Huszár Gál (?, ? – Pápa, 1575. okt. 23.) magyar reformátor, az előbbinek atyja, előbb kat. pap volt, kinek ismert életeseményei azzal kezdődnek, hogy az Oláh Miklós üldözése elől 1554 eleje táján Magyaróvárra vonult, hol ettől fogva lelkészi tisztet viselt, mégpedig a szomszéd községekben is végezve ebbeli teendőket. Itt 1555 pünkösdjén vitát állott ki a győri és pozsonyi káptalan némely tagjaival. Előbb iskolát, majd miután 1557 őszén Bécsben járt, 1558-ban nyomdát is állított. Sok zaklattatása után 1560 márciusában a több biztonságot ígérő Kassán lett magyar prédikátor. Ám a róm. kat. papság itt is csakhamar üldözőbe vette s Verancsics már 1560 október közepén elfogatta az általa ez iránt kieszközölt királyi parancs alapján. Kassa népe mindent megpróbált a kiszabadítására, azonban sikertelenül, míg végre dec. 27-én véletlen-adta alkalommal, de az őrizők ellenére szabaddá tették hívei s elősegítették Debrecenbe menekülését. Ide szállíttatta nyomdáját is, és lelkészi hivatalt itt nem viselve, könyvkiadással foglalkozott. Mintegy ötnegyed év múlva nyomdájával együtt eltávozván, 1562 őszén Komáromban működött, de az ellene kiadott elfogatási parancs elől innen is menekülnie kellett már 1563 kezdetén. Útjában is mindenütt hirdetve az Igét, Nagyszombatra jutott, s mint idevaló lelkész buzgón reformált nemcsak helyben, hanem a környéken is, mígnem 1565 elején elűzte egy királyi parancs. 1568 tájától mint a Forgách család udvari papja Komjáton volt, hol ismét nekilátott a nyomdászatnak. Végre 1574 végén Pápán lett második lelkész, de mint már →elsőpap halt meg. – Írói működésének fennmaradt emlékei Bullingerhez 1557. okt. 26-án írott általános érdekű levelén (Lampe-Ember: Historia ecclesiae ref. in Hungaria 112–6. l.), az →Arany Tamás ellen →Meliustól szerzett mű elé bocsátott ajánlásán (1562.), a Melius énekeskönyvéhez írt előszaván (1562.), a budai csonkatoronyba zárt ker. foglyok számára készített imája (A →Huszár Dávid-kiadta imák között) s néhány kisebb levelén kívül: Az Úr Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról, kínszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról való prédikációk. (Magyaróvár, 1558.) A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok. (Komját, 1574.) (Ebben 46 zsoltár átdolgozása van.) Gyermekeknek való kátét is szerzett. Nagy szolgálatot tett az irodalomnak →Sztárai és Melius egy pár művének s a Bullinger fontos levelének kinyomtatásával is. – Emlékét szobor örökíti meg Debrecenben.

Irodalom: Révész Imre: H. G. magyar reformátor és az ő egyházi beszédei (P. E. I. L., 1862.). Szabó Károly: H. G. életéről és nyomdájáról (Sz. 1867.). Garádi: Figyelmeztetés H. G.-ra (Révész Figyelmezője, 1873.), Fraknói Vilmos: H. G. Kassán, Óvárt, és Komáromban (Sz. 1876.) Thury Etele: Adatok H. G. életéhez (Czelder Figyelője, 1887.), Uő.: H. G. élete (P. E. I. L., 1887.), Uő.: Emlékezés H. G-ról (Dt. Prot. Közlöny, 1887.), Uő.: H. G. (1894.), Komáromy András: Hol és mikor halt meg H. G.? (MKSz, 1888.), Ráth György: Két kassai plébános a 16. században (1895.), Uő.: Bullinger Henrik és a magyar reformáció (1896.), D. Nagy Sándor: H. G. élete és művei (1900.), Gyalui Farkas: H. G. ismeretlen nyomtatványa (MKSz, 1902.), Kálmán F.: H. G. énekeskönyve (Db. Prot. Lap, 1885.).