Szikszai P. Sámuel (?, ? – ?, ?) ref. lelkész, Debrecenben tanult, hol 1676. dec. 22-én →subscribált. Miután Ónodon →rektorságot viselt, külföldre is ellátogatott, s 1685. márc. 28-án a franekeri egyetemnek lépett a hallgatói közé. Hazatérve, Mezőtúron lett pap, ahonnan az odavaló néppel 1692-ben a tiszavárkonyi pusztára menekülvén, ott időzött 1699-ig. 1700 közepétől Kabán lelkészkedett 1711-ig. Egyéb életeseményei ismeretlenek. – Művei: Colloquium sacrum et meditationes sanctae. (Debrecen, 1700.) Mennyország útja, melyben… imádságok vannak. (Bártfa, 1702.) (Megjelent Zürichben is, 1743.) A →Nadányi János temetésén mondott búcsúztatóját a →Sárospataki Füzetek 1858-i évfolyama közölte. –

Más volt Szikszai Geleji Sámuel, ki Sárospatakon tanult s 1655-ben járt külföldön, és fia volt Geleji Gáspár abaúji →esperesnek, a →Geleji Katona István testvérének, valamint testvére ifj. Geleji Katona István udvarhelyi esperesnek. Hogy őbelőle mi lett, nem tudjuk.