BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Melius (= Juhász) Péter (Horhi) (Horhi, 1536 k. – Debrecen, 1572. dec. 15.) ref. püspök. Szülőfaluja a ma már elpusztult Horhi (Somogy vármegye). Tanulmányait minden valószínűség szerint Tolnán végezte, hol eleinte lutheránusnak nevelték, de aztán →Szegedi Kis István református szelleművé tette. Ezután külföldre ment s 1556. okt. 25-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be; itt félév múlva →seniorrá választotta a magyar →coetus. Magisteri címmel jött haza nemsokára, és 1558-ban az Enyingi Török János pártfogása debreceni lelkésszé tette. Itt 1561 nyarán püspöke lett a már előbb kifejlődött →tiszántúli egyházkerületnek. Ebbeli működése örökös küzdelem volt. Előbb a lutherizmus ellen folytatott nagy harcot a →Dávid Ferenc és →Heltai társaságában, akikkel – és másokkal – együtt 1559. aug. 18-án írásba foglalták hitelveiket. 1562-ben a Verancsics püspöktől vallása miatt zaklatott egri katonaság és egervölgyi nemesség felkérésére a →Czeglédi György és →Szegedi Gergely közreműködésével az →egervölgyi, más néven →debreceni hitvallást állította össze, mely a római katolicizmussal szemben körvonalazta tanaikat. Ugyanez évben tett volt sikertelen próbát a török fogságban levő Szegedi Kis István kiszabadítására. 1564-ben ismét a lutheránusok ellen kellett síkra szállania, →Heblert és →Alesiust cáfolva s a debreceni egyházat ellenük védve. De a valóban nehéz küzdelmek korszakához 1565-ben érkezett el, amikor ugyanis Dávid Ferenc megindította az antitrinitarius mozgalmakat, melyeknek egy előfutárjával és sok más elv hirdetőjével, →Arany Tamással szemben még 1561-ben diadalmasan lépett volt fel Melius. A →gyulafehérvári első hitvita eredménye most is őrá látszott kedvezőnek. A fejedelem tekintélyes adományban részesítette, mégpedig a debreceni nyomda jobb karba helyezése céljából, Dávidék pedig a vele és társaival való nagyváradi összejövetelükön kénytelenek voltak valamit enyhíteni a →Heidelbiergi Káténak antitrinitarius irányban való átdolgozásán. A helvét irányt most már ezzel az iránnyal szemben is megszervezni legfőbb kötelességének tartotta Melius, s ezt meg is tette az 1567-i debreceni zsinaton. Szükség is volt rá, mert →János Zsigmond ugyanez évben véglegesen az antitrinitarizmus pártfogójává szegődött, s úgy az ebben az időben lefolyt polémiák, mint azok a hitviták, melyeket Meliusék Dávidékkal ezután Debrecenben kétszer, Nagyváradon még kétszer és Gyulafehérvárt még egyszer tartottak, mind csak az antitrinitariusok helyzetét szilárdították meg, annyira, hogy a tiszántúli részekre is kiterjesztették térítéseik körét. Itt vitatkoztak azután Melius és követői →Basilius Istvánnal meg a társaival irodalmi téren is, de a Belényesen, Békésen és Simándon 1570 folyamán tartott hitvitákon is. Vitatkozási modoráért a fejedelem kénytelen volt Meliust meginteni s egyházi műveire a cenzúrát elrendelni. Ugyancsak 1570-ben a szentháromság tanának újabb erélyes hangsúlyozása végett zsinatra gyűltek össze annak hívei Csengerben, melynek emlékét szintén megörökítette egy hitvallás. Hasonlóképpen erről a tanról folytatott éles hangú levelezést 1571–72-ben →Dudith Andrással, de amely szintén nem intézte el a kérdést. Utolsó ismert zsinata, melyet 1571. nov. 5-re Nyírbátorba hívott egybe nemkülönben az antitrinitariusok elleni volt. – Írói működésének termékei a részben vagy egészen általa szerzett hitvallásokon és egyéb hivatalos kiadványokon (pl. a Nagyobb cikkeken) kívül a következők: A szent Pál apostol levelének, melyet a Kolossa-belieknek írt, prédikáció szerint való magyarázatja. (Debrecen, 1561.) (Az egyetlen fennmaradt példány után újból kiadta →Incze Gábor 1937.) A Krisztus közbenjárásáról való prédikációk (Latinul is, de így nem maradt fenn). (Uo. 1561.) (Újra kiadta Incze Gábor 1948.) (Prédikációk a János szerinti evangéliumról). (Uo. 1561. vagy 1562.) (Nem maradt fenn.) Az Arany Tamás… tévelygésinek és egyéb sok tévelygéseknek… meghamisítási… (Uo. 1562.) Katechismus… Calvinus János írása szerint (De nem a Calvinus kátéja). (Uo. 1562.) (II. kiad. „Az igaz keresztyénségnek rövid fundamentuma” címmel uo. 1569.) (A kísértet és a bűnös ember párbeszéde.) (Uo. 1562.) Az hitről és az keresztyénségről való vetélkedés Krisztus, sz. Péter és pápa, sz. Pál (Az előbbivel együtt, de állítólag más kiadása is van, ha igaz 1570-ből). Debreceni anyaszentegyház →énekeskönyve (szerkesztette). (Uo. 1562.) (II. kiad. 1566. L[iteratus?] F[erenc?] sajtó alá rendezésében, III. kiad. 1569. Sz[egedi] Gergelyében, 1592-ig nyolc kiadása ismeretes.) Magyar prédikációk, kit Postillának neveznek… (A római levélről). (Uo. 1563.) Válogatott prédikációk… mind egész esztendő által való fő innepekre… (Uo. 1563.) A keresztelésnek, úrvacsorája osztogatásának… igaz módja (Az előbbivel együtt). A halál könyve. (Uo. 1563.) (Nem maradt fenn.) (A lélek könyve.) (Uo. Körülbelül 1563.. de bizonyosan 1566. előtt.) (Alighanem ez a Todoreszku-könyvtár csonka unicuma.) (A zsidók áldozatiról.) (Uo. 1563 k.) (Nem maradt fenn.) (Ézsaiás könyvének fordítása.) (Uo. 1563 k.) (Nem maradt fenn.) (A házasságkötés polgári jellegéről.) (Legalábbis két munkában.) (Uo. 1562–64 között.) (Nem maradt fenn.) (A pestisről.) (Latinul is, magyarul is.) (Uo. 1564.) (Nem maradt fenn.) Refutatio confessionis de coena Domini Matthiae Hebler, Dionysii Alesii et his conjunctorum. (Uo. 1564.) Apologia et abstersio ecclesiae debreciensis a calumniis (Az előbbivel együtt). Az két Sámuel könyveinek és az két Királyi könyveknek… igazán való fordítása. (Nagyvárad, 1565.) (A Krónikák könyveinek fordítása.) (Nem maradt fenn.) A szent Jób könyvének… igazán való fordítása. (Nagyvárad, 1565.) (A szentháromságtan védelme.) (Debrecen. 1566.) (Latinul is, magyarul is, de nem maradt fenn.) (A háromságról.) (Debrecen, 1567.) (Nem maradt fenn.) (Újtestamentum magyarul.) (Debrecen, 1567.) (Nem maradt fenn.) Antithesis veri et turcici Christi. (Uo. 1568.) Propositiones de Jah et Jehovah seu de unitate et trinitate in Deo vero. (Nagyvárad, 1568.) Az szent Jánosnak tett Jelenésnek… magyarázása prédikációk szerint. (Uo. 1568.) Az egész szentírásból való igaz tudomány. (Debrecen, 1570.) E világ kezdetétől fogva valamennyi eretnekek voltak, ami ellenvetésök volt, mindazoknak… megfejtési a szentírásból (Az előbbivel együtt). Igaz szentírásból kiszedetett ének… (Uo. 1570.) (Rövid időn belül második kiadást ért.) Principia quaedam in theologia et philosophia immota. (Uo. 1570.) (Mi legyen a különbség a tévelygő erdélyi tudomány között és az igaz keresztyéni evangélium és vallás között.) (Uo. 1571.) Gratia et pax a Deo Patre… (Uo. 1571.) Propositiones verae et consentientes scripturis sacris. (Uo. 1571.) 1568–69-ben készített három latin művét először Bullingernek, azután Bezának, végre Dudithnak az útján próbálta kiadatni, de sehol sem sikerült. Kéziratban fennmaradt egy rész a „Testamentuma avagy utolsó vallása az ker. tudománynak” c. művéből. (Ez azonban megjelent 1922.) Előszót írt a gyulafehérvári második hitvitának Heltai által kiadott történetéhez (1568.). Halála után jelent meg „Herbarium”-a (1578.), mely erkölcsnevelési célokat is szolgál. Ismeretes még négy egyházi éneke. – Életkorának nem megfelelő szobra Debrecenben van. – Ükapja volt →Apáti M. Miklósnak.

Irodalom: Balogh Ferenc: M. P. hatása (1866.), Révész Imre: M. P. emlékezete (1873.), Uő.: Nehány szó M. P. sírjáról (Figyelmezője, 1875.), Zoványi Jenő: M. P. mint exegeta (A „Tanulmányok…” közt, 1887.). Uő.: M. P. ifjúkora (Uo.) és az ebből Révész Kálmánnal kifejlődött polémiája (Db. Prot. Lap, 1888.), Uő.: Többrendbeli (MKSz 1888., 1914., Prot. Szle, 1916.) pótléka M. műveinek sorozatához, Uő.: M. P. énekeskönyve (Prot. Szle, 1915.), Uő.: Az 1563. évi csonka unicum és a halál könyve (Uo. 1917.). Uő.: Még egyszer M. születési idejéről (Uo. 1934.). Kanyaró Ferenc: Prot. vitairatok M. idejéből (MKSz 1896.), Uő.: M. ismeretlen és elveszett művei (Uo. 1906.). Novák Béla: M. P. élete (1899.), Czakó Gyula: M. J. P. élete és működése (1904.), Pap Károly: M. P. arcképe (1913.), Zoltai Lajos: Jelentés M. P. sírja kereséséről (1908.), Soós Béla: M. P. szentháromságtana (1930.). Révész Imre: A debrecen-egervölgyi hitvallás és a Tridentinum (1934.), Uő.: M. és Kálvin (Részben a „Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben, részben külön füzetben, 1936.), Uő.: Debrecen lelki válsága (1936.), Uő.: M. igehirdetéséről (1937.), Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.). *A „Tanulmányok és okmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből a négyszáz éves jubileum alkalmából (Studia et Acta Ecclesiastica…) II. kötetének (Bp. 1967.) címe: „A Második Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve. E kötetbeli Méliusz-tanulmányok: Kathona Géza: Méliusz Péter és életműve, – Nagy Barna: Méliusz Péter művei; könyvészeti és tartalmi áttekintés, különös figyelemmel most felfedezett művére s a forráskutatási feladatokra. – Bucsay Mihály: Méliusz theologiája kátéja tükrében. – Czeglédy Sándor: Méliusz ágendája és himnologiai tevékenysége, – Kádas Miklós: Méliusz kánonalkotó tevékenysége. – Ismertette: Márkus Mihály: Theol. Szle. 1968., Pirnát Antal Itk. 1969.