Földvári József (Monor, 1766. febr. 17. – Debrecen, 1830. máj. 19.) ref. lelkész. Iskoláit Nagykőrösön, majd 1782. ápr. 25-től mint a felsőbb osztályok növendéke Debrecenben végezte, köz-ben 1786 előtt egy ideig Szikszón →praeceptori tisztet vive. Miután 1793 márciusától szeptemberig →seniorságot viselt, külföldre ment s az erlangeni, 1794-től a göttingeni egyetemen gyarapította ismereteit. 1795-ben hazajőve, 1796 elején debreceni lelkész lett. A debreceni egyházmegye 1809-ben jegyzővé, 1813-ban →esperessé, a →tiszántúli egyházkerület 1822-ben főjegyzővé választotta. Ez utóbbi hivatalt nem fogadta el, sőt 1826-ban visszavonult az esperesitől is. – Nagyhírű szónok volt, aki szép sikereket ért el a prédikáció-írás terén is, de irodalmi működésének legmaradandóbb emléke a „Szent Isten noha néked” kezdetű éneke, mely német, szlovák és szerb nyelvre is le van fordítva. Többi énekei közül is fel van véve még három a mostani énekeskönyvbe. – Egyéb művei: Halotti prédikáció… (Rhédey Lajosné Kácsándy Terézia felett.) (Nagyvárad, 1804.) Rövid tanítás… (I. Ferencnek osztrák császárrá nyilvánítása alkalmával). (Debrecen, 1804.) Rövid tanítás… (Mária Ludovika megkoronáztatásakor). (Uo. 1808.) Hazafiúi elmélkedés… (I. Ferenc születése napján). (Uo. 1814.) Halotti tanítás… (Berke Péterné Madas Mária felett). (Uo. 1826.) Halotti prédikációk. (Uo. 1832.) Közönséges prédikációk (2 k.). (Uo. 1832–34.) A felette Komáromi Süllye Páltól tartott beszéd szintén megjelent.