BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Jugoszláviai országos ref. egyház, a Magyarországtól elcsatolt 58 egyházból 1922-re alakult meg oly módon, hogy →Klepp Péter torzsai lelkész →főesperessége mellett négy →egyházmegyéből (bácskai, baranyai, bánáti, horvát-szlavónországi) állott egy-egy alesperes alatt. Klepp 1927 végén elhalálozván, helyébe →Ágoston Sándor bácsfeketehegyi magyar lelkész választatott. 1930. júl. 17-től alkotmányozó zsinatot tartottak, melyet istentisztelettel Torontálvásárhelyen nyitottak meg, de amely Belgrádban kezdte aztán tanácskozásait. Egy-egy ülésszakra Újverbászon 1931. máj. 27-én, Zomborban 1933. febr. 9–10-én, ahol elfogadták a jugoszláv kormány által a törvénytervezeten tett módosításokat, és végül Magyarrétfalun 1933. júl. 11-én gyűltek össze, miután az ez utóbbi határidőt megelőző napon Hercegszőlősön aláírták kánonaikat. Az ekként megalkotott szervezet az előzetes megállapodások után most már megnyervén a legfelsőbb jóváhagyást, az általa életbe léptetett püspöki hivatalt ekkor mindjárt Ágostonnal töltötték be, akit 1934 májusában iktattak be ez állásába. Főgondnokká Kurz Henriket tették, kinek elődje Vermes Károly volt. Az egyházmegyék számát ezúttal is négyre határozták, de a korábbi beosztástól eltérőleg a következőképpen állapították meg nevüket és területüket: északi (Bácskából a nem német egyházak s a Szerémségből Maradék és Nikinci), keleti (ószerbiai és bánáti egyházak), nyugati (a baranyai és Kórógytól kezdve nyugatra eső szlavóniai magyar egyházak), déli (az összes német egyházak).