Ács (Aachs) Mihály ifj. (Kemenesszentmárton, 1672. – Eperjes. 1710.) ev. lelkész, az előbbinek fia. 1695-ben Győrött tanult. majd külföldre menvén, 1699-ben Strassburgban, 1700. júniustól Wittenbergben, 1702-ben megint Strassburgban látogatta az egyetemet. Visszatérve hazájába. 1703-ban →rektor és másodpap lett Győrött. Innen nemsokára eltávozván, előbb Dunántúl lelkészkedett valahol, majd 1705 tavaszán már a Rákóczi udvarában levő evangélikusok papja volt. Kb. 1707 tavaszától magyar másodpap, kevés ideig pedig lelkész volt Rozsnyón, míg 1708 őszén Bártfán foglalta el a rektori állást. 1710 tavaszán Kassára távozott a magyar lelkészségre, de csakhamar tábori papságot vállalt, s még abban az évben meghalt Eperjesen. – Művei: E siralom földén mennyei haza felé óhajtozó hívek… (Gyászbeszéd Telekesi Török Bálint felett). (H.n. 1708.) (Valószínűleg ő írta „A hatalmas emberi nemzeten uralkodó halálnak követsége” c.a. ezzel egy füzetben közlött búcsúztatót is.) Magyar theológia… (a címlap és ajánlás szerint König F. J. után, de valószínűleg önálló munka). (Bártfa, 1709.) (Végén énekek.) – Respondens volt a „De conditore, amplitudine et fatis Ninives…” (1699.) és „De catechumenis…” (1699.) tartott vitákon. – Ő adta sajtó alá atyjának egyik művét, új, javított kiadásokat bocsátott közre →Zólyomi Boldizsár és →Madarász Márton fordításaiból s kinyomatta a bártfai iskola tantervét (1709.).