarország). 1982.

SZAKÁCS JÓZSEF adventista lelkész, SZET elnöke. (Magyarország). 1985.

ADORJÁN JÓZSEF a Ráday Kollégium főigazgatója. (Magyarország). 1985.

ARCHIBALD RICHARDSON GOLDIE, a Baptista Világszövetség főtitkára. (Kanada). 1986.

IV. SZ. FÜGGELÉK

A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN
DOKTORI FOKOZATOT SZEREZTEK (1966–1987)

JÁNOSSY IMRE theol. tanár. Rendszeres theológia. 1966.

SZABÓ LÁSZLÓ AMBRUS theol. tanár. Rendszeres theológia. 1966.

TÓTH KÁROLY zsinati osztályvezető, Ökumenika. 1966.

ARANYOS ZOLTÁN Ökumenikus Tanács titkára. Újszövetség. 1970.

BOROSS GÉZA lelkész. Gyakorlati theológia. 1970.

SZABÓ ANDOR lelkész. Ószövetség. 1970.

SZŐNYI GYÖRGY lelkész. Gyakorlati theológia. 1970.

MUNTAG ANDOR lelkész. Ószövetség. 1974.

GYENGE IMRE szuperintendens. Egyháztörténet. 1976.

MOLNÁR MIHÁLY lelkész. Ökumenika. 1976.

NAGY JÓZSEF baptista lelkész. Rendszeres theológia. 1976.

SZATHMÁRY SÁNDOR lelkész. Rendszeres theológia. 1976.

Dr. KENÉZ FERENC lelkész. Egyházjog. 1976.

MÉSZÁROS ISTVÁN lelkész. Rendszeres theológia. 1978.

ÖTVÖS LÁSZLÓ lelkész. Egyháztörténet. 1978.

KARL HEINZ VAN KOOTEN diakóniai igazgató. Rendszeres theol. 1978.

SZIGETI JENŐ, a SZET dékánja. Egyháztörténet. 1978.

NAGY TIBOR lelkész. Ökumenika. 1978.

LENKEYNÉ SEMSEY KLÁRA theol. tanár. Újszövetség. 1980.

NAGY ANTAL lelkész. Ószövetség. 1980.

TAKÁCS BÉLA lelkész. Egyháztörténelem. 1980.

BARCZA JÓZSEF tudományos főmunkatárs. Egyháztörténelem. 1981.

ALMÁSSY MIHÁLY baptista theol. tanár. Rendszeres theológia. 1981.

Dr. CSOHÁNY JÁNOS theol. tanár. Egyháztörténet. 1981.

CZEGLE IMRE könyvtáros, lelkész. Egyháztörténet. 1982.

WILLIBALD JACOB lelkész. Rendszeres theológia. 1984.

GAÁL BOTOND gimnáziumi igazgató. Rendszeres theológia. 1986.

LŐRINCZ ZOLTÁN lelkész. Vallástudomány. 1987.

V. SZ. FÜGGELÉK

A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA PROFESSZORAI,
TANSZÉKVEZETŐ HELYETTES ÉS INTÉZETI
TANÁRAI (1950–1988):

Kállay Kálmán	1950–1959	(ószövetségi)
Erdős Károly	1950–1954	(újszövetségi)
Makkai Sándor	1950–1951	(pásztorális)
Tóth Endre	1950–1970	(egyháztörténeti)
Török István	1950–1968	(szisztematikai)
Czeglédy Sándor	1950–1983	(gyakorlati)
Pákozdy László Márton	1950–1966	(vallástörténeti)
Illyés Endre	1950–1953	(gyakorlati II.)
Varga Zsigmond	1953–1978	(újszövetségi)
Békefi Benő	1953–1957	(ökumenikai i.)
Bartha Tibor	1953–1958	(ökumenikai II.)
Módis László	1959–1969	(ószövetségi)
Jánossy Imre	1959–1985	(társadalomtud.)

Szabó László Ambrus(1)	1960–	(ökumenikai)
Kocsis Elemér(2)	1967–1987	(rendszeres teol.)
Kürti László	1970–1977	(ószövetségi)
Makkai László	1971–	(egyháztörténeti és vallástud.)
ifj. Bartha Tibor(3)	1972–1974	(vallástörténeti)
Pásztor János	1976–1987	(Vallástört. és gyakorlati)
Karasszon Dezső	1977–	(ószövetségi)
Lenkeyné Semsey Klára dr.(4)	1978–	(újszövetségi)
Csohány János(5)	1980–	(egyháztörténeti)
Fekete Károly	1987–	(gyakorlati)
Gaál Botond	1987–	(rendszeres)
Bölcskei Gusztáv(6)	1987–	(társadalomtud.)

Megjegyzések:

1. Fizetéstelen tanársegéd 1951/52–1953/54. (szisztematikai); tanársegéd 1955–1957. (ökumenikai)–, és 1958. ápr. 1.–1960. márc. 31-ig tanszékvezető docens (ökumenikai).

2. 1952–1964 adjunktus (vallástörténeti), 1964–1966 intézeti tanár (vallástörténeti), 1966–67 helyettes tanár (vallástörténeti és bibliai segédtudományok).

3. 1967/1968. tanársegéd (ószövetségi) –, 1968–1972 tanársegéd (vallástörténeti és bibliai segédtudományok).

4. 1955–1978 tanársegéd (újszövetségi).

5. 1971–1980 tanársegéd (egyháztörténeti/egyházjogi).

6. 1979–1987 tanársegéd (rendszeres teológiai).

Tanársegéd volt Kustár Péter 1966–1969 (ószövetségi)

VI. SZ. FÜGGELÉK

A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA DÉKÁNJAI ÉS PRODÉKÁNJAI
(1950–1988)

I. Dékánok

Pákozdy László Márton Tóth Endre Varga Zsigmond Szabó László Ambrus Módis László Jánossy Imre Kocsis Elemér Czeglédy Sándor Kürti László Pásztor János Makkai László Csohány János Karasszon Dezső

mint mb. 1950. VIII. 25.–IX. 23. 1962/63–1963/64. 1950/51–1957/58. 1958/59–1961/62, – 1973/74. 1964/65–1965/66. – 1975/76, – 1982/83. 1966/67 – 1968/69. 1969/70. –, 1974/75. –, 1980/81. 1970/71. –, 1976/77. –, 1983/84. 1971/72. –, 1979/80. 1972/73. 1978/79. –, 1984/85. –, 1985./86. 1981/82. 1986/87. 1987/88.

II. Prodékánok

Pákozdy László Márton	1950/51 – 1956/57 I. f.é., – 1958/59. – 1960/61.
Czeglédy Sándor	1956/57 II. f. é., – 1957/58. –, 1964/65–1965/66. –, 1972/73. –, 1980/81.

Jánossy Imre Szabó László Ambrus Tóth Endre Kocsis Elemér Kürti László Varga Zsigmond Pásztor János Makkai László Csohány János

1961/62. –, 1970/71. –, 1975/76. –, 1981/82 1962/63–1963/64. –, 1976/77. –, 1977/78. –, 1983/84. 1966/67 – 1968/69. 1971/72. –, 1978/79. –, 1984/85. –, 1985/86. 1973/74. 1974/75. 1979/80. –, 1986/87. 1982/83. 1987/88.

VII. SZ. FÜGGELÉK

A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN ABSZOLVÁLT NAPPALI TAGOZATOS
HALLGATÓK LÉTSZÁMA:

1950 – 12 1951 – 11 1952 – 30 1953 – 27 1954 – 26 1955 – 27 1956 – 17 1957 – 12 1958 – 11 1959 – 7

1960 – 15 1961 – 9 1962 – 14 1963 – 12 1964 – 8 1965 – 5 1966 – 10 1967 – 6 1968 – 5 1969 – 6

1970 – 8 1971 – 10 1972 – 7 1973 – 11 1974 – 10 1975 – 7 1976 – 20 1977 – 13 1978 – 19 1979 – 19

1980 – 15 1981 – 14 1982 – 21 1983 – 20 1984 – 10 1985 – 10 1986 – 7 1987 – 8

II. lelkészképesítő bizonyítványt szerzett 1950. márc. 1–1952. október 1-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 31 jelölt a Zsinati Lelkészképesítő Bizottság előtt pedig 1952. október 1-től 1987. novemberig 469 jelölt.

VIII. SZ. FÜGGELÉK

AZ AKADÉMIA DÉKÁNI HIVATALÁNAK MUNKATÁRSAI:

1. Medgyessy István 2. Fábián Éva 3. Ludász Gyula 4. Papp Attiláné Selyben Piroska Könyvtár Iroda igazgatója: Akadémiai könyvtárosok: Medgyessy István Lenkey István Közben kisegítőként: G. Szabó Botond Teológiai Internátus vezetői: 1. Varga Zsigmond 2. Jánossy Imre 3. Derencsényi István 4. Lenkeyné Dr. Semsey Klára

1950–58 1958–1963 okt. 15. 1963. okt. 15–1979. ápr. 1. azóta mint nyugdíjas 1979. augusztus 1. – 1955–1966. február 1-ig – Pákozdy L. Márton 1958–1981. ápr. 3. 1980. május 1–1986. aug. 31. Karasszon István 1986. szept. 1-től 1954.–1978. szept. 20. 1978. szept. 20–1984. febr. 1. 1984. febr. 15–1986. jún. 30. 1985. június 30-tól

IX. SZ. FÜGGELÉK

A DEBRECENI REFORMÁTUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGOZATÁN:

I. záróvizsgát tett a hároméves tanfolyam elvégzése után :

	1981.	31 hallgató
	1982.	8 hallgató
	1983.	11 hallgató
	1984.	7 hallgató
	1985.	4 hallgató
	1986.	7 hallgató
	1987.	7 hallgató
		összesen 75

II. abszolvált; tanulmányait a II–IV. évfolyamon folytatott

	1984.	21 hallgató
	1985.	7 hallgató
	1986.	13 hallgató
	1987.	4 hallgató
		45 hallgató

III. lelkészképesítő oklevelet szerzett 1985–87-ig 29 jelölt

X. SZ. FÜGGELÉK

A GIMNÁZIUM TANULÓINAK LÉTSZÁMA
1951/1988 KÖZÖTT

1950/51.	10 osztály	373 fő
1951/52.	11 osztály	407 fő
1952/53.	12 osztály	424 fő
1953/54.	12 osztály	338 fő
1954/55.	12 osztály	361 fő
1955/56.	12 osztály	388 fő
1956/57.	12 osztály	311 fő
1957/58.	12 osztály	326 fő
1958/59.	12 osztály	418 fő
1959/60.	12 osztály	304 fő
1960/61.	12 osztály	302 fő
1961/62.	12 osztály	284 fő
1962/63.	12 osztály	281 fő
1963/64.	12 osztály	282 fő
1964/65.	12 osztály	316 fő
1965/66.	12 osztály	354 fő
1966/67.	12 osztály	379 fő
1967/68.	11 osztály	359 fő
1968/69.	10 osztály	332 fő
1969/70.	10 osztály	325 fő
1970/71.	10 osztály	340 fő
1971/72.	11 osztály	338 fő
1972/73.	12 osztály	363 fő
1973/74.	12 osztály	361 fő
1974/75.	12 osztály	358 fő
1975/76.	12 osztály	331 fő
1976/77.	11 osztály	291 fő
1977/78.	10 osztály	255 fő
1978/79.	9 osztály	239 fő
1979/80.	9 osztály	237 fő
1980/81.	10 osztály	290 fő
1981/82.	11 osztály	316 fő
1982/83.	12 osztály	348 fő
1983/84.	12 osztály	343 fő
1984/85.	12 osztály	352 fő
1985/86.	12 osztály	368 fő
1986/87.	12 osztály	392 fő
1987/88.	12 osztály	415 fő

XI. SZ. FÜGGELÉK

A GIMNÁZIUM TANÁRAI 1951–1987 KÖZÖTT

Igazgatók:

Dr. Mester István (1950/51) Dr. Pősze Lajos (1951/52–1981/82), Dr. Gaál Botond (1982/83–1986/87),

Kiss László (1987–).

Igazgatóhelyettesek :

Dr. Varga Zsigmond (1949/50–1952/53), László Géza (1953/54–1964/65),

Szabó István (1965/66–1973/74), Gaál Botond (1974/75–1981/82), Kiss László (1979/80–1986/87),

Dr. Nagy Mihály (1987–).

Irodavezetők:

Szabó Istvánné, Kovács Dánielné, Dr. Vadnay Györgyné, Debreczeni Márta.

Tanárok:

Árvai Irén, testnevelés (1974/75–)

Bálint Mihály, testnevelés (1961/62)

Dr. Balló Károly, magyar-orosz-német (1973/74–1980/81)

Dr. Balogh Józsefné Thorma Margit, történelem-földrajz (1952/53–1976/77)

Baracsi Károly, matematika-fizika (1971/72–1982/83)

Barcsay Kálmán, testnevelés (1949/50–1952/53)

Berkesi Sándor énektanár-karvezető (1967–)

Bertalan Mária, kémia-fizika (1982–)

Dr. Bohátka Sándorné Zeöld Zsuzsa, angol-orosz (1971–)

Bölcskei Gusztáv, ref. lelkész, vallástanár (1985/86/–)

Dr. Csorba András, magyar-latin-angol (1930/31–1966/67)

Dr. Csorbáné Mezei Mária, angol-német (1973–)

Czuna Ferenc, testnevelés (1934/35–1968/69)

D. Dr. Farkas Ignác ref. lelkész, vallástanár (1936/37–1964/65)

Gonda Lászlóné Salánki Márta, biológia-földrajz (1977–)

Győri János, magyar-német (1983–)

Győri József, matematika-fizika (1979–)

Dr. Horkay György, fizikus-szakmérnök, tanár (1982–)

Dr. Horkay László ref. lelkész, magyar-angol (1952/53–1967/68)

Horváth Károly, ének-zene (1952/53–1963/64)

Hosszú Gyula, történelem-földrajz (1974/75–1980/81)

Húri Attiláné Hegedűs Éva, magyar-orosz (1973/74–1974/75)

Dr. Kálnási Árpád, magyar-történelem (1971/72–1975/76)

Kálmánchey Endre, természetrajz-földrajz (1952/53–1953/54)

Karasszon Dezső, ének-zenetanár, orgonaművész (1976–)

Kettesy Lászlóné Asztalos Erika, magyar-német (1976–)

Kónya József, magyar-latin (1928/29–1966/67)

Dr. Kopányi Mária, magyar-latin-matematika (1952/53–1969/70)

Korsós Bálint, magyar-történelem (1983–)

Kovács Margit, matematika-fizika (1952/53–1959/60)

Dr. Kulcsár Gábor, biológia-földrajz (1954/55–1959/60)

Dr. Kun Ágota, latin-német (1952/53–1958/59)

Kunszabóné Dancs Edit, matematika-fizika (1973–)

Kurgyis András, zeneelmélet-szolfézs-karvezető (1984–)

László Géza, matematika-fizika (1952/53–1964/65)

Magyari Kálmán, matematika-fizika (1936/37–1951/52)

Major Zoltán, történelem-magyar (1976/77–1980/81)

Mátyás Jánosné Vojucki Krisztina, történelem-orosz (1981–)

Megyeri Pál, magyar-angol (1980–)

Dr. Mester István, matematika-fizika (1932/33–1952/53)

Miklós Erika, matematika-fizika-technika (1983–)

Molnár Dénesné Dobó Margit, agrármérnök (1962/63–1964/65)

Dr. Nábrádi Mihály, magyar-latin (1941/42–1949/50)

Dr. O. Nagy Gábor, magyar-német-orosz (1941/42–1951/52)

Nagy Géza, matematika-fizika (1934/35–1981/82)

Dr. Nagy János, magyar-latin-orosz (1946/47–1952/53)

Dr. Nagy Mihály, kémia-fizika (1959–)

Dr. Nagy Mihályné Nyáry Erika, magyar-latin-orosz (1970–)

Ötvös Tünde, rajz (1987–)

Pál Antal, ref. lelkész, természetrajz-földrajz (1953/54–1974/75)

Papp Csabáné Nagy Éva, történelem-orosz (1963–)

Peleskey Miklós Pál, matematika-technika (1981–)

Dr. Pető József, magyar-német (1956/57–1976/77)

Pongó Zsuzsanna, német-orosz (1980–)

Dr. Pősze Lajos, magyar-német-orosz (1942/43–1981/82)

Rábold Gábor, magyar-latin (1935/36–1980/81)

Rábold Gáborné Harsányi Éva, német-olasz-orosz (1952/53–1979/80)

Dr. Rózsai Tivadar, ref. lelkész, vallástanár (1967/68–1984/85)

Dr. Salánki József, görög-latin (1932/33–1955/56)

Sarkadi Endre, történelem-földrajz (1980–)

Dr. Szabó Ernő, ének-zene (1952/53–1964/65)

Szabó István, magyar-latin-orosz (1941/42–1981/82)

Dr. Szabó László, történelem-földrajz (1952/53–1973/74)

Szepsy József, történelem-földrajz (1942/43–1952/53)

Dr. Szeremley József, történelem-földrajz-angol (1947/48–1958/59)

Szigethy Béla, testnevelő (1969–)

Szigeti Adrienn, magyar-népművelés (1985–)

B. Szűcs Ferenc, ének-zene (1950/51–1952/53)

Dr. Szűcs Lajos, természetrajz-földrajz (1943/44–1952/53)

Tamás Gyula, matematika-fizika (1964/65–1965/66)

Dr. Tóth Béla, magyar-latin (1936/37–1970/71)

Tóth József, biológia-kémia (1969–)

Dr. Tóth Kálmán, ref. lelkész, orosz-angol (1952/53–1970/71)

Varga László, matematika-fizika (1955/56–1963/64)

Dr. Varga Zsigmond J., ref. lelkész, latin görög-német (1942/43–1952/53)

Virágh László, ref. lelkész, vallástanár (1965/66–1966/67)

Virágh Lászlóné Pethő Ildikó, matematika-ábrázoló geometria (1965/66–1969/70)

Zsadon Antal, ének-zene (1950/51–1952/53)

Zsupos Lajosné Nagy Ilona, agrármérnök (1965/66–1968/69)

JEGYZETEK

1. Ld. részletesen a „Korszakváltás évszázada” (1849–1950) c. fejezetben.

2. Ld. „A Magyarországi Református Egyház Teológiai Akadémiáinak és Gimnáziumának Szervezeti és Működési Szabályzata” A Zsinat 1958. május 14. 31–32. sz. határozata. „A Magyarországi Református Egyház Debreceni Kollégiuma Szervezeti Szabályzata.” Ez még jelenleg tervezet formájában működik, Zsinati jóváhagyásra vár.

3. A Kántus legújabb kori történetének részletes leírását ld. „A kollégiumi énekkar történetének rövid áttekintése” c. fejezetben.

4. vö. a Kollégium „Szervezeti Szabályzata” 3. §. 10. §.

5. „Szervezeti Szabályzat” 3–9.§.

6. TtREK 1972; TtREK 1986

7. TtREK 1979

8. Ld. Jelentés a Debreceni Egyetemi Könyvtár működéséről. 1988. Debrecen, 32–35. „Amennyiben a 20 év letelte előtt egy évvel valamelyik fél nem mondja fel a szerződést, annak érvénye további 20 évre meghosszabbítottnak tekintendő.”

9. Jelesebb kiállítások voltak az elmúlt két évtizedben: a reformációtörténeti kiállítás, a gályarab lelkészek, ill. megszabadításuk emlékére rendezett kiállítás, a Bethlen Gábor, Luther Márton, Kálvin János, Arany János, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Szabó Dezső emlékkiállítások.

10. Ld. „A Kollégium Múzeumai” c. fejezetben

11. Ld. „A Kollégium Levéltára” c. fejezetben

12. „Az Országos Gyűjteményi Tanács Szervezeti és Működési Szabályzata.” RE 1987. 234–237.

13. Kihirdetés napja: 1950. június 30. A tvr. 49-es sz. utalása az 1101–11–11950. (IX. 15) V. K. M. sz. rendeletre vonatkozik, amely a vallásoktatással kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában jelent meg. A Tudományegyetem Rektori Hivatala a Hittudományi Kar személyzeti állományát 1950. augusztus 31-ével végelbánás alá vonta.

14. Tanárkari Jegyzőkönyv, 179. 230, 494/1949/50. sz. L. még TtREL II. 2. c/d. 55–56.

15. Tanárkari Jegyzőkönyv 230/1949/50. sz. Az iratok megtalálhatók TtREL II. 2. c/d. 53–54. ad 175/1948/49 th. sz. iratcsomóban.

16. I. a 14. és 15. utalási számok alatt. A Jog-, és Közigazgatás-tudományi Kar az 1948/49-es tanév után nem működött a Tudományegyetemen.

17. TtREL II. 1. c/20. és 21. d.

18. Ezt a tervezetet a Tiszántúli Egyházkerület Elnöksége kiadta a Hittudományi Karnak abból a célból, hogy „a Kar tagjai tanácskozzanak az egyetem szervezetéről való leválás által felvetett kérdésekről, tekintettel az új Theológiai Akadémiára.” TtREL II. 2. c) –, d. 56.

19. Tanárkari Jegyzőkönyvek 150/51, valamint Egyházkerületi kgy. iratok, – TtREL I. 1. add. 378–379.

20. Tanárkari Jegyzőkönyv 35/1950–51. sz.

21. Az Egyetem Rector Magnificusa u. i. elrendelte, hogy a működő karok a dékánválasztási eljárásokat, a következő tanévre, további intézkedésig, függesszék fel, illetve ne folytassák le. TtREL II. 2.c/d. 55.

22. A Magyarországi Református Egyház Debreceni Teológiai Akadémiájának Ügyviteli Szabályzata. Jóváhagyta a Kar 1961. február 23-i ülésén 31. sz. határozatával. A Külön Igazgatótanács elnöksége megerősítette. Átdolgozása, noha némely szakaszaiban időszerű volna, csak akkor értelmes, ha az új szervezeti és működési szabályzatot, mindkét teológiai akadémiára érvényesen megállapítja a Zsinat.

23. Egyetemes Konvent jkv-ei, 275/1940. sz.

24. Tanárkari jkv. 10/1950/51. TtREL II. 2. c/d. 56 (ad 1/1950–51)

25. Tanárkari jegyzőkönyv 1/1950–51 sz. (szeptember 23.)

26. Tanárkari jkv. 2/1950–51 sz.

27. Tanárkari jkv. 9. és 16/1950–51 sz.

28. Ld. a 26. sz. utalás alatt!

29. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1950. december 14. napján tartott Közgyűlésének jegyzőkönyvét (Református Püspöki Hivatal), és a Tanárkari jkv. 163/1950–51 sz. alatti dékáni előterjesztést.

30. Tanárkari jkv. 321/1951–52. sz. (TtREL II. 2. c./d. 60., – 303/1951–52. th. sz.), – továbbá 239/1952–53. tanárkari jkv-i sz. (TtREL II. 2. c/d. 61., – 195 th. sz.).

31. Tanárkari jkv. 86/1949–50 sz. A V. K. M. 1420-Va-2/1949. V. 1. sz. leirata (TtREL II. 2. c/d. 55. –37. htksz.)

32. Tanárkari jkv. 188/1949–50. és TtREL II. 2. c/d. 55. – ad 37 htksz.

33. Tanárkari jkv. 495/1949–50. sz. (TtREL II. 2. c/d. 56–383 htksz.

34. Tiszántúli Református Egyházkerület Jegyzőkönyvei: 1950. 70. sz. határozat (1950. dec. 12–15.). Az Egyetemes Konvent 1951. május 18-án tartott ülésén hozott 14. számú határozatával vette tudomásul a „debreceni hittudományi karnak theológiai akadémiává történt alakulását”. L. tanárkari jkv. 422/1950–51. sz., valamint TtREL II. 2. c/d. 57. – ad 41. th. sz.

35. Tanárkari jkv. 417–420 (1950. VIII. 25) számait, valamint TtREL II. 2. c/d 60. – ad 413. th. sz.

36. Tanárkari jkv. 18/1951–52, – 55/1952/53 sz. A Tiszántúli Egyházkerület püspöke a Kar javaslatát 1631/1951. sz. leiratával jóváhagyta. L. TtREL II. 2. c/d 58. – ad 453/1950–51 th. sz.

37. Tanárkari jkv. 15. és 114/1953–54 sz., és TtREL II. 2. c/62. d. 63. th. sz.

38. Tanárkari jkv. 16/1953–54. sz., és TtREL II. 2. c/62. d. ad 1. th. sz.

39. Tanárkari jkv. 3/1959–60. sz. TtREL II. 2. c/70–71. d.

40. Tanárkari jkv. 24/1983–84 (X. 11.) sz. A Külön Igazgatótanács elnöksége jóváhagyó iratában különös nyomatékkal igényelte e tanszék működésétől, hogy az akadémiai hallgatókat ismertesse meg a marxista-keresztyén dialógus eseményeivel.

41. RE 1951. évf. 1. sz. 28. o.

42. A törvénycikket és a vele kapcsolatos 104/1951. sz. zsinati határozatot közölte az egyházunk hivatalos lapja (1. RE 1951. évf. 24. sz. 29–30. o.) Mind a törvénycikket, mind a zsinati határozatot a Függelékben közöljük.

43. Tanárkari jkv. 485/1950–51. sz., – iratait 1. TtREL II. 2. c) 58. d. – 437 th. sz.

44. Tanárkari jkv. 139/1951–52 sz. TtREL II. 2. c) 59. d. – 100 th. sz.

45. Megállapította a VI. Budapesti Zsinat 1952. október 31-én tartott második (debreceni) ülésszaka 180. szám alatt hozott határozatával, illetve módosította a Zsinat 1953. október 14-én 249. sz. alatt, az Egyetemes Konvent pedig – a Zsinat határozatától feltételezetten – 1953. október 12-én 18. szám, illetőleg 1958. május 14-én 31–32. szám alatt hozott határozatával.

46. A szabályzatnak ezek a rendelkezései a Kollégium funkciójának azóta történt örvendetes megnövekedése folytán szükségszerűen átértelmeződtek a gyakorlatban.

47. A szabályzat reformját a VIII. Budapesti Zsinat egyik feladatának tekinti. Feltétlenül nagyobb összhangban kell azonban az új szabályzatnak lenni az ugyancsak átgondolás alatt lévő Tanulmányi Szabályzattal.

48. Rendkívül tanulságos áttekinteni azt a táblázatot, amelyet a Stud AEccl V. az 500–502 oldalon Fekete Csaba közöl. A táblázat az 1915-ös, az 1924-es, az 1940-es és az 1953-as tantervreform összehasonlítását tartalmazza, különös figyelemmel a tanórák számára. Betekintést enged azonban abba is, hogy az egyes reformok bevezetésében milyen igényekre volt figyelemmel a lelkészképzésért, illetőleg annak tartalmi irányvonaláért a Zsinat. Az 1954-es, 248. sz. zsinati határozattal megalkotott új tanulmányi szabályzat rendelkezései szerint előadandó tárgyakat és azok óraszámát, ugyanezen kötet 611. oldalán Fekete Károly közli tanulmányában.

49. A két akadémia tanári karának Budapesten, 1958. március 17–19. napjain tartott közös konferenciáján Tóth Endre dékán hűségesen tolmácsolta előadásában a debreceni tanári karnak ezt a véleményét. [Sajnos Tóth Endrének ez a rendkívül alapos előadása csak kéziratban (másolati) példányban áll rendelkezésre.]

50. A Tiszántúli Egyházkerület püspöke is ragaszkodott ahhoz, hogy ez a joga az Új Teológiai Akadémiának biztosíttassék. A V. K. M. vallásügyi osztályán, 1950. július 10-én folytatott tárgyalás jegyzőkönyvében azonban a püspök kérésére válaszként ez van feljegyezve: „A Vallás és közoktatásügyi minisztérium képviselői kijelentik, hogy a kérdést meg fogják vizsgálni annak idején, ha a tudományos grádusok kérdése országosan rendezést nyer. A jelenlegi állásfoglalást a minisztérium időelőttinek tartja, minthogy a doktori és egyéb tudományos grádusok ügye átrendezés alatt áll.” TtREL I. 8. h. 8. d.

51. Az újonnan alakult teológiai akadémia díszdoktorainak névsorát a függelékben közöljük. Itt csak arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a díszdoktoraink sorát nyitó négy személyiség neve, szerepe és szolgálata az ökumenikus mozgalomban és a békemozgalomban szemlélteti azt, hogy a Magyarországi Református Egyház ökumenikus szolgálatának egészében milyen kiemelten számított a Debreceni Református Teológiai Akadémiára is.

52. Figyelmen kívül hagyta azt a tiszántúli külön igazgatótanácsi előterjesztést, hogy az Ökumenikai tanszék szüntettessék meg –, illetve a Kar javaslatának némi módosításával lecsökkentett óraszámmal az újra felállítandó Missziói tanszék keretébe iktattassék be. (Erről is csak Tóth Endrének a már említett kéziratos előadásából volt eddig ismeretünk.) Most már hivatkozási adatunk is van: TtREL II. 2. a) 24., valamint TtREL II. 2.c) 68. d.

53. Tanárkari jkv. 131951–52. (IX. 29.) sz. TtREL II. 2. c) 59. d.

54. Tanárkari jkv. 59., –65., –116. és 120/1951–52. sz., valamint TtREL II. 2.c) 59. d. (73. th. sz.)

55. Tanárkari jkv. 93/1955–56. (X. 21.), – TtREL II. 2. c) 65. d. (36)

56. RE 1955. 36.

57. Tanárkari jkv. 93/1955/56. TtREL II. 2. a. 23. 93.

58. Tanárkari jkv. 129/1955–56 (XI. 2.), – TtREL II. 2. c) 65. d. 44.

59. Különösen is figyelemre méltó az emlegetett és kézirati másolatban megmaradt Tóth Endre által tartott előadásnak az idevonatkozó szakasza. Viszont 1. a tanári karnak a VII. Budapesti Zsinat alakuló ülésére felterjesztett reformra vonatkozó javaslatának B/11. pontját! (TtREL II. 2. c) 80. d.)

60. RE 1964. 122–126.

61. A doktori fokozatot szerzettek névsorát lásd a Függelékben.

62. RE 1964. 126–128.

63. RE 1976. 247. (Bartha Tibor lelkészelnök jelentése).

64. RE 1985. 217–221 (Megjelent a szöveg a lap különlenyomataként is.)

65. RE 1972. 251–252 oldalain található a DC Alapszabályzata.

66. Függelékben közöljük az akadémiánk levelező tagozatának legjellemzőbb statisztikai adatait.

67. A Közös Igazgatótanács – a Zsinat jóváhagyásától feltételezetten életbe léptette 1975. nov. 1-i hatállyal. Kétségtelen, hogy az exmittált hallgatók megsegítésének szervezettsége hozott eredményeket. A gyökeres megoldás azonban csak az exmittálás gyakorlatának a minimumra csökkentése volt.

68. Sajnos a szabályzat jóváhagyott szövegét egyházunk hivatalos lapja nem közölte. Minden bizonnyal azért, mert várható volt, hogy az induláshoz képest változások következnek be, amelyek a szabályzat újraírását tették volna nem egy esetben is szükségessé.

69. L. a Zsinati Tanács 16/1981 (X. 29) sz. határozatát a záróvizsgát III. év végén letett levelezős hallgatók továbbtanulásának módozatairól. A IV. évfolyam megkezdésére 1982 őszén került sor. (Dékáni Hivatali Irattár, L. 14/1981–82. sz.)

70. A kar idevonatkozó 40/1984–85. sz. határozatát a Külön Igazgatótanács elnöksége 737/1984. sz. alatt jóváhagyta. (Dékáni Hiv. Irattár, L. 35/1984. sz.)

71. Az oklevelet szerzettek többsége vállalta a rendszeres kisegítő lelkészi szolgálatot gyülekezetekben, mindkét kerületben.

72. Érdemes volna addig, amíg még kortanúk bevonásával a lehető legalaposabban keresztülvihető lenne, feldolgozni a Theológus Gyülekezet, mint a teológiai hallgatók közösségi életforma-kerete történetét feldolgozni.

73. Tiszántúli gyülekezetek a hittudományi karon abszolutóriumot szerzett lelkészeiket is úgy tekintették, mint aki a Kollégiumból érkezett hozzájuk. A lelkészi oklevelek megszerzésére is csak az Egyházkerületi Lelkészképesítő Bizottság előtt tett vizsgákkal volt lehetséges.

74. Ennek vezetője a szénior s tagjait pedig (évfolyamonként kettőt-kettőt) az ifjúság delegálja.

75. „A házirend célja az, hogy kialakítsa a hallgatók egészséges közösségi életformáját, segítsen a közösségi szellem és a református kegyességi élet elmélyítésében azáltal, hogy a hallgatók számára református keresztyén lelkésznövendékekhez illő életfeltételeket teremt és követel meg” (Idézet a Házirend Bevezetéséből.)

76. Hálásan kell megemlékezni arról is, hogy a Nagytemplomi egyházközség nemcsak ezt a lehetőséget biztosítja hallgatóinknak, hanem a segítés sokféle módján is érzékelteti akadémiánkkal, hogy mennyire komolyan veszi azt, hogy a lelkészképzés „műhelyiskolája” a területén van évszázadok óta.

77. RE 1958. 202–204. és ThSz. 1958. 60–75.

78. Ld. Kocsis Elemér: Teológiai Gondolkodás egyházunkban (1948–1978) c. tanulmányát. Stud AEccl V. 553–599.

79. Ld. pl. TtREL II. 2. a) 24-ből az 1957. évi február 4-i kari ülés 2. pontját és az ugyanezen év november 22-én tartott V/2 (folytatólagos) rendkívüli ülésén nyilatkozatban hozott határozatát!

80. Tanárkari jkv. 21/1950–51. (X. 5.) sz., és 164/1950–51 (XII. 19.) sz. TtREL II. 2. c) 57. d. 1/1950–51 th. sz.

81. vö. „A Magyarországi Református Egyház Teológiai Akadémiáinak és Gimnáziumának Szervezeti és Működési Szabályzata.” Megállapította a Zsinat 1952. október 31-én 180 sz. alatt hozott határozatával, s kiegészítette, illetve módosította a Zsinat 1953. okt. 14-én 249. szám alatt, az Egyetemes Konvent pedig a Zsinat határozatától feltételezetten – 1953. okt. 12-én 13. szám alatt, illetőleg 1958. május 14-én 31–32. szám alatt hozott határozatával.

82. Szabó István: „Az 1949 és 1982 közötti időszak iskolánkban” Gimn. Ért. 1982/83^–1983/84. 45–65.

83. u. o. 46.

84. vö. a Kollégium „Szervezeti Szabályzata” 7. §.

85. Szabó István: i. m. 45–65.

86. Bartha Tibor: „Előszó”. Gimn. Ért. 1982/83–1983/84. 1–2.

87. u. o. 2.

88. u. o. 2.

89. Gaál Botond: „Nemes hagyomány jegyében. A Debreceni Református Gimnázium nevelési szempontjai.” Gimn. Ért. 1982/83–83/84. 77–391.

90. Szabó István, i. m. 65.

91. „Az iskola mai élete” Gimn. Ért. 1982/83–1983/84. 387.

92. u. o.

93. „Iskolánk élete.” Gimn. Ért. 1982/83–1983/84. 341–366.

94. Gaál Botond: „Bepillantás iskolánk 447–448. tanévének munkájába.” Gimn. Ért. 1984/85–1985/86. 9–19.

95. „Kapcsolataink a hildeni Bonhoeffer Gimnáziummal. Gimn. Ért. 1982/83–1983/84. 370–372.