A KOLLÉGIUM NAGYKÖNYVTÁRA

I. KÖZÉPKORI KEZDETEK ÉS A REFORMÁCIÓ KORA

Mintegy előlegezte a későbbi Debrecen jelentőségét az András templom,¹ amely méreteivel kiemelkedett a környékéből, jócskán meghaladta a mai Debrecen belterületén korai időtől használt templomokat, kápolnákat, s a környéken sűrűn található templomos helyeket.² Amint rangosabb lehetett az átlagosnál a Zsigmond korabeli gót katedrális, elmondható-e, hogy szomszédságában a civitás iskolája, a későbbi Kollégium is átlagosnál jobban felszerelt könyvtárra támaszkodva végezte nevelő munkáját? Hiányoznak adataink, hogy a kápolnák s a kolostor milyen liturgikus és más könyveket használt; s hogy könyvkedvelő volt-e Péterfia Jakab, miként Péterfia György,³ nem tudunk a kastély, netalán a város tulajdonában őrzött fóliánsokról. Várad közelsége, a ferencesek közismert műveltsége, a helyi szerzetescellákban olvasott könyvek följegyzése,⁴ a Krakkó és Wittenberg felé irányuló korai peregrináció,⁵ mind, mind azt sugallja, hogy gondolhatunk a hazai oktatás középkori szintjének megfelelő könyvek meglétére.⁶ A nevezetes debreceni lelkész-tanárok egyikétől sem maradt viszont könyvtárjegyzék. Az is nagyon valószínű, hogy minden a lángok martaléka lett 1564-ben, ami maradt a középkorból, illetve az 1500-as években összegyűlt iskolai, kolostori magángyűjteményekből; s ha mégsem, akkor a török időkben semmisült meg. Ezért tehát lehetetlen vállalkozás volna például Dézsi András⁷ rektori működésének könyvészeti hátterét megrajzolnunk. Így általánosságban le kell mondanunk arról is, hogy a könyv és könyvtár szerepét taglaljuk a reformáció szellemi-erkölcsi folyamata szempontjából, s nem állapíthatjuk meg, mit alakítottak át gyökeresen, s miben voltak őrizői a hagyománynak, mi változott a középkori tudáshoz, gondolkodáshoz képest a könyvek ismeretében és használatában. Ha azonban nem tekintjük merő óhajnak, hogy ismételten könyvek, nyomtatás, iskolázás érdekében hangzottak Melius intelmei,⁸ s hogy Erasmus magyar barátainak hatása Debrecen oskolájára is érvényes volt, akkor éppúgy valós lehetett a hitvallási igény, a collegium trilingue, miként Oláh Miklós törekvése szerint Nagyszombatban.⁹ Egyúttal csak azért kerülhettek a természettudomány humanista igényű művelésének kezdetei is a hitvallásba, mert az élet minden területére érvényes volt a hit és tudás követelménye, a Teremtő és Megváltó imádása, s ennek eszközei sem hiányoztak. Az akkori idők vezető prédikátoraitól elvárt tájékozottságot nem lehetett nyelvkönyvek, szótárak, tudós kommentárok nélkül senkinek megszereznie. S ha mindennél előbbvaló volt is a polemikus kiadványok és segédkönyvek szüksége a mindennapos helytállás és pásztorolás miatt, jól felszerelt könyvtárból nem hiányozhattak a filológiai-filozófiai szakkönyvek, s bibliai nyelvekben sokkalta járatosabbnak kellett a tiszteletes és tudós prédikátoroknak lenniük, mint a rajongóknak.¹⁰ A tudásbeli fölényt nem is tudta a Tridentinum utáni római egyház csak félszázad multával kiegyenlíteni, mikor az elkényelmesedett nemzedékeket kiszorították pozíciójukból a képzettebbek, főként a Jézus-társaság harcos rendjének kiválóan művelt képviselői.¹¹ A fontosabb református iskolákban, néha kis helységekben is, csak akadémikus rectorok tanítottak, akiknek a külföldi tanultsága könyvgyűjteményükön is meglátszott, s ennek szükségszerűen volt hatása a Coetus könyvtárára is.

Debrecen ráadásul a három ország metszéspontjában mindenirányú kereskedő-városként kapcsolódott nyugathoz. A jóléti cikkek útján a kulturális javak is eljutottak, új eszmék és könyvek a puszta mellékére. S néhány évvel megjelenése után ezért vásárolhatott valaki görög nyelvű könyvet a debreceni kereskedőknél.¹²

A művelődési közlekedés tehát a könyvtárak állományát, talán szokásait is átalakította. S az alkalmas környezet jele a helyi kiadáspolitika is, még inkább akkor, ha a könyvek rendkívüli mértékben történt pusztulását nem feledjük. Az 1500-as évek Debrecene két Újszövetség-fordítást is termett. (Melius műve ráadásul a teljes Biblia fordításának része volt.) Hazánkban más város ilyet nem mondhat el. Aztán Janus Pannonius két századig egyetlen hazai kiadása, Balassi, minden bizonnyal Melius füvészkönyve, valamint a Gemma Frisius nevével jelzett önálló aritmetika – mind azt igazolja, hogy nem volt túlzás annak az iskolázási színvonalnak a megkövetelése, amit Melius nemzedéke elvárt, s a közvetlen környezet lehetővé tette a műveltségi feltételek megteremtését. Mindez előlegezi a következő évszázadban kivirágzó barokk pánszófia¹³ céljait. Egyúttal arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Melanchthon–Sturm humanista iskolázási módszerében a szóbeliség és a kézírás sokkalta fontosabb volt, mint a későbbi századokban, tehát a tanár könyvtára sokban pótolta a másolás és diktálás által a diákság közkönyvtárának korszerűtlenségét vagy hiányait is. A mindenkori tanár személye miatt a korábbiakat kevésbé értékelték, az oktatási segédletek megőrzése, a könyvtári dokumentumgyűjtés majd csak a XVIII. században kezdődött. Így a korai dictatumok közül egyetlen kötet sem maradt ránk. A későbbi időből valahogyan megmaradottak már hosszú időn át jártak kézről kézre, nemzedékről nemzedékre, a nyomtatottak s a kézzel másoltak egyformán. Mindez hangsúlyozza, hogy a könyv mellett a külföldön tanult lelkész-tanárok milyen fontosak, ha a könyvtár jelentőségét vázolni próbáljuk. A tanárok s az iskolázás szokásainak, milyenségének függvénye volt a könyvtár anyaga és elrendezése.

II. A XVII. SZÁZADI FEJLŐDÉS EMLÉKEI

1. Külföldi könyvtárak használata

A szakkönyvek használatát csak gyakorlatban lehet megtanulni, akár az érve-lés fogásait és az irodalmi hivatkozások logikáját. Aki itthoni körülmények között diákjainak a tudós munkálkodás elemeit tanította, annak előbb külföldön kellett tudományos fokozattal jutalmazott értekezést készítenie, ez pedig a külföldi egyetemek könyvtárának használata s a szakirodalomban való tájékozódás nélkül nem volt lehetséges. A Debrecenből külföldre indult, majd visszatért tanárnemzedékek-nek, pl. a Melius utáni korosztály egyik legképzettebb hazai teológusának, Félegy-házi Tamásnak¹⁴ is hasznosítania kellett wittenbergi és krakkói könyvtárakban szerzett jártasságát, valamint a külföldi értekezésekben természetes követelményekhez hasonlót illett itthon is továbbadnia. Ennek értelmében legalább a korabeli teológiai szakkönyvek szerény válogatását meg kellett találniuk tanítványainak a kollégiumi és a professzori magánkönyvtárban. A külföldön nyomtatott, s a későbbi hazaiak, általában jelölik azt a kört, amelyben a szerényebb hazai gyűjtemények állományát vázolhatjuk.

Általánosító értelemben mondották Wittenberga-járásnak régen a külföldön tanulást, academia peregrinatiót. Kétségtelen ugyan, hogy sokban meghatározó volt Wittenberg hatása, ez a közfelfogásban és a szabályzatokban egyaránt föltűnő. A XVI–XVII. századi hazai művelődésben mégis számolnunk kell a többi egyetem könyvtárának hatásával, különösen a németalföldiekével és a puritán könyvtári kultúra fontosságával. Újfalvi Imrének keményen fölrótták Angliában járását; viszont tájékozottsága mutatkozik azon, meg igényessége, hogy énekeskönyve előszavát a tudománytörténet az első irodalomjegyzéknek minősíti.¹⁵ A helyi egyetem vagy college könyvtárának gyakran dedikálták diákjaink az ott megvédett értekezésüket. Szenci Molnár ilyen kötete került az elpusztított heidelbergi könyvtárból a Vatikánba.¹⁶ Halle és Jéna gyűjteményéhez hasonló lehetett a Wittenbergben összegyűlt könyvtár is, bár mikor kiűzték a kálvinista diákokat, még párszáz kötetnyi sem lehetett. Csak néhány kötetről tudunk, pl. hogy Csaholyi János 1588-ban milyen könyveket vett kezéhez, illetve hogy a tizenegy munkához hozzáadták az 1590-ben elhunyt Váradi Mihály hét könyvét, s hogy Szenci Molnár Albert megküldötte barátainak, többek között a Debrecenből és Váradról ismerteknek, Újfalvinak is, a magyar zsoltárkönyv egy példányát.¹⁷ A Wittenbergben tanulók is küldtek haza ajándékul könyveket, bizonnyal a Coetusnak is. Ilyen azonban nem maradt meg. A XVII–XVIII. században általános volt, hogy külföldről rendszeresen hozatták a kint tanulók útján a könyveket, de az állomány cserélődése, és az elhasználódás nagy aránya miatt nem állapítható meg, hogy ez a folyamat mikor kezdődött és hogyan történt a korai időkben.¹⁸

A rámista és kartéziánus viták élénken foglalkoztatták a diákságot, de arról nem ismerünk részletes adatokat, hogy a módszeres bibliográfiai tájékozódás hogyan terjedt, s pl. Bacon rendszerének ismerete elméletileg vagy gyakorlatilag érvényesült-e a szakirodalom elméleti tagolásában, illetve a könyvtárak rendezésében.

Később találunk a szakirodalom némi szemléjére utalásokat, pl. Komáromi Csipkés György munkáiban, aki a Biblia magyarázata érdekében az angol kommentárok olvasásának segítésére írta meg az első hazai angol nyelvtant, és egész sor szerzőt említ a szaktekintélyek között, akiket használt és másoknak ajánl.¹⁹ De nála olyan hivatkozást is találunk, hogy csak címe szerint ismert egy munkát, de sajnálatára nem juthatott hozzá.²⁰ Ismeretes, hogy 1570–1640 körül Anglia emberét főként a protestánsok látták el olvasnivalóval. Népkönyvek, vitairatok mellett arra is kiterjedt a figyelmük, hogy milyennek kell lennie egy puritán lelkész könyvtárának, amint ezt John Wilkins (Cromwell sógora) Ecclesiastes, or a Discourse concerning the Gift of Preaching (1646) című könyve mutatja, amelyben szakcsoportokban ad áttekintést.²¹ Hasonló módon, a munkaerkölcs hitvallásos megfogalmazása szem-pontjából oly fontos Richard Baxter A Christian Directory (1673) című munkája 922–928. lapján azt körvonalazta, hogy a szegényes, de még tűrhető nagyságú könyvtár mekkora legyen.²² Szakirodalmi tájékoztatásra természetesen a legtöbb jelentős pedagógus személyiség törekedett. Így a Németalföldön tanultak körében igen tekintélyes Voetius meglehetősen bő, ám ugyanannyira rendezetlen irodalmi jegyzéket is csatolt sokat használt kézikönyvéhez.²³ A század második felében pedig a gályarabokat igen buzgón segítő Heidegger tankönyvében is természetes tartozék a bibliográfiai igényű áttekintés.²⁴ A külföldi gyűjtemények használatának nyomát többek között a gályarab lelkész Kocsi Csergő fiának Jánosnak a kéziratos gyűjteményében is föllelhetjük, aki éppen a gályarabokkal kapcsolatos emlékekből is másolt teológiai, orvosi és filozófiai tanulmányai közben.²⁵ Nem tudjuk, milyen gazdag lehetett a debreceni levéltár hajdan, de ma már nem létező források használatát is mutatja a helybeli szűcsmesterből lett főbíró várostörténete, s ezt a vonást is a protestáns iskolázás hatásának tekinthetjük.²⁶

A külföldi könyvtárak használatának és ismeretének egyik jele, hogy már a XVII. században is megvolt a lejdai könyvtár katalógusa, említi az 1706-ban készült könyvtári jegyzék (ebben csak XVII. századi kiadást említhet Naszályi B. István). Ma már csak egy későbbi kiadása van meg: Catalogus librorum tam impressorum quam manuscriptorum bibliothecae publicae universitatis Lugduno-Batavae 1716. Milesz József ezt a kiadást 1769-ben szerezte a könyvtárnak, s a korábbi kiadásokat nem őrizték meg. Milesz ugyancsak a franekeri katalógust is megvásárolta. Ehhez kötve a Statuta & leges bibliothecae Academiae Franekeranae (1650) is megtalálható, valamint az akadémia latin és holland nyelvű szabályzata 1647-ből.²⁷ Diákjaink (különböző mértékben) a tájékozódás, szakirodalmi eligazodás eszközeivel is megismerkedtek tanulmányútjukon, s itthon is volt az ifjabbaknak módjuk rá, hogy figyeljenek a jó külföldi példákra. Többek között arra, hogy a lejdai katalógus 283–285. lapján csaknem félszáz könyvtár nyomtatott katalógussá sorolják, s olyan tudományos folyóiratokat, amelyeket később a debreceniek is megszereztek, pl. ilyen az Acta Eruditorum, Lipsiae és a Journal des Savants.²⁸

2. Tanácsi gondoskodás és elszámoltatás

Sem a fenntartási költségek előteremtésében, sem szellemi irányzatában nem volt független a diákság a környező társadalomtól. A kötöttségek egyaránt érvényesültek a diákság egészére (communitas, Coetus), de a tisztségek viselőire még személyesen is. Ez a meghatározottság egyaránt elkerülhetetlen volt a könyvtár fenntartásában és fejlesztésében. A város a pártfogó jogán (ius patronatus) legalább annyira beleszólt a közérdekű kérdésekbe, némelykor a diákság belső ügyeibe is, mint a természetes felettesnek elfogadott egyházkerület, a Synodus Generalis. Nem szabad azonban ellentétet látnunk a teljesen református és magyar város, valamint az egyházkerület felfogása között. A Senatus öntudatos és hitvalló polgárokból állott, akik számára az orando et laborando éppoly természetes norma volt, mint a diákság ősi pecsétjén ez a középkori jelmondat. Az úgy vélt világi és egyházi elkülönítése, még inkább szembeállítása teljes képtelenség, amint éppen az alábbi intézkedések is mutatják. A könyvtár és a könyvek kérdéseiben egyaránt dönthetett a városi tanács ülése, vagy a kerületi gyűlés; a határozatok egyetértőleg megtalálhatók az egyházkerületi és városi jegyzőkönyvekben. A válság természetesen némelykor azt jelenti, hogy ez a magától értetődő egyensúly megbomlott, felekezés, pártoskodás, személyi ellentétek és viszályok miatt. A céhek és a tanács címzése éppúgy tiszteletes, mint a prédikátoroké; de a tudós jelző ezzel együtt (clarissimus ac doctissimus) csupán a külföldön tudományos fokozatot szerzett lelkipásztoroknak járt. A kollégiumi ügyekről azonban a határozatok többnyire közérdeknek tekintett eljárás során születtek, ám ha kellett, a városi tanács még a liturgiai kérdésekben is megintette a prédikátorokat.

1630-ban a superintendens Keresszegi Hermán István elnökletével a ruhaviseletről határoz a kerületi gyűlés, és a rektori tisztséget vállaló diákok engedélye ügyével foglalkozva, hivatkozik az 1624. évben Váradon elfogadott végzésekre, majd a határozat végén elrendelte, hogy a zsinati végzéseket írják be a diákközösség könyvébe, és állandóan ahhoz tartsák magukat.²⁹ A diáktestületnek e szerint hivatalosan számon tartott, mintegy hitelesített szabályzata volt, amely könyv alakjában tartalmazta a korai törvények (lex antiqua et additamenta), valamint a későbbi módosítások írásba foglalását. Ez a kötet azonban a későbbi időkben eltűnt, vagy megsemmisült, s így a korai könyvtári szabályzatot sem ismerhetjük. A következő évben kétszer is foglalkoznak a lázongó diákság ügyével, előbb a kerület a piskolti zsinaton, majd a városi tanács (1631. július 16-án és november 8-án). Ez a két határozat egybehangzóan fegyelemsértésekről beszél, amelyeket egyházkormányzati változásokkal és politikai mozgalmakkal nem tudunk összekapcsolni, s az sem világos, hogy miként kerülnek ez ügyben szóba az angliai könyvek és a könyvtár is. Sem Újfalvi Imre ügyéhez, sem a Tolnai Dali körül dúló szenvedélyekhez nem olvashatunk megfelelő adalékot, de a patronatus jogkörének gyakorlására, valamint a város és a diákság kapcsolatának a könyvtári hatására megfontolhatunk némi tanulságot, mert ez a mellőzött dokumentum az első ismert rendelkezés a könyvtár igazgatása ügyében.

Azért, hogy az iskolákban összeesküvés, önbíráskodás és rendkívüli gyülekezés ne lehessen, a piskolti zsinat minden ilyesmit tilalmaz, a rendelkezést az igazgatóra ruházza, a törvények ellen vétő diákságot bünteti, eltávolításukat elrendeli, s az erre vonatkozó rendelkezést a diáktestület könyvébe beíratja. Ugyanerről a városi tanács megerősítő határozatot fogadott el, és úgyszintén elrendeli az iskolai törvények közé beiktatást, a vétkesek ügyének békés elintézését, akik a kézfogással és aláírással vállalt újabb rendelkezéseket mégsem hajlandók elfogadni, a superintendensre és lelkésztársaira, valamint az iskola igazgatójára bízta.³⁰

Néhány évvel később a Tolnai Dáli János ügyében is említik azt a határozatot, amely közzsinati felhatalmazás és jóváhagyás nélkül tanbeli változtatásra, hitcikkelyek megújítására vetemedők ellen született. A Szilágyi Benjámin István révén ismert változat így tartalmazza a tilalmat: „Senki az egyházban... hitágazatok, szertartások, gyakorlat és a sákramentomokra nézve magán úton és énhatalmúlag mások botrányára változtatást vagy újítást tenni ne merészeljen... Az ez ellen vétők [értsd : az Articuli Minores 5. cikkelye ellen, mert a kimondatlan utalás erre vonatkozik] könyvei egyszeri vagy kétszeri megintés után égettessenek meg... és ha véleményökben tovább is megmaradnak, politikai hatóság útján az ország határából hajtassanak ki”; – itt azonban az eredeti jegyzőkönyv csupán a könyvek lefoglalásáról szól.³¹

A XVII. század közepén újabb lázongás miatt kell rendelkeznie a kerület vezetőségének, s akkor a közigazgatási hatóság is beleszól a tanárok és a diákság között kirobbant botrány megoldásába. A tekintetes fejedelem hívatta össze Debrecenbe azt a félközzsinatot, amelyen Hodász Lukács tiszántúli egyházfelügyelővel (superattendens) együtt jelen voltak a tiszteletes testvérek, esperesek a Tiszáninnenről és a Tiszántúlról, s a fejedelem személyes képviselőjeként elnöklő Ibrányi Mihály váradi alkapitány, küldött-társaival együtt. Az intelmek és pontokba foglalt rendelkezések az iskola és a város polgárai, valamint a tanuló ifjúság és a városi lelkészek és elöljárók közötti békés egyezségre irányultak, hogy a jövendőben összecsapások ne történjenek, s hasonló elmérgesedett állapot ne jöjjön létre. Kilenc pontba foglalták a döntést.

A tanulóknak semmi joga, hogy igazgatói ellen eljárást kezdeményezzen. A lelkipásztoroknak kell jelenteniük bármilyen vitatott ügyet, amelyről a dolog természete szerint a rész-zsinat vagy a köz-zsinat határoz, s ennek mindenki köteles magát alávetnie.

Elrendelik az Iskolai Tanács (Senatus Scholasticus) törlését a hatodik törvény-cikkből, mert ezelőtt gyakran bajt okozott, az igazgatók megítélésére használták.

Ha a diákság nincs megelégedve, kereshet magának tudósabb mestert.

A hetedik pont a könyvtárról intézkedik:

A diákság tartozik az összes könyvet két példányban jegyzékelni, hogy a pártfogók pénzéből és igyekezetéből a diákközösség számára szerzett könyvtárból el ne idegenítsenek, a gyakran változó tisztségviselők és a gondatlanság miatt, s ezt mutassák be a tanácsosoknak, illetve a pártfogóknak, a senior és contrascriba (korelnök és ellenjegyző) pontosan adjon számot tisztségváltozáskor a főbíró által rendelt kiküldöttnek, s a jövendőben a senior mindig köteles elődétül hitelesen átvennie a reá bízott könyveket. – Ezután kimondják s ígérik, hogy:

Debrecen város tekintélyes polgárai nem támadják meg az iskolát, a hozzájárulást és ajándékozást nem csökkentik, hanem inkább növelik.

A törvénycikkeket mind az egyháziak, mind a fejedelem személyes képviselője megerősítette pecsétjével.³²

A könyvtárral kapcsolatos rendelkezések között a legkorábbi az itt említett hetedik cikkely. Ennek értelmében azt vélhetjük, hogy a város már egy százada hasonló felügyelettel és gondoskodással intézte az ifjúság könyvekkel, könyvtárral ellátását, s tisztségviselői útján ezt a felügyeletet és gondoskodást mindaddig érvényben tartotta, míg professzori vezetés alá nem utalta a könyvtár irányítását a XVIII. század közepén.

A mindennapos ügyintézés felelőse természetesen a senior volt, de az itt is hangsúlyosan említett contrascriba volt a tényleges ügyvezető (általában a következő senior ő lett egy év múlva). Ezért nem teljesen helytálló senior könyvtárost emlegetnünk a XVII. század első felében. Később bibliothecarius et contrascriba a tisztség elnevezése.

Az itt megkövetelt katalóguspárok nem maradtak meg. Köttetésről és tanácsi gondoskodásról csak gyér, elszórt adattöredékeink maradtak. Javításról, a kötések karbantartásáról csak későbbi följegyzéseket ismerünk, a rendszeres nyilvántartás a többi irattal együtt eltűnt.³³

A városnak juttatott fejedelmi ajándékok közül Alsted Prodromus című munkáját, és Geleji Katona István mérvadónak szánt köteteit a városi jegyzőkönyv elismerése szerint megkapta Debrecen, és a bibliothécába helyezte el.³⁴

A város gondoskodásával együtt a fennhatóság is érvényesült, egyetértésben és együttműködésben az egyházi felettesekkel. Az imént említett dokumentum azért is fontos, mert utal az előző évtizedekből eredő kérdésekre, s lényegi változásokra. Nem az 1657. évi törvényekkel, hanem már (előzmények után) 1650-ben elkezdődött a Coetus teljes önállóságának korlátozása, illetve a mintegy közgyűlés jellegű Senatus Scholastica működésének megszüntetése (nem ismerjük, milyen törvények szabályozták, és mivel tekintették ellentétesnek).

Mindezeknek a megszorításoknak az összefüggésében tekintve a könyvtár működését, sokkal inkább számba kell vennünk a város törvényes képviseletének vélekedését és irányzatát, mert akár maradi, akár haladó a könyvtár irányítása és szervezete, ebben a patronáló közösségnek jókora része van. Ez még inkább kétségtelen, ha nem hallgatjuk el a néhány évvel későbbi határozatot, mikor Martonfalvi Tóth György működése következtében a Kollégium jelentősen előbbre haladt, de a diákság és a város között megmaradtak az elintézetlen kérdések, a már elfogadtatott 1657. évi törvényekkel kapcsolatosan is.

A diákközösség kérelmezte 1664. szeptember 13-án, hogy térjenek el a régi szokástól s ne felváltva a tisztségeket, hanem mintegy állandósítsák a megválasztottat tisztségében.

A válaszul született határozat: „Mivel az Scholai Törvényeknek erejek, függések az Tiszteletes Tanácstul vagion, az Scholabeli Iffjúság között penig nagy goiatkozások vannak, mert mikor Tisztek változási esnek közöttök, seniorok, contrascribák, Collégák és egyeb féle Tisztek változási vannak es voltanak, (az reghi rosz usus szerént) nem nézték az Istenes életűeket, az Tudósokat, érdemeseket, alkalmatosokat, hanem akarminémű erkölcstelen tudatlan egyéb excessusokban forgó voltis az vetus legény, mindazáltal per veterismum ugian csak immediate succedalt a Tisztben, mellyet az Tisztelletes Tanács consensusából tollaltani akarnánka ez után az már megesett és ezután megeshető abususoknak és excessusoknak el távoztatásáért. Mala namque consvetudo quae vetus est – vetus error est. Ergo tollenda. Placet optamen Senatui, interna differtut pro nunc.”³⁵. A tanács könyvtárról való gondoskodása természetesen attól is függött, hogy mennyire volt a vezetőség barátja a könyvnek és könyvtárnak, általában a művelődésnek. A rendkívül tehetséges, s a szatmári béke létrehozásában olyan lényeges közvetítőként működött ifjabb Komáromi Csipkés György 1689-ben atyja könyvtárának bizonyára a legjavát a Coetusnak juttatta, ennek ma csupán néhány kötetét azonosíthatjuk a bejegyzések alapján.³⁶ Ugyancsak az ő közbenjárására áldozott 30 000 forintot a város a neves professzor kéziratban maradt bibliafordításának kinyomtatására.³⁷ Az az intézkedés is Komáromi Csipkés György városbíró nevéhez kapcsolódik, amit a szakirodalom mindmáig tévesen az első könyvtári törvény gyanánt szokott emlegetni.³⁸ Ez pedig nem más, mint az akkor legkorszerűbbnek számító németalföldi héber bibliai szövegkiadásból negyven példány a szent nyelv tanulmányozásának elengedhetetlen kellékeként. Debrecen városa negyven darabot vásárolt a tanuló ifjúság számára, s a következő nemzedék lelkészeinek képzésére. Az ajándékozással egyidejűleg a tanács újabb óvintézkedésekkel védelmezte ezeknek a köteteknek a használatát és kölcsönzését.³⁹ Az valószínű, hogy a többi tankönyvre is körülbelül ez a gondoskodás érvényesült, de átfogó szabályzatot természetesen az ilyen intézkedések mégsem pótolhattak. Az 1657. évi törvényekben a könyvtárra semmiféle rendelkezés nem vonatkozik. Akkor nem volt része a lázadásnak a könyvekhez és könyvtárhoz kapcsolódó ügy, bizonnyal a megszokott módon, a ma már ismeretlen, korábbi szabályozás ügymenetében és szellemében kezelték-használták a diákok a könyvtárat. A könyvtáros diák tisztségét, tennivalóit és hatáskörét csak az előbbiekben megemlített, majd az egy évszázaddal későbbi átalakulás tiltásai alapján vázolhatjuk. A török időkben gyakran megsarcolt, állandóan rettegő város nem ok nélkül követelte meg a költséges és használatban hamar elnyűtt könyveknek a gondos őrzését. Amint a későbbiekben látszik, ez nem volt kárára a könyvtár használatának, mert nem a könyvritkaságok hozzáférhetetlenségét írták elő a megszorítások, hanem a széles körben használt, és nehezen hozzáférhető munkáknak a biztosítását a szegény származású diákság érdekében.

A tanács és a könyvtáros diák kapcsolatában a fennmaradt legkésőbbi dokumentum a professzori felügyelet (bibliothecae praefectus) tisztségének megalkotása előtt az a néhány sor, amit a város hites jegyzője Pándi János a Kocsi Csergő István könyveinek jegyzéke végére írt (a szépreményű ifjú, korábban jeles könyvtáros peregrinációs útja végén járvány áldozata lett, könyveit a tanács megszerezte, a városbíró épületében voltak lerakva, majd a könyvtárnak juttatta, közülük egy kötet Sárospatakra került):⁴⁰ „Az Iffjúság nem kíván Sidó Új Bibliákat, hanem csak a régi avultaknak, és azon kívül más könyveknek bé köttetését. Ma vala nálam Bibliothecarius Úr, maga mondá ő kegyelme, adott is ímé egj Specificatiot, micsoda könyveket vólna szükségessebb most hamarjában meg-újjíttatni.” Ez 1738. január 22-én történt, amikor Jánki Péter volt a könyvtáros diák, akinek új katalógusában valóban meg is találjuk az újrakötött héber Bibliákról a följegyzést.⁴¹

Mindezek alapján azt kell látnunk, hogy a város tanácsa a lehetőségekhez mérten rendszeresen vásároltatott és köttetett a bibliotheca számára. Ennek a gondoskodásnak a mennyisége és milyensége a diákság és a tanács kapcsolatától is függött. A tanácsi emberek felügyeltek a könyvtárra, vitás ügyekben bizottsági tagként. A könyvtáros számadással tartozott, s könyvjegyzéket, leltárt ennek jegyében volt köteles készíteni, hivatalosan felelt a rábízottakról.

3. Usuavit...

Újra és újra kérdezi a hitvallás: mi hasznod belőle? – Általános jellemzője a protestáns törekvéseknek, hogy a befelé forduló, viszonylag terméketlen spekulálás ellenében igényli az egész életet átfogó, gyakorlati vallásosságot, erkölcsös munkálkodást. A lelki-szellemi magatartás, az élet teljességének kibontakoztatása szolgálatában áll a haszon minden tekintetben. A prédikálás hosszú időn át hangsúlyozta a gondosan kidolgozott haszon fejtegetését.⁴² Haszonra, használatra volt a könyv és a könyvtár is, a diákok, prédikátorok magánkönyvtára éppen úgy, mint a Coetusé. A szokványos érdeklődés még mindig a gazdagon megmunkált kötésű ritkaságokat, magángyűjtők kincseit keresi a régi könyvtárakban. A debreceni diákság ilyet nem gyűjtött, a tanácsi ajándékok is az oktatás segédletei voltak, bár szépen formált lappár, gondos mestermunkával és elmélyült szimbolikával alkotott kötéstábla sem volt ritkaság a fóliánsok között. A hajdani kézikönyvek pedig nem máról holnapra avultak el. Az újabb felfogás szerint korszerűtleneket is akár egy századnál hosszabb ideig adták tovább nemzedékről nemzedékre. A klasszikus művek szövegkiadásainak jegyzeteit is hosszú időn át idézték a hajdani szaktekintélyektől. A gyakori használat, a kézről kézre járt kötetek első íve gyakran csonka, az épebb példányok bejegyzései többnyire későbbiek.

A XVIII. században általánossá vált, hogy az usuavit + személynév és keltezés mutatja évről évre, milyen huzamos használatban volt némelyik mindmáig őrzött kötet. Az állandó igénybevétel miatt, noha a múlt századi átrendezéskor, s századunk 30-as éveiben szintén sok rongyolt kötetet éppel cseréltek ki, a könyvtár XVI–XVII. századi állományának jó része nem való kiállításra. Nagyon jól szemléltetik viszont ezek a firkált-gyűrött lapok, hogy míg a közelmúlt szellemi fordulatai el nem következtek, az életre és vizsgára készülő diákok tanulmányozták a köteteket, s nem valamely disciplina történeti múltjában elmélyedő szakkutató.

Ezek a töredékes bejegyzések, mint tiszteletes és tudós elődök könyvtárának és könyvhasználatának emlékei, számos apró adalékkal egészíthetik ki ismereteinket, amint Herepei János Adattárának tanulmányai ezt szemléltetik. A XVII. századból azonban nem ismerjük a példányszámokat, csak egy évszázaddal későbbről következtethetünk arra, hogy tucatjával vásárolták a közhasználatú munkákat és a magánkönyvtárakból is állandóan áramlottak vissza vagy találtak gazdára az előző nemzedék leginkább használatos kézikönyvei. Annyira nem volt célja az archiválás a könyvtárnak, és a városnak, hogy a debreceni nyomtatványok sokszor kiadott szerzőiből esetleg egyáltalán nincs példány, a helyi kötelespéldány-rendelet dacára –, így éppen Komáromi Csipkés angol nyelvtanából, vagy Maróthi Szent históriájából.⁴³

Statisztikus pontossággal nem végezhetünk utólagos vizsgálatot a könyvtár-használatról, olvasási és tanulási szokásokról, de az bizonyos, hogy nem elzárt kincstár, múzeum, hanem eszköztár volt a könyvgyűjtemény, s közhaszonra szolgált. Inkább kedvezett ez a lelkészi pálya mindennapos megpróbáltatásaira való felkészülésnek, mintsem az elvont tudományos munkálkodásnak. – Más volt az egykori tanulásmód is, mint a mai. Némelykor följegyzette valaki egy kötet végigtanulmányozását,⁴⁴ de általánosabb volt terjedelmes részek memorizálása, ezt segítette az aláhúzgálások, lapszélre kiírott, eligazító jegyzetek és címpótlékok ritkább-sűrűbb fölbukkanása.⁴⁵ Az is a könyvtárhasználat jellemzője volt, hogy már a nyelvkönyvek szintjén többféle felfogású szerző munkáját használták egyszerre, ha volt is divatos vagy elismert szakkönyv. Maradt pl. olyan kötet, amelybe három héber nyelvtan van egybekötve, s a bejegyzésekből láthatóan együtt tanulmányozták a nyelvtanulók.⁴⁶ Egy-egy műre néhány hetet szánva fejükbe vésték, mint Apáczai az enciklopédikus tankönyvet.⁴⁷ A többféle irányzatú munkák használata velejárója volt a hitviták korának, amikor az ellenfél nézeteiről is tájékozódnia kellett annak, aki eredményesen akart vitatkozni. De az iskolai disputálás rendje is ezt kívánta. Ebből viszont következett, hogy az eltérő nézetűek írásműveiből is mindenkor juthatott példányhoz a szokványos mértéken felül érdeklődő diák.⁴⁸

Sub cura... bevezető formula után a név és keltezés máig mutatja némelyik könyvön, hogy az osztálytermekben (classisokban), illetve előadókban (auditorium minore et majore) évenként váltakozó diákgondnokok felelősségére volt bízva néhány kötet, amit állandóan ott tartottak és használtak. Latin, aztán magyar Biblia, énekeskönyv, valamint térképgyűjtemény. Ezeket a használat és elhasználódás miatt később kiselejtezték, vagy újraköttették.⁴⁹ Nemcsak havi/félévi díjért kölcsönzött példányok, szakkönyvek, szótárak forogtak közkézen, amelyet tankönyvül használtak, hanem az egyes akkori évfolyamok közös vezérfonalául, segédletül is segítette őket egy-egy példány, erre pedig főleg a szegény sorsúaknak volt szükségük. Ezek sorában egyáltalán nem magától értetődő a magyar nyelvű Biblia sem, mert a XVIII. század elejéig a külföldi tanulmányútra nem indult lelkészek is csak a latin, héber, görög Bibliát tudták gyakran megszerezni, az anyanyelvűt nem. ⁵⁰

A városi pártfogók részéről természetes volt, hogy némelykor engedélyért folyamodott valamelyik polgár, és a könyvtárból használhatott másként hozzáférhetetlen műveket. Az ilyen alkalmi engedélyhez kötött lehetőség nem azt jelenti, hogy a lakosság szélesebb körei számára megnyílt a könyvtár.⁵¹ Nevezetes férfiaknak arra is volt lehetőségük, hogy ide látogatva megtekintsék a könyvgyűjteményt. A tilalmakból az következik, hogy némelykor olyanok is megfordultak a könyvtárban, akiktől nem sok jót lehetett várni, mindenesetre a sok félelmet látott tanács még a XVIII. század elején is úgy vélte, a könyvtár látogatását különleges engedélyhez kell kötnie.⁵² Más tekintetben a könyvtár nyitva tartása, használata valószínűleg olyan volt, mint a többi református iskolákban. A diákkönyvtárosok működéséből az világosan következik, hogy szervezetében és funkciójában (az enyedi, pataki, pápai könyvtárhoz hasonlóan) gyökeresen különbözött a debreceni bibliotheca a nagyszombatitól, amelyet már a kezdetektől professzorok irányítottak, nem a diákságé volt, hanem a tanári kar tulajdona, s egyáltalán nem állt a tanuló ifjúság rendelkezésére, s rendezettségének jeleként katalógusa is korán megjelent nyomtatásban.⁵³ A szüntelenül változó, nem is mindenkor kiválóan alkalmas kezelő diákok, s a részletesebb és igényesebb működtetési előírások hiánya következtében nem várhatjuk, hogy könyvtártudományilag értékes megoldások legyenek általánosak a korábbi századokban; más részről a könyv és könyvtár használata olyan művelődési sajátosságokat mutat, amely a fenntartó közösségnek valóban hasznos volt.

4. Adományok, hétköznapok

Katalógusok és egykorú iratok hiányában nem igazolhatjuk, csupán bizonyosra vehetjük, hogy a XVI. század 70-es és 80-as éveitől itt használt ívrét kötetek lehetnek mindmáig a régi állományban. Arra viszont kétségtelen adataink vannak, hogy a XVII. század harmadik évtizedétől maradtak olyan állományrészek, amelyek minden változás és pusztulás dacára folyamatos használatban voltak és elkerülték a kiselejtezést később. Liber Scholae Debrecinae beírás található ezek címlevelén, leginkább a fölső lapszélen, némelykor az elülső kötéstáblán (különösen a csonka példányokban). Néhány bejegyzése keltezett, a többséggel ellentétben. Így Pagninus híres héber szótárának címlevelén azt olvassuk, hogy az 1575-ben nyomtatott könyvet a bölcs és tekintetes férfiú, Ötvös Pál adta 1627-ben a debreceni iskolának.⁵⁴ Valószínűleg helybéli polgár lehetett az ajándékozó. Korai elhunyta után egykori iskolájának hagyatékozta 1628-ban Tornai S. Mihály a neves brémai Crociusnak a sarkalatos protestáns hittételekről írott munkáját (1616). A Brémában tanult lelkész életéről nincsenek további adataink.⁵⁵ Ekkor, s már korábbi időben is egész sor lelkészi magánkönyvtárból került a könyvek legjava az iskola állományába. Az első ezek közül, amelyről tudunk, Kecskeméti (Mezőkecskeméti) Máté könyvtára, akinek könyveit családja előbb a Kollégiumnak adta, majd a töröknek eladósodott, és a városi tanács többszöri bírói intézkedése, valamint a kerület lelkészei zsinati végzéssel lefoglalták, s végül mégis a Coetus tulajdona maradt. Egy tucatnyi máig megtalálható belőle. Sajnálatos módon, az Angliát járt fiatal tanártól egyetlen angol könyv sem maradt.⁵⁶ Debrecenben s másutt tanult neves prédikátorok egész sorától őriz egy-egy kötetet a könyvtár, némelykor tucatnyit is. Az ajándékozás részletei ismeretlenek, s nem állapítható meg, csak válogatott darabok kerültek e Debrecenbe, vagy a több száz kötetes gyűjteményeket a későbbi (s még a múlt században is dívó szokás szerint) kótyavetyére bocsátották, a javát a diákság közkönyvtára tartotta meg, a többit a tanárok és a szegénydiákok vásárolták meg, a hasznot pedig vagy szétosztották a szegénydiákok segélyezésére, vagy valamelyik alaphoz (fundatio) csatolva szolgálta a jól tanuló, de igen szegény diákság javát. Mindmáig egyetlen lelkész, illetve professzor viszonylag teljes gyűjteményével sem büszkélkedhet a Kollégium. Nem találunk nagy adományokból együtt tartott tékákat, s még ami a múlt század végén véletlenül együtt volt, azt is beolvasztották (válogatva) az állományba, illetve az úgynevezett depositorium tartalékanyagába.

Az elszórt nyomok egységesen arra utalnak, hogy rendre megküldötték munkáikat a korábbi diákok, mint Otrokócsi Fóris Ferenc vagy Komáromi Csipkés. Ennek dacára a XVII–XVIII. századi debreceni munkák sora is igen erősen hiányos, ami az egykori tanítás részletes értelmezését is homályba burkolja. Feltehetőleg a teljes könyvtárát a Coetus gyűjteményére hagyta Krizbai Farkas György (debreceni, majd udvari lelkész Bánffy Dénes mellett), legtöbb könyvén csupán a hagyatékozás van említve. A Petrus Martyr Loci Communes-ének 1587. évi kiadásán azonban keltezve találjuk meg, hogy 1675-ben a csak kezdőbetűkkel jelölt, ismeretlen könyvtáros beiktatta az állományba.⁵⁸

A különféle könyvtárak töredékei között egyedül a Szepsi Andrásé tekinthető olyannak, amely egy ároni család örökségeként legalább a java részét tartalmazza egy korabeli lelkészi kézikönyvtárnak. Egy korábbi Szepsi András a XVII. század elején gyűjtögette a könyvek jórészét.⁵⁹ A többit a század derekán egy másik, azonos nevű lelkész, valószínűleg az, aki 1660-ban lett Debrecenben tógátus (az 1674-ben beiratkozott korán elhunyt).⁶⁰ A század végén, mindenesetre a Rákóczi szabadságharca előtt már ide került, mert a menekülő könyvtár aligha szerzett ilyen nagyobb gyűjteményt, s a korábbi gyakorlat az volt, hogy egy ideig együtt maradt az egyszerre szerzett könyvanyag, majd kiválogatva őrizték meg a szükségesebb köteteket az átrendezések során. A XVIII. században a hagyatékból vásárolt gyűjteményből is megváltottak a professzorok és diákvezetők, csupán a kiválogatott példányokat olvaszották be.⁶¹

A könyvtáros mindennapjaira jellemző képet rajzol az a véletlen intézkedés folytán megmaradt elszámolás, amely a ma már sehová nem tartozó iratok között lappang a levéltárban. Utazási és szállítási költségekről szól a számla a Dukla-Zsólyom-Debrecen stb. úton, s közben olyan megjegyzés is szerepel, hogy a küldött 2 forint értékben egy Coccejus kötetet kapott, s ugyanazon a lapon a kegyes emlékezetű férfiú, Bereczki Pál 43 talléros adóssága fejében elsorolt könyveket is följegyezték. Kárpótlásul fogadták el a Coccejus munkáinak 8 kötetes, Adrianus Metius munkájának 2 kötetes kiadását, valamint egy-egy kötetet Lansberg, Scriverius és Euclides munkáiból, 28 tallér (azaz 53 forint és 40 dénár) értékben.⁶² Lehetséges, hogy a könyvtárnak szánta könyvtárát Musai András (nyír)bogdányi prédikátor, de örökösei vitatták, mert 1679-ben a törvényes eljárás befejezéséig lefoglaltatta és zárolta a könyves ládáját Nógrádi Mátyás bajomi prédikátor és akkori püspök.⁶³ Véletlenül megmaradt följegyzés szintén, az eredeti iratok nélkül a Veresegyházi Tamás (1643–1716) püspök hagyatékának egyik részéről készített másolat. Könyveiből szép számmal került a könyvtárba is, de éppen ez a végrendeletrészlet figyelmeztet, hogy ne a teljes gyűjteményének tekintsük azt, ami a XVIII. század eleji könyvjegyzékben ránk maradt, hiszen gyakorta a legértékesebb munkákat a rokonok, barátok kapták. Tíz munkát kapott örökül Gyöngyösi Jó Mihály mint oldalági rokon.⁶⁴ Az egyik árva (lelkésztelen) eklézsia gondnoka pedig ilyen megokolással bízta a könyvtár gondjaira az Öreg Graduált: „Anno 1768 Die 13^tia Julij Nálam Lévén Furo Mihálly Tormássy Jánossal az Nemes Debreczeni Collegiumnak néhai Lakosai eö kegyelmek meg látván ezen régi graduált házamnál, kérték, hogy Pro memoria ajándékozuk az felebb emlitet N. Collegiumnak az mint hogy jövendőben emlékezetben is lenne az N. Colegiumnál. és az Somorjai árva Ecclesianak is ha szabadság engedtetnék az fölsösigtül Documentumául lenne. Vagy lehetne. Azért tellyes szívbül ajánlom azon Árva Ecclesiának 25 esztendöktül fogva méltatlan curatora Kotaj Ferentz. Poson Var(egye)i Somorjaban. Küldöm pedig nálam meg fordult Vitze Bibliothecarius Váradi Mihály Uramtul”.⁶⁵ A kollégiumi és fenntartási költségekre, de ugyanakkor az értékek megőrzésére való adakozás mindennapi dolog volt, de az írásba foglalást nem mindenkor tartották fontosnak, illetve a tanulás mellett sok más intéznivalóval terhelt diákok nem mindenkor szakították meg tennivalóikat pontosabb adminisztrálás érdekében, s ami a következő tisztségviselőnek átszámolás, vagy személyes intézés során fölösleges volt, nem őrizték az utókor számára. Kassa, Szatmár, Sárospatak könyvtárából ide került könyvek, avagy Győrben vagy Bártfán adott-vett kötetek útja felderíthetetlen.⁶⁶ Viszont a nem könyvtári dokumentumok gyűjtése és megőrzése, valamint az egyéb, irattári, letéti, zálogban hagyott tárgyak megőrzésével is a könyvtáros foglalkozott. A mai szemmel egyáltalán nem könyvtárosi teendők áttekintése ezért hozzátartozik a könyvtár egykori feladatköréhez.

5. Szertár és kincstár

A könyvtárnak és a diáktestület vezetőségének lehetett volna irattára, de a régi időkben nem kezeltek külön hivatalos iratokat, hanem minden okmány a könyvtáros gondviselésére volt bízva, nem különgyűjteményként, hanem a Coetus ládájában, amelyet ő őrzött, akár a pénzesládát.⁶⁷ A XVIII. századtól ezeket nagyjából számon tartották, a könyvjegyzékeket is együtt leltározták a könyvekkel, az elszámolási iratokat, az úgynevezett bizonylatokat (documenta) Sinai igazgatása idejétől több-kevesebb rendszerességgel megőrizték, s ami kevés belőle századunkat is megérte, többnyire a „kezelési lomok” közé keveredve, az ma a kézirattár része. A II. világháború után, az ötvenes évek elején közülük több elkallódott, illetve a hiányzók közül ma a Levéltárban található meg. A sehová sem tartozott iratokból mesterséges fondok létesültek, ezek némely darabja egyéb helyről ismeretlen adatokat tartalmaz. Megmaradt többek között egy jegyzék, amelyet a korábbi okmányok jegyzékéről másoltak, mikor 1716-ban újra ellenőrizték ezeket. Felsorolja a Veresegyházi könyveinek jegyzékét, amelyet láttunk, s az alább következő iratot a Kakas család letétéről, de több irat ma már teljesen ismeretlen.⁶⁸ De nem csupán a levéltári anyag provenientiája kapcsolódik a könyvtárhoz, mert különválasztott irattár századunkig nem volt, hanem a régi könyvtárértelmezés szerint a könyvtár természetes tartozéka volt az éremtár, régiségtár, képtár is. A zálogul hagyott értéktárgyakat a könyvtáros a pénzérmékkel együtt őrizte, s az ideiglenesen letétbe helyezett gyülekezeti tulajdonjogú úrasztali felszereléssel. A földrajz és fizika tanításának szemléltető tárgyait, kísérleti eszközeit is a könyvtári helyiségben tartották, sőt egy időben még a hangszert is. Mindezek ma a kollégiumtörténet különböző, önálló fejezeteihez tartoznak, a történeti hűség érdekében mégsem mellőzhetjük, hogy itt az eredeti összefüggést megemlítsük.

1673. február 8-án keletkezett a könyvtárban a következő irat: „Én Kakas János, az öcsémmel Kakas Istvánnal edgyütt, adgyuk tudtára mindeneknek, ez levelünknek rendiben, hogy volt egy Ládánk, mellyet a Debreceni jó hírűn Scholában, eligazításig le tartattunk volt, de hogy külömben nem lehetett, reá vettük magunkat, hogy azokkal, a kik hozzá jussokat mondották (úgy mint: Mészáros István Sógorunkal, és Szőts István Bátyánk meg maradott özvegyével, Szőcs Kata Ángyunkal) meg edgyezzünk illyen conditiok alatt: Hogy valamit magunk jószágában, a mi részünkre valót meg esmérünk, mi nékünk kezünkhöz engedniis azt ígérvén, hogy ha a magok részére valót meg ismérnek, magukhoz vehessék: Mi azért, az öcsémmel edgyütt vettünk kezünkhöz osztozásnélkül, egy ezüst pohárt, egy ötös aranyat, hét fél Tallérokat, egy bokor inget, szemfedél lepedőt, két párna hajat egy lepedőt. Szőcs István Bátyám özvegye, Szőcs Kata, vett kezhez edgy arannyal varrott inget, egy aranyas keszkenőt, egy ezüst pohárocskát, egy abroszt. A többi négyünk között el oszlott, sors szerént, igazán. Melly dolgon egy szível meg edgyeztünk, illyen bocsülletes személyek előtt, úgy mint Debrecenben lakó B. Monai Mihály Szabó Mester ember előtt, Bernátj János Csizmadia Mester ember előtt, Scholabeliek pedig voltanak, Hosszúfalusi Márton, akkori Senior előtt, Bölcskei András Contrascriba, és Szombathi István Thecárius előtt: úgy hogyha ki közülünk ez után ez dolgot bontogatná, meg nem nyugodván, tartozzék le tenni flor. 300 ~ háromszáz forintokot. Bizonyságul adtuk pecsétünkel, s kezünk írásával meg erősített levelünket.”⁶⁹ A könyvtárnak ez a mintegy hiteleshelyi, megőrző funkciója egészen természetessé teszi, hogy a gyülekezetek is az ország iskolájára bízták pl. úrasztali edényeiket, vagy akármilyen egyéb dokumentumot, mint a már idézett ládát az elhunyt prédikátor után. Ma is a Kollégium múzeumi gyűjteményébe tartozik a tedeji, megszűnt gyülekezet kelyhe; és bár csak az 1660-as évektől maradtak gyéren feljegyzések a könyvtár ilyen jellegű anyagáról, feltételezhetjük, hogy korábban még sűrűbben történt ilyesmi, illetve, hogy nem minden alkalommal készítettek följegyzéseket a jövendő számára. Ilyen gyülekezeti letét példája az Öreg Graduál idézett bejegyzése a máig megőrzött példányban. A zálogba adott tárgyak megőrzése a könyvtári költségvetés hiányos ismeretét nem pótolja, de jellemzi, hogy a családi értéktárgyak (kelyhek, boglárok, kardszíj stb.) milyen összegű tartozást jelentettek a könyvtáros által kezelt pénzes ládában. Ha a rövid lejáratú kölcsönzésekről csaknem bizonyosan nem maradt elismervény, a soká őrzött tárgyakról legalább fogalmat alkothatunk arról, hogy mi mindennel kellett számolnia a könyvtárosi hivatalt viselő diáknak.⁷⁰

Az értéktárgyak, okmányok, elszámolások vagy egyéb könyvtári és irattári dokumentumok őrzése mellett a régiségeket is a könyvtárban helyezték el. Így tapasztalták ezt a külföldi tanulmányútjukon a peregrinusok, és általános szokás volt már az ókori könyvtárakról maradt ismeretek révén is. Ismereteink szerint őskori leleteket, ritkaságokat, érdekességeket is megmentettek, pl. Jánki Péter a természettudományi gyűjtemény egyik korai darabját, tengeri rákmaradványt hozott haza 1738-ban.⁷¹ Főként a gemmákat, régi érméket tartották különös becsben. Ezekről már a XVII. században is őriztek néhányat. Közöttük alighanem a legnevezetesebb két egyetemi emlékérem lehetett, Descartes és Coccejus arcmásával, amelyek aztán később eltűntek. A közvéleményben (Géresi ma már félreérthető megjegyzéséből kombinálva) úgy terjedt el, hogy ezek festmények lettek volna, amelyek a diáklázadás emblémái voltak. Ezt nem igazolhatjuk, viszont hosszú időn át változatlan alakban ismétlődik meglétük az elszámolásban, majd látszólag nyomuk veszett, de amint nyilvánvaló, még a múlt században is megvoltak.⁷² Az első igazgató éppúgy, mint félszázaddal később Sinai is dokumentálta meglétüket.⁷³ A régi pénzek fokozatos gyűjtéséről a későbbi adatok is tanúskodnak, míg a múlt században Balogh Ferenc már több ezres kollekciót említ.⁷⁴

A könyvtár díszeit, különleges értékeit gyarapította a XVII. század végétől folyamatos oktatási sajátosság, hogy szemléltető eszközöket is igénybe vettek, és a tapasztalati ismeretek sem hiányoztak a fizika és földrajz, általában a filozófiába ágyazott természettudományi oktatás menetéből. Ilyenek az atlaszok a bibliai és az ókori régiségtan oktatásában, de földgömb és éggömb is volt. A Hevelius tervezte, 1700-ban készült éggömbről régóta van ismeretünk, az érmekkel és zálogba adott tárgyakkal együtt sorolták őket az egymást követő könyvtárosok.⁷⁵ De ezekből a leltári följegyzésekből bizonyos az is, hogy valóban használhattak vasmágnest a XVII. században.⁷⁶ Homályos meghatározása miatt nem dönthető el, hogy ugyanekkor milyen glóbusról emlékeznek meg; de mindebből annyi kétségtelen, hogy nem a legendák világába tartoznak az experimentalis oktatás kezdeteiről megőrzött emlékek, hanem még a tárgyi emlékeket is őrizték a nagy múltú falak között, mindaddig, míg a váltakozó diáktársadalom és a viszontagságok ellenére volt becse a múltnak, s el nem feledtette a korszerűsödés.⁷⁷ A könyvtár megőrző funkciója tehát a materiális és szellemi örökséghez kapcsolódott, elsősorban a tanulási segédeszközök tára volt, s a könyvészeti, történeti ritkaságok gyűjtése csak esetleges és kései, a korábbi funkcióhoz képest mindenképpen járulékos. Még amit némelykor joggal hiányolhatnánk, a református (általában a protestantica) sajtótermékek muzeális megőrzésének igénye is csak későn fejlődött ki, s a diákkönyvtárosok és a kollégiumi oktatás szokásai között nem is alakulhatott ki a korai időkben. Hisz valóban nem múzeum, főként nem könyvmúzeum volt a Coetus Bibliothecája. Ennek dacára, amit ma muzeális fizikai szertárba, ereklye és kincsestárba sorolnánk, az is mind a könyvtár ládáiban mentődött meg, vagy legalább a hevenyészett könyvtári följegyzésekben van némi nyoma.

6. A XVII–XVIII. század fordulóján és a Rákóczi-féle szabadságharc válságos éveiben

Mekkora lehetett a könyvállomány, mikor 1681. szeptember 10-én (a levéltári följegyzés szerint) ,,... A. [ = Apafi Mihály] Fejedelem délben bé jő az Erdélyi Urakkal Teleki Úron kívül ebédre, és szép(en) ebéd(lését) el végezvén Templomunkat, és Scholánkat, annak Class(isait) Thekát, a Patakival edgyütt, és az új épületet meg nézvén szemlélvén, szép Fejedelmi pompáiával ki mégyen a Táborban?”⁷⁸ – Természetes volna azt vélnünk, hogy az úgynevezett első katalógus tartalma a válasz erre. A korábbi gyér szakirodalomból ismeretes adatokkal együtt ez ma már szinte kétségtelen ténynek számít, noha minden részletében megérett a helyesbítésre.⁷⁹ A korábban idézettek értelmében tudniillik a legkorábbi időktől katalógusokban tartották számon a könyveket, legalább a XVII. század közepén történt átalakulásoktól kezdve, amikor a városi tanács, illetve az egyházkerület vezetőségének rendelkezései értelmében könyvjegyzék alapján kellett elszámolnia a könyvtárra gondviselő diákoknak. Az építkezésnek is meg kellett történnie, ha a pataki könyvtárral együtt el lehetett helyezni a könyvgyűjteményt és méltóképpen meg lehetett mutogatni a fejedelemnek. A könyvtár tehát új épületben lehetett, s a XVII. század korai jegyzékei helyett sorban kellett készülniük a későbbieknek. A reánk maradt legkorábbi, 1706-ban készült jegyzék is csak egyik része lehetett a nyilvántartásnak, mert, amint a későbbiekből világos, betűrendes mutató is járult a tékajegyzékhez (raktári rend szerint leírt könyvlistának). Kérdéses azonban, hogy az úgy vélt elsőnek mennyire lehet közvetlen folytatása az úgy vélt második, azaz az 1714. évről maradt könyvjegyzék? Némi bizonysággal a XVII. századtól mindmáig megőrzött kötetek jelzetei szolgálnak. Egészen a XVIII. század derekáig, tehát amíg szokásban volt a könyvtár kezelésének régi módja, a könyvtári tulajdonjogot és a raktári jelzetet a kötet elejére írták, a címlevélre, majd a kötéstáblára. Pontos időbeli elhelyezés a hiányokon túlmenően a sorozatos átjelzetelések miatt lehetetlen, de ebből egyúttal arra kell következtetnünk, hogy a könyvek nem egyetlen helyen voltak, és a gyűjtemény két felét megkülönböztették az eltérő jelzeteléssel is. Az egyik csoportban arab számokkal, a másikban az ábécé nagybetűivel jelölték a könyvállványokat. A kétféle jelzetelésű állomány csak kisebb részben tartalmaz kölcsönös átfedéseket. Ez a magyarázata annak, hogy egyik nem tartalmaz olyan könyveket, amelyek a másikban megvannak, illetve a későbbiből hiányzók közül fölbukkan a XVIII. század folyamán több, s megvan máig. Aprólékos vizsgálódás nélkül születtek a korábbi vélekedések, s noha a dokumentumokat nem mindenben pótolhatja a következtetés, nem összegezhetjük egyszerűen az 1706-ban és 1714-ben jegyzékelt könyveket, s azt sem állíthatjuk gépiesen, hogy a kettő között egyáltalán nincsenek átfedések. Annyi viszont bizonyos az állomány nagyságáról, hogy többet kell számolnunk, mint ahány kötetet megállapíthatunk az 1706-os tékajegyzék alapján. De még ez a szám is csak kiigazítva fogadható el, mert az eddigi szakirodalomban mind Géresi Kálmán, mind Varga Zsigmond adata igazolhatatlan. Számítási hiba és következtetési vétség egyaránt oka lehet ennek. Egyszerűbb, ha előbb az eredetiben találhatót összegezzük.⁸⁰

	1	2	3	4	5	6	7	Összesen
1	24	26	30	37	39			156
2	23	22	35	37	34			151
3	16	16	25	24	25			106
4	20	23	28	23	26			120
5	16	25	32	33	30			136
6	12	23	21	30	34			120
7	16	21	46	29	28	59		199
8	16	18	23	25	19	55		156
9	22	26	26	24	28	20	33	179
10	13	12	11	18	19			73
11	11	18	19	30	32			110
14	11	13	15	18	19			76
15	33	41	52	56				182
	233	284	363	384	333	134	33	1764

A hetedik állvány harmadik polcán a könyvek száma kiegészítés, mert ott még a Magyar Vendelinus is megtalálható 15 példányban, amit Naszályi leírt, de a számot hozzáírni elfeledte.⁸¹

A teljes állomány nem lehet azonos a fentebbi összegzett kötetszámmal (1764), mert a jegyzékben mindenestől hiányzik a 12–13. téka könyveinek sorozata. Ha csak igen testes kötet nem volt valamennyi az összes polcon, akkor az előbbi kötetszámot még 250 vagy 300 kötettel meg kell toldanunk. A művek száma körülbelül ugyanennyi lehet, a több példányos munkák dacára, mert a gyűjtőkötetek állományát általában nem számították művenként, holott a régiek szokásai szerint egész nemzedékek, a külföldön tanult egyívásúak szélesebb körének értekezéseit tartalmazta a legtöbb, vagy a biztosabb megőrzés kedvéért együtt bekötött munkát (Sammelband, colligatum), némelykor száznál is több egy-két íves értekezést foglalva egyetlen szám alá.⁸² A XVIII. századi adatok szerint állandóan hullámzott az állomány, az elhasználódott könyvek helyett lassan csordogáló adományok, vásárlások nem múlták fölül jelentősen az apadást. A protestánsok gyász-évtizede⁸³ alig múlván el, a Thököly majd Rákóczi szabadságharcában egymást érő megpróbáltatások könyvszerző akciókban nem bővölködhettek, s nem nőhettek a költött összegek sem. A Coetus ekkoriban is jutott könyvekhez, de aligha a békeidők mértéke szerint. A város pedig jórészt a hadi kötelezettségekre fordította a költségvetést.⁸⁴ Mindezeket egybevéve azt vélhetjük, hogy a könyvek őrzésével, olvasással és könyvtárhasználattal egyetemben az állományt is az előző századtól örökölte a XVIII. század. Apafi látogatása idején tehát mintegy másfél-kétezer kötet lehetett az állomány. Ebben azonban nincsen benne az, amit a könyvtárra bíztak, hogy aukció útján értékesítse, s az a depositorium, amely hozzávetőleges becslés szerint párszáz kötet volt ekkortájt, majd a XVIII. században több ezerre gyarapodott. Duplumokról helytelen szólanunk, mert az iskolai könyvtár, a diákság tanulmányainak ellátása a többpéldányos, némely könyvnél egyenesen a sokpéldányos megtartást követelte. Különösképpen a hazánkban alig megszerezhető klasszikusok, héber és görög Bibliák, szótárak, kommentárok voltak szükségszerűen többpéldányosak. A hazai iskolázás és a diákság ellátása szempontjából a kétezres könyvtári állomány valóban méltó része volt a Kollégium egykori jó hírének.

A könyvtár további sorsát, és a gyarapodási a szakirodalomban szintén tévesen értékelt, és hibás adatokkal jellemzett 1714. évi könyvjegyzékkel szemléltethetjük.⁸⁵ A Szilágyi Pap István jegyzékének adatai:

	1	2	3	4	5	6	7	8	Összesen
A	11	16	21	29	23	19	21		140
B	22	26	34	43	47				172
C	19	26	33	27	37	20	17		179
D	23	21	37	38	38	26	20	18	221
E	17	27	29	34	49	12			168
F	14	12	19	19	21	21	18		124
G	25	24							49
H	16	18	22	27	23	18	17		141
J	22	24	31	36	72				185
K	18	23	28	27	35				131
L	16	16	19	15	20	60	18		164
M	23	25							48
	226	258	273	295	365	176	111	18	1722

A két tékarendszer egymás utáni áttekintése figyelmeztet, hogy a könyvtár helyiségei és bútorzata között sem lehetséges azonosítás. Kétpolcos állványok is vannak (ablak alatt/fölött?); ötpolcos három, hétpolcos is öt, míg hat- és nyolcpolcos is akad mutatóba. A másik beosztás szerint nyolc ötpolcos, csak egy négypolcos, s még kettőn van egy, illetve két többletpolc. Ha csak teljesen új bútorzat nem készült egy egészen más terembe, akkor érthetetlen ekkora eltérés. Ha még hozzávesszük a könyvek számában mutatkozó különbséget, akkor egyértelmű, hogy a két jegyzékbe foglalt könyvanyag nem lehet mindenestül ugyanabban a rendszerben folytatás. Próbálkozzunk a szabadságharc idején történt pusztulással, esetleg rekvirálással, vagy következetes átszervezéssel magyarázatul. Bizonyos, hogy három ízben is futott Debrecen városa 1705–1707 között. Régóta ismeretes a pusztulás, és az előadó falfestményei alá firkált csúfolódó versikék, a több mint háromszáz kötetes veszteség, s az utólag fölbecsült egyéb károk emlegetése. Legújabban egyenesen a könyvtár teljes pusztulását közli az összefoglaló hazai könyvtártörténet.⁸⁶ Ha azonban teljesen elpusztult a könyvtár, hogyan lehetett mégis ennyi kötet 1714-ben? A C téka 6–7, a D 6–8 és az E 6. polcán a hozzátét (additamenta) van elsorolva – ám még ennek a pusztulással magyarázása is nehéz.⁸⁷ Azt még kevésbé tudjuk a teljes pusztulással megokolni, hogyan írhatta a könyvjegyzék hátsó kötéstáblájára egy ismeretlen diákkéz az 1710-es évek második felében, hogy a nagyhírű debreceni diákközösségnek már 2007 könyve van; s az 1729-ben könyvtároskodó Kocsi Szőke János egyértelműen meghatározható keze vonásával ugyanott a hozzájegyzés ezt állítja: már 3366!⁸⁸ A több száz kötetes veszteséget nem számítva sincs akkora a gyarapodás mértéke, a följegyzett ajándékozások bizonysága szerint, hogy mintegy kétszeresére növelhette volna az állományt egy negyedszázadon belül, mikor semmiféle nagy tömegű adományról, vagy busás alapítványról nem tud a történelem, amely fedezett volna ekkora fejlődést. Csupán ez okból is értelmetlen pusztulásról elmélkednünk. A könyveket valamikor elszállították Ecsed várába, és csak 1709-ben született határozat az ott lepakolt könyvek visszaszállításáról.⁸⁹

Eléggé valószínű, hogy az állomány nagyobb részét, ha nem is a teljes könyv-gyűjteményt, már a veszedelem idején jókor elmenekítették, két-háromezer kötet néhány hatökrös szekéren elfért. Így még inkább lehetséges, hogy az 1714. évi jegyzék sem a teljes állományt tartalmazza. A később gyakran említett I–III. számozású, és Exterior-Interior Pars megosztású téka állományát nem említik, holott ez a terem közepén végighúzódó kettős polc lehetett. Már a XVII. században találkozunk Theca 2. mellett Theca II. jelöléssel (akár azonos a kettő, akár nem); így a korábbi állapot valamilyen átrendezése is megtörtént 1720–1730 táján, s akkortól többé arab számozású tékákkal nem találkozunk. Nem elképzelhetetlen ugyan, de kevésbé valószínű, hogy az 1706-ban készült jegyzék az elmenekített könyveket tartalmazta volna csupán. Ha ez a helyzet, akkor is igaz, hogy a kétféle jelzetelésű állományrész valahogyan kiegészíti egymást. Így aztán végül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az állomány nagysága a XVII. század végéig a kétezres kötetszámot már elérte, s a következő három évtized folyamán meghaladta a háromezret. A korábbi vélekedések bizonytalan megalapozására elég említenünk, hogy a kollégiumi tanár és jeles történetíró Szűcs István még az 1714. évi (Szilágyi-féle) könyvjegyzéket tartotta a legrégibbnek, akkor még nem bukkant föl az 1706-ban készült, Naszályi-féle s szinte mondanunk sem kell, hogy a Szűcs István által közölt kötetszám is hibázik.⁹⁰ Hozzá kell még tennünk, hogy ez a két legkorábbinak vélt jegyzék voltaképpen nem is katalógus. Majd csak az utolsó jelentős diákkönyvtáron, a könyvtárrendező és már valóban katalogizáló Jánki Péter munkáját tekinthetjük olyannak, amelyre valóságosan illik a könyvtári szempontból katalógusnak mondott minősítés. Az ő méltatása előtt a korai jegyzékek néhány ismérvét érdemes taglalnunk.

7. Katalogizáló diákkönyvtárosok

Részletezett katalógusbeli feltárást néhány száz, de néhány ezer kötet sem feltétlenül igényel. Aki eléggé járatos, és az adott gyűjteményt ismeri, mindenféle mutató vagy index nélkül is képes tájékozódni, s ellátni az érdeklődőket, valamint a könyvtartó házat rendben tartani. A hajdani könyvtáros diák pedig írnokként, helyettes könyvtárosként vagy könyvtárőri feladatkörben évekkel korábban dolgozott már a gyűjteményben, s az egykorú szolgáltatásokban is részesült. Azaz, térítési díjért használta a tankönyveket, jegyzetelt a ritka, féltett kézikönyvekből, tudós magyarázatokból, míg őt magát is, a legfelsőbb diáktisztség elnyerése előtt egy-két évvel soron következő bibliothecarius ordinarius tisztségre választotta a diákság vezető testülete. Akkorra már tudta, hogyan adják át és veszik át egymástól a közvagyonnak számító könyveket, tehát nem hanyagság, ha nem éppen bibliográfusként törekszik a szabatos leírásra, hanem mintegy a középkori vagyonleltárakban elsorolt kötetek mintájára, rendben lévőnek tartotta, ha néhány szóval (ha nem egyetlen szóval) megnevezi a könyveket, úgy, ahogyan a polcon sorakoztak, vagy ahogyan a gerincükre van írva. A polcra pedig nem tudományos rendszertani szempontból válogatták össze a köteteket, hanem legalulra a fóliánsokat, föntebb a negyed-, majd nyolcadrét nagyságúakat, legfelülre a kisebb méretű (tizenhatod, huszonnegyed stb.) köteteket rakták. A könnyebb használhatóság, a hely jobb kihasználása miatt így volt jobb. De még az emlékezetet is segítette, mert a használó annyira legalább emlékezett, hogy kicsi, vagy egészen nagy könyvet forgatott. Több meggondolás miatt, módosításokkal, ez az elrendezés szinte napjainkig használatos, raktári elrendezésként nem vesztette érvényét.⁹¹ Az egymással és a könyvekkel ismerős diákoknak ennyi elég is volt.

Az 1714-ből maradt betűrendes mutató még inkább mutatja ennek a kezdetleges módszernek a készítését. Nem előzetesen megállapított rendszavak ábécé rendbe sorolása ez, hanem végighaladva tékánként és polconként, a diákok egyike mondotta, a másik írta, ha az illető betűvel kezdődő könyv akadt a szeme elé. Nem mindig törődött azzal, hogy ez szerzői név, könyvcím vagy elnevezés. A könyv gerincére tudniillik gyakorta nem a szabatos címet vagy szerzőt, hanem a közkeletű elnevezést (ilyen s ilyen nevű könyv) írták föl, s a mutatóba is ez került. A szerzők pontos névalakja, a cím pontos rövidítése, impresszum stb. mind mellőzhetőnek tűnt számukra az így is használható hevenyészett jegyzékben. A kiadás, közreműködők, tehát sok ma nélkülözhetetlen adat csak teljesen találomra került bele néha a leírásba. Még leggyakrabban a magyarázó vagy a nyomdász kiadó nevét közlik, mint a fogalommá vált Stephanus-, Athias- vagy Leusden-féle Bibliáknál.⁹² A diktálásra készült jegyzéket nemegyszer több írnok készítette, hogy később ne kelljen másolni. Ezért bukkanunk gyakorta az elhallás jellegzetes torzításaira. Az átmásolt jegyzékek hibás olvasatai sem hiányoznak. Pl. Toletus munkáját félreértve így születhetett a szakirodalomban ismeretlen magyar munka, Toldi logikája.⁹³ A gépiesen, elfásultan másolgató kisdiák számára a Bocsardus alak nem volt feltűnő, ha még nem ismerte Bochart Hierozoiconját. Oliver Bowles nevét is ezért írta Borles alakban. A későbbi, jóval képzettebb és gondosabb könyvtárosok, mint Kocsi Csergő János, nem győzték javítgatni az ilyen torzításokat, s pótolgatni az egybekötött könyvek adatait. Ha egyébként a dolgok rendben folytak, az átadás-átvétel idején csak az újabb szaporulattal, meg a késedelmes kölcsönzéssel törődtek, magát a jegyzéket egyszerűen megújították, azaz újramásolták. S ha elrongyolódott, a feleslegessé vált régit nem őrizgették. A megemlített néhány jellemző eléggé mutatja, hogy az általában egy esztendeig működő könyvtáros életében az egyéb teendők mellett a könyvtárosi elfoglaltságba nem tartozott a könyvek bibliográfiailag is elfogadható leírása.

A megemlített tulajdonságokban hasonló volt ugyan elődeihez, mégis gyökeresen különbözik Jánki Péter. Abban az értelemben is jellemző alakja a diáktársadalomnak, hogy valóban öregdiák volt, meglett emberként, harmincévesen iratkozott a togátusok sorába. Bibliothecarius és senior pedig azelőtt volt, hogy negyvenesztendősen külföldi tanulmányútra elindult. 1737 őszén azzal kezdte könyvtárosi működését, hogy Guthi András elhunyt prédikátor könyveit állományba vette, a könyvek egyik részére a tulajdonjogot, de a tékajelzetet is ráírta. A többit, útmutatása szerint, a könyvtáros mellé rendelt írnok kisdiák végezte. Jánki többször tárgyalt a városi tanáccsal köttetési ügyekben. A Komáromi Csipkés városbíró által ajándékozott héber Bibliák használatban elnyűtt példányainak javíttatását is ő intézte.⁹⁴ Gondos könyvtárosként következetesen följegyzette a könyvek állapotát. Ezt nem ő kezdte el, hanem már 1716-tól szórványosan, később gyakrabban megtaláljuk az ajándékozott könyvek jegyzékében. Ez érthető a használat és a köttetési költségek miatt. S megszokott könyvtárosi tennivalók mellett Jánki Péter teljesen át is rendezte a könyvtárat, s ezzel körülbelül 1737 végére lett készen, vagy legalább a karácsonyi legáció után. Ekkor aztán az átrendezett könyvtár számára egészen új katalógust íratott le írnokával, aki ezt be is fejezte a következő hónapok során. Jánki Péter működése mutatja, hogy saját erejéből, egy rátermett, gondos domidoctus meddig juthatott el, könyvtárosként. Az ő idején készült katalógus már a könyvek nyomtatási helyét és idejét is gyakran tartalmazza. Természetesen bőven akadnak hiányosságai, például nem tudott angolul, ezért Libri Anglici megjelölés helyettesíti az érthetetlen nyelvű kötetek pontosabb leírását. A katalógus keresztutalásai is erősen hiányosak, így nagyon szóródnak a műfajilag összetartozó, vagy különféle címeken leírott, másként viszont azonos munkák. Ez elég súlyos hátrány. A rendszavazás, valamint a járulékos, vagy szakirodalomból kideríthető adatok szinte teljes hiánya ellenére mégis messze fölé emelkedik az olyan alkalmi vagy átvételi jegyzékeknek ez a katalógus, amelyekkel beérték a korábbiak, s nemegyszer még egy évszázaddal később is elboldogultak. Jánki Péterénél sokkalta igénytelenebb, minden impresszum adat híjával készült listák még Péczely könyvtároskodása (igazgatása) idején is találkozunk. A professzorok által vezetett könyvtárban mindjárt, Maróthi úgynevezett aukciós katalógusától kezdve, az említett hiányosságok és hibák fokozatosan megszűntek, és számos apró részletben, még az ábécé rendjében is megmutatkoznak a kisebb-nagyobb eltérések. Ezért rendkívül tiszteletre méltó és mintegy vízválasztó a könyvtár történetének első reánk maradt katalógusa, az utolsó, még nem professzori felügyelettel működő, közvetlenül a városi tanács gyámkodásával felhatalmazott és a tanácsnak felelős bibliothecarius ordinarius alkotása. Jánki Péter után, nem egészen világos folyamat eredményeként, Piskárkosi Szilágyi Sámuel emelkedett elsőül a könyvtárvezető tisztségébe. Egy korábban ismeretlen törvényfogalmazványban 1738-as kelet is fölbukkant, igaz, példaként. A javításokkal teli fogalmazvány részletei az iskolatörténetben ismeretes törvényektől eltérnek, végül a Bibliothecae Praefectus kifejezés is fölbukkan.⁹⁵ Nem ismerjük a törvény részletes megvalósulását vagy végleges alakját, valószínűleg egyik változat azon az úton, amely ajánlás és kipróbálás után állandósult, s ettől kezdve a Bibliothecarius Ordinarius szinte mindenben alárendeltjévé vált a Praefectusnak. Amikor még nem így volt, a könyvtáros diák mindazt maga végezte, szabadon, illetve városi hatóságnak felelősen, amit később tilalmaztak a rendelkezések, illetve a rector professor, a tanári kar stb. engedélyéhez kötöttek. Ezért a törvények nyomán áttekinthetjük, miből állott a feladatkör. A pontosabb és részletezett, bibliográfiailag is igényes katalogizálást senki nem tanította és senki nem kérte számon a könyvtárostól. Vagyontárgyként kellett elszámolnia a könyvekkel, valamint a szintén reá bízott vagyontárgyakkal, amelyek hagyományos őrzési helye a könyvtár volt. Beszerzést, kölcsönzést, köttetést, átrendezést belátása szerint és ügyessége szerint végezhetett. Az anyagi ügyeket, átvételt stb. gyakran a senior jelenlétében, vagy vele együtt intézett, aki azonban nem volt idegen a könyvtárosi ügyintézéstől sem, mert előzőleg maga volt a könyvtáros. Valószínűleg a reá bízott pénzzel is szabadabban bánt, kapcsolatai szerint kölcsönzött is. A nehezebben megszerezhető, hozzáférhető könyvek kölcsönzésében is alkalmilag nagyobb szabadságot engedett meg magának. Helyben olvasást, nyitva tartást, kölcsönzést a délutáni órákban végzett; délelőtt a fontos előadások voltak. Szobája a könyvtárterem mellett volt, a könyvtárhoz tartozott, tehát alkalmilag a hivatalos időn túl is elérhető volt az érdeklődők számára. Mindenben megfelelt a diákélet lehetőségeinek és követelményeinek.

8. Az állomány összetételének néhány jellemzője

Legtermészetesebb úgy képzelnünk, hogy egy átlagos nyugat-európai protestáns főiskola könyvtárának szerény hasonmását találta Debrecenben az ide sereglett diákhad. Bibliák, eredeti nyelven, Calvin, Luther, Melanchthon és a németalföldi meg a svájci ortodoxia legfontosabb szerzői, valamint ellenfeleik fontos kézikönyvei, a cáfolatokkal együtt, egyetemi értekezések, a humanista iskolázásban használatos klasszikusok sora, filozófiai és vegyes természettudományi munkák kisebb száma, térképek, földgömbök, néhány érdekesség, ritkaság, hártyakódex, oklevél... Az állomány elég sűrű cserélődéséről elmondottak miatt nem célravezető elemeznünk, hogy mi minden nincs meg, pl. hazai, vagy egyenesen debreceni szerzők munkáiból.⁹⁶ A magyar nyelvű munkák hiányát jórészt megokolja, hogy csekély kivétellel nem voltak részei a felsőbb szintű oktatásnak. Az ismert vagy kikövetkeztethető állomány egyik fontos jellemzője az angol könyvek aránya. Az 1706-ból maradt jegyzékben az angol munkákat a következő arányban találjuk:

téka		polc és sorszám
4.		1,19 3,21
6.		4,14
7.		2,9 – 21 3,3 – 30
8.		1,1 – 3 3,1 – 2
9.		1,3 3,5 – 8 3,18 3,21
		3,25 7,1 – 15
14.		2,8 3,1 – 6 3,11
15.		5,1 – 9 7,3

Nem ismerjük a 12–13. téka állományát, és nincsen angol kötet az 1 – 3,5 és 10. tékában. A kolligátumokat sem becsülhetjük föl, így is egészen hasonlónak találjuk az irányt, mint a nagybányai könyvtár 1696 előtti állományában, azaz kb. egytizede a könyveknek angol nyelvű (158 kötet, amennyire megállapítható). Ennek az aránynak a súlyát akkor érzékelhetjük igazán, ha meggondoljuk, hogy Németalföldön, valamint német környezetben tanultak a diákok, s holland, német, francia munkákból mindössze egy-egy Biblia, szótár és német káté van! Ezekhez mérten az angol nyelvű könyvek aránya nagyon meggondolkodtató, s figyelmeztet a puritán teológiai hatás rendkívüli mértékére, ami természetesen nem jelenti, hogy csak puritán munkák voltak meg angolul, sőt, egész sor szerzőt nem találunk más hazai könyvtárakban sem, akiket pedig használtak, s akiktől magyarra fordítottak a XVII. században.⁹⁷

A könyvtárat természetesen nem ábrázolja teljességében egyetlen vonás. De ha a későbbi könyvjegyzékekben is alig csökken ez az arány, a német-francia művelődés hatásának erősödése dacára, akkor ezt a puritán hatást tartósnak kell vélnünk. 1761-ben Szikszai György könyvtáros 106 kötetet szerzett, ezek tizede is angol; exseniorként a következő évben maga küldi Biefield angol munkáját 1640-ből. A közvélemény feledi, hogy Perkins hatása Amesiusét is megelőzte, azaz a XVII. század legelejétől számolhatunk a puritánság fokozódó érvényesülésével. Ennek kései hatása látszik a XVIII. századi könyvtáron.⁹⁸ Az itthon tanultak képzésére szolgált a könyvtár, s csupán a külföldről frissen hazatért academici könyvtárával és eszméivel együtt hatott a diákság ama részére, amely sem képes, sem alkalmas nem volt külföldi tanulmányokra. A mindenkori tananyag az oktatóktól függött. Ők elsősorban a külföldön megszokottat folytatták itthon, s csak e mellett jutott szóhoz egyéni vélekedés és honi követelmény. A könyvtár állományából tehát a kollégiumi oktatásra csak kisebb részben következtethetünk. Aukciók révén új és régi kézikönyvanyaghoz sokan juthattak. A hatások elhúzódásának az iskolarendszer sajátosságai kedveztek. A friss hatásokkal együtt elfogadott könyvtípusokat akár századokig használtak.

Mindezek a vonások megmutatkoznak azon, hogy az 1706-tól és 1714-től használt könyvtárjegyzék illik a XVII. század németalföldi és svájci ortodoxia vonalába, s az angol könyveken kívül nincs olyan határozott jellemző, amely a hasonló igényű és lehetőségek között működő könyvtáraktól élesen megkülönböztetné. Ez a diákság szellemét is tükrözi. Ők maguk gyűjtöttek adományokból és vásárlásból, s nem könyvkedvelő főúr ajándékozta magánkönyvtár alkotta magját s irányzatát a gyűjteménynek. A Helveticae Confessionis Addictorum megjelölés, mint a könyvtár neve, teljességgel érvényesült az állományon és egyetemesen jellemezte a könyvtárat.⁹⁹

Fekete Csaba

III. A XVIII. SZÁZADI VÁLTOZÁSOK

1. A könyvkultúra feltételeinek alakulása Magyarországon és az oktatási reform hatása a Kollégium Könyvtárára

A szatmári béke utáni nyugodt építőmunka megváltoztatta az egész ország kulturális képét. A XVII. század és a Rákóczi-szabadságharc viharai elmúltával főként a harci események sújtotta török hódoltsági területeken mutatkozott látványos előrelépés, annak ellenére, hogy a könyvkultúra felvirágzásának Magyarországon számos akadálya volt. A legnagyobb nehézséget a megkésett fejlődés következtében a szűk hazai könyvpiac és olvasóközönség, a tudományok latin nyelvűsége jelentette. A hazai könyvforgalmat a protestáns egyházak szempontjából a szerény társadalmi igényeken és szűkös anyagi-technikai lehetőségeken kívül egyházpolitikai érdekek is korlátozták. A művelődési restauráció hatalmas feladatához a katolikus egyház szinte „kizárólagos szabadalmat” kapott.

A debreceni Coetus Bibliothékájának fejlődése az országos fellendüléssel egyidejűleg, az 1730-as évek második felében gyorsult föl. A helyi események mozgatója az a folyamat volt, amelynek eredményeként a református egyház vezetése – így Debrecenbe a Kollégium ügye is – világi ellenőrzés, majd irányítás alá került. Ez a vezetés az adott anyagi és egyházpolitikai lehetőségek között következetesen érvényesítette igényeit az oktatásban. Céljaiban természetesen egészen más ez a világi befolyás az 1730–40-es években, mint a század utolsó évtizedében, amikor Domokos Lajos, mint a Kollégium kurátora, olykor teológiai szakkérdésekben is erőszakosan élt hatalmával.¹⁰⁰ Az 1739-től rendszeresen ülésező Konzisztóriumban a Kollégium professzorai és a debreceni lelkészek eleinte jelentős súllyal képviselhették elveiket, mivel műveltségük alig különbözött a Konzisztórium világi tagjaiétól. Illusztrálja ezt a szemléleti egységet a Konzisztórium 3 világi és 2 egyházi tagjának Osterwald fordítása, amely a racionalizmus hatásáról árulkodik, és elhatárolja magát a „Fanatica” kegyességtől és a deizmustól egyaránt.¹⁰¹ Míg a század közepétől fogyatkoznak a református világiak műveltségében a késő barokk elemek, az 1730-as években még előfordul, hogy előkelő debreceni polgárok Kollégiumra hagyományozott könyvtárában kisebb a világi művek aránya, mint egyes lelkészi hagyatékokban.¹⁰² Amint a Habsburg-dinasztia is megfosztotta kulturális szuverenitásától az általa mindvégig minden eszközzel támogatott Római Katolikus Egyházat – hogy az államérdeknek megfelelő irányba fordítsa az állami (azaz katolikus) iskolarendszert – a református világi vezetők is hasonlóan jártak el.¹⁰³ A Debreceni Kollégium korszerűsítésében alsó és középszinten főként a magyarnyelvűség és az arithmetika oktatása terén mutatkoztak sürgető tennivalók. (L. Maróthi György javaslatait.) Akadémiai szinten a könyvtár állományépítése szempontjából a legújszerűbb a nemes ifjak speciális képzésének és ezzel kapcsolatban a jogászképzés szükségességének felvetése, illetve a modern európai nyelvek és a kísérleti fizika oktatásának sürgetése volt. („Fundetur Convictus pro nobilibus intra muros Collegii”, „Tradatur Jus”, „Lingvae Europae”, „Procurentur Instrumenta Philosophica et Matematica”.)¹⁰⁴ Mindaz ami az 1740-es évek tervezeteiből megvalósult – a főiskolai tagozat két „generális classisokra”, teológiai és filozófiai tagozatra bontása, Piskárkosi Szilágyi Sámuel, majd Hatvani István kísérleti fizika tanítása, a jogászképzés¹⁰⁵ – megvalósíthatatlan lett volna színvonalas hazai és nyugat-európai tankönyvek,¹⁰⁶ illetve a Kollégium Könyvtárának jelentős fejlesztése nélkül.

A könyvtár története, akárcsak a Kollégiumé, számtalan homályos, ma már tisztázhatatlan körülményt rejteget. A Jánki Péter-féle katalógusból ítélve a bibliothéka 2700 kötetes állománya – amely osztozott a „Tatár égette, Török hammazta Haza” sorsában¹⁰⁷ – az 1730-as években a teológia, a szent nyelvek tanulmányozását és a hagyományos kartéziánus műveltséganyag elsajátítását tette lehetővé. Kollégiumi könyvtár volt, amely nem tűzhetett maga elé bibliofil célokat és nem gyűjtött „szépirodalmat” sem. A filozófiát, orvostudományt, jogtudományt, egyetemes történelmet, csillagászatot, botanikát azonban már ekkor néhány jeles alkotás képviselte. A számos XVII. századi angol és németalföldi szerző mellett Descartes, Cocceius, Keckermann és Erasmus művei jellemzik leginkább az állomány összetételét, amelyben a harmincas években feltűnnek az első francia grammatikák és wolfiánus szerzők.¹⁰⁸ Hiányok mutatkoznak azonban még az ókori filozófusok műveiből is,¹⁰⁹ nemhogy a legfrissebb nyugat-európai irányzatok képviselőiből és a természettudományok újabb eredményeit alkalmazó tankönyvekből. Kevés klasszika-filológiai kézikönyv, lexikon, modern jogi, földrajzi és történelmi munka volt.

A reformtörekvéseket energikusan támogató Maróthi György életműve a kollégiumtörténet egyik legismertebb fejezete. A könyvtárban kétségkívül ő teremtette meg a továbblépés feltételeit, így alapozta meg a Sinai korában kezdődő virágzást. Már peregrinusként a könyvtár érdekében tevékenykedett, amikor Domokos Márton utasítására a magisztrátus pénzén globusokat és 127 művet vásárolt.¹¹⁰ Debreceni működése során a „Coetus Bibliothecáját... rendre és jó lajstromba” szedette.¹¹¹ Ezalatt alaposan megismerkedett a gyűjteménnyel, kiismerte hiányosságait, „confusus” voltát. Természetesen egy elsősorban lelkészképzést szolgáló intézményben az állomány felfrissítése céljából sem akarhatta a teológiai irodalmat kiselejtezni. Ellenkezőleg: szükségesnek tartotta Luther és az egyházatyák műveinek beszerzését is. A már meghaladott teológiai irodalmat viszont értékesíteni kívánta, főként azokat a köteteket, amelyeket a XIX. századig érvényes helyi szokás szerint azért vásároltak meg számos példányban, hogy néhány krajcárért hosszabb időre kölcsönözzék a rászoruló ifjaknak. Szorongató lehetett a helyhiány is, amely szintén arra késztette, hogy aukció útján szabaduljon az esetenként 6–8 duplumtól. Az árverés 1743 augusztusában 1160 forint hasznot hozott a könyvtárnak.¹¹² Maróthi magán-könyvtárának jegyzéke¹¹³ tulajdonosának széles érdeklődéséről, biztos ízléséről tanúskodik. Mint az eloquentia, a történelem és a matematika professzora a Könyvtár részére főként klasszika-filológiai és ókortudományi irodalmat szerzeményezett. Levelezése szenvedélyes könyvszeretetről árulkodik. Egyik levelezőtársa az a Jacob Christoph Beck volt, aki gróf Teleki Sámuelre is életre szólóan hatott.¹¹⁴ Maróthi a leglényegesebbnek a gyűjtemény rendszerességét tartotta, illetve azt, hogy tartalmazza teológiából, filozófiából (a kor tudományfelosztása értelmében minden természettudományt ideértve), történettudományból a legjobb szerzők alapműveit, a jog- és orvostudomány kézikönyveit. A könyvtártörténeti irodalom az ő érdemének tekinti, hogy felhívta a figyelmet a későbbiekben oly hasznosnak bizonyult Acta Eruditorum Lipsiensia értékeire. Ez a folyóirat tudósított a „Litteraria Respublica” újdonságairól, így megkönnyítette a könyvtár vezetőinek tájékozódását. Mint 1742-ben Domokos Mártonhoz írta, az újság mustráját azért hozta magával, mert a tudományok új eredményeinek nem ismerése „igen sok praejudiciumnak oka: mivel sokan azt gondolják az emberek közül, hogy ma is úgy van a dolog, mint azelőtt 60, 70 s’ száz esztendővel”.¹¹⁵ E megjegyzés éle azonban a közhiedelemmel ellentétben aligha irányul Maróthi azon tanárkollégái ellen, akik Wetsei Gergely szénior 1737. november 5-e után kelt számadásai szerint 1–1 Rhénes forintot adományoztak a folyóirat előfizetésére.¹¹⁶ A rendkívüli munkabírású Maróthi, amíg a tanítás szünetelt, a debreceni pestisjárvány idején sem tétlenkedett. Tóth Béla kutatásai szerint ekkor hozta létre a könyvtár IV. katalógusát, amely a Jánki Péter-féle jegyzéken nem szereplő új szerzeményeket is tartalmazza. Ezen új szerzemények megérkezését és Maróthi utódainak, a század könyvtárszervező igazgatóinak tevékenységét azonban a helyi szándékoktól függetlenül, politikai erők is befolyásolták.

2. Könyvforgalom, cenzúra, revízió – egy protestáns könyvgyűjtemény létfeltételei

A tudományos élet elmaradottságából és a protestánsok közjogi helyzetéből egyaránt következik, hogy a hazai protestáns könyvgyűjtemények tartalmilag értékes gyarapodását jórészt a külföldi könyvtermés szolgáltatta.¹¹⁷ A magyarországi kiadványoknak mintegy felét előállító nagyszombati műhely például felekezeti jellege folytán alig játszott szerepet a Debreceni Kollégium Könyvtárának gyarapodásában, míg a protestáns fél könyvkiadását az előzetes és utólagos cenzúra szempontjai határozták meg.¹¹⁸ A XVIII. század új jelenségét, a magyar állami könyvcenzúrát a „vértelen ellenreformáció” hívta életre, következésképpen II. Józsefig egyik legfőbb célja volt a protestánsok korlátozása.¹¹⁹

Mária Terézia 1747-ben szüntette meg a törvényhatóságok könyvvizsgálati jogát és két jezsuitát bízott meg ezzel a feladattal. A két cenzor a Helytartótanács irányítása alatt különösen szigorúan kezelte a katolicizmust, az államot, a „jó erkölcsöt” veszélyeztető, és a vallási közömbösséget vagy új eretnekséget terjesztő műveket. Ugyanezek a szempontok érvényesültek a külföldről érkező könyvszállítmányok vizsgálatában, a könyvrevízióban is. 1749-ben alakult meg a könyvvizsgáló bizottság, amelynek az ötvenes évek végén a felvilágosodást támogató¹²⁰ van Swieten lett a vezetője. Az ő hatásának köszönhetően Bécsben liberálisabb volt a revízió, így ellentét keletkezett Bécs és Pozsony között. 1763-ban Barkóczy Ferenc esztergomi érsek hatáskörébe utalták a magyarországi cenzúrát, aki cenzori hatalmát a protestantizmus felszámolása egyik eszközének tekintette. Bár az ő halála után az állam egyre inkább ellenőrzése alá vonta ezt a területet, a Helytartótanács Tanügyi Bizottságának elnökeként az esztergomi érsek még 1776 után is érvényesíthette akaratát.¹²¹ Egy 1772-es rendelet szerint azonban csak a bécsi jegyzékeken szereplő könyveket kellett és volt szabad Pozsonyban elkobozni. Korábban a cenzorok megvizsgálták az Apostoli Szentszék indexét is, és „szekvesztrálták” a rajta szereplő műveket. A bécsi¹²² és a római¹²³ indexek szelleme feltűnően különbözött. Annak ellenére, hogy 1764-ben van Swieten kiszorította az utolsó jezsuitát is az Udvari Cenzúra Bizottságból¹²⁴ a bécsi jegyzék is tartalmazott minden jezsuita és pápaellenes munkát, szabadkőműves iratot, gáláns történetet, protestáns apológiát, sőt magyar nyelvű Biblia és Zsoltárkiadásokat is. Jellegzetes különbség azonban, hogy bizonyos témákat, a „rossz művek egész nemeit” a római index mechanikusan tiltotta. (Például a természetjogi műveket.) Általában a római indexre protestáns szerzők ritkábban kerültek, mint katolikusok, „mert a nem katolikusok művei rendszerint már az általános szempontok szerint tilosak, és mint ilyenek könnyen felismerhetők”.¹²⁵ Bár mindkét listán szerepelnek friss francia nyelvű könyvek, a római jegyzék igen gyakran avult dolgok ellen hadakozik. Az egyházi és állami szempontok különbözőségét mutatja, hogy Róma kivétel nélkül eltiltja Puffendorf és Heineccius minden fontos írását, Bécs ugyanezen protestáns szerzőknek csak egyháztörténeti műveit. Állam és egyház összefonódásának lazulásakor tehát a cenzúra, melyet az állam kezdetben teljességgel a római katolikus egyház kezében hagyott, az elkülönülés első szakaszában nem felekezetek feletti értelemben vált államivá, hanem ítéleteit II. József koráig az uralkodó vallás államegyházi szempontjai határozták meg.

Nyugat-Európából minden nehézség ellenére jelentős könyvtömeg áramlott az országba. A könyvvizsgálók állandóan panaszkodtak a szállítmányok sokaságára, a peregrinusok pedig arra, hogy nemritkán évekig kell várakozniuk könyveikre. Az ügymenet valóban elképesztően lassú volt: a harmincadhivatalokból a Kamarán át jutottak a könyvek a Helytartótanácshoz, és innen a cenzorokhoz.¹²⁶ Ezt a hosszan tartó és kockázatos vizsgálatot diákok és kereskedők egyaránt megpróbálták elkerülni. Erről árulkodik egy Szilágyi Sámuelhez, a Kollégiumi Könyvtár első igazgatójához Bécsből keltezett névtelen levél „igaz szívű” írója: „A könyvek bé vitele dolgát nem hallgathatom el... ismét nem vittek majd mit is a Posoni revisiora, hanem erdélyi költött neveken lopják bé a könyveket. Ez hiszem meg is lehetne, ha az ellenség szemes nem volna, de... talám azért várakoznak, hogy többeknek kárt tehessenek. Ha annyi politica prudentiájok volna, hogy a nem féltő könyveket külön tevén Poson felé vinnék és azoknak is a szemeket ki szúrnák, s magoknak is használnának, jó volna; ezt magam is commendáltam némellyiknek...”¹²⁷ Hasonló ügyeskedést leplezhet Szilágyi Sámuel kérvénye is, melyből kiderül, hogy az ifjúság használatára Lipcséből rendelt könyveket a szállítással megbízott kereskedő „elfeledte” bejelenteni. A könyvesládát a tokaji harmincadosok vették észre és el is kobozták.¹²⁸

Mint alább látni fogjuk, a mennyiségi vonatkozásokon túl figyelmet érdemelnek a peregrinusok és kereskedők által közvetített könyvszállítmányok tartalmi szempontból. Berlász Jenő egyenesen a protestáns peregrináció következményének tekinti a „tudományos jellegű polgári magánkönyvtárak” megjelenését.¹²⁹ A könyvforgalom ügyében illetékes tisztviselők elutasító állásfoglalásaiból szintén értékes szállítmányokra következtethetünk.¹³⁰

Mária Terézia uralkodásának második felétől kezdtek az állami és egyházi érdekek elkülönülni, és fokozatosan érvényesült az a tendencia, amelynek értelmében a tűrt vallásra vonatkozó, eretnekséget védelmező könyvekkel kíméletesebben jártak el, mint a „gáláns”, „indifferens”, vallásgúnyoló és szabadkőműves kiadványokkal. Míg az utóbbiakat a Helytartótanács két püspök-tanácsosa jelenlétében elégették, a vallási tévelygők ekkor már kevésbé veszélyesnek minősített írásait legfeljebb biztonságos helyre zárták.¹³¹ Igazán új helyzetet azonban csak II. József uralkodása teremtett, akinek toleranciája 1782. évi cenzúrarendeletében is kifejeződött: csupán az ateista és vallásgúnyoló műveket tiltja. Ez idő tájt a bécsi hivatalos lap, a Wienerisches Diarium Voltaire műveinek utánnyomásait hirdeti, a Debreceni Kollégium pedig Wiegand pesti könyvkereskedőnél is beszerezhette a francia felvilágosodás számos alapművét.¹³² A II. Józsefet követő időszakot az olvasókabinétok és kölcsönkönyvtárak felszámolása, a Rezensurierungs Kommission újabb 2500 művet tilalmazó indexe jellemzi, ez azonban már nem elsősorban a protestánsok, hanem a feudális rendszer gyökereit támadó politikai írók ellen irányult. 1797-ben forradalmi szellemű művek olvasása miatt feljelentették a Debreceni Kollégium diákjait.¹³³ A professzori kar röviddel ezután, 1802-ben – a „világosság századának” jelképes záróakkordjaként – az egyik katalógus első lapján kényszerült tudatni a Helytartótanács utasítását: „Veszélyes” művek, nevezetesen Voltaire, Rousseau, Helvetius írásai és Pierre Bayle dictionariuma nem kerülhetnek a diákság kezébe.¹³⁴

3. Az első Bibliothecae Praefectus, Piskárosi Szilágyi Sámuel

Szilágyi Sámuel legkorábbi saját kezű könyvtári bejegyzése 1743 májusából való a Jánki Péter-féle katalógusban.¹³⁵ Lehetséges, hogy ekkor csak mint fizikaprofesszor regisztrálta a működési körébe tartozó könyveket, elképzelhető azonban, hogy már ekkor együtt tevékenykedett Maróthival, és csak akkor maradt magára a könyvtárban, amikor Maróthi a klasszisok inspectorságát kapta megbízatásul. A források mindenesetre 1744-től emlegetik Szilágyit Bibliothecae praefectusként. Bár ez a tisztség korábban jogilag nem volt szabályozva, tevékenysége alapján Maróthit tekinthetjük „igazgató” elődjének. Miért vált szükségessé, hogy 1744-ben a Kollégium felettes hatósága igazgatót, (helyesebben inkább felügyelő professzort) állítson a könyvtár élére? Egyrészt a városi tanács reformszándéka, másrészt a könyvforgalom fellendülése megváltoztatta a könyvtár beszerzési lehetőségeit. Ha az intézmény élni akart e lehetőségekkel, lépést kívánt tartani a tudományok fejlődésével, változtatnia kellett a korábbi esetleges, véletlenszerű szerzeményezési gyakorlaton. Az új feladat határozott elképzeléseket, tapasztalatot, bibliográfiai tájékozottságot igényelt, és ezt a korábbi rendszertelen professzori felügyelet már nem biztosíthatta. Mindezeken kívül felmerült a felelősség kérdése is. A felvilágosult abszolutizmus irányába fejlődő központi hatalom ekkortájt kezdte fokozatosan ellenőrzése alá vonni a városgazdálkodást és az oktatás szervezetét. Debrecen város vezetői ezekben az években kényszerültek elválasztani a politikai és egyházközséget, így több okból kénytelenek voltak szigorítani minden anyagi vonatkozású ügyet, így a könyvtári ügyvitelt is. A diák autonómia sorvadása, a diák tisztségviselők szerepének névlegessé válása ráadásul általános tendenciája volt ennek az időszaknak. A szerény ütemben fejlődő könyvtár szakmai problémái az 1740-es évekig egyébként sem követeltek elméletileg különösebben átgondolt elintézést. A hagyományos praktikus ügyvitel a diák tisztségviselők (korántsem lebecsülendő) szintjén is megoldható volt.

Szilágyi Sámuel irodalmi tájékozottságával, műveltségével, nyelvújításhoz való viszonyával idős korában is kivívta a debreceniekkel szemben igencsak mértéktartó Kazinczy elragadtatását.¹³⁶ Csupán válogatott irodalmi munkáinak, matematikai-fizikai feljegyzéseinek pusztulása, illetve „adultériuma” magyarázzák, hogy szerepét a kollégiumtörténetek eddig alig érintették. Bár az égbolt tanulmányozása közben „exstatikus” lelkesedést volt képes kiváltani tanítványaiból, Szilágyi Sámuelt, aki Maróthi és Hatvani szerint is a kísérleti fizika oktatásának meghonosítója volt Debrecenben¹³⁷ a „reáliák tanítása a 400 éves Debreceni Kollégiumban” című összefoglaló tanulmány csak mint Maróthi gyászbeszédének íróját említi.¹³⁸ Hasonló a helyzet Szilágyi könyvtári működésének megítélésében is. Nemrég akadt könyvtártörténész, aki közvetlen bizonyítékok (feltételezett) hiányában azt is kétségbe vonta, hogy a kollégiumi könyvtár igazgatója lett volna.¹³⁹ Bár néhány éven belül helyesbítették,¹⁴⁰ ez a tévedés jellegzetes és a kortörténet több szempontú tanulmányozására ösztönző. Már a Millenniumi Értesítőben¹⁴¹ szerepel az az állítás, hogy a tanárkari jegyzőkönyvek tanúsága szerint „nagy érdemeket szerzett magának mind a könyvtár gyarapítása körül, mind különösen azáltal, hogy az 1747–48-ban felállított bibliothéka épülete egészen az ő tervei és személyes felügyelete alatt készült”. Időközben azonban a kutatás szem elől tévesztette a legfontosabb forrásokat, köztük az imént idézett jegyzőkönyvi részletet, amely a könyvtár egyik katalógusában is megtalálható.¹⁴²

Természetesen Szilágyi Sámuel idején sem szűntek meg a könyvtári gyarapodás hagyományos formái: 1744 után is gyakran találkozunk a katalógusokban ajándékozást megörökítő sorokkal.(,,Libri dono dati” vagy „Series librorum dono oblatorum”.) A gyarapodási naplók még a század végén is megemlékeznek az „Ex oris Belgicis” visszatért peregrinusok adományairól¹⁴³ és elhunyt papok, tanárok, szenátorok hagyatékairól. Az 1730-as évek végétől jelentkező nagy változás a vásárlások útján történő beszerzések gyakoribbá, majd rendszeressé válása. A könyvtár szempontjából azonban a hagyatékok továbbra is felbecsülhetetlen értékűek. A század derekán, a könyvgyűjtés aranykorában a magángyűjtők akár példányszámban is lépést tarthattak egyes közgyűjteményekkel. (Ez nemcsak a Telekiekre és Széchényiekre igaz, hanem Kölesérihez vagy Kazzay Sámuelhez hasonló vagyonos polgárokra is. A Kollégium egykori deák könyvtárosának Weszprémi Istvánnak csaknem 700 kötetes szakkönyvtára pedig minden bizonnyal vetekedett egyes intézmények orvostudományi részlegével.¹⁴⁴)

A könyvtári kiadások és bevételek a gyarapodási naplókból és Szeremley Sámuel perceptor főkönyveibő1¹⁴⁵ követhetők nyomon. A pénzügyi helyzet áttekintését nehezíti, hogy a könyvtárnak volt saját kasszája is, így a kiadások bizonyos részét sem a perceptori számadások, sem a gyarapodási naplók nem jelzik. 1744. július 8-án jegyezte fel Szilágyi Sámuel – nyilván Maróthi korábbi, azóta elkallódott számlái alapján – az alábbi 600 Rhénes forint kifizetését:

„1. Cotta Uramnak transponált juxta Quiet. D. Cottae	157,	30
2. Etei Péter Uramnak Leydába könyvek vásárlására	300,	–
3. Ágens Dömjény Gergely Uramnak könyvek árrát Bécsbe	142,	30
Summa Fl. Rh.	600,	–”146

A Cotta lipcsei mechanikusnak küldött pénz bizonyára kísérleti eszközök ára volt. Időnként ugyanis a könyvtár „költségvetése terhére” vásároltak fizikai eszközöket.¹⁴⁷ Szeremley főkönyve szerint 1745-ben 143 forint 35 dénár „erogáltatott” könyvekre.¹⁴⁸ 1746 és 1749 között a „Bibliothékára való Collatumokból” 552 magyar forint bevétel volt.¹⁴⁹ Ugyanezen három év alatt csak könyvekre 868 forint 59 dénárt költöttek, de ezeken a kiadásokon túl az új könyvtárépület körülbelül 3000 forintba került.¹⁵⁰ A mindennapos költségeket a Bibliothéka pénzes ládájából fedezték. Ilyen összeg volt 1–2 könyv vagy kisebb könyvszállítmány vételára, a köttetési díjak, a könyvesház reparációja, vagy az ajtózár javítása.¹⁵¹

A könyvtár szisztematikus gyarapodását a cenzúra és könyvrevízió kiszámítható akadályai mellett váratlan fordulatok is hátráltatták. Szilágyinak minden követ megmozgatva éveken keresztül kellett leveleznie, tekintélyes kereskedőket, városi vezetőket segítségül hívnia, hogy a van der Aa leideni kereskedőtől rendelt és kifizetett könyvek végre Debrecenbe jussanak, mert van der Aa a nyugták ellenére is egyszerűen letagadta, hogy 252 Belga forintot átvett volna.¹⁵²

Minden nehézsége ellenére a könyvtár szépen fejlődött. A Bibliothécára hagyományozott Kenessey alapítvány terhére 1744-ben 180 forint 8 dénár értékben vásárolhatták meg az Acta Eruditorum Lipsiensium 1682 és 1742 közötti évfolyamait.¹⁵³ Az 1743. augusztus 15–17-i aukción befolyt pénz szintén lehetővé tette a harmincas években megszokottnál nagyvonalúbb szerzeményezést. Ebből az összegből vették meg például Bayer és Weidler több csillagászati művét, Stephanus lexikonát és Puffendorf Európa történetét is.¹⁵⁴ (Bár az aukción kapott összeg jelentékeny részét nyugat-európai tankönyvekbe fektették, a könyvek ára eladásuk után visszakerült a könyvtári kasszába.)

A Kollégium nagy vesztesége, hogy professzorainak gyakran bámulatos könyvgyűjteményén az örökösök osztoztak, így a legtöbb professzori magánkönyvtárnak törvényszerűen éppen színe-java nem került a Kollégium tulajdonába. Az örökösök nélkül elhunyt Maróthi könyvei szerencsére az 1740-es évektől a bibliothéka állományát gazdagítják. Szám szerint sem jelentéktelen, de különösen tartalmilag és bibliofil szempontból rendkívül igényes ez a gyűjtemény, amely tartalmazta például Newton, Wolff, Weidler, s’Gravesande, Musschenbroek, Pardies, de 1’Hospital, Hobbes, Machiavelli, Grotius és Puffendorf műveit.¹⁵⁵

Az európai hírű orvosprofesszor, Boerhave könyve megszerzésén túl az 1747. év értékes gyarapodása volt az a néhány newtoniánus fizikakönyv és jogi munka, melyeket Szilágyi Sámuel személyesen vásárolt Bécsben.¹⁵⁶ Hosszas bonyodalmak után¹⁵⁷ került a Kollégiumba 1749-ben egy 18 tételből álló szállítmány Newton, Huygens, Gronovius műveiből, illetve klasszika-filológiai kiadványokból.

Szilágyi, akire peregrinációja előtt a Bél Mátyás pozsonyi lyceumában töltött két esztendő – főként Tomka-Szászky János conrector szemlélete – nagy hatással volt, amellett, hogy a gyűjtőkört a természettudományokra is kiterjesztette, abból a szempontból is Sinai méltó elődjének bizonyult, hogy ő kezdte el tudatosan gyűjteni a magyar történelem forrásait. Lemásoltatta például Szalárdi János Magyar Históriáját.¹⁵⁶

Míg a Kollégiumi pénzkezelést lazaság jellemezte, a könyvtári elszámolások Szilágyi idejében igen precízek. Talán ennek a példás rendnek is volt szerepe abban, hogy 1749-ben a gazdasági ügyek felügyeletével bízták meg. Mai szemmel is túl hivataloskodónak tűnik, ahogy az igazgató a megérkezett könyveket átadta a könyvtárosdiákoknak: „E specifikált könyveket ugyan azon napon resignáltam Bibliothecarius Kenessey Péter uramnak, Szilágyi Sámuel m. k.” „Recognoscálom Kenessei Péter Biblioth. Coll. Debr. mpr.”¹⁵⁹ A hivatalából leköszönő könyvtárost olyan szigorral számoltatták el utódja jelenlétében, hogy a hosszú számoszlopok után következő „felmentetik” kifejezés szó szerint értendő.¹⁶⁰

A könyvek katalogizálása szintén igényes, gondos munkáról árulkodik. A leírások bibliográfiai színvonala megfelel a kor követelményeinek. A negyvenes években elvárták a praefectusok, hogy a növedéknaplóban szerepeljen a beérkezett művek kiadási helye és ideje, kötése, rétalakja és vásárlási ára.¹⁶¹ A katalógusok a következő ismérveket örökítik meg: Szerző–Cím–Kötetszám–Kiadási hely–Kiadási év–Rétalak–Kötés–Théka–Ordo–Liber. (Az utóbbi három adat a könyvek pontos besorolási helyét jelöli.) Például: s’Gravesand (Guil. Jac.) Physices elementa Mathematica experimentis confirmata, sive introductio ad Physicam newtonianam. Vol. 2. Leiden, 1742. 4° perg. E. V. 15.¹⁶² (Tehát az E jelű tékán alulról az V. polcon, balról a 15. könyv.)

Szilágyi könyvtári tevékenységére talán az új könyvtárépület létrehozása tette föl a koronát. A régi könyvesházban az állományba sorolt könyvek is alig fértek, nemhogy a több száz eladandó tankönyv. (L. alább.) Szűcs István várostörténetében említi, hogy az újjáépítés előtt a könyveket helyszűke miatt több helyiségben kellett tartani.¹⁶³ Egy részüket tárolhatták a senior és a többi tisztségviselő szobájában, sőt zárt ládákban az auditoriumokban is. Ezért volt szükségszerű egy új, tágasabb bibliothéka építése.

Egy évszázadokon át fejlődő könyvgyűjtemény olyan érzékeny a hirtelenkedve előidézett változásokra – amivel egy költöztetés vagy átrendezés járhat – mint egy növény az átültetésre. Szilágyi Sámuel és segítőtársa, Makai Ferenc bibliothékárius körültekintően, átgondoltan, és olyan lelkiismeretesen oldották meg a feladatukat, hogy csak egyetlen könyv veszett el. Az új, két részből álló „Domus Bibliothecae” szomszédos volt a lebontott régi teremmel. Méreteiről nincsenek pontos adataink, de a katalógusok alapján is reálisan következtethetünk. A könyvtárakban ésszerű kényelmi és biztonsági okokból alakult ki az az ősi szabály, hogy a nagyméretű folio köteteket az alsó két polcon tárolták. Egy „ordó”-ban (polcon) átlag 15 folio kötetet helyeztek el, így egy thékának közel két méter szélesnek kellett lennie. A thékajelzések szerint a század közepén több mint 20 théka volt. Az ablakokra, ajtókra és festményekre tekintettel tehát a könyvtár legalább 10 x 7 méteres lehetett, még abban az esetben is, ha nemcsak a fal mellett tartottak thékákat. Az átépítés körülményeit Hatvani István örökítette meg „a professzorok nevében és óhajtására”: „...Tisztelendő és Érdemes Szilágyi Sámuel professzor öt éven és néhány hónapon át a könyvtárigazgatói tisztet gondosan ellátta, a könyvtárat a legjobb szerzők holland, német és svájci kiadásaival gazdagította, a könyvtár csekély éremgyűjteményét is ritka ezüst- és bronzérmekkel növelte, feladatától a legnagyobb tisztességgel vált meg. Az utóbbiban mindenek előtt kitűnt pontosságával, erényeivel, nemcsak mint annak indítványozója, hogy az új könyvtárépület fölemelkedjék, mivel a régi már nem volt alkalmas a diákság stúdiumainak támogatására és a csekély könyvállományt sem volt képes befogadni, ő maga felügyelt az egész épületre, irányította a kőművesek munkáját, az ajtók, ablakok, thékák, polcok arányairól és elhelyezéséről rendelkezett, az épület helyiségeinek előkészítését és pompás díszítését meghatározta... Hogy ezen dolgokról nehogy tájékozatlan legyen az utókor, hálánkat feljegyzésre méltónak ítéljük...”¹⁶⁴ Az új könyvesház a Kollégium egyik ékessége lett, amelyet megmutattak az előkelő vendégeknek, így a városba látogató II. Józsefnek is.

Szeremley perceptor számadásai szerint 1747 és 1749 között „épületekre” – azaz építkezésre és tatarozásra – összesen 6000 magyar forintot költöttek.¹⁶⁴ Mivel nem minden összeg rendeltetését tüntették föl, a könyvtárépítés költségeiről csupán annyit tudunk, hogy az legalább 2800, legfeljebb 4000 forint lehetett.

A könyvtár berendezésének gazdagodását helyiségleltárakból ismerjük. Az első összeírás még nem sorolja fel részletesen a Bibliothéka ingóságait; a természet-tudományos különlegességeket, ásványokat például egy pontban ismerteti, míg a későbbi leltárak darabonként említenek minden tárgyat, és a lista végén külön az évi gyarapodást.¹⁶⁶ A leltárak esetenként a berendezési tárgyak helyére is utalnak, így elég pontos fogalmunk lehet a terem kinézetéről. Egy kisebb előcsarnokszerű helyiségben négy pulpitus volt, egy pénzes láda, a falon barométer és a könyvtárlátogatókra vonatkozó előírások függtek. A bibliothéka közepén három asztal volt és kilenc szék, sőt a hatvanas években egy orgona is.¹⁶⁷ A kuriózumok gyűjtése ekkoriban – magánkönyvtárakban is – nagy divat volt. A könyvtári leltárakban külön csoportot képeznek a fegyverek, paizsok, sisakok, raritások, „megdöbbentő nagyságú csontok”, mamutfogak, tengeri kagylók. A látványos darabokat ezek közül is szem előtt tartották. E tárgyak jó része megtalálható a könyvtárból kifejlődő múzeumok vagy természetrajzi szertár gyűjteményeiben. Díszére válhattak az egykori könyvtártermeknek a globusok, címerek és festmények is. Mária Terézia képmása bizonyára jól látható helyen függött, II. Rákóczi Ferenc képéről ezt nem tételezhetjük fel.¹⁶⁸ Az éremgyűjtemény ajándékozás révén állandóan gyarapodott. Balogh Ádám bibliothekarius idejében (1751–1753) 81 numizmát számláltak. Leltárba vették a könyvkatalógusokat gyarapodási és kölcsönzési naplókat is. (Csupán e leltárakból tudjuk, hogy volt külön thékák szerinti, helyrajzi napló.)¹⁶⁹ Érdeklődésre számíthat Vetsei Sámuel számadásában a 20. tétel: „Exuviae bibliorum sacrorum binae, ex flammis sacro huic libro Agriae admotis ereptae.” Anélkül, hogy a Komáromi Csipkés-bibliák sorsáról folytatott vitát¹⁷⁰ eldönthetnénk – hiszen e két megpörkölt bibliafedél mementóul szolgáló hamis „protestáns ereklye” is lehet – figyelemre méltó, hogy több, közel egykorú debreceni forrás beszámol az Egerben végrehajtott könyvégetésről.¹⁷¹

1749. november 12-én úgy határozott a tanári kar, hogy a Kollégium gazdasági ügyeinek rendbetételére Szilágyi Sámuelt kéri föl, aki engedett a kérésnek. Ugyanezen a kari ülésen döntöttek arról is, hogy a két legifjabb professzor felváltva fogja a könyvtár és a klasszisok felügyeletét ellátni.¹⁷² (Tulajdonképpen ekkor vált törvényessé a korábbi gyakorlat.) A tisztségek gyakori váltogatása azonban nem vált be: az érintett munkaterületekhez egyre inkább speciális adottságok voltak szükségesek, eredményes művelésük szakmai tapasztalatot kívánt, így ez a határozat terv maradt.¹⁷³

Szilágyi Sámuel olyan időszakban állott a könyvtár élén, amikor a protestantizmus helyzetéhez és a mostoha debreceni körülményekhez képest minden lehetőség megvolt a könyvtárjellegű intézményekben oly szokatlan látványos előrelépéshez. Hivatali elődje, és a városvezetés megteremtették a harmincas évek végétől a korábbinál nagyobb mértékben vásárlásokra alapozott „európai távlatú” könyvbeszerzés anyagi feltételeit. Ő maga nem csupán gondoskodott a színvonalas ügyvitelről, szigorú elszámoltatásról, tartalmas gyarapodásról, hanem még az erőgyűjtés szakaszában számolt az új helyzet következményeivel. Ezért épült fel az új bibliothéka, amely a század 90-es éveiig meg tudott felelni az előre nem látható mértékű gyarapodásnak, miközben igazi barokk teremkönyvtárrá fejlődött.

4. A könyvtárhasználat rendje és a használók köre

A század közepén érvényes szabályok szerint a könyvtárból a szigorú állományvédelmi előírások betartása esetén kölcsönözni is lehetett. Ez annál inkább indokolt volt, mert az előírt nyitvatartási idő nem volt elégséges helybeni olvasáshoz-tanuláshoz. Nem engedélyezik viszont a városokon kívülre való kölcsönzést. Az 1744 utáni változást tükrözik azok a (végső formájukban 1751-ben megfogalmazott) új rendelkezések, amelyek tiltották, hogy a bibliothékárius a könyvek átrendezése, a kopott példányok megújítása körül a könyvtárigazgató tudta nélkül bármit is tegyen. Ugyancsak tilos volt az igazgató tudta nélkül a kasszához nyúlnia. Előírta a rendelkezés, hogy a „könyvtárat meghatározott napokon és órákon, azaz szerdán és szombaton egy órától három óráig nyitva tartsa, és a könyveket kérő iskolai polgároknak életkoruk és tudományokban való előmenetelük szerint azokat olvasás végett átadja. A becsesebb és ritkább könyveket a könyvtárigazgató tudta nélkül senkinek ki ne adja...”¹⁷⁴ Elgondolkodtató része a törvénynek, hogy „mindenféle idegennek és vendégeknek, különösen nem felekezetünkbelieknek, a könyvtárba való menetelt meg ne engedje; akik be akarnak jutni, azokat engedélyért a könyvtárigazgatóhoz küldje”. A feudalizmus korában mind a magángyűjtemények, mind a különféle egyházak főiskolai könyvtárai zárt intézmények voltak, melyek használata a fenntartó engedélyétől függött.¹⁷⁵ Angliában 1759-ben nyílott meg az első nyilvános könyvtár, Magyarországon hasonló lépésre csak az 1770-es években került sor.¹⁷⁶ Debrecenben azonban a félelem és a bizalmatlanság képében sajátos helyi indítéka is volt ennek a szigorú elzárkózásnak.

A tiltott könyvek jegyzékein jó néhány szerepelt a bibliotheka új szerzeményei közül. Ráadásul a könyvtárban mindig is voltak állományba nem sorolt könyvek, hagyatékok.¹⁷⁷ A Kollégium tanárai és felettes hatóságai, bár felkészültek a legrosszabbakra, ez idő tájt valószínűleg nem rendelkeztek bizonyítékokkal a diákság soraiban tevékenykedő spionokról,¹⁷⁸ bizakodhattak abban, hogy az ellenséges érzületű idegenektől való elzárkózás megvédi őket. Az 1770-es években már pontosan tudták, hogy még a konzisztórium ülésein elhangzott dolgokról is értesülnek Egerben és a „religiosumokban dolgozó” igen nagy urak.¹⁷⁹ A rejtegetni való könyveken kívül a könyvtár tulajdonában lévő II. Rákóczi Ferencet ábrázoló festmény sem „mindenféle idegeneknek” való látványosság lehetett.

A könyvtár a városban lakó polgárokat nem akadályozta a gyűjtemény használatában. Olvasói tömegekről természetesen a XVIII. század végéig nem beszélhetünk, legfeljebb szűk csoportokról: az olvasás csak a reformkorban vált társadalmi méretű szokássá.¹⁸⁰ A helyi értelmiségi csoportok nem állottak idegenként a Kollégium kapujában: a hitbeli egység kötelékén túl, jórészt a Kollégium nevelte őket. A város nem csupán magáénak érezte a tőle egzisztenciálisan is függő „Schola nostra” könyvtárát, hanem a szenátus olykor könyvkötési ügyekben is utasította annak tisztviselőit.¹⁸¹ A tekintélyes polgárok, a konzisztórium tagjai tehát nyilvánvalóan szabadon kölcsönözhettek. Figyelembe véve a könyvet használó rétegek – egyházi és világi értelmiség, városi tisztviselők, művelt kereskedők – szoros összefonódását, az a tény, hogy a kölcsönzést csak a város határain kívülre tilalmazták, azt jelenti, hogy a könyvtár a tanulóifjúságnál jóval szélesebb körben működött nyilvános intézményként.¹⁸²

A ránk maradt századvégi kölcsönzési naplók¹⁸³ arról is árulkodnak, hogy a Konzisztórium tagjai, a professzorok és a deák tisztségviselők nemcsak tekintélyük alapján, hanem az általuk olvasott művek számát tekintve is méltán szerepelnek a naplók első lapjain. A deákok között egyetlen kiváltság érvényesült, az egyéni tehetség, amelynek elismertetése praeceptori állást vagy egyéb pozíciót – következésképpen az átlagosnál több lehetőséget eredményezett. Lengyel József (senior, majd göttingeni tanulmányok után professzor) például egyszerre kölcsönözte ki az „ Œuvres Complettes d’Helvetius” 10, az „Œuvres Complettes de Voltaire” 4, és a „Les Œuvres de Saftsbury” 3 kötetét.¹⁸⁴ A század utolsó évében Szikszai György debreceni lelkész más könyvekkel együtt szintén magához vehette Voltaire 6 művét.¹⁸⁵ Ez is arra vall, hogy a kölcsönzés egyes időszakokban túlzottan liberális volt. Így fordulhatott elő az a kirívó eset, hogy Szikszai Benjámin kollégiumi esküdtdiák kunyhójának leégésekor 40-nél több saját könyve mellett a bibliothéka 34 kötete is elpusztult.¹⁸⁶ A város határán kívülre azonban valóban csak külön igazgatói engedélyre adhattak könyveket, de ez sem lehetett ritka esemény, mert Hatvani István egy leltár alkalmával a könyvtár tartozékai között sorolta fel a „városon belül és kívül” kölcsönzött művek katalógusát.¹⁸⁷ Sinai Miklós idejében (1760–1791 között) bizonyára megritkultak a városon kívüli kölcsönzések, mert ő a gyűjtemény őrizetét tartotta elsőrendű feladatának. Saját könyvtárára és a Kollégiuméra egyaránt sárkányként vigyázott.¹⁸⁸ Egyes források szerint a látogatókkal nem volt szívélyes és „bizonyos materiarul... megkérdeztetvén” inkább megkereste és kiírta a szükséges adatokat, mintsem hogy a könyvet kiadja kezéből.¹⁸⁹ A század hetvenes évei, az első nyilvános könyvtárak és a polgári jellegű olvasóközönség megjelenése után megvolt tehát annak a veszélye, hogy a Kollégium Könyvtára egy tetszőlegesen szűkíthető körre korlátozza nyilvánosságát.

5. Külföldi könyvek árusítása a Kollégium könyvtárában

Valószínű, hogy korábban is szervezetten jutott az ifjúság bizonyos kiadványokhoz, főként a helyi nyomda termékeihez vagy kátékhoz. Az oktatás reformjának mégis fontos új eleme volt, a Kollégium életében komoly változás, hogy 1743-ban nagy tételben nyugat-európai könyveket, tankönyveket kezdtek árusítani. Más erre alkalmasabb intézmény nem lévén, a könyvtár kurzustárként, könyvesboltként és „tankönyvellátóként” működött. Ebben a korban, amelyben vallás, tudomány és művészet önállósodása sem valósult meg – amikor fiziko-teológiai és csillagászati tanköltemények születtek – a hasonló funkcióbeli differenciálatlanság egészen természetes volt.¹⁹⁰ Az árusítás során figyelemre méltó modern munkák jutottak a debreceni tanuló ifjúság kezébe. Előfordult, hogy Weidler matematikai művéből 36, Musschenbroek fizikájából 22, Cellarius egyetemes történelméből 99 példány volt raktáron.¹⁹¹ (A felsorolt könyvek közül a csillaggal jelölt – mai szemmel többségükben vallási és politikai szempontból egyaránt veszélytelennek tűnő művek – szerző és cím szerint szerepelnek indexen.) 1744-ben árulták Cocceius (55 pld.) és Fenner (85 pld.) teológiáját, Calepinus szótárát (26 pld.) 1745-ben héber és görög régiségeket,¹⁹² Baumeister logikáját és metafizikáját (10–10 pld.) Heineccius filozófiáját* (30 pld.) Tursellinus egyetemes történelmét (12 pld.) és néhány klasszika-filológiai művet. Az utóbbiakat és az 1744–1749 között eladott könyvek jegyzékeit Szilágyi Sámuel kivétel nélkül saját kezűleg jegyezte fel a katalógusban: „Anno 1745 d.5. junii érkeztenek Bétsből Ágens Dömjén Gergely Uram által szereztetett könyvek é következendő lista szerént.”¹⁹³ 1745 augusztusában újabb szállítmány érkezett többek között Cellarius Ortographiája (3 pld.) Nieuport de ritibus Romanorum (21 pld.), Heineccius elementa iuris naturae et gentium* (13 pld.) c. műveivel. Ugyanazon év november 20-án Tursellinus egyetemes történelméből újabb 30 példány, november 24-én pedig egyetemes történelmi, filozófiai, földrajzi, csillagászati és klasszika-filológiai munkák érkeztek. Köztük: Pardiesii desriptio globi coelestis (1 pld.), Heineccii jus naturae et gentium* (15 pld.), Locke de intellecto Humano* (2 pld.), Köhleri Geographia Veteris et media Germaniae (1 pld.), Puffendorfii Historia Europae,^* (10 pld.), illetve Németország és Magyarország térképe (7, ill. 14 pld.) Ismerjük néhány 1743-ban eladott könyv vásárlói névjegyzékét is. A vásárlók nagy többsége diák volt. Sőt, a hasonló szállítmányoknak gyakran tetemes részét végleg a könyvtárban tartották, hogy néhány krajcárért azok a diákok is kölcsönözhessék, akik saját példányt nem vásárolhattak.

Az értékesítés a XVIII. század folyamán mindvégig a bibliothékárius deák kötelessége volt. 1759-ben a tanári kar ülése határozott Pictet Debrecenben nyomtatott teológiájának árusításáról,¹⁹⁴ de forgalmaztak több száz példányban Bibliát¹⁹⁵, 1772-ben 3600 példányban katekézist,¹⁹⁶ 1770-ben héber grammatikát és Gelei Katona kánonjait, római klasszikusokat,¹⁹⁷ 1787-ben Schrader kronológiáját, Gotsched német grammatikáját, Brucker filozófiatörténetét, 1794-ben Bod Péter egy-háztörténetének 201 példányát, Schröek egyháztörténetét, „Magyar Hunyadit” 74 példányban, Kézai Simon krónikáját, és a „Robinson der Jüngere” 67 példányát. Az 1800. évtől értékesítették Karacs Ferenc Itália, Pannónia és Gallia térképeit 300–1100 példányban.¹⁹⁸ A töredékesen és véletlenszerűen ránk maradt dokumentumok is meggyőzően érzékeltetik ennek a tevékenységnek a jelentőségét. Hogy mennyire korszerűek voltak ezek a művek, arra az a legjellemzőbb, hogy például Nieuport római régiségtanát az 1777. évi után még az 1806-os Ratio Educationis is ajánlja.¹⁹⁹ A debreceni oktatási reformnak pedig világnézeti szempontból az volt a döntő mozzanata, hogy 1743-tól a korabeli Európa legmodernebb és legszemléletesebb newtoniánus fizikakönyvét használhatták.²⁰⁰

6. Szathmári Paksi István és Hatvani István működése. A könyvtár anyagi helyzete a század végéig

1749 októbere és 1753 májusa között az elődeihez hasonlóan nyugat-európai egyetemeken képzett Szathmári Paksi István igazgatta a könyvtárat.²⁰¹ A források meglehetősen szűkszavúan tárgyalják ezt a korszakot. Szathmári István rövid működése a tanárkari jegyzőkönyvek szerint sem hozott fordulatot a könyvtár életében, de minden jel arra vall, hogy Maróthi és Szilágyi Sámuel szellemében folytatta tevékenységét. A gyarapodási naplókban Szathmári István kézírásával is találhatók Newton-, Huygens- és Wolff-művek.²⁰² Az ő idejében érkezett a könyvtárba a korai felvilágosodás talán legnagyobb hatású alkotása, Bayle történeti-kritikai szótára, melyet peregrinációja során Hatvani István vásárolt Bázelben. Az 1751–1752. évi gyarapodásban – akár az iménti tételek – a pénzért vásárolt művek között szerepel a Tempe Helvetica c. svájci folyóirat 6 kötete, az Acta Eruditorum Lipsiensium 8 évfolyama, Leibniz, Wolff, Newton és Winkler filozófiája, illetve Weidler matematikája.²⁰³

Hatvani István igazgatása idején (1753. május 23. és 1760. szeptember 24. között) Mária Terézia gazdasági intézkedése ideiglenesen megbénította a könyvtár fejlődését. Az uralkodónő arra hivatkozva, hogy a vegyes lakosságú város²⁰⁴ nem támogatja egyenlő mértékben a katolikusok iskoláit, eltiltotta a kollégiumi alkalmazottak városi kasszából történő fizetését. Amíg korábban a könyvtár épületére és gyarapodására a város segítségével tekintélyes pénzeket áldozhattak, 1752 után az egész intézmény kilátástalan helyzetbe került. Egyetlen megoldás kínálkozott: alapítványok gyűjtése és ezek tőkésítése. Olyan összegek felhalmozásához azonban, melyek kamatai a Kollégium minden személyi és tárgyi szükségletét és a könyvtár kiadásait is fedezhették, évek küzdelmére, sőt az európai protestánsok áldozatkészségére is szükség volt. A könyvtár gyarapodási naplóiban ezekben az években külön iktatták a pénzért vásárolt, külön az ajándékozott könyveket. 1753-ban 5, 1754 és 1757 között összesen 17 pénzért vásárolt művet regisztráltak.²⁰⁵ 1757-től újból az élénkülés jelei mutatkoznak: Héczei Dániel szolgálati évében már 56 művet vásároltak.²⁰⁶ A filozófia katedrájára lépő, így kísérleti fizikát is tanító Hatvani egyéni érdeklődését és hajlamait követve tartalmi szempontból nem változtatott a korábbi évek szerzeményezési gyakorlatán, azaz a továbbra is főként teológiai jellegű gyarapodás mellett igyekezett saját tanszéke szükségleteinek is megfelelni. Ezektől az évektől sokasodnak a francia hatás erősödésének jelei.²⁰⁷ Bár a könyvtár új szerzeményeiben a XVIII. században mindvégig a latin nyelv dominált – 1790 táján is megközelítette a 80%-ot –, a második helyen a XVII. századi angol orientációt²⁰⁸ egy 1750-től határozottan érzékelhető francia hatás váltja fel, majd a század utolsó éveit a német kultúra befolyása jellemzi. Hatvani a könyvbeszerzés negyvenes évektől kialakult új forrásait is megtartotta. Maróthi és Szilágyi Sámuel után ő is kapcsolatban volt Jacob Christoph Beck bázeli professzorral, akinél a Debreceni Kollégium – éppen Hatvani egyik elismervényéből tudjuk – komolyabb összeget tartott könyvek vásárlására.²⁰⁹ A fejlődésre a beérkező könyvek (1. gyarapodási naplók) és a készpénzkiadások alapján következtethetünk. Mint korábban láttuk, a könyvtár kiadásai a perceptori iratokból és a bibliothékáriusok elszámolásaiból követhetők nyomon. Szeremley perceptor főkönyvei szerint 1753 és 1756 között csupán 100 forintért vásároltak könyvet, illetve 42 forintért egy Mercurius Historicus c. francia nyelvű újságot.²¹⁰ A másik pénztárból, a könyvtárigazgató rendelkezése alá tartozó Bibliothékárius kasszájából fizették a könyvtár minden kiadását a külföldi vásárlások kivételével, bár időnként sor került külföldi szállítmányok kifizetésére is. E kassza bevételei a kollégiumi kasszából, azaz a könyvtárnak adományozott fundációk kamataiból, illetve a patrónusok készpénzadományaiból származtak.²¹¹ A pénztár mindennapos kisebb kiadásairól jelentősebb összeget emésztett föl a köttetések díja, illetve a szállítások tetemes költsége. 1749 és 1751 között 308 forint 51 dénárt, 1751 és 1753 között 223 forint 90 dénárt, 1753 és 1755 között 130 forintot adott ki a „Bibliotheca Cassája”. A mélypont 1755 és 1757 között lehetett, mert a pénztárnak ekkor egyáltalán nem volt készpénzkiadása.²¹²

Amint a könyvtár válsága kifejeződik a kiadások elapadásán, a Sinai korabeli fellendülés is pontosan nyomon követhető. 1763 és 1790 között a bibliothékáriusok egyetlen esztendő kivételével mindig 200 forintnál nagyobb költségeket igazolnak, de több 300 forint fölötti „erogatio” mellett előfordul 436, 509, 570, 583, 646, 680, 716, 740, sőt egy ízben egy 1338 forintos összeg is.²¹³ Tetemesen növelik az iméntieket a kollégiumi kasszából kiutalt pénzek, amelyek a tanárkari ülések jegyzőkönyvei szerint a század végén is meghaladták a „Bibliotheca Cassája” kiadásait. „A mi azon részét illeti a költségeknek, mellyekbe a professzoroknak legtöbb influxusa van, úgy mint a Bibliothéka nevelésére tett költségeket: az igaz, hogy az 1798dik esztendőbeli számadás szerént 3467 Rforintal 56,1/5 krajcárral költődött hat esztendők alatt a Bibliothéca Capitalissának Interessén t.i. 250 Rhforinton 27,3/5 krajcáron felül. De azonn 3467 ft 56 krajcárbann azonn 2000 Rhforint is benne lévénn melly a Debreceni Vener. Consistorium determinatioja szerént a Kazaiana Bibliothécáért és még a’ mi az azzal által vett feles számú kötetlen könyveknek ligatúrájáért fizetődött (:a’ mint ez, az 1796dik esztendőbeli perceptoralis számadásból pag. 58 meg tetszik :) a Bibliothéca fundatioinak interessein felül, hat esztendők alatt ezen költség nem leszsz több 1467 Rhft 56,1/5 krajcárnál, amelly hogy nem példa nélkül való költség és a Cassának decadentiát nem okozhat, megtetszik avagy csak abból is, hogy még a régi administratió alatt is költődött annyi a Bibliothékára annyi idő alatt; sőt a Senioralis Ratiokból, de annis 1783–84–87 megtetszik, hogy felényi idő úgymint három esztendő alatt 1944 Rftal 16 krajcárral supererogált a közönséges Cassa a Bibliothécára, még is ez a supererogatió a Cassának decadentiát nem okozott.”²¹⁴ A fundációk kamataiból származó, és a Kollégium gazdasági helyzetének normalizálódása után évről évre rendszeresen túlköltött 250 Rhénes forint 1741-től kerekedett viszonylag tekintélyes summává.²¹⁵ A Nagyszombati Egyetemnek 140 ezres, az egri jogi iskolának jó 50 ezer forintos állandó alapítványa volt,²¹⁶ míg a Kollégium a városi támogatás eltiltása után létbizonytalanságba került. A Kollégium alapítványai ugyanis vagy a „közönséges szükségletek” fedezésére voltak elegendőek, vagy a tisztviselők „salariumára”. A Kollégium vezetői tehát a segélygyűjtés néhány kritikus esztendejét leszámítva anyagi erejükhöz képest igen jelentékeny összegeket áldoztak a könyvtár fejlesztésére. A Kollégiumnál tehetősebb intézmények közül például a Budára helyezett egyetem könyvtári gyarapodására Berlász Jenő szerint „komolytalanul csekély, évi 500 forint ellátmányt engedélyeztek”.²¹⁷

7. A könyvtár virágzása Sinai Miklós és Budai Ézsaiás idején

Országszerte az 1760-as évektől kezdtek beérni a nyugodt építőmunka eredményei. 1760 és 1790 között megháromszorozódott a magyarországi nyomdák száma.²¹⁸ Sinai Miklós könyvtárosdiákként (1753–1755) került először szoros kapcsolatba a Bibliothékával. Amikor hivatalától megvált, a szűkszavú gyarapodási napló is megemlékezett lelkiismeretes munkájáról. Akár elődeihez, akár utódaihoz hasonlítjuk, számadásai rendszeresebbek, könnyen áttekinthetőek és ellenőrizhetőek. A kutatók angliai peregrinációjának nyomait keresve csupán annyit állapíthattak meg, hogy világhírű oxfordi Bodleyana könyvtár rendkívül szorgos látogatója volt. Élete legválságosabb periódusában is (amikor elmérgesedett peres ügyei miatt tartózkodott Bécsben) talált alkalmat, hogy a császári könyvtárban dolgozzon.²¹⁹ Hatalmas, 1700 kötetes magánkönyvtárának 95%-a modern XVIII. századi alkotás, többségében teológiai és történeti művekből, de nem hiányoznak a felvilágosult filozófusok és természettudósok legjelentősebb képviselői sem.²²⁰ (Bessenyei György testvérének Rousseau Confessions-át saját könyvtárából kölcsönzi – bár az utóbbi tényből az anglikán episzkopalizmustól elbűvölt, teológiai nézeteiben dogmatikus Sinai esetében nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket.²²¹

Hivatalba lépésétől megkövetelte bibliothékáriusaitól az általa könyvtáros-diákként kialakított következetes könyvelési módszert. Beosztottjaitól teljes oda-adást kívánt: 1770-től a gyűjteménnyel szomszédos helyiségben kellett lakniuk, hogy szükség esetén azonnal rendelkezésre állhassanak.²²² Bár a könyvtárosokat mindig is a legtehetségesebb deákok közül választották,²²³ a könyvtár személyi feltételeit tekintve nem versenyezhetett a nagyobb európai gyűjteményekkel. A bécsi Hofbibliothek-nek például 12 főnyi igen képzett személyzete volt. Az „őrök” fejenként 1200 forintos fizetést kaptak, amely megfelelt 4 debreceni professzor egész évi készpénzjövedelmének.²²⁴ A debreceni könyvtár igazgatója professzori teendői mellett látta el hivatalát, külön díjazás nélkül. A bibliothécárius ordinarius évi „salariuma” 14 forint 40 dénár volt.²²⁵ Munkáját egy subbibliothecarius és Sinai idejétől egy custos segítette.

A Sinai korabeli állománygyarapodás egyik szembetűnő újdonsága, hogy első ízben az ő időszakában kerekedett felül jelentős mértékben a vásárlás az ajándékozással szemben.²²⁶ 1762–63-ban fordult elő utoljára a század folyamán, hogy az ajándék könyvek száma meghaladta a vásároltakét. Tény azonban, hogy a főként végrendeletileg hagyományozott ajándékok aránya az 1780-as években is elérte az évi gyarapodás 30%-át. Európai tájékozódását jelzi, hogy tudatosan gyűjtötte a tudományos haladásról informáló periodikákat, akadémiák sorozatait, bibliográfiákat, könyvkiadók és híres könyvtárak katalógusait. (Így került Debrecenbe a „Bibliotheca Britannica continens opera eruditorum in Magna Britannica ab a. 1733 ad 1743; Nova Bibliotheca Gallice continens historia litterarum; Bibliotheque Raisonnée, des Oeuvrages des Savans de l^’Europe depuis An. 1728 jusque a 1753. en Tom. 24; Bibliotheca Italica, gallice; Bibliotheca Germanica, gallice, continens operum eruditorum in Germania ab Ao. 1720 ad A. 1741; Miscellanea Groningana; Miscellanea Berolinensia; Philosophical Transactions Vol. 47; Du Clerc: Bibliothéque universell Vol. 26; Novi Commentarii Soc. Reg. Scient. Götting. Vol. 8; Histoire de l’Academie Royale des Sciences et des Belles lettres de Berlin. Vol. 12; Catalogus librorum Bibl. pubi. Franekeranae; Catalogi Trattnerorum, Graesseri et aliorumque Bibliopolarum Wiennensium”²²⁷. Conrad Gesner Bibliotheca Universalis (Tiguri, 1545) c. bibliográfiájának megvásárlása – bár Debrecenben a modern tudományos művek egészen a század végéig drágábban keltek el az ősnyomtatványoknál – jelzi a régi könyvek iránti helyi érdeklődés ébredezését. A könyvtár ezekben az években szerezte meg a legfontosabb történeti és életműsorozatokat, köztük a Magna Bibliotheca Veterum Patruum 17 kötetét, vagy Leibniz Opera omnia-ját. Ezt a törekvést Budai Ézsaiás is folytatta a francia felvilágosodás nagyjainak olykor 70 kötetes Œuvres Compléteseivel. Bár a teológia a korszak új szerzeményeiben (akár a nyelvek között a latin) jelentős fölényben volt, a filozófia és a természettudományok alapművei olykor meglepő mértékben voltak jelen az igen jó érzékkel válogatott nem teológiai jellegű gyarapodásban. Sinai idejében is megszerezte a könyvtár Newton, Musschenbroek, s’Gravesande, Gassendi, Wolff, Leibniz, Linné, Thomas Hobbes, John Locke, Pascal, Raynal, Montesquieu, Voltaire és Rousseau műveit. A debreceni felvilágosodással foglalkozó több írásban felbukkan²²⁸, hogy Rousseau írásai nem szerepelnek egyetlen debreceni katalógusban sem, mások d’Holbach és Voltaire könyveit hiányolják.²²⁹ Ez a tévhiedelem magától Sinaitól is eredhet, aki perében a bíróság előtt jelentette ki, hogy még Domokos Lajos utasítására sem volt hajlandó a „naturalisták, Rousseau, d’Argens és Voltaire” könyveit beszerezni.²³⁰ Ez a kijelentés azonban csupán egyetlen megalapozott következtetést indokol: azt, hogy állítása érdemnek számított a bíróság előtt. Sinai ugyanis nemcsak magánkönyvtárába, hanem a Kollégiumnak is megszerezte a Nagy Francia Enciklopédián kívül Voltaire és Rousseau számos művét,²³¹ és éppen ezek a könyvek lettek Budai Ézsaiás gyűjtésével kiegészülve a századvégi kölcsönzési naplókban a legkeresettebbek. Annak ellenére tehát, hogy püspöke, a Voltaire-fordító Piskárkosi Szilágyi Sámuel jóval világiasabb mentalitású volt Sinainál, irreális volna azt képzelnünk, hogy Sinai gondolkodását nem termékenyítette meg a felvilágosultak kritikai módszere, és nem sajátította el a nagy kortársak korszerű műveltséganyagát. Szerzeményezésének fontos törekvése volt az is, hogy vérbeli történészként gondot fordított a magyar történelmi források másoltatására és a Bél Mátyás nyomdokait követő „országismereti irodalom” művelőinek, piarista paptanároknak, jeles jezsuita történetírók, sőt osztrák kameralisták és jogtudósok alkotásainak gyűjtésére. Így kerültek a könyvtárba II. Rákóczi Ferenc levelei, Bél Mátyás, Tomka-Szászky János, Kollár Ádám Ferenc, Schmeizel Márton, Ribinyi János, Benyák Bernát, Seivert György, Katona István, valamint Sonnenfels, Martini és Bartolotti művei. Sinai korszakában a modern európai nyelvek között a francia hegemóniája érzékelhető, bár a valóságos nyelvi megoszlás feltárását megnehezíti, hogy a könyvtárosok igen gyakran a francia és német művek címleírását is latinul végezték el. Például „Commentationes anglorum theologorum gallice”, „Swift gallice”.²³² Jó néhányszor előfordul azonban – főként 1780 után, amikor Sinai pereibe bonyolódva kevesebbet követelt beosztottjaitól –, hogy a latin leírás után elmarad a germanice vagy gallice megjegyzés. Az 1780-as évek elején a gyarapodási naplók legfeljebb a szerzőt, címet és az árat tüntetik föl. A hiányos adatközlés miatt az alábbi táblázatban az új állomány jellegét feltáró statisztikai összegzés csupán az 1760-as és 1770-es évekre készülhetett, a fejlődés azonban így jóval kevésbé érzékelhető, mintha a cenzúra kötelékeiből felszabadult, a magyar és francia szerzők terén számszerűleg is valamivel intenzívebb növekedést hozó 1780-as éveket is tartalmazná. A leírások a kötetszámot igen gyakran fel sem tüntetik, ezért a táblázat csupán a katalógustételeket összegzi, így sem a nyelvi, sem a tematikai megoszlás tükrözése nem egészen reális, mert pl. az angol nyelvű Philosophical Transactions 47 kötete éppúgy 1 műként szerepel, mint bármely szerző akár több tucat kötetből álló „Œuvres Complètes”-e.

Az 1760–70-es évtized második felének gyarapodása sem ütemében sem jellegében nem különbözik lényegesen a táblázatban látható értékektől. A kiválasztott két 4 éves periódus elégséges időszaknak bizonyult ahhoz is, hogy az ajándékozások és aukciók esetlegességeiből következő kirívóan véletlenszerű eltéréseket az egyes évek állománygyarapodásának jellege között kiegyenlítse.

A vizsgált két évtizedben az évenkénti gyarapodás és a XVIII. századi munkák száma szembetűnően növekedett. A magyar protestantizmus európai orientációját is tükrözi, hogy a könyvtár új állományában igen jelentős a német, németalföldi és svájci művek aránya. Ez az arány 50% fölött maradt Sinai igazgatóságának harmadik évtizedében is. A táblázatban természetesen nem szerepelnek a könyvtárban nagy példányszámban árusított, illetve térbeadott természettudományi és filozófiai tankönyvek. Az új szerzeményekből ítélve a XVIII. században a teológián belül az egyes diszciplínák között jellegzetes eltolódás érzékelhető a morálteológia irányába. A teológiai művek összeírásakor problematikus volt az ide sorolt, és címük szerint egyháztörténeti munkáknak a „világi” történeti művektől való elkülönítése. Sinai időszakában a morálteológiai és egyháztörténeti kiadványok adják a teológiai könyvek jó 25%-át. Az egyes korszakaiban főként lelkészképzést szolgáló Kollégium könyvtárában nem tekinthetjük lényegi változásnak vagy a „haladás” jelének a teológiai művek arányának minimális csökkenését. Ebből a szempontból sokkal fontosabb az a változás, amely a kor teológiai gondolkodásának tartalmában végbement. A döntő kérdés tehát az lehet, mennyiben tükröződnek ezek az új fejlemények a könyvtár szerzeményeiben. Bár a század derekán Debrecenben kezdett oktatási reform a látszat szerint a lelkészképzésen változtatott a legkevesebbet, a könyvtár új állománya arra vall, hogy a változatlan keretek között a teológiai racionalizmus irányába ható fordulat ment végbe.²³³ A statisztika azonban ezen a téren is csak a számszerűséget adhatja vissza, a szemléletváltást nem.

1780 után természetszerűleg tovább növekedett a XVIII. századi művek aránya. Sinai ekkor is törekedett a rangos európai sajtóorgánumok, filozófiai művek, életműsorozatok beszerzésére.²³⁴

		1760–1764			1770–1774
		MŰ		%	MŰ		%
új szerzemény		489			613
vásárolt		277	57	%	429	70	%
adomány		212	43	%	184	30	%
XVIII. századi		208	42	%	286	47	%
NY	Németország	116	24	%	146	24	%
O	Svájc	36	7	%	77	12	,5%
M D	Németalföld	113	23	%	181	29	%
A H	Magyarország és Debrecen	81	17	%	77	12	,5%
E	Debrecen	18	3	,6%	17	2	,7%
L	egyéb	46	9	%	43	7	%
Y	ismeretlen	97	20	%	94	15	%
NY	latin nyelvű	378	77	%	497	81	%
E	francia	36	7	%	31	5	%
L	magyar nyelvű	47	10	%	36	6	%
V	egyéb	28	6	%	49	8	%
magyar szerző műve		82	17	%	73	12	%
teológia		365	75	%	443	72	%
filozófia		21	4	%	22	3	%
történelem		39	8	%	64	11	%
egyéb		64	13	%	85	14	%

Mint a nyomdahelyek kimutatásából látható volt, a Kollégium őrizte a protestáns Európával való hagyományos kapcsolatot. A szerzeményezést azonban rendkívül megdrágították a szállítás költségei. 1776-ban például Utrechttől Debrecenig 20 magyar forintért szállítottak egyetlen könyvesládát.²³⁵ Ez a drágaság is arra késztette a könyvtár vezetőit, hogy a megszokott utak mellett új beszerzési forrásokat keressenek. Bár a hazai szállítás sem volt olcsó,²³⁶ az előnyösebb árak miatt az 1780-as években a külföldi könyveknek már csaknem 1/3-át Weigand pesti könyvárustól vásárolták. Természetesen a peregrinusok és a debreceni kereskedők mellett továbbra is igénybe vették a reformátusok bécsi ágensének segítségét. Nagy Sámuel ágens – a Rádayak egyik könyvbeszerzője – kezéhez például 459 Rhénes forintot küldtek, aki ebből a pénzből vásárolta meg „Heineccius és Leibnitz minden munkáit” és „Pray annaleseit”.²³⁷ Sinai rendszeresen figyelemmel kísérte a feloszlatott szerzetesrendek könyvtárainak aukcióit, majd így sikerült megvásárolnia Bod Péter²³⁸ és a losonci iskola tudós rektora, Kármán András 73, illetve 69 kötetét is. (A Rádayakkal szoros kapcsolatban lévő, gróf Teleki Józsefet és Hatvani Istvánt fölnevelő Kármán 69 könyvéből 33 volt francia nyelvű, található közöttük politikai, filozófiai és szabadkőműves irodalom egyaránt.²³⁹) Weigand kínálata nemcsak előnyös árai miatt volt kedvező, hanem II. József cenzúrarendelete után tartalmilag²⁴⁰ is kielégítette az igényeket. Sinai tehát nagyszerűen élt a rendelkezésére álló anyagi eszközökkel. Bár 1780 után a precíz könyvtári adminisztrációt nem követelte meg a tőle megszokott szigorral, a könyvtár gyarapítására mindvégig minden lehetséges forrást igénybe vett. Munkáját hivatásnak tekintette, melynek gyakorlása közben kamatoztatta könyvgyűjtő szenvedélyének minden tapasztalatát. Más irányú szenvedélyei, a társadalmi és hivatali ranglétrán való féktelen törekvése azonban az 1780-as évektől egyre több energiáját vonták el feladataitól. Perei miatt igen gyakran hetekig volt távol Debrecen városától.²⁴¹ Balul sikerült püspökké („ellenpüspökké”) választása után a helyi kurátorátus 1791. június 28-án, az Egyházkerület augusztus 9-én felfüggesztette, majd 1793. május 1-én el is bocsájtotta tanári állásából.²⁴² Bár ekkortól a kurátorátus, személy szerint Domokos Lajos is gyakran foglalkozott a könyvtár ügyeivel, az interregnum nem használt a gyűjteménynek. A tanári kar ülésének jegyzőkönyve hivatalosan is rögzítette, hogy a „Bibliothecának nintsen jó indexe mert nehezen akadnak reá a könyvekre ... ezért a Curator a Professzorokkal edgyütt tegyen rendelést a Bibliothécának inventatiójáról és rendbe tételéről”.²⁴³ Egyúttal utasították a könyvtáros diákot, hogy a vásárolt könyveket azonnal katalogizálja és helyükre sorolja, hivatalából leköszönve pedig ne a Bibliothecae praefectus, hanem egy külön megbízott professzor előtt adjon számot, aki erről írásban tegyen jelentést. Sinai utolsó éveiben feltehetőleg a könyvtárhasználat is anarchisztikussá válhatott, mert ugyanekkor elrendelték, hogy csak a „Számadó Bibliothecáriusnak” lehet kulcsa a gyűjteményhez. Szabályozták a kölcsönzési szokásokat is: az épületen kívül csak a professzorok, prédikátorok és a „patronus urak” kaphattak könyvet. (Ennek ellenére indokolt esetben az 1800-as években is kölcsönöztek városon kívülre.²⁴⁴) Bizonyára Sinai diktatórikus vezetési stílusának ellenhatásaként döntöttek arról is, hogy a könyvek „mindenkor a’ Curator és Professzorok hírével vásároltassanak, a’ Bibliothecae Praefectus ezeknek híre... nélkül semmit ne vásároljon”. Ez a kezdeményezés a későbbiekben úgy módosult, hogy a tanári kar ülésein minden professzor „proponálta a Fachjára nézve... legszükségesebb és Capitalis” könyveket.²⁴⁵ A Konzisztórium ülésén 1794-ben bizottságot kértek föl, tervezze meg a Bibliothéka kibővítését. A megoldás késlekedett, mert Domokos Lajos előterjesztése szerint még 1796-ban „confusio” volt. A nehézségek leküzdésére nevezte ki a Konzisztórium Budai Ézsaiást praefectusi tisztségre. Az egykori lelkiismeretes deák bibliothékáriusnál, Göttinga neveltjénél alkalmasabbat aligha találhattak. Budai 1792-től 1794 őszéig tanult az első korszerű európai „Universitáson”, ahol a könyvtár rendszeres látogatását Heyne professzor a könyvtárban tartott szemináriumokon kívül is lehetővé tette számára. Egyik leveléből ismert, hogy éppen a könyvtárhasználat érdekében kellett német, angol, francia, olasz és spanyol nyelvtudását tökéletesítenie.²⁴⁶

Sinai időszakának tekintélyes állománygyarapodása, majd Kazzay Sámuel könyvtárának 1796 nyarán történt megvásárlása után halaszthatatlanná vált a könyvtári helyiség bővítése. A régi „Domus Bibliothecae” közelében, annak Darabos utca felőli oldalán készült el az új, tágasabbb és magasabb könyvtári helyiség, amely nem sokáig szolgált rendeltetése szerint.²⁴⁷ (A Bibliothéka a Péchy Mihály tervezte új déli főépület 2. emeletén kapott az eddigiekhez képest hatalmas méretű termet.) A költözködés és átrendezés részleteiről Tóth Ferenc bibliothékárius – később dunántúli püspök, göttingeni díszdoktor – szűkszavú jelentéséből tudunk.²⁴⁸ Eszerint Budai Ézsaiás könyvtárigazgató 1798. június 17-e után a könyveket a Kazzay-gyűjteménnyel együtt tartalmuk szerint osztályokba sorolta és új, a korábbinál jobb rendszert alakított ki. Tóth Ferenc ezt megelőzően összegyűjtötte a kikölcsönzött könyveket és mind a könyvtárban, mind a Kazzay-gyűjteményben helyreállította a katalógusok szerinti régi rendet. A fiatal Budai Ézsaiás tehát energikus lépéseivel, a könyvtár új helyiségbe költöztetésével, teljes átrendezésével, majd betűrendes katalógus készíttetésével szolgált rá a Konzisztórium bizalmára.

Sinai felfüggesztése után sem torpant meg az állomány növekedése. Még Budai kinevezése előtt, feltehetőleg Domokos Lajos felhatalmazására rendelték meg az „ Œuvres Complètes de Voltaire” 71 kötetét, a göttingeni Schlözer, illetve Condillac néhány művét.²⁴⁹ Az 1790-es évek legértékesebb szerzeménye Kazzay Sámuel patikusnak a szakirodalomban többször elemzett gyűjteménye, amely egyedülálló volt a magyarországi polgári magánkönyvtárak között.²⁵⁰ Varga Zsigmond szerint felbecsülhetetlen értékével valóságos hidat teremtett a középkor kulturális öröksége, a reformáció és Debrecen puritán műveltsége között.²⁵¹ Szelestei Nagy László a Kazzay könyvtár 36 gazdagon illusztrált kódexét, 75 ősnyomtatványát, 38 régi magyar könyvét, kéziratos térképeit, híres anatómiáit a könyvtár mai állományával egybevetve megállapította, hogy a Debreceni Kollégium tulajdonában összegyűlt bibliofil értékű anyag tekintélyes hányada és legértékesebb része Kazzay könyvtárából származik. Sejteni engedi, hogy a „Collectio Kazzayana” szinte ingyenes megszerzése valamilyen módon összefügg az egyházpolitikai szituációval.²⁵² Erre valóban határozott jelek utalnak.²⁵³ A Kollégium és Kazzay hosszan tartó perlekedés_. után végül megállapodást írtak alá, mely szerint a patikárius nemcsak adóssága fejében és taníttatása emlékére adta át kincseit, hanem mert így „collectiom és annak emlékezése is állandóbban megmarad, mint valamely privatusnál, sőt a publicumnak is szolgál, sőt az én maradékimnak is használhat.”²⁵⁴

Budai Ézsaiás Sinai törekvését folytatva tudatosan gyűjtötte a hazai tudósok munkáit (Windisch Károly, Cornides Dániel, Koppi Károly, Schwartner Márton, Hajnóczy József) a természettudományi gyarapodásnak viszont új vonása, hogy megvásárolta a katolikus iskolákban népszerű szerzők műveit.²⁵⁵ Mint kitűnő filológus, gondoskodott a klasszikus auktorok modern kiadásban és nagy példányszámban való beszerzéséről. (A tervszerű állományfejlesztést elősegítette a Kazzay-gyűjteményben lévő 66 nyomtatott katalógus és írói lexikon is!) 1790 után az új anyagban már jóval több a német szerző a franciánál – némelyik katalóguslap 2/3-a gót betűvel íródott – megjelentek Euler művei, sőt Hume életművét már németül is olvashatták a Kollégium diákjai. Budai már Göttingából sajnálkozva írta, hogy Kant „igen lábra kapott” filozófiájával nem ismerkedhet meg, mert a göttingeniek között – szerinte – nem volt jó kantiánus.²⁵⁶ Debreceni professzorként azonban mindent elkövethetett érdeklődése kielégítésére: működésének talán legmeglepőbb ténye, hogy Kant művei közül 27 került a Kollégiumba, némelyik igen gyorsan, 1–2 évvel megjelenése után.²⁵⁷

A Budai Ézsaiás irányítása alatt készített 6 kötetes betűrendes katalógus a szerző nevét, a feldolgozott könyv címét, impresszumadatait és a könyv helyrajzi számát tünteti föl. A címleírások – talán a munka siettetése miatt – nem a legpontosabbak. Gyakoriak a hibás névváltozatok, nyilvánvaló esetekben is előfordul a szerző nevének elhagyása (Pl. „Esprit des Lois”), de a betűrendbe sorolásnál is sok a tévesztés. A könyvtár használatát azonban kétségkívül megkönnyítette, és mint történeti forrás meggyőzően tanúsítja az eredményes gyűjtőmunkát. Már az első kötetben felbukkan Bessenyei György, Berzeviczy Gergely, és a felvilágosodás nagyjai közül az eddig hiába keresett Condorcet neve.²⁵⁸ Johann Gottlieb Fichte 5, Fontenelle 11, Gassendi 5, Grotius 19, Helvetius életműkiadásával, Leibniz 9, Locke 6 kötetével szerepel. A „histoire” címszó alatt 68 művet találunk.²⁵⁹

Figyelemre méltó a Kollégiumi Könyvtár folyóirat-gyűjteményének gazdagsága. A kezdetektől a XVIII. század végéig hiánytalanul az állományba került a három legrégibb és legrangosabb európai tudományos folyóirat: a Journal des Savants (Párizs, 1665-) a Philosophical Transactions (London, 1666-) és az Acta Eruditorum Lipsiensium (Lipcse, 1682-).²⁶⁰ A svájci ésszerű ortodoxia hatása alatt álló tudományos folyóiratok közül megszerezték a Museum Helveticumot és a Tempe Helveticát, Németországból az Allgemeine Deutsche Bibliothek, a Nova Litteraria Jenensia, az Acta Göttingensia, és az Allgemeine Literatur Zeitung évfolyamait. Évtizedeken át előfizették a Nova Hagiensia ou Mercure Historique et Politique köteteit, de hosszabb-rövidebb ideig az említetteken kívül még számos újságot.²⁶¹

Az 1790-es évek végétől megőrzött kölcsönzési naplók arról tanúskodnak, hogy az állománynak az a része, amely a kor nagy kérdéseire válaszolt, eljutott az olvasók kezébe. (A deákok több mint fele azonban egyáltalán nem kölcsönzött, a helybeni használatról pedig sajnos nem vezettek nyilvántartást.) A könyvtár kielégítette az iránta támasztott igényeket, késedelem nélkül közvetítette a polgári fejlődésben élenjáró Európai országok tudományát, sőt – mint Kant esetében – olykor elébe is ment az igényeknek. A már említett 1797. évi feljelentésnek, amely szerint a Kollégium diákjai forradalmi szellemű munkákat olvasnak – reális alapja volt. Szikszai György debreceni lelkész például Voltaire 6 kötetét, Lengyel József Newton, Bernoulli és Walsch’s Philosophisches Lexicona mellett Rousseau Contrat Social-ját és Helvetius műveit kölcsönözte. Budai Ézsaiás modern francia és német történeti munkák mellett Kantot, Karika Pál Kantot és Rousseau-t, Szathmári József Voltaire-t és Rousseau-t olvasta.²⁶² A Weidler-féle matézisen és a héber bibliákon kívül azonban a legtöbben Rousseau Emiljét és a Voyageur dictionaire-t tanulmányozták.

A könyvtár a század harmincas éveitől, az első wolfianus tankönyvek megjelenésétől a francia és német tudomány élvonalának közvetítéséig hatalmas utat tett meg, melynek mennyiségi vonatkozásai is tiszteletre méltóak.

A törzsállomány – a feltehetőleg több ezer duplomot nem számítva – Budai Ézsaiás korszakában megközelítette a 17 ezres példányszámot és gyűjtőköre egyetemessé tágult. Az új században a „ritkasági kabinét” is elindult a múzeummá fejlődés irányába. A bibliothéka azonban semmiben nem hasonlított a megközelíthetetlen főúri könyvmúzeumokhoz. Egyetlen komoly hiányossága volt, hogy viszonylag későn kapcsolódott a hungarica és a szépirodalom gyűjtésébe, bár a század végén már tartalmazta Moliére, Young, Corneille, Fénelon, Mikes Kelemen, Bessenyei, Gvadányi, Dugonics és mások szépirodalmi alkotásait is. A könyvtár hivatása azonban mindenekelőtt egy olyan intézmény szolgálata volt, amelyben színvonalas teológiai-filozófiai képzés folyt, ahol a filozófiai kurzus keretében a „kultúrmérnöki” tudományok elemeit is oktatták²⁶³ olyan professzorok, mint Hatvani István, aki vegyészként²⁶⁴ és a politikai arithmetika úttörőjeként vett részt „Magyarország felfedezésében”.²⁶⁵ A könyvtár tehát európai hátterével a nemzeti kultúra fontos műhelyévé válhatott, egy olyan korban, amelyben Julow Viktor lényeglátó összegzése szerint „felvilágosodás és demokratikus töltésű népiesség találkozása egyedül a parasztpolgári metropolisban”²⁶⁶ Csokonai és Fazekas városában volt lehetséges.

G. Szabó Botond

IV. A XIX. SZÁZADI ÁLLAPOTOK

1. Múlt századi állapotok és változások

A reformkor, a szabadságharc válságos és dicsőséges napjai, a kiegyezés és a millennium kora nem változtatta meg oly mértékben a könyvtárat, mint a hazai iskolarendszert. Tehát a többi kollégiumi intézmény előbbre jutott, ha levetkőzte is egyszersmind ősi református vonásainak egész sorát. A nemzeti könyvtárak kialakulásának korában, amikor a gyarapítási politika és a belső szervezés egyre növekvő mértékben szolgálta a közművelődést és a tudományos kutatás újkori igényeit, a Coetus Bibliothecája nem fejlődhetett tehetős és korszerű intézménnyé, hátrányos helyzete egyre érezhetőbbé vált. Nem hiányoztak a tudós könyvtárosok, az önfeláldozás és nemzeti lelkesedés, de az újabb európai és egyházpolitikai körülmények árnyékában a korábbi századoktól örökölt módszerek lehetetlenné tették, hogy az egyetemvárosok protestáns fellegváraihoz hasonló úton fejlődjék a tisztes múltú gyűjtemény. Most már társult az ébredő hazai tudományosság könyvészeti szolgálata és a könyvészeti értékek tudatos gyűjtése, leginkább a régi magyar nyomtatványok megbecsülése a régi törekvések mellé, de sem a Magyar Tudós Társaság könyvtárával, sem a fejlettebb hazai iskolák könyvtárával nem állhatta többé a versenyt a Főiskolai Anyakönyvtárnak elnevezett könyvesház. A XIX. század egyik formai változása, hogy a Récsei János könyvadományával egyidejűleg létrehozott önálló irodalmi tanszék a könyvtárigazgatói tisztséggel volt egybekapcsolva, és ez a későbbi évtizedek folyamán a literátor hagyományok ápolásának kedvezhetett volna.²⁶⁷ A történeti-filológiai munkálkodás a passiv resistentia idején menedék volt és a kor legjellegzetesebb könyvtárosa, Lugossy József ebbe kiválóan illeszkedett. A század folyamán sokat változott a könyvtár környezete is, egyre több jelentős magánkönyvtár volt Debrecenben, majd Casino és Lesekabinet is működött; s az ifjúság egy nagyobb, valamint több apró olvasóegyletet is alakított az önképzőköri munka megélénkülésével párhuzamosan.

Budai Ézsaiás teológiai tanárként és igazgatóként, valamint a diákszervezetek patrónusaként lépett át a XIX. századba, majd püspökként még két évtizeden át (1821-ig) volt rá módja, hogy segítse a könyvtár fejlesztését. Ám az 1802. évi tűzvész, utána az új épület költségei minden nagyobb szabású vásárlást és fejlesztést lehetetlenné tettek. Még a könyvek elhelyezése sem volt megoldott. Az új épületrészben eleinte nem volt mód polcozás készítésére, a klasszicista ikerterembe előbb az ócska tékákat állították fel, s majd egy évtized múltával sikerült a máig használt bútorzatot elkészíttetni, mikor már elkészült az oratóriumban a karzat és a szószék, ugyanannak a debreceni mesternek, Dohányosi Józsefnek a munkájaként.²⁶⁸ Az új épületben is tovább élt a régi rend, amely részletes leírásban nem maradt korunkra, csak azt tudjuk, hogy Sinai átalakításában örökölte a korábbi századokból a XIX. század. Akkor még együtt tartott ajándékok, magángyűjtemények követték a szakrendben sorakozó tékákat, Récsei János, Vitéz József, Cseh-Szombathi József, Kazzay Sámuel és mások könyveivel. De az itt már polcra rakott, s a korábbi épületben csak máglázott könyvek is külön tékában álltak. Mindehhez a vegyes, történeti és szakkönyvtári gyakorlatot keresztező gyűjteményhez betűrendes tájékoztató, mutató készült. A Budai igazgatása idején készült, hatkötetes, betűrendbe sorolt kötetkatalógus ugyanis már nem tartalmazhatta az érvényes jelzeteket.²⁶⁹ Ilyen, vagy ideiglenes indexköteteket már 1498-tól használtak. A felemás, kusza állapotok sok bajjal jártak, nehézkes volt a könyvek kikeresése, elrakása, használata – mégis ez az állapot maradt egészen Lugossy igazgatása idejéig. Semmit nem változtatott ezen a sajnálatos helyzeten Péczely. A hazai irodalmi mozgalmakhoz, vagy újabb törekvésekhez kapcsolódás nem fedezhető fel irányítása idején. A diákkönyvtárosok között ezután is akadt, aki egyszavas leírásokkal sorolja az ajándékba kapott könyveket, semmi nyomtatási és kiadási adatot nem közöl. Ezen a szinten Jánki Péter és társai már egy évszázaddal előbb túlhaladtak.²⁷⁰ A könyvtár használatában sem valósultak meg, nem csupán a feldolgozás menetében és szintjén, azok a javaslatok, amelyeket Maróthi tervezett. A diákság még ekkortájt is fizetség fejében használta a tankönyveket, amelyeket több példányban vásároltak. Többek között Szoboszlai Pap István, a későbbi püspök is elismervényt írt a kötetbe, hogy használatra kapott Márton József német nyelvkönyvéből egy példányt.²⁷¹ A tovább fejlesztett depositorium (lerakat, „rakhely”), ahol az árusításra nyomtatott, vagy bizományba átvett könyvek százai, majd ezrei; a válogatott hagyatékokkal együtt később tízezrei hevertek. Ezek az adatok segítenek, hogy a XVIII. századi depositoriumról fogalmat alkothassunk. Az állapot huzamosabb ideig azonos lehetett, az 1801-ből maradt kimutatás pedig értelemszerűen a korábbi évszázadtól örökölt mennyiség és összetétel lehet csupán. Még ez sem mindenben teljes, mert a könyvtárosok személyesen is vállaltak bizományba adott hagyatékokat, árusítást. 1801-ben a mennyiség és a depositoriumról maradt kimutatás szerint²⁷²

Schütz az Átriumban lévő Thecaban van	1200	exemplar
az Exemplaria theca felett van	116	exemplar
az E Theca előtt	350	exemplar
a Thecában lévő pakétban	1566	exemplar
a’ Depositoriumban lévő 2 pakétban	600	exemplar
az Armárium felett	494	exemplar
	2589	+ 11 lacera

A vonal alatti összeg valamilyen eladás utáni maradvány lehet. Egyetlen munkából tehát ennyit tároltak, különféle helyeken. A Füvészkönyvből pl. 660 példány, Kerekes Ferenc : Értekezés és kitérések című munkájából 900 példány volt, (még 1845-ben is).²⁷³ Felsorolnak ekkor is olyan kiadványokat, amelyeknek bizonytalan a tulajdonjoga, azaz a korábbi könyvtárosoktól maradt bizományba. Ezek nélkül körülbelül 4500 kötetet tartottak tehát a század elején a depositorium helyiségében, amelyet nem tudunk pontosan meghatározni a régi épületben. Az 1860–1870 közötti átrendezéskor, s majd az 1930-as években is állandóan belső gyarapodás forrása maradt a depositorium, mert Varga Zsigmond idején átkeresztelték duplumtárnak, és az ismételt eladások ellenére több tízezerre szaporodott a vegyes értékű hagyatékok és egyházi kiadványok megmaradt példányaival. A depositorium volt a forrása a megnyílt debreceni egyetem teológiai és bölcsészeti tanszékei mellett kialakított fiókkönyvtárak régi anyagának, valamint Debrecen város első közkönyvtárába is sok értékes kötet innen került át.²⁷⁴

2. A könyvtárhasználat jellemzői

Néhány krajcár volt a havi vagy negyedévi bér, avagy taksa, amit fizettek a diákok a bérelt tankönyvekért, s ezt külön is nyilvántartották a múlt század első felében. A nem egészen korszerű módszerre a század második feléig szükség volt, s csak majd az Entwurf-Gymnasium létrejöttével szűnt meg teljesen. A korábbi századokról nem maradt ilyen nyilvántartás, pedig nyilvánvalóan a tananyaghoz illeszkedett azoknak a könyveknek a köre, amelyeket igényeltek és megkaptak a diákok. Elek Sándor kézírásával 1822-ben héber Bibliák, Schröck egyháztörténeti kompendiuma, Reineccius segédlete a Genesishez, Achenwall, Weidler, Homeros és egy lélektani kötet szerepelt a kikölcsönzött tankönyvjegyzéken.²⁷⁵ Az ilyen sokat használt munkákból igen gyakran nincsen más, csupán egy-egy összefirkált példány maradt, amelyet (már nem használatosat) muzeális megőrzésre kiválasztottak, illetve végleg visszajuttattak a könyvtárnak. Ugyanígy voltak munkák, amelyeket állandóan az osztálytermekben tartottak. 1801-ben Karika Pál följegyzése szerint a diarium elején ilyenek: „Köleri Atlas antiquus in pubolicum Praelectionum usum asservatur in Domo Seniorali. D’ Anvillianus Atlas antiquus servatur in Domo seniorali.”²⁷⁶ Ekkortájt kezdődik a kölcsönzések rendszeres elkönyvelése (korábban csak a jelentősebb tartozásokat adták tovább a következő könyvtárosnak.) Általában csak lehúzással jelölték, ha a kötet visszakerült. A régi tartozásoknál ez nemritkán elmaradhatott. Csak olyankor vették elő a naplót, ha az utódok kárpótlással kiegyenlítették a hiányt. Az igen gondos Lugossy, még inkább a nagyvonalú Géresi működésének végén több száz kötetes jegyzékbe foglalt nehézség (elintézetlen hiány) terhelte az igazgató felelősségét.²⁷⁷ A kölcsönzés általában hónapokra, nem nagyon ritkán több évre szólt, főként a folyamatosan dolgozó professzorok használtak soká kézikönyveket. A hozzáértőknek a nem teljes címleírás nem volt akadály, gond nélkül tudták a kötetet azonosítani. Benedek Mihály 1806-ban tanulmányozta az Öreg Graduált, amelyet egyszerűen így írtak be: Rákóczi György Graduálja.²⁷⁸ Meglehetős rugalmassággal kölcsönözték a szakmailag nélkülözhetetlen új munkákat. Diószegi Sámuel neve mellett 1806-ban ezt találjuk: „Wildeno Species Plantarum. Még nincs beírva”.²⁷⁹ Kazinczy Ferenc a Lampe „Historiae Ecclesiae Reformatae in Hungaria és Cornelli Taciti Opera ex recensione Ernesti” két kötetét 1805. május 1-től november 20-ig kölcsönözte.²⁸⁰ Aki szűken körülhatárolt témán dolgozott, általában kézikönyveket, fontos kiadásokat kért kölcsön, a többiek széles körből, jobbára egészen eltérő területekről is választottak tanulmányozásra könyveket. Széplaki Pál természetesen jogi, jogtörténeti munkákat kért leginkább, de klasszika-filológiát, Bibliákat, és történeti munkákat is.²⁸¹ Biró Mihály tartozása (szintén 1806-ban): „Newtoni Principia Philosophiae Naturalis Mathematicae, Homeri Ilias, Biblia Hebraica ex editione Hooghti” – s visszaadta mindezeket 1807-ben.²⁸²

A XIX. század eleji állapotot a kölcsönzők nyilvántartására rendszeresített kötetből érdemes egészében is áttekintenünk. Előbb a professzorok, azután a diákság névsora következik. Budai Ézsaiás a kötet elején és végén található feljegyzések szerint ekkor 86 művet kölcsönzött. A 316 diákból 174 neve mellett egyetlen kölcsönzés sincs följegyezve.²⁸³ Rumi Károly is ilyen. Dombi Márton csupán Pőlitz Theologie der Spcitern Inden kötetét vitte el. A többség három-hat kötetet kölcsönzött, némelyik diák egy tucatnyit.²⁸⁴ Természetesen mindez még hiányos képet sem adhat arról, hogy mi mindent olvastak, saját könyvüket, a szobatársakét és barátokét, s mi mindent használtak csak a könyvtárban, s mit forgattak más könyvtárakban – pl. legációs alkalommal némelyik művelt lelkésznél vagy az egyházmegyék sokszor XVII. századból gyűlt könyvtárában. A XVIII–XIX. századi könyvtárhasználat jórészt egyállapotú volt. Á diákság kisebb része használta állandóan és rendszeresen a könyveket és a könyvtárat, a többség megelégedett a kötelező anyaggal, vagy annak egyik részével.

3. A változtatásokra érett könyvtár a század derekán

Kalós Mózes igazgatása (1831–1844) a könyvtár hagyományos rendjén, több tekintetben rendezetlenségén, illetve szükségállapot jellegű megoldásain keveset változtatott. A Gazdasági Választmány előtt elhangzott igazgatói javaslatok igyekeztek orvoslásra, ezeket kenetesen véleményezték és hivatalos útra terelték, de a megvalósulás elodázódott, vagy a megoldás addig módosult, míg a korszerűsége meg nem szűnt. A beszerzéssel kapcsolatos intézkedések azt is jelentik, hogy egyre inkább professzorok kezébe került minden, s inkább tanári könyvtárrá vált a gyűjtemény korszerűsödő része. Ez érvényesült az éppen beajándékozott könyvekre is. Mutatják az ilyen bejegyzések: „NB die 19 Maij 1810 Géresi Predikátor Tiszteletes Óder László Uram ajándékozott a Bibliothecának illyen titulusú Könyvet: Horus oder Astrognostisches Vorurtheil. Kijött 1782 ben in 8. Bibliothecae Praefectus Tiszteletes Tudós Budai Ézsaiás Uram az Armariumba bétette. Az ugyanakkor kapott ajándékok között van Zrínyi: Ne bántsd a magyart című munkája is, majd egy újabb jegyzet következik: Az újjonnan jöttek Tiszteletes Budai Úrnál.²⁸⁵

A diák ekkor is diák maradt, s a könyvtári szolgálatot vállalók között akadt, aki a hivatalos ügyintézést (hivatalos kezelő könyvbe írva) tréfás koholmánnyal enyhítette az oklevéltári stílust.²⁸⁶

A szabadságharc hanyatlása idején, 1849. június 10–18-án bizottsági jelentés készült a könyvtár átadásáról (Szücs István, Vecsei József, Révész Bálint és Sápi Sámuel voltak az alkotó tagok). A korabeli állapotokat helytálló észrevételekkel és jellemző leírással vázolják. Ennek értelmében a könyvtárat Kalós Mózestől Csécsi Imre az elintézetlen ügyekkel (azaz hiányokkal) kapta meg, mikor Kalós a gazdasági ügyek felügyeletét vállalta; Lugossy József pedig egyszerűen megkapta a kulcsot, „csak jóhiszemre vette által, minden átszámolás nélkül”. Az akkori III. latin osztály köztanítóját, Révész Imrét alkalmasnak találták a régi pénzek és a könyvtár kezelésére, kikötik, hogy készüljön jelentés az átvételről. Megnevezik az úgynevezett reversalisokat (kölcsönzési bizonylatokat), s egybe is vetik a hiányjegyzékekkel s a katalógusokkal. A megnevezett katalógusok: „Az 1831 előtt még meg vólt, és így a Sáróy- és Vitéz-féle thécákat is magában foglaló, ‘s 1832-ben egy Superintendentialis deputatio által a’ régi lelettárral egybe vettetett és authentisaltatott új lelettár, mely szerint a könyvtár Kalós Móses Úrnak átadatott; – Az 1831-óta szerzett s részint ajándékozott könyvek czimjeit magában foglaló szaporodási laistrom (:Accessus Catalogus:) melybe már a Héczei théca is bé van iktatva 1846-dik évről. – A Récsei thecának külön álló, s magától a bóldogult ajándékozótól aláírt hiteles Catalogusa. – A catalogus nélkül ide küldött Cseh-Szombathi thecának itt készült, és még most is 20 ~ húsz öszvesen varrt íveken külömböző írásokkal, igen hibásan írt minutában lévő laistroma.” A Csécsi tanítványainak patriarkálisan kölcsönző szokásaitól a könyvtári rendig sok részletet elég körülményesen előadnak, majd hozzáfűzik: „Mert mikor valaki valamely könyvet kér ki a Bibliothécából, a Könyvtárnak ezt először is ezen Abece rendű laistromban keresi, ‘s ez utasítja őtet, melyik thecaban, annak hanyadik pólczán, ‘s micsodaszám alatt találja azt meg, ‘s ha annak czímje ezen laistromba a’ maga illő helyére béiktatva nincsen, azt mondja, hogy az a’ könyv nincs meg a’ thecában, ha szinte meg van is, ‘s így hijjában szereztetett az meg, hasznát nem veheti senki, ‘s csak olyan, mintha nem is volna.” A korabeli nehézkes módon a címleírás szakkérdéseire is többször utalnak, helyesen megállapítva pl. hogy ,,...igen sok, kivált az újabb időkben szerzett könyveknek czímjeik nagyon hanyagul vagynak feljegyezve catalogusainkban, úgy hogy sokról nem csak az, hanyadik kiadás, hol és mikor jött ki, hanyadrét és milyen fedelbe van kötve, meg nem említtetik, hanem még tulajdonképpen való neve is a’ könyvnek hibásan van kitéve, például e helyett: Grundriss der Chemie, csak ez áll: Chemie... az efféle hibák és hiányok által nem csak a könyvnek, melyet valaki igaz nevénél fogva keres a könyvtárbani feltalálása nagyon nehezíttetik, hanem sok könyveknek más csekélyebb becsűekkeli felcserélgetése is lehetségessé tétetik. Az ilyen hibák kiigazítása, s hiányok kipótlása második lesz az új, könyvtárnok teendői közt... régen beírták... maga pénzén vetteé, vagy ha ajándékozták, ki ajándékozta; mint szintén azt is, melyik thecának hanyadik pólczán ‘s melyik szám alatt a’ helye... Az ilyen úgy nevezett duplicatumok, triplicatumok stb. máig is csak közte vagynak a’ többi könyveknek, de sokaknak azok közül neveiket már öszve írogatta vólt K. M. (Kalós Mózes) 1831-ben egy külön laistromba, mely szinte 7 ívre terjed, ‘s körülbelől 800 darab munkát foglal magába...” Az alkalmi bizottság javaslatai majd csak a század második felében valósultak meg – részben. Ma már nem létező dokumentumok alapján, több hónapos tapasztalatszerzés, és a tényleges átvétel folyamatában keletkezett jelentésük azért is értékes, mert személyileg és helyileg ismerősök voltak a helyzettel, maguk is használták a gyűjteményt, s így áttekintésük jól pótolhatja a ma sokkal nehezebben rekonstruálható állapotok kutatását. Ezért érdemes áttekintenünk a történeti helyzettel és az általuk kívánatosnak tartott renddel kapcsolatban még néhány részletet idéznünk. „A régi Professorok közül valamelyik, – talán Sinai Miklós, – még a múlt [XVIII.] században valamikor oly móddal rendezte vólt Főiskolánknak még akkor szinte csak felényi könyvtárát, hogy a’ tudományokat tette a rendezés alapjául. De ezen tudományok szerinti elrendezés később történetesen egészen megzavartatott. Először az által, hogy az Ócska épületben vólt könyvtárban utóljára már nem térvén a’ könyvek a’ Thecákba, sok könyvek szorultságból csak a’ padimentomra rakattak le, melyeket aztán így nevezték el: libri humi jacentes, ‘s mikor által hordták is a könyveket az új épületbe, eleinte csak az ócska thecákba rakatván azok, itt is csak a földre kellett rakni mind azokat, melyeknek az előtt ott vólt a helyük, ‘s libri humi jacentes nevök itt is megmaradt továbbra is; nemcsak hanem az újonnan szerzett mindenféle szakra tartozó könyveket is oda azok mellé kellett rakni sok esztendőkig, míg az új Thecák elkészültek... [mikor már berakták őket, akkor is megmaradt a régi elnevezés, valamint] Ilyen az Ócska bibliothecából kikerült, de máig is megtartott nevek ezek is: Libri in Cista magna asservati, libri in armario primo, in armario altero. Már ma ezek a könyvek is mind a többiekkel egyenlő thecákban vagynak berakva, és a’ Cista magna már meg sincs, a’ két nagy almarium pedig ott áll ugyan a könyvtárban, de nagy részben üresen, ‘s benne már ma csak némely ritkább többnyire pergamenre írt kéziratok [vagynak]. – De még jobban meg zavartatott könyvtárunknak hajdani tudományok szerinti rendezése az által, hogy több jóltevőktől az óta, nevezetesen már e’ jelen században ajándékozott Sároij-Vitéz-, Cseh-Szombathy-, Récsey- és Héczei-féle könyvgyűjtemények közül, melyeknek mindegyike bizonyos rend nélkül iratott öszve az inventálók által, csak azon módon hagyatott ‘s van máig is...”

Az lett volna a megoldás, hogy újrarendezik a könyvtárat, eltávolítják a duplumokat, a régi gyűjtemények katalógusai pedig „hibátlanul leiratván egy külön fiókban tartatnának a könyvtárban” – a teljes gyűjteményről is új katalógusnak kell készülnie, ennek célja, hogy könnyen megtalálható legyen minden könyv, a hellyel takarékoskodva nagyság szerint, de szakokba rendezve, hogy a szaktárgyak irodalma együtt legyen. Ennek érdekében „...egy tudományok szerint rendezett catalogusa készíttetik [t.i. az állománynak], mely munkában a’ nem polyhistor könyvtárnok is segíthet magán... Más könyvtárak hasonló catalogusaik szemlélése által.” Végül azt is megkívánták, hogy ,,...a’ könyvtárnak minél jobb móddal lehető használatára nyittassék olvasóterem”.²⁸⁷

Amilyen mértékben mindez megvalósulhatott, több fokozatban, a könyvtár régi jellegzetességei odavesztek. A későbbi vezetők egyik oldalról a történelmi gyűjteményhez nem könnyen kapcsolódó közművelődési funkció felé közelítettek, másrészt a régiségtárgyak, múzeumi értékek őrzése új szerepet kapott, ezek sorában a régi magyar könyv is. A diákság soraiból kikerült könyvtárnokok és írnokok egyre inkább alkalmi munkaerővé váltak. Az igazgató nem csupán a tanári kar döntése és egyetértése szerint, mint a XVIII. században, hanem a Gazdasági Bizottmány határozatától függően vásárolt, köttetett és számolt el a könyvtár vezetésével kapcsolatos gondokról, eredményekről, tervekről. Ez a hivataloskodás azonban sem a könyvtár kezelésében, sem a laza kölcsönzés miatt újra keletkező hiányok mérséklésében nem tudott számottevő eredményt felmutatni. Az újabb könyvtári szakrend, az átrendezés csupán elégtelen keretek között, és lassacskán kapta meg a minimális fedezetet, és vontatottan haladt. Ennek oka volt az Entwurf Gymnasium létrehozásával kapcsolatos rendkívüli anyagi teher, a protestánsok ismételt háttérbe szorulása egyformán.²⁸⁸ Az átrendezés vázolása előtt figyelnünk kell az utolsó polyhistor könyvtárosra, a régi rend viszonylagos őrzőjére, Lugossy Józsefre. Ő méltán mérhető a nagy könyvtárosok sorában Sinaihoz.

4. Hogyan katalogizált Lugossy?

Bibliográfiai igénnyel, amiről aligha beszélhetünk ő előtte a szó valódi értelmében. Amellett mintegy rétori hangon sok apró megjegyzést függeszt a leírásokhoz, ezek különösnek hatnak ma már, de igen jól hasznosítható tudománytörténeti becsük van. Ő pótolta igen apró, nagyító nélkül alig elolvasható írással a betűrendes katalógus hiányait. A kéziratosság még akkoriban élő gyakorlata szerint sok szokásos rövidítést használ. Göböl Gásp. Szabadulást ohajtó rab (türelmi 5 predik.) Pest 1784. 8^d Vagy: Gönci Georg. de discipl. Ecclca ‘stb in Ungar. 1577. Varad 1646. 8^d Ugyan e’ kötetb Articuli ex vbo Dei et lege Nat. ad politiam Eccl. Varad. 1646.²⁸⁹ – Repiczky Ján, Versek (magyar és arab nyelven) József... ő fenségének, – – – az a nap, midőn a’ Nemz. Muzeum Pyrker-képtára gnyittatott. Buda 1846. 4^dr Schedel Ferentz küldeménye.²⁹⁰

A gyűjtőkötetek tartalmát elsorolja, és még rövidített leírásban sem hagyja el a legfontosabb címelemeket, és az impresszumot, s bár a keresztnevet a kor (német) szokása szerint rövidíti, gyakran hozzáfűz ilyen-olyan részletezést vagy magyarázatot és kiegészítést, például: Geibel Károly pesti könyvtáros úr ajándékából: Erény képző olvasó könyv. Még a bemutatáskori gyűlésből magához kérette néh. Csécsi Imre T(aná)r úr, honnan többé vissza nem került.²⁹¹ Poggerdorff. J. C. Annalen d. Physik u. Chemie. Leipz. 8^dr – havonként egy füzet, s 4 füzet tesz egy kötetet, tehát m(inde)n évre három kötet esik. Mivel ezen folyóiratot jelen 1847-re megszüntettük, és így befejezettnek tekintendő: e szám alatt írom meg, mint állunk benne, s mennyivel bírunk belőle öszvesen? – 1840-ből (XLIX–LI) m(in)d a 12 füzet megvan... (elsorolja az összes gyarapítási számot és részkötetet, külön a kiegészítéseket t.i. Ergänzung- u Registerstücke fajúakat).²⁹² Miscellanea Hungarica... következő tartalommal: 1. Róka Ján, bossnay kánonok: A jobb keze rothadatlanságának ajándékával megjutalmazott Szent Istvánnak az Anya sz.egyh. öregbítésén stb. buzgón Iparkodása. Pozsony 1785. 4° (predikao). 2. Hülsius Conr. (respondente Christiano Ludwig) Henricus Anceps, Hungarorum prope Martisburgum Victor. Lips 1686. 4° (Dissertao)... (Mind a 19 művet így, részletezve elsorolja.) Ezen egyvelegkötetet t. Szilágyi György ügyvéd úr által ajándékozták néh. Sinai Ferencz ügyvéd úr örökösei s ezek gyámnoka Sinai Kár. úr.²⁹³ Catalog, Viertel jahrs. Ide rovatot nyitok a’ Telegdi által ingyen megjőni szokott – csak némely elkésési vagy tévedési esetekben árjegyzékezett évenkénti Németirodalmi Könyvlaistromoknak, melyek nekünk megvannak...²⁹⁴ – E szám alá jegyeztetik azon 14 ~ tizennégy darab apró török okmány a XVII^k század utolsó feléből, melyet Székelyhídon lakó hites ügyvéd t. Ármos Bálint úr ajándékából bírunk.

Keleti nyelvekben jártas lévén, természetesen a Possart perzsa nyelvtanának címét perzsául, illetve az egyik török nyelvű Bibliát török címével is beírta.²⁹⁵ Az egész század folyamán aligha érte el az átlagos gyarapodás a háromszáz kötetet (ajándékokkal együtt) – így jelentős növekedésről nem lehet szó. Pontos számokat azért nem mondhatunk, mert még a későbbi időkben is előfordul, ami ez alkalommal, hogy ilyenféle tételeket is beírnak: A Könyvtárnak az 1849^dik év elején történt átszámításakor besorozatlanokul találtattak, s azért most ide sorban beigtattattak a következő könyvek.²⁹⁶ Azonkívül a kiegyenlített, vagy tisztázhatatlan és ezért végül törölt tartozásokat is sorra kellene vennünk – ezt azonban a bizottság hosszadalmas munkával sem végezhette el minden tekintetben, utólag viszont számos ponton helyesbítette a jegyzőkönyvi számadásokat a későbbi könyvtáros, Révész Imre, s utódai is némelykor.

A könyvek természetes elhasználódása, és a régiek iránti érdeklődés természetes ebben a sötét korban, amikor a hazájukhoz hű értelmiségiek csak befelé forduló életet élhettek. Az irodalom, történelem, a könyvek világának szeretete itt oltódott bele Szilády Áronba, ő már teológus diákként megtanult törökül és fordítgatta a Debrecenben megmaradt törökkori okleveleket.²⁹⁷ Szintén Debrecenben volt diák Szabó Károly, Dézsi Lajos pedig könyvtáros is, aki néhány könvtártörténeti témájú írását akkoriban készítette.²⁹⁸ Révész Kálmán Debreceni Ember Pál munkájának kéziratos változatairól tartott seniori értekezést, s azzal jellemezi Lugossyt, hogy egy csonka RMK kötet meghatározását kapta feladatul tőle, s a sikeres próbatétel után a példánnyal, mintegy lovaggá ütötte őt Lugossy, a példányt pedig neki ajándékozta.²⁹⁹ Jóllehet a tudományok szerteágazása és a specializálódás ebben a korban már érzékelhető jelenség, Lugossy még vallotta és követte is a korábbi századok encyclopaedikus felfogását, s ez megmutatkozott azon is, hogy keze alatt a könyvtár a szűk lehetőségek között is egyetemes gyűjtőkörű maradt. Keleti nyelvészet, filozófia, természettudományi és jogtörténeti munkák, összehasonlító nyelvészeti tanulmányok kerültek a hagyományos teológiai és klasszikus irodalmi alkotások mellé a polcra. A nemzeti tudat ébrentartása, a sokrétű tudományosságra való igyekvés, könyvészetileg is megalapozva, a hanyatlás ellen hatott, amelynek folyamatában a reformátusok elfelejtettek latinul, de nem tanultak meg modern nyelveket, teológiában, retorikában és művelődési igényekben lassan elmaradoztak elődeiktől.³⁰⁰

5. Az új szakrendszer

A könyvtárnak a kiegyezés koráig kellett várnia, míg elkezdődhetett egy új katalógusrendszer és könyvtári rend kiépítése, s ez nem is fejeződött be csak majd az 1870-es évek végére. Használatban maradt egészen 1951-ig, de a régi állományrészek miatt a cédulakatalógus mellett némelykor ma is hasznos. A depositorium sem szűnt meg. A főiskolai nyomtatványok, ajándékba kapott, a szerzőktől nagy tételben megvásárolt munkák, valamint azoknak a műveknek a tömegei, amelyek iránt kevés érdeklődés nyilvánult meg, s „eladás végett küldözgették a Főiskola könyvtárnokainak”.³⁰¹ A bizonytalan eredetű kötetek között „vagynak a főiskolai könyvtárnok kezelése alatt [az egyházkerület által nyomtatott] Anyakönyveknek példányai egyházi névtárai, s talán más könyvei is”. A ritkaságok, érdekességek, voltaképpen szertári tárgyak egyik része lassan másutt talált helyet. Pl. „a könyvtárban van még most azon rovar gyűjtemény is, melyet éppen könyvtárnok L. J. úr gyűjtött és engedett által igen olcsó áron iskolánknak, s mely 16 részint fa-, részint vastagpapiros katulyában sok ezer rovarokat, úgy a mint szokás tűkre fűzve, és nagyobb részint tudományosan elrendelve foglal magában, és 16^dik katulyában pedig vagynak a rovarok fogásihoz megkívántató eszközök. Ezeket által kell tenni a természetrajzi Múzeumba.”³⁰² Nincs adatunk az átadásról. Arról sem, hogy mikor került ki a könyvtárból a följegyzetlen, de ott tartott értékek közül Szőnyi Pál geometriai alakzat-gyűjteménye (fából készült kristályformák, több száz). A Pethe Ferenc természetrajzához való réztáblák az 1960-as években a könyvtárból kerültek át a lassan elkülönülő múzeumba.

Imre Sándor³⁰³ ilyen állapotok között foghatott hozzá, külföldi tanulmányokat követően, hogy húsz szakcsoportra tagolja a könyveket, és házilagosan végigcéduláztassa. Avultsága ellenére ez a megoldás nyomaiban megőrizte annak a könyvtári rendnek a fő vonalait, amely a XVII–XVIII. századi könyvtárra volt jellemző. Alfanumerikusak maradtak a jelzetek, de folyamatosan végigszámozták az egyes szakcsoportokat, tehát nem tékánként és polconként tagolták a jelzeteket. A régebbi tékajegyzékek utódát szaknaplónak nevezték el. Ennek alapján készült a negyedíves lapkatalógus, ezeket fadobozban őrizték, a 40-es évektől gépírásos lapokkal pótolták, egészen 1950-ig. A szakokba sorolásra nem volt igazán hatással a heidelbergi és más könyvtárak tanulmányozása, sőt az sem, hogy már Lugossy tájékozódott a nemzeti könyvtár szakrendjét illetően, több változat szóba került, még a tizedes rendszer (Dewey) is. A végső döntés valódi indítékai és a megvitatás elvi-gyakorlati érvei nem maradtak meg rendszeres följegyzésben. A bizottság előbb idézett vélekedése jó érzéssel rátapintott, hogy a tájékozott tudós könyvtárosok, Lugossy és Géresi nem is igen igényelték a kimunkált szakrendet. Ez az egészen szűk területről érdeklődők és szakirodalmi olvasottságot, tudománytörténeti műveltséget nélkülözők számára lett volna hasznos. A kiépítés feltételei nem mindenben voltak adottak, vontatottan haladt a megvalósítás. Nehézkes, de hiánypótló eszközt teremtettek így a jövendő számára. A leírogatás hosszadalmas munkáját két művelt nyugdíjas lelkész végezte, Bujdosó Lajos³⁰⁴ és Dicsőfi József³⁰⁵ – egy évtizeden át. Bár 1867-től már volt jóváhagyott könyvtár-igazgatási szabályzat,³⁰⁶ ebből nem következett, hogy a címleírás, a leltárnapló vezetésének részletei egységesítve lettek volna. Ki-ki egyénileg alakította saját szokásait, ezért még a cédulák beosztása sem azonos. Jellemző az esküszöveg, amelyet saját kezűleg följegyzett Dicsőfi József 1873 májusában: „Én N. N. a debreczeni Főtanoda könyvtárnokává megválasztatván, esküszöm az élő Istenre, hogy a gondjaim alá bízott Könyvtárra hűségesen és lelkiösméretesen felügyelek; annak rendezését a megállapított szabályzat és utasítás szerint tovább folytatom és folytattatom, magamat minden tekintetben a Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés és a főiskolai Gazdasági Választmánynak e tekintetben időről időre kiadandó rendszabályaihoz és rendeléseihez alkalmazom, az átszámolás alkalmával magamat lelkiösméretesnek tanúsítom. Isten engem úgy segéljen.”³⁰⁷

Az egyházkerület megbízottai időnként a leltárnaplókba be is írták az ellenőrzés tényét, de a hagyományos vagy következetlen besorolások, megoldatlanságok ettől nem csökkentek. Az átrendezés utáni időben, az első világháborúig Géresi Kálmán és Ferenczy Gyula végezte mellesleg a könyvtár igazgatását. Mindketten kiváló szakemberek voltak, több területen dolgoztak, a református könyvtárügy szempontjából kedvezőtlen korban, s a Gazdasági Választmány által biztosított keretek között a gyarapításra gondot fordítottak. Géresi patriarchális irányítása azonban a lazaságokat és leltárhiányokat, a bizottság által hiányolt rendezetlenségeket tovább éltette, de az országos könyvtárügy szempontjából is értékes módon gyarapította az állományt.³⁰⁸ Ferenczy Gyula³⁰⁹ még inkább a közéleti teendőket részesítette előnyben tanári és lapszerkesztői elfoglaltságai mellett, érdekes, kezdeményező és haladó vonásai közé a könyvtáros szakmai gondjai nem illettek. Működésére árnyat vet az Oláh Gáborral való méltatlan torzsalkodása.³¹⁰ A kiegyezés korától kezdve a könyvtár mindenkori jelene fokozatosan elszürkült múltjához képest. A modern teológia és irodalom művelői, szakértői egyre inkább új típusú intézményekben találtak alkotóműhelyt; az átlagos olvasóközönség számára pedig csak teljes átalakítás tehette volna alkalmassá a nagy múltú intézményt arra, hogy népművelői feladatokat sikeresen elláthasson. A halogató hivataloskodás helyett, és a patriarchális hagyományőrzés mellett sajátosan képzett könyvtári személyzet, tudós és szakszemléletű igazgatás, valamint többszörösére emelkedett beszerzési keretek teremthették volna meg azt az állapotot, amelyben a könyvtár előbbre tudott volna lépni. Mikor ismét lelkészképző intézeti tanár és a teológiai fakultás egyidejű professzora került a könyvtár élére, ez a továbblépés elképzelhetővé vált.

V. A KÖNYVTÁR A XX. SZÁZADBAN

1. Az anyakönyvtár századunk első felében

Varga Zsigmond tudós alakja, lírai önéletrajzzal vegyített könyvtártörténete köré fonódik mindaz, ami ma a közvélekedésben, a könyvtárral kapcsolatos állás-foglalásokban, és az idegenforgalmi hírverés révén is terjed. A hazai sumirológia első igazi művelőjének tekinthetjük, a szintén sumirológus Ferenczy Gyula hozzá képest csak műkedvelő volt.³¹¹ Varga Zsigmond viszont a magyar vallástörténeti iskola első, mintegy alapító és iskolateremtő tudósa, érdemeit méltán ismerték el azzal, hogy először kapott önálló vallástörténeti tantárgy katedrát a hazai egyetemek történetében.³¹² A könyv szeretete motiválta történészként és könyvtárigazgatóként is Varga Zsigmondot. Ez a vonzódás a hátrányos helyzetű intézménynek sokban hasznára vált, de nem szüntethette meg a személyi és anyagi feltételek hiányát. Személyes utánjárással, vásárlási költségek alkalmi engedélyeztetésével, mennyiségileg és minőségileg gyarapította az állományt. A költségek előteremtésére a rég itt őrzött kötetekből a művek kivágását, minden nélkülözhető példány eladását is természetesnek tekintette. Az üzleti szempont érvényesülése miatt a két példányban őrzött kötetek közül az értékesebb kötésű, jobb állapotú került ki százados helyéről, s a kisebb becsű, sokszor csonka maradt meg.³¹³ A hajdani depositorium duplumtárként kezelésével egyidejűleg nem sikerült módot találnia arra, hogy az oktatástörténet és könyvtártörténet szempontjából lényeges bejegyzésekből valamennyit rögzítsen a jövendő számára. Szerencsére a könyvtári munkában két fiatal klasszika-filológus tanárt sikerült alkalmaznia néhány évig, s különösen Bertók Lajos kiváló ismeretei és munkabírása vált áldásává a szűkölködő könyvtárnak. A két világháború közötti években a debreceni egyetem nem találhatta a századunk normái szerint működő tudományos műhelyhez hasonlónak a szerény vidéki megoldásokat, ezt azonban a lassan gyarapodó egyetemi könyvtár pótolhatta. Továbbra is szükség lett volna a jól karbantartott régi könyvtárra, de ennek igénye még jobban háttérbe szorult a mindennapokban. A távlati tervekben sem sok mutatkozott abból, hogy Kolozsvárt és helyben, az egyetemen is, bontogatta szárnyait a hazai könyvtártudomány. A szélesebb közönség számára Varga Zsigmond látványosságot is próbált teremteni, és a nemzeti dicsőség színtere, az Oratorium szomszédságában kialakította az úgynevezett (s azóta megszűnt) Csokonai szobát, a teremkönyvtár körbefutó erkélyét úgynevezett ereklyetárgyakkal teleaggatta (szó szerint), s látogatók számára megnyitotta. A kezdetleges, otromba tárlókkal telezsúfolt, rosszul elképzelt kiállítás a szűkös viszonyok és pallérozatlan igények velejárója volt, de a jó szándék vitathatatlan, és az ismeretterjesztés szempontjából nem is volt eredménytelen vállalkozás.³¹⁴

Varga Zsigmond máig egyedülálló könyvtártörténete úttörő kísérlet, amely megmaradt az anyaggyűjtés szintjén. A szerző egyéb elfoglaltságai közepette, mikor könyvszeretetére időt szakíthatott, megírt annyit, ami a továbbkutatáshoz, figyelem felköltésére alkalmas, célkitűzésül helyes. A tárgyi részletezés, ellenőrzés, hiánypótlás és a végső egybedolgozás azonban már nem fért munkamenetébe. Az egykorú értelmiségi rétegekből úgy is kiemelkedett, s a fogyatékosságokat jogosan hiányolták összeállításában, mégis alig ellenőrzött állításaira és adataira hivatkozik a későbbi szakirodalom. A hősies erőfeszítés könyvére is, a könyvtárra is illik ebben a korszakban. A szűkebb-tágabb társadalom kultúrán takarékoskodott, és az egyházkerület egyházi-világi egyik pártja még a könyvtár szegényes ellátását is fényűzésnek tartotta, és a könyvgyűjteményt, mint mellőzhető vagyont, pénzzé tette volna.³¹⁵ Az átmentés a humán eszményektől távolodott korban, mikor az európaiság igen nagy veszélybe került, megóvta a patinás iskola emléktárát, de elsővonalbeli könyvtárossággal nem párosulhatott, s így sok múltbeli vonást akaratlanul tovább gyakorolt. Az Oratorium, a kollégiumi imaterem és nemzeti szentély szomszédságában akkor is képviselte az orando et laborando egységét, amikor régi anyagának egésze által tükrözött hitvallása túlhaladottnak, vagy egyenesen károsnak számított, s csupán történeti értékei miatt tűrték meg óvatos agyonhallgatással. Másrészt hamar döngették a vasajtókat az új követelések, amelyek a történetiségre minden tekintet nélkül a korszerűséget erőltették, s a folyamatosság megszakadásával, s a szellemi értékek elvesztegetésével nem gondoltak.

2. A II. világháborútól napjainkig

A Nagykönyvtárnak fennállása óta nem volt, ma sincs olyan igazgatója, akinek főállása, élethivatása és szakirányú végzettsége lett volna a könyvtárosság. A munkatársak között is csak az utóbbi évtizedben vannak valóban könyvtárosok (végzettség és foglalkozás szerint). Különösen átmeneti korszakokban kellett annak érződnie, hogy csak kívülről és más teendők árnyékában szemlélve érzékelheti a reá bízott intézmény szakmai gondjait a vezető, mert főhivatása és érdeklődése másként súlypontozódik. Ezt a helyzetet nem az igazgatók³¹⁶ alakították ki, hanem így hagyományozódott, s az újabb idők nehézségei között nem volt mód változtatásra. Az egykori város és az egyház alig találhatott jobb megoldást, mikor az ifjúság könyvtárát professzori irányítás alá helyezte. Akkoriban az írásművészettel szorosan kapcsolódott a szakirodalom művelése, ezért az ékesszóló, irodalmár professzor kiválasztását vélték legjobbnak.³¹⁷ Az irodalmi tanszék alapítója, Récsei János, egykor maga is ilyen tapasztalatokban nevelkedett, a feltételt magától értetődőnek tartotta a közvélemény is.³¹⁸ A XX. században ezt nem követte tovább a gyakorlat, de csupán a II. Világháború után van arra példa, hogy a könyvtár igazgatói tisztségét nem teológiai tanár viselte.³¹⁹

A hagyományok továbbélésének sokban kedvezőtlen volt a II. világháború utáni helyzet. A költségvetésben a könyvtárnak csak sokadrangú hely jutott. A létminimumnál is kedvezőtlenebb feltételek igényes fejlesztést nem engedtek. De a környező társadalom is lényeges akadálya volt szemléletileg az egyházi könyvtárak gyarapodásának, t. i. „az egyházi” és „a világi” fogalmát mesterkélten elkülönítette. A Nagykönyvtár olyan értékeléssel találta szemben magát, amely szerint támogatás jár a természettudományi, kisebb mértékben az irodalmi és történeti kutatáshoz, de mintha ezen túl a könyvtár múltjában, még hangsúlyozottabban a jelenében mindenestől mellőzhető volna az egyházi beágyazódás és a református megjelölés.

A könyvtár és a könyvtárat fenntartó egyházkerület mindezekkel súlyosbítva kísérelte meg, hogy valamelyest tisztázza a könyvtár funkcióját, s megfelelően szolgálja a tudományosságot, de a közegyházi elvárásoknak is eleget tehessen, a kerület lelkészeinek és az épületben működő oktatási intézményeknek a lehető ellátásával. A háború után újra működő könyvtár, egy időben a Tiszavidéki Egyházkerület gyűjteménye,³²¹ végül ma már, múltjának megbecsüléseként, elnyerte a tudományos könyvtárrá minősítést.

1. Az ötvenes évek szorításában. A könyvek jóformán károsodás nélkül vészelték át a háborús időket. Sem az óvóhelyen, sem a Kollégium tanyájára kiszekereztetett ládákban nem sérültek meg az értékek. A Nagytemplomot sújtó gyújtóbomba, a keleti sarok mellett romba dőlt házak között a kollégiumi épület csak jelentéktelen károkat szenvedett. Lukács László³²² akkori megbízott igazgató oroszul is tudott, de mikor Révész Imre püspökkel megkísérelték, hogy a front elérkezése után az előretörő csapatok parancsnokságától védelmet kérjenek, franciául beszélhettek, mert Svájcban tanult tisztre bukkantak, akinek nem kellett bizonygatniuk a protestáns könyvtár művelődéstörténeti értékeit. Attól fogva járőr akadályozta az illetéktelenek behatolását. Később kiderült, hogy előzőleg ritka hazai nyomtatványokkal együtt két kódex is eltűnt.³²³ A zűrzavaros időkben a kölcsönzőknél maradt párszáz kötet, sajnos még XVIII. századi nyomtatványok is, csak részben kerültek vissza a későbbi évek során. Néhány éve még Sinai patriarchálisan kikölcsönzött kézirataiból is több visszakerült.³²⁴

A valahogyan talpra állott könyvtár életében a fordulat évéig nem sokat változott. Az egykori állandó kutató, Révész Imre püspök távozása után³²⁵ az Egyezményhez képest az egyházi intézmények sorra megszűntek, s szükségállásokat szerveztek a megmaradóknak. A Nagykönyvtár igazgatása e folyamat következtében szállott Papp Ferencre.³²⁶ Nyugdíjasok, tanárságból áthelyezett munkatársak között Ötvös János lelkész lett később igazgató. Tervei nyomán, a Gyűjteményi Főigazgatóság jóváhagyásával több-kevesebb átszervezés történt.³²⁷ 1950-ben megszűnt az egyetem hittudományi fakultása, visszakerült az ősi épületbe, és Theológiai Akadémia néven működik, szemináriumi könyvtáraival együtt. Ismét fölvetődött az Anyakönyvtár és a többi könyvtárak kapcsolata, valamint mód nyílott arra, hogy az igazgatói tiszt teológiai tanárra szálljon. Ugyanebben az évben a két világháború közötti hírlapanyag jó része, a helyi és országos napilapok 1919–1944 közötti évfolyamait tisztogató rendelkezés áldozatai lettek. A Gyűjteményi Főigazgatóság pártolta a duplumok további eladását, illetve a (nem körültekintően intézett) cserét. Szerencsére a bejegyzések miatt érdekes kötetek jó része a KLTE és a Megyei Könyvtár állományába került. A gazdasági okkal fölöslegesnek állított könyvanyag a fönntartási költségeket így sem fedezhette, az állomány kiegészítésére még kevesebb juthatott belőle. Csikesz Sándor könyvtára, ifj. Révész Imre gyűjteményének legértékesebb része, vidékről beszállított hagyatékok és az államosításkor megmentett könyvtárak töredékei mind ömlesztve az értékesítendő duplumok közé kerültek.³²⁸ A korábbi depositoriumból még megmaradt XVI. századi könyvekkel, cserébe kapott töredék folyóiratokkal, felesleges szórványszámokkal, erősen elhasznált tucatkönyvekkel mindez valóban értéktelen halmazzá vált, amelynek darabjait méltatlanul alacsony áron is hajlandó volt elidegeníteni a könyvtár (csonka Vizsolyi Bibliát 300 forintért).³²⁹ Szintén 1951-ben történt meg az évszázados lapkatalógusról a cédulakatalógusra való folyamatos áttérés, egyúttal a katalogizálási szabályok némileg módosultak. De a MSz 3424 csak helyi módosításokkal lépett érvénybe. Ugyanakkor elkezdődött egy Tobolka típusú tárgyszókatalógus szerkesztése, ebbe a kis létszámú munkatársi közösség által rekatalogizált anyag is belekerült. Az egyénieskedő szakrend szeszélyes válogatással a gyűjteményes munkára és időszaki kiadványok bizonyos tanulmányaira is kiterjedt. A felszerelési hiányosságok is fokozták az esetlegességet, mert évtizedek óta használt írógépből sem volt elég, s lehetőleg takarékos egyszerűsítéssel készültek a cédulák másolatai. Továbbra is hagyományosan soroltak be könyveket, a régi ún. osztályokba, illetve írták a leltárnaplókba, mert a cédulakatalógus ezt a rendet sem szüntette meg. Így sok könyv több helyen fölbukkan, másokat több helyen kellett megnézni, mert külön rekatalogizált csoportkatalógusokban volt található. Tehát sokban az egy évszázada hibásnak ítélt megoldást folytatták.³³⁰ A duplumcserék révén tarka, s nem mindenben hasznos anyaggal gyarapodott az állomány. Köttetésre nem telt, voltaképpen olyan anyagot használtak a kutatók gyakran, amelyet állapota miatt óvni kellett volna, használatba adni rongáltan nem lett volna tanácsos. A szolgáltatásokon és a terveken a felemás megoldások eluralkodtak. A hajdani Odeumot, (századunk húszas éveitől Kántusterem néven ismert termet) háromszintes raktárrá akarták alakítani. A statikailag megoldatlan elgondolás szerencsére nem tette tönkre a sajátos szépségű termet, fedezet hiányában. A központosító elgondolásokhoz kapcsolódtak az átrendezési kísérletek. Folyt a kézirattár átalakítása, bizonyos anyagrészek Budapestre, mások a Levéltárba kerültek volna, a maradványt nyelvek és nagyság szerint kezdte szétválogatni a későbbi levéltáros. Ezzel természetesen a történetileg kialakult rend teljesen megsemmisült, és nem juthatott szóhoz a provenientia elve. (Később a félbemaradt átrendezést sikerült legnagyobb részt megszüntetni, s a levéltárba átkerült dokumentumok kivételével az eredeti rendet visszaállítani.)³³¹ A korabeli átlagkönyvtárakhoz hasonló könyvtári rend szegényes és helyi változata a történelmi falak között nem lehetett sikeres.

2. A könyvtár mai arculatának formálódása az 1960-as években. Meglehetősen lehanyatlott intézmény élére került 1959-ben az ószövetségi tanszék akkori professzora, korábban Kovács Máté munkatársa s a KLTE központi könyvtárának igazgatóhelyettese, Módis László.³³² A régóta elhanyagolt állomány-ellenőrzéssel kezdve másfél év alatt (részben alkalmi munkaerőkkel) tisztázta a hiányokat. Aztán a raktárak, munkarend, nyilvántartás, feldolgozás átalakítása következett, távlati tervek érlelése, amelyekből a könyvtárközi kapcsolatok, költségvetési keretek bővítése és az igényes személyzeti politika sem hiányzott. Jelentős a hazai könyvtárügy történetében is, hogy 1955. november 3-án a KLTE Központi Könyvtára és a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár között minisztériumi szinten jóváhagyott működési és szervezeti együttműködés jött létre, ezzel a legújabb könyvtári törvényünk által biztosított lehetőségeket a két intézmény egy negyedszázaddal megelőzte.³³³ Az együttműködést 1987. október 9-én húsz évre szerződésileg meghosszabbították.

Könyvtár aligha létezik raktári gondok nélkül. A más célra épült kollégiumi termek könyvhalmazainak megszüntetése előtt az éghető anyagból tákolt polcok cseréje lett volna az elemi követelmény. A kezdeti lendülettel két teremig sikerült megvalósítania a vaspolcok beépítését az új szellemi vezetésnek. A többi helyen a házilagosan készült faállványok máig megmaradtak, csupán a szellőztetés lett gyakoribb. A méltatlan sorsú kézirattár új otthont kapott. Új nyilvántartás készült a múlt században már külön sorolt ősnyomtatványokról és a régi magyar könyvtár védett anyagáról.³³⁴ Raktárrevízióval együtt megtörtént a folyóiratok különválasztása. A hazai egyházi folyóiratok a kutatószoba polcaira kerültek. Nemzeti könyvtárunk szakcsoportjai jelentést kaptak a kimutatások révén, sok részben a legelsők között, pl. a folyóiratokról. Amint az RMNy és CIH kötetei mutatják, a szakmai együttműködés azóta is töretlen.³³⁵

Az idős munkatársak ekkor sem tudtak megszabadulni a Porosz instructio megszokásaitól, irányadóvá vált a MSz 3424. A kölcsönzés köre szűkült, a praesens könyvtár történelmi jellege hangsúlyosabbá vált. A könyvtárközi kölcsönzésben állandóan részt vett a könyvtár. A körülmények következtében a mennyiségi mutatók a hazai forgalomhoz képest számszerűleg nem jelentősek, önálló rendezvényre, kiadásra a könyvtárnak semmiféle lehetősége nem volt. A kutatóterem állandó műhelye volt a folyóirat-szerkesztésnek (Baranyi Imre haláláig itt végezte az Alföld szerkesztői munkáinak főrészét), tudományos munkák alkotásának (Bán Imre Apáczaijának, számos más tanulmányának, valamint a másik irodalmár, Barta János sok munkájának megfogalmazása a korábbi tanári olvasóterem asztalai mellett született). A reményteljes kezdet megoldhatatlan anyagi gondokkal társult, 4–4000 forint jutott vásárlásra és köttetésre. S ha a később főigazgatói tisztet betöltő igazgató más forrásból néha tudott sürgős segítséget szerezni, a gyarapítás kerete a 70-es évek elején még mindig nem érte el a 20000 forintos összértéket. Ennek megfelelően alakult a státusok száma és ellátottsága is.

Az égető gondokat enyhítette, hogy a KLTE Központi Könyvtára előbb 6–8000, végül körülbelül ennek kétszereséért vásárolt letétként mai kézikönyvekből. Ajándékként néha külföldi kézikönyvekhez is jutott a könyvtár. Az OSzK országos program keretében restauráltatta a kódexeket.³³⁶ Erre múlhatatlanul szükség volt az ötvenes években készült, szakmailag hibás restaurálás kárainak megszüntetése érdekében. A tudományos kutatások és kiadványok, részkatalógusok, a bejegyzések, XVI–XVIII. századi kapcsolattörténet anyagának gyűjtése és publikálása, külföldi ösztöndíjakkal is kombinálva, mind megvalósíthatatlan terv maradt, mert a lehetőségek nem bővültek a kezdeti remények mértékében.

A Kollégium általános tatarozása és modernizálása megcsillantotta a reményt, hogy majd a hetvenes évektől folytatódhat a hamar abbamaradt folyamat, és végtére megvalósulhatnak a tervezettek. Az általános felújításból azonban a könyvtár sok tekintetben kimaradt. Még az életveszélyes elektromos vezetékek cseréje is csupán a nyolcvanas években kerülhetett sorra. Ma is még csak kisebb része teljesülhet annak, amit a hatvanas években a tervek megvalósulásának kezdetei ígértek.

3. Átmeneti évek. A hetvenes években sem bővültek a Református Egyház gyűjteményi ügyben meglévő lehetőségei. Az egyházi törvénykönyv és a végrehajtási utasítás sem tartalmaz megoldást az egységes keretben működő gyűjtemények szabályozására.³³⁷ Az intézmények tehát úgy működnek, ahogy éppen tudnak, s ennek a hazai szellemi élethez való kapcsolódásban is mutatkoznak a következményei. Fél évtized kellett ahhoz is, hogy a vezetés valahogyan megoldódjék. Egyidejűleg lelkészként is működő igazgató, sok megbízatással terhelt szaktanácsadó professzor mellett, valamint a kollégiumi, s egy személyben gyűjteményi igazgató látta el. Betegségek és változtatási kísérletek közepette később ügyvezető igazgató működött az intézményben, de továbbra is a Kollégium egyszemélyű vezetője volt egyúttal a könyvtár voltaképpeni igazgatója is, ez csupán 1987-ben szűnt meg.

Mindenkor ütköztek a könyvtár múltja, teherbíró képessége, valamint a valós lehetőségek és az ideiglenes vezetési megoldások. Mindez a konfliktushelyzetnek kedvezett. Ehhez mérten nem csekély eredmény, hogy a korábban elért szintet nem kellett jelentősen alászállítani, hanem inkább némi előrelépésnek örülhetünk. A gyarapodás nem számottevő, így a szükségraktárak valahogyan elegendők voltak. Az újabb anyag ETO katalógusba is belekerül, a rekatalogizálás sem állt meg. A múlt századi lapkatalógus teljesen nem archiválható még, de ma már a cédulakatalógus a teljes állomány egyre nagyobb hányadát tartalmazza. A különgyűjtemények részkatalógusai megjelentek, illetve készülnek.³³⁸ Az új könyvek leírása szabályszerű, a KLTE könyvtárának az új szabvány szerinti átállítása is a könyvtárunk erre illetékes munkatársának segítségével történt. A könyvtár igazgatójának és 9 munkatársának felsőfokú végzettsége van, ebből 7 szakirányú. Költségvetésre a Magyarországi Református Egyház 1987-ben 896930 Ft-ot fordított.

A könyvtárnak elsőrendű tennivalója, hogy bővítse lehetőségeit, mert több különböző funkciót kell összehangolnia. Minél inkább tudományos módon kell ellátnia az épületen belül tanuló diákságot és a tanszemélyzetet szakirodalommal és szépirodalommal. Másrészt, biztosítania kell a kerület lelkészeinek mindennapos tennivalókhoz, igényesebb teológiai kutatásokhoz, nemkülönben honismereti és közéleti tevékenységükhöz nélkülözhetetlen kiadványokat, beleértve a külföldi folyóiratokat és kézikönyveket. Az egyház tanítói és tanulmányi tevékenységének fejlesztéséhez is hathatós munkatársi közreműködésre van szükség. E mellett a humán érdeklődő szaktudósokat, a hazai művelődéstörténet kutatóit s az átlagos érdeklődésű olvasókat is segítenie kell, főleg egyháztörténeti és vallástörténeti anyaggal. Úgyszintén, patronálnia kell az egyházkerület területén megmaradt egyházi (egyházközségi, egyházmegyei) gyűjtemények őrzésének, fejlesztésének és korszerű használatának minden kérdését, elsősorban a nemzeti művelődés és, a dokumentumok megőrzésének szempontjait. Mindezek érdekében a könyvtár sajátos állományának állandó kiegészítésével az említett munkafolyamatokhoz némelyik kiadvány többpéldányos megszerzésével, a munkatársak többoldalú tudományos továbbképzésével, és az egész könyvtár szervezeti-ügyrendi újraszervezésével tehetné meg az első lépést.

A könyvtár igyekezete és eredményei azonban a tudományos könyvtár minősítés elnyerésében is megmutatkoznak. Természetesen nem a kimagasló statisztikák, nem az előrehaladott gépesítés, hanem az intézmény páratlanul értékes múltja miatt minősíti napjaink könyvtárának jelenbeli történetét a Művelődésügyi Minisztérium megtisztelő besorolása.³³⁹ Ahogyan a múlt, úgy a jövendő sem képzelhető el könyv és könyvtár nélkül. Kétszeresen áll ez a hazai reformáció egyházára: A könyv népe, s annak szellemi leszármazottja, azaz a seminarium acclesiae megfelelőjeként.³⁴⁰

Fekete Csaba

JEGYZETEK

1. Vö. Módy György: A Nagytemplom körüli ásatások eredményei. Debrecen 1982. UŐ: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban. Debrecen 1290–1390 között. Debrecen 1984.

2. Némelykor egészen kicsiny helységeknek is értékes liturgikus könyvei voltak. A mai város területén és közvetlen környékén, a klastromokat nem számítva Boldogasszonyfalva (Torna), Mesterfalva, Szentlászló, Szentpál stb. templomára, a Mindszentek, Szent Erzsébet, Szent Mihály, Szent Miklós kápolnára gondolhatunk. Boldogasszonyfalva kéziratos graduálját a község megszűnése után a városi tanácshoz adták be, eltűnt. A Miklós kápolna felszerelését is a tanács vette át, könyveket nem említettek. Olaszliszka gyülekezete még a XVIII. században is őrzött ősnyomtatványt, Sinai kérésére jutott a Nicolaus de Lyra kötet a Nagykönyvtárba, CIH 2403.

3. Bővebben ld. Mezey László: Deákság és Európa. Bp. 1979. Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon. Bp. 1981.

4. A szerzeteknek nem csak a közös kegyességi olvasmányokat (collationes), hanem a magános elmélkedésre és kegyességgyakorlásra szánt olvasmányokat is előírták, a könyvtárba tartoztak a liturgikus könyvekkel együtt, vö. Iványi Béla: Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák... Facs. kiad. Szeged 1983, 146 lap (a levéltári jelzetet nem említi).

5. Makkai László 1984. 588. Legfontosabb a korábbi irodalomból: TT VI (1859) 205–230; Kovács Endre: A krakkói egyetem és a magyar művelődés. Bp. 1964. Szabó Géza: Geschichte des ungarischen coetus und der Universität zu Wittenberg. 1555–1613. Halle 1941.

6. Legújabban ld. Mészáros István, MKSz 1986. 113–134.

7. Ld. Makkai László 1984. 503–504. RMKT (XVI. sz.) V 7–72.

8. Ld. pl. az 1Kir 9,9 és 2Kir 12,12 magyarázatában, RMNy 279 és 205 Kálozi-Nagy Balázs StudAEccl III. 355–404: Századok 1983. 1006–1028. ThSz. 1985. 335–347.

9. Századok 1897. 881–902. Religio 1908. 568–569.

10. Melius többek között ezért mérkőzhetett Dávid Ferenccel. – Medgyesi Pál kötete (RMK I 832) később a laikusok képzésére volt használatos, Hegyaljai Órás Andrást ebből tanították lelkészek, a debreceni pld. bejegyzését közölte Esze Tamás Az Út 1956. 26. sz.

11. Hermnann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon. 1914-ig, Müchen 1974. S. Szabó József, 1924.

12. Ezt az adatot Vekerdi László és Bán Imre szóbeli közléséből ismerem; a gyöngyösi könyvtárban a kötet ma is megvan.

13. Legjellegzetesebb példája Comenius: Pansophia prodromus, Praga 1639, vö. RGG³ I 1853–54; Pauli–Wyssowa XVIII/3; a gondolat Paracelsus óta hódít, a neoplatonikus és misztikus irányzatokkal együtt, Bach, Newton, Leibnitz munkásságára is hatott.

14. A Debrecenben előadott, s Váradon kinyomtatott értekezések anyagát ilyen szempontból eddig senki nem vizsgálta, vö. RMK II 817, 818, 870, 871, 893, 1991, 2102, 1535, 1824 stb.

15. RMNy 886; ItK 1957. 372–375. 1958. 152–169.

16. MKSz 1970. 249–252.

17. Thury Etele 1908. 37, 47, 58, 66–67; legfontosabb, hogy korabeli árakról is kapunk néhány adatot: „...talleris illos 15, quos reverendus ac clarissimus dominus Georgius Goncius coetui donarat, hos libros comparavi...” – A Csanádi után maradt könyvek között az első Vesalius in folio; a bibliás és humán műveltségből a természettudományos tájékozottság sem hiányzott, így a Physicae doctrinae initia Philippi Melanthonis in octavo mellett a Sphaera Johannis de Sacro Busto in octavo is megtalálható (a közismert név Thurynál eltorzult). Ld. még Bucsay Mihály: Régi magyar könyvek a hallei magyar könyvtárban, Bp. 1941. – Pálfy Miklós: Bibliographische Seltenheiten der Hallenser Ungarischen Bibliothek. Halle 1967; Karl-Heinz Jügelt: Hungarica Auswahl-Katalog der Univ Bibliothek Jena, Weimer 1961.

18. Sárközi János könyvén (Th. Gervasius: Panoplia Christiana... Genevael 1588, supralibros: IS 1589) a következő ajándékozás van följegyezve: Reverendo ac doctissimo viro D(omi)no Joanni Sarkeozio Pastorij Ecclesiae Dej qua est Thalliae dignissimo, D(omi)no suo multis modis observando, memoriae recoleri gratis 10 Februarij 1589 Uitebergae mittebat Martinus T. Thallien(sis). Illo ad Deum migrante, pretio Matthaeus Uijfalvj, eiusdem gratae recordationis ergo, obtinetur (An(no) 1597 24 Januar(ii). Aegroto animo medicus est oratio. Est Steph(ani) Szepsi Deo et Domino. Em(erici) K(atona) Uyfal(vi) A(nno) 1599. – A kötet mai jelzete: C 322, a Tályai Márton által Wittenbergből hazaküldött kötet tehát nem a Szepesi András, hanem valószínűleg Szentmiklósi János vagy Soós István (akik 1703-ban és 1711-ben birtokolták) adományaként jutott a könyvtárba. – Ilyen külföldről hazaküldött könyvet Komáromi Csipkés György is átadott itthon, s Köleséri Sámuel is így küldött haza Cromwell dicséretére írott ódát (Rápóti Pap Mihálynak); s a XVIII. században is szokás volt, pl. Kecskeméti Selymes János is így kapott könyvet.

19. RMK II 1030, újra kiadta Korponay Béla (Angol filologiai tanulmányok 6) Debrecen 1972, 65–95. ld. még ThSz 1978. 357–363.

20. RMK I 1042

21. Ld. még Henry Martyn Dexter: Elder Brewster’s Library. In Proceedings of the Massachussets Historical Society 1889–1890. 2^nd series, V 37–85; A. C. Potter: Catalogue of John Harvard’s Library, In Publications of the Colonial Society of Massachussets. XX (1920) 120–230; L. B. Wright: The Purposeful Reading of our Colonial Ancestors. In EKH, A Journal of Literary History IV (1937) 85–111. The Gentleman’s Library in Early Virginia. In Huntington Library Quarterly I/1 (1937) 3–61.

22. William Haller: The Rise of Puritanism. New York 1957. 24kk.

23. Exercitia et bibliotheca studiosi theologiae. Utrecht 1644. vö. Bán Imre: Apáczai Csere János, Bp. 1958. 173–174.

24. J. H. Heideggeri Enchiridion Biblicum ieromnemonikon... Tiguri 1681.

25. TtREK Kézirattár, R 274 193–255

26. RMK I 1032; új kiadása: Debrecen 1984; vö. Bartoniek Emma: Fejezetek a XV–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből, Bp. 1975.

27. Catalogus librorum tam impressorum quam manuscriptorum bibliothecae publicae universitatis Lugduni Batavae, Lejden 1716. Naszályi jegyzékében Th.2. O.2. L.32. a jelzete, a ma meglévő példányt 1769-ben vette Milesz József, jelzete A 26; – Statuta et leges bibliothecae academiae Franequeranae, 1650, Pauli Öri comp(aravit) Fran(equerae) Fris(iorum) 20 Junii 1721, den. 60, a könyvtárba szintén Milesz 1768-ban iktatta be, jelzete ma A 46

28. Ld. az előző jegyzetben említett katalógus 284-285. lapján; ma is megvan mindkettő, az Acta Eruditorum (1682–1782) jelzete A 101, a Journal des Scavans (1665–1781) jelzete A 163

29. Imo ut libro Coetus hac costitutio Eccl(esi)ae inscribit(ur) et a modo in perpetuu(m) obseruit(ur) Sancta Synodus decreuit. TtREL I. 31.a. 1. k. pp. 59–60. illetve 61.

30. Protocollum oppidi Debrecen, HBmL IV.A. 1011/a. 9. k. (1627–1637), 548

31. SpF 1857 171; TtREL I. 31.a. 77, Articuli minores RMNy 657 f. BiJ (vö. Kiss Áron: A 16. századi... 691).

32. HBmL IV. A. 1011/a. 13. k. (1650–1652), Kiadatlan. A könyvtárra vonatkozó Articulus septimus szövege: Quis vero periculum est ne ex Communj Coetus Biblitecha [!] libri, Patronoru(m) industria & sumptibus comparati, per incuria & frequentu(m) officialium mutatione abalienent(ur), Teneant(ur) Studiosi omniu(m) libroru(m) Catalogum in paribus descriptus Consulibus tanquam Patronis ad conferendam exhibere & seniores ad aliquam functionem evocati, antequam discedant, de omnib(us) libris stirctam rationu(m) viris ad hanc re a D(omi)no Judice Delegatis, & contrascribae reddere. Futurus ede Senior juxta rationem ab Antecessore redditam. eosde(m) libros sub fidelem suam curam recipere obstrictus.

33. A nyomdásszal kötött szerződést közli Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda... Debrecen 1911. okmánytár X. szám, 1633. ápr. 13.

34. RMK II 494, kötéstábláján aranyozott supralibros módjára: RAKOCZI / GYORGY / KEGYELMES FEIDELEM / VRVNK / AZ / DEBR. / ECCL: SZAM: / CONF: PROD: / AN: D: 1641. – Előzékén (a városi protocollum bejegyzését kibővítve:) Illustrissimus ac Celsissimus Princeps Transylvaniae, partiu(mque) Regni Hung(ariae) Dominus et Siculor(um) Comes & D(omi)nus n(oste)r Clementissimi, ex pio animi zelo et affectus hunc librvm ad usum Scholae Debrecien(si) perpetuu(m), gratiose contulit et donavit, in judicatu Nobilis ac Circumspecti Joannis Bornemissza etc. Debrecini die 28. Mensis Decembr(is) Anno D(omini) supra Millesimu(m) sexcentesimum Quadragesimo primo. Ladislaus B. Thuri Jur(is) Notar(ius) m(anu pro)pria. A köteten található egyik tékajelzet tehát ebből az időből való. Az RMK II 521 és 552 (amelyről szintén szól a jegyzőkönyv), szintén szó szerint ugyenezt a beírást, illetve a kötésen ugyanazt a megörökítést tartalmazza. Az öreg Rákóczi György halálát (1648) is egykorú bejegyzésben olvashatjuk ugyanitt. Mai jelzetek: RMK 229, illetve az egybekötött 231–232

35. Coetus Scholasticus, consensu Rectoru(m) adhibito, supplicat pro tollendis et explodendis e Schola erroribus et abusibus antiquitas usitatis, et quasi pro conditis legibus usurpatis perqu(e) Ore Legatam in Senatus consistorio referunt intentionem taliter: stb. A szakirodalomban téves állítás, hogy 1663-ban kezdeményezte az ifjúság Maronfalvi marasztását. HBmL IV. A. 1011/a. 15. k. (1658–1664), 233 – id. Révész Imre hibázta el a dátumot.

36. Nánási N. István (Bibliothecarius et Eloquentiae praeceptor), akinek nevét a szakirodalom nem ismeri, az E 108 jelzetű kötetbe írta keltezetten a bejegyzést, a nevet keverik Nánási Lovász Istvánnal, a praeceptorok között sincs számontartva.

37. ThSz 1977. 346–47. Márkus Mihály: Komáromi Csipkés György. Doktori értekezés, kézirat, Pápa 1978 Uő: Confessio 1979.

38. Csapodi Csaba–Tóth András–Vértessy Miklós: Magyar könyvtártörténet, Bp. 1987. 129. az első könyvtári törvény elnevezés Varga Zsigmond nyomán terjedt el, Tóth András pedig az 1704. évi jegyzéket is ennek következményeként magyarázza.

39. Biblia Hebraica, cum notis Hebraicis et lemmatibus Latinis ex recensione Danielis Ernesti Jablonski... Berolini 1699. J. H. Knebel. Vö. Jánki Péter katalógusával, TtREK Kézirattár, R 71/8; a negyvenből mára egyetlen darab maradt, jelzete Sz 1328; Esze Tamás téves megállapítása nyomán vélik az 1685. évi kiadásnak.

40. TtREK R 273, 274, 275, 290, 324; az ő leírásában maradt az R 144, 224, 261 jelzetű kézirat is; Sárospatakra került kötetét ismertette Harsányi István, Sárospataki Református Lapok 1911; vö. még Zoványi Jenő 1977. 324, Szinnyei József: Magyar írók élete és munkássága. 6. köt. 654–655; TtREL II. 26. b. az idézett irat, amelynek a városi jegyzőkönyvben is van több bejegyzésben nyoma.

41. TtREK Kézirattár R 71/8

42. RMK I 779, 799, 826 és II 521, 522 előszavai, Geleji Katona és Medgyesi vélekedése miatt; Perkins az usus fontosságát külön hangsúlyozza, ld. a 98. jegyzetet is. Tiszavarsányi Dániel (sok hasonló bejegyzéssel egyezően) pro usu Coetus szerzett könyvet 1661-ben; ld. még: Whitaker: Praelectiones...controversiae de ecclesia... Cantabrigiae 1599 (jelzet C 564), e kötetet Michael K. Szekeljhidi dono dabat amico suo Stephano Lasztoczy Munkaczynj Anno R(edemptoris) 1617, majd Est Andreae P, Szepsj 1637, – tőle került a könyvtárba, itt Usuavit Johannes Z. Polgari 1717 dje 30 Xbris, Usuavit Pauli Pápai A(nn)o 1730 p(ro) t(empore) B(iblio)th(ecarius). A hasonló bejegyzésekhez ld. MKSz 1982. 154–157. – A Szepsi András másik kötete, Bellarmin : De controversiis... Ingolstadii 1592. vol. 2. jelzete C 546, Usuvit Geor(gius) H. Szoboszlai A(nn)o 1722. Thecario Stepha(no) Dioszegi. – Wittenbergből kerültek a következők: Danaeus: Christianus isagoges ad christianorum theologorum locos communes... Genevae 1583–1584, jelzete C 309; Georgij Sixaij (1589) Matth(aei) Sixaj, Paulus S. Szepsinus, Michael S. Szepsinus, Tandem Ladislai Szigethii Anno 1626. Scholae Debrecinae legatus a Cl(arissimi) Kriz(bai) [1675]. Gerincén: Th 606 l(iber) 2 jelzet, a XVII. századi arab számos jelzetek ritka példája.

43. A XVIII. századi, elhasznált példányokat később kiselejtezték, csak egyetlen kiadása maradt, holott kb. 25 megjelent; az elhasználódás mértékére vö. Ráday Pál emlékkönyv, Bp. 1980, 434.

44. Gyakran keltezettek, de helyet nem jelölnek az inchoavi(finivi) perlegere...etc. megjegyzések, azaz nem tudhatjuk, hogy a kollégiumi tanulmányok során, vagy vidéki tanulóházában foglalkozott a témával a könyv használója.

45. A bejegyzések értékére, gyűjtésére ld. Könyv és Könyvtár 1985.

46. Gyakori volt, hogy Jakob Alting, Kismarjai Veszelin Pál és Buxtorf nyelvtanát egyszerre tanulták, más munkákat is használtak és másoltak; Alting nyelvtanát Tótfalusi Kis Miklós kétszer kiadta (RMK II 1917).

47. Alsted Encyclopaediáját Bisterfeld megtanulta, s Apáczai is hasonló úton járt, s erre buzdított, vö. Bán Imre: Apáczai... Bp. 1958. 50–51., 166–169.

48. Bellarmin, Pázmány és hasonló művek ismerete természetes volt; a hitvitázók tájékozódtak az ellenfelek irodalmában, ezt pl. a gyász évtizedben elmenekült (exul) lelkészek munkái jól mutatják, többek között Czeglédi István debreceni segítséggel mejelentetett műve (RMK I 1187).

49. A XVIII. században átkötött atlaszok jórésze több korábbi (nyilván elhasznált) atlasz és kiadás részleteiből van összerakva, amelyek az oktatás során elhasználódtak. Az átkötésnek a korai táblák, keltezett tulajdonjelölések és használati adatok is áldozatul estek.

50. Tótfalusi Kis Miklós Maga mentségének (legutóbb kiadta Haiman György Bp. 1987.) számos helye mutatja ezt, valamint Örvéndi Molnár Ferenc előszava és megállapításai, kiadva RMKT (17. sz.) 10. k. 66 sz.

51. A legkorábbi följegyzések kölcsönzésről a TtREK Kézirattár R 71/6 hátsó kötéstábláján és az utózékon találhatók; a könyvtárosok a személyre szóló átvételi elismervényeket nem őrizték meg.

52. Adiectiones ad leges bibliothecarii ordinarii, Békefi Remig 1899. 142. (IV. pont).

53. A nagyszombati egyetemre vonatkozó összegzett irodalom: Tóth András–Vértesy Miklós: A budapesti Egyetemi Könyvtár története 1561–1944, Bp. 1982.

54. Liber Scholae Debrecinae a Prudent(issimo) ac Circumsp(ecti) V(iro) Paulo Eötvös donat(us) A(nno) C(hristi) 1627, a beírás. A G 974 jelzetű munka, J. U. Scaliber De subtilitate... Francofurti 1582, címlevelén pedig: Emptus a Matthia Bathorino in rationem Communitatis A(nn)o 1626, IAV 1593 subralibrossal, később Josephus Literati Debr(ecini) A(nn)o 1774 in Act(ione) Publ(ica) D(ebrecini) jutott hozzá, s az állományba csak a múlt században jutott vissza. Az ún. duplumok eladása sok hasonló adattól fosztotta meg a történetkutatást.

55. Liber Scholae Debr(ecinae) Legat(us) a R(everando) V(iro) Michaele Tornaj A. 1628; az itt megnevezett senior a korábbi irodalomban nincs megemlítve; a mű első kötetét más kiadásból pótolták (jelzete F 85, Franciscus Junius: Opera theologica...Genevae 1613)

56. Azonosított kötetek a mai állományban: C 311 (Mornaeus: De sacra eucharistia...Hanoviae 1605); F 105 (Athanasius: Opera omnia Lugduni 1532 + Epiphanius: Contra...haereses...Basileae 1545); F 121 (Hilarius : Opera complura...1510 + Bivillus : Questionum theologicarum...1513 + Cartesius: In quator libros sententiarum... 1517); F 78 (Ambrosius: Omnia...opera...Basileae 1555); F 91 (Basilius Magnus: Opera...Basileae 1540); F 110 (Berkhovius: Opera omnia Antwerpiae 1564); G 2637 (Adagiorum...Erasmi...Antwerpiae 1564); D 449 (Didoclavius: Altere Damascenum...1623; vö. Herepei János: Adattár...III 420); E 212 (Sasbout: In Esaiam prophetam commentarii...Lovani 1558); Ref. Theol. Akadémia, Egyháztörténeti szeminárium 367 (Acta Synodi Nationalis...Dordrechti 1620; vö. MKSz 1980. 52–56).

57. 1623-ban a lipcsei Rheda Péter házát vásárolta meg, a Protocollum Oppidi Debrecen nyomán közli Csűrös Ferenc op. cit. Okmánytár 5. sz. – A Kecskeméti M. Máté könyvtárára vonatkozó adatok összegzése: MKSz 1980. 52–56

58. Jelzete F 542 (Patrus Martyr: Loci communes, Tiguri 1587); a kezdőbetűkkel jelölt könyvtáros a szakirodalomban ismeretlen. A Krizbai hagyatékából való könyvek azonosított kötetei: (735 (Brentz: Euangelion...secundum ioannem... Francofurti 1549; korábban Károlyi György, Liszkai Demeter, végül Kecskeméti Elekes (Alexis) János birtokolta); E 1305 (Grynaeus: Hypomnemata in Habacuci... Basileae 1582 + Grynaeus: Jonae prophetae liber cum enarratione...Basileae 1582 + Gualterus: In Hesterae historiam homiliarum... Tiguri 1587); M 206 (Ioannes Causs: Sphaerae civitatis...Francofurti ad Moenum 1593); G 2678 (Laurentius Valla: Elegentiarum...Coloniae 1526); F 104 (Luther: In Primum librum Mose enarrationes...Norimbergae 1552); N 40 (Petrus Hispanus: Sumullae logicales...Venetiis 1568)

59. Valószínűleg apa és fiú, az idősebb 1575–1650 táján élt, 1593 márciusában iratkozott be Wittenbergben, 1619-ben Szatmáron, egy év múlva Tasnádon. 1622-ben Misztótfalun. 1633-ban Szilágycsehen lelkészkedett (Thury Etele 1908. 27. Református Szemle 1939. 187. Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme. 1. köt. Debrecen 1906. 114). Az ő könyvtárának kötetei közül azonosítottak: E 721 (Calvin: Commentarius in Esaiam...Genevae 1551 + Calvin: Praelectiones in librum prophetae Danielis...Genevae 1591; PSK 1632 supralibros, azaz később szerezte a könyvet); B 7 (Azor: Institutionum moralium...Lugduni 1625; Clariss. Viro D. Andreae Szepsi verbi divini Ministro in Hanyva, Dno et Frater sui in Do dilectiss. mittit Franek. Fris. stud. F. Porcsalmi – a kötéstáblán olvasható bejegyzés); D 356 (Maffeius: De vita et moribus Ignatii Idilae...Coloniae 1583); B 61 (Scultetus: Concionum...Hanoviae 1609); E 85 (Thomas. Aquin. Enarrationes...Parisiis 1611)

60. Az ifjabb Szepsi András könyve volt A D 130/a (Acta Synodi Nationalis...Dordrechti 1621; vö. MKSz 1980. 52–56); F 748 (Alsted: Triumphus Bibliorum Sacrorum, Francofurti 1625; SBT 1627 [= Toronyi B. István brémai diák, aki még élt 1664-ben, ItK 1974. 941] supralibros, a kötetet Szepsi 1670-ben szerezte, a megelőző kötetet 1664-ben, így ő lehetett az a secunda vice beiratkozott diák 1657-ben, aki a könyveket gyűjtötte, s nem az 1674-ben beiratkozott, aki mezőtúri rektor volt később; tehát valószínűleg ő az a Szepsi is, aki Ecseden volt rektor 1702-ben (DPL 1896. 463, 472); s majd (Bihar) Újfaluban is; tehát valamikor 1640–1705 között élhetett.

61. Egy tucatot vásárolt Bod Péter könyvhagytékából, amelynek 90 kötetét a kiküldött professzor és diák a Kollégium számára választotta ki. Korábban MKSz 1895 191–192 (Dézsi Lajos), majd Alföld 1962. 4. sz. 155–157 (Vág Sándor) tévesen azonosított könyvekből nem létező unikumokat sorolt el, vö. Fekete Csaba: Bod Péter könyvtárának töredékei Debrecenben. Debrecen 1982, Kézirat.

62. Debitum Cl(arissimi) p(iae) m(emoriae) Pauli Bereczki primo fuit ij summa Tall(eros) 43, Cujus refusio ex libris partim facta est hoc modo: Opera Cocceji in 8. Voluminibus accepit Coetus florenis 44. Lansbergii opera omnia accepit florenis 4. Adriani Metij opera in duobus voluminibus accepit Flor. 2. Scriverium accepit flor. 3. Elementa Euclidis accepit denarii 40. Summa ex libris compensata flor. 53 d. 40, quae si subtrahat(ur) ex Tall. 43, manebunt Tall. lz. d. 60 ex pretio relingquor(um) recolari(orum) refundendi. Debitu secundi ordinis pro vectura Coetu Spectans... 2. Pro. fatigio legati dedimus summa Coccej Flor. 2 valent...Vectori a Ducla Fragopolin usque forl. 8. – … TtREL II. 26. b.

63. Memoriale. Fejér-Tón lakó Musai Ferenc, non ita pridem unus mendicantium Ill. Coll. Debr. praesente obeunte Georg(io) Ovári: Tiszteletes Püspök Uram pecsétivel, néhai Musai András, Bogdányi Predikátor Uram Thecánkban lévő, széle sülés ládáját, melynek a’ két végén vas pereci, benne pedig könyvek vadnak: le tartatta, quatenus sine favore praefati, ante decisionem legaliter instituendam, senkiis hozzőja ne nyúlhasson. Factum Anno Dni 1679. die [jelöletlen] Decemr. Vegyes, korábbi helyükről kiemelt iratok között, TtREL II. 26. b.

64. Bóldog emlékezető Atya[,] Istenben el-nyugodott Tiszteletes Férfiú Veresegyházi Thamás Uram Testamentaria Dispositioja szerént, ennekem Gyöngyösi Jó Mihálynak hagyatott könyvek(nek) Laistroma: 1: Biblia Hebraica a Joh: Leusdeni edita: 2. Liber Psalmorum ab eodem John: Leusden. 3: Biblia hungarica. 4. Joh. Joh: Henrici Heideggeri exercita(ti)ones Biblicae, 5. & 6: Joh: Ligtfoot Opera in doubus Thomis. 7: Lexicon Graeco-Latinum Joh: Scapulae. 8. Com(m)entarius in Psalmos Davidis Musculi. 9: Joh. Claubergii Exercita(tIo)nes Philosophicae. 10. Dictionarium. Ez Specificalt Könyveket pedig illyen Conditióval hatta felyeb említett bóldog emlékezetű Atya hogy ha Istennek úgy tettzendik, hogy ez árnyék világból engem szóllétánd ki tehát ezen könyvek azon bóldog emlékezetű T(udós) Férfiúnak megmaradott Eőzvegyére nemzetes Kun Sára Néném Aszszonyra viszsza maradgyanak, hogy ha pedig eő K(egyel)mét tettzéndik Istennek eléb magához venni, tehát én nállam maradgyanak. Ezeket így Recognoscállya, már fellyebb említett Győngyősi Jó Mihály: m(anu)pr(opri)a Anno 1716 dje 22 Aprili. TtREL II. 26. b. vö. TtREK Kézirattár R 71/6

65. Mai jelzete RMK 237 (korábban H 763)

66. G 1239 (Lucretius: De rerum natura... Basileae 1531) címlevélen Christ(iani) Drescherj Colleg(ium) Bartph(ensis) Anno D(omi)nj 1617. – Az E 106 (Corderius: Catena sexaquinta...Antwerpiae 1628) címlevelén: Liber Georgij Vasuario Liber Seminarij Jaurinensis. 1655.

67. A Bursa Nigra tartalmát még a XVIII. században is emlegetik, a könyvtárban sub mensa tartották ezt az iratos ládát, mint az eklézsiák anyakönyveit és klenodiumait szokták.

68. Registrum Literarum Illustri Collegii Reformatorum Debreczienensi inde ab Anno 1609 usque ad Annum ejusdem seculi 85. in Cista Literaria p(rae)fati Collegii contentarum in fasciculo quidem sub Litera A. – illetve...ab Anno 1687 usque ad Annum 1716...sub Litera B. – Közöttük: Stephani Kakas De bonis in Arca quadom in Bibliotheca detensa dividendis, Legatum Thomae Veresegyházi de certis Authoribus, 1697 10 Julii Viennae Deliberatum Caesaris Leopoldi De compescendis rebellionis Authoribus, Qvietantia Sam(uelis) Lakói De refusione p(rae)cij Libror(um) 1712. 6. Decembris, stb. TtREL II. 26. b.

69. TtREL II. 26. b.

70. Az egyik legteljesebb szövegű följegyzés, amelynek adatai korábban és később (sokszor hiányosan) megtalálhatók: Poculum argenteum unum, flor. 30 [scil. valentem]...Ducatum unum, valentem 10. ducatos...Bursam nigfam continentem Thell. unum. Duos Siclos cum effigieb(us) Cocceji et Cartesij. Magnetum armatum ferro. Globos duos Coelestes et unum Terrestrum. Instrumenta sacramentaria Ecc(lesi)ae Bodrog Kisfaludiensis: Poculum argenteum deauratum. Discum argenteum deauratum, mantilia duo auro mixtim picta, mappas duos... (1700. július 23; TtREK Kézirattár R 492 f. 131^b). Ezekből az adalékokból egyrészt kétségtelen, hogy már a Hevilius-féle éggömb előtt is használtak az oktatásban földgömböt és éggömböt, azonkívül a többi tárgy sem ekkor fordul elő legkorábban, illetve már korábban bukkantunk efféle adatokra. Pl. 1673-ban ezt említik: Literae donationales proventuum nostrorum in arca Coetus cotenentur, una cum supplicationibus. (Erre vonatkozik tehát Martonfalvi Tóth György korábbi feljegyzése 1666-ból, horum literae donationales in Archivo Coetus habentur.) Ugyaninnen tudhatjuk, hogy Szilágyi Tönkő Márton fizikájának, illetve Amesius munkáinak eladásából visszatérülő pénz is a költségvetés javára szolgált. TtREK Kézirattár R 492, f. 131^b és R 490, pp. 26, 80, 82. – 1698-ból megtudhatjuk, hogy Generoso D(omin)o Dobozi debit(um) den. 58.50 quorum 48.18 edempti sunt ex Nigra den. vero 10.32 ex victuali quos Nigra bursa volvere tene(n)tur. TtREK Kézirattár R 492, p. 229 = f.112^a. Ugyanott az 1705–1.708. években (általában az impignorata címszó alatt) zálog és adósság ügyek: Ducati 5 pro fl. 20 G. D. Joh. Pósalaki, Poculum argenteum Cl. [Michaelis Karmacsi] Vári flor. 30, Cl. D. Valent. Kocsi ducator(um) 4 et balteum argent(um) pro flo & renos) hungarical(es) 51, stb. Vö. Fekete Csaba: Adalékok a kollégiumi muzeális gyűjtemények kezdeteihez, Debrecen 1986, megjelenés alatt a Déri Múzeum évkönyvében.

71. A külföldi egyetemek hatására alakult ki fokozatosan a ritkaság megőrzése és gyűjtése, s csak a XIX. században, Kovács János működése idején válik tudományossá. Jánki Péter ajándékáról ld. Fekete Csaba: Hogyan katalogizált Jánki Péter? Kézirat.

72. Géresi még ismerte az effigies jelentését, tanulmányából erednek a túlzó félreértések, vö. Gimn. Ért. 1894/95., 334–344. A későbbi elszámolásokban gyakran csak duos siclos argenteos található. A XVII. században a Coetus könyvében tartották számon mindezeket, s más értékeket, a könyv azonban elveszett. 1730 táján is föltűnik az említésük, másutt; tehát a 71. jegyzetben említett források csak alkalmilag őrizték meg az adatokat. Az évente elismételt nyilvántartásban is többször elhagyják az úrasztali edények között az ónkannákat, vagy nem említik a terítőket. Az érmekkel az első igazgató is foglalkozik, amint a vegyes levéltári iratok bizonyítják: Numi sequentes utpote Orientales max. arg. tres. minime duo; Romani aenei nro septem, praeterea duo aenea numismata ma: mod: alt. Cocceii, alt. Renati Des Cartes, cum argenteo Vesselenyiano, maximi part. moduli, per me a Dnon Seniore Stephano Szombati expetiti sunt, vt in posterum ornandae Bibliothecae in seruiant, vna cum iis quos ergo meo aere pratim, partim sumtibus scholae earundem in finem comparaui. In cuius rel memoriam et confirmationem literas has exaraui. Samuel Szilagyi. – Ez Anno 1743. d. 18. Aug. kelt, majd a század vége felé a következőket jegyezték hozzá alul: Ex Numis praecedente Recognitione contentis plurimum Reuerendus ac Clarissimus Dominus Samuel Szilagyi Superintendens Ecclesiar. Reformatarum transtibiscanus in manus Bibliothecarii Ordinarii Andreae Ormos Anno 1776. restituit sequentes: lmo Clementis XI. Pontificis Romani Maximi moduli de Anno 1705. aenum inauratum. 2do Baronis Stephani Veselényi memoriae casum maximi periter moduli 3tio et 4to Duos Siclos Hebraicos 5to Canum numum Turcicum vnum. Post fata vero memorati Dni Superintendentis quum ego de caeteris reedendis compellassem Prill. ac Gener. D. Samuelem Szilagyi filium maiorem natu dieti Dni Superintendentis, respondit nihil se Numismatum vilius generis inter supellectilia Dni Parentis denati reperisse atque adeo nihil etiam se restituere posse. Haec memoriae ergo connotare volui ad diem 18. Januarii A. 1786. Nicolaus Sinai Professor et Praef(ectus). TtREL II. 26. b.

73. TtREL II. 26. b.

74. Balogh Ferenc 1904. TtREK Kézirattár R 982.

75. Vö. a 70–72. jegyzettel nem ismeretes, hogy az 1703-ban már megemlített földgömbért és éggömbért miért kellett 1708-ban még 25 forintot fizetni.

76. TtREK Kézirattár R 492.

77. A fejedelmi látogatás tényét nem tagadták, de a fizikatörténet kritikusan ítéli meg a fizikai szertárral kezdeteire és a kísérletekre vonatkozó hagyományt, ld. Zemplén Jolán 1961. 299.

78. Diarium seu Cosignatio Rerum memorabiliu(m) intra et citrca Civitatem Debreczen, dietim occurentium, incipiens ab Anno Domini Millesimo sexcentesimo, octuagesimo. usque 1685. Mart(ii). Az ún. Debreceni Diarium. HBmL IV. A. 1011/a melléklete f. 95.

79. A legújabb összefoglalásra is ez érvényes, Csapodi–Tóth–Vértesy: Magyar könyvtártörténet. Bp. 1987. 96., 128–129.

80. TtREK Kézirattár R 71/5a.

81. Thecae septimae ordo tertius; RMK I 1161.

82. A kolligátumok vizsgálata, mint az együtt tanulók, egyívásúak baráti körének dokumentuma, sokszor dedikált munkákkal, szinte teljesen hiányzik a teológiatörténeti irodalomban; a könyvészeti leírások is igen gyakran mellőzik, hogy milyen munkák alkottak egy kötetet, amelyet a tulajdonos és használó köttetett együvé.

83. Vö. Galeria omnium sanctorum...Bp. 1976.

84. Liber Scholae Debr(ecinae) 1709 Buda elibertus – írta az egykori könyvtáros Keckermann logikájára (a kötet korábban Mich. B. Szenczj Ao 1623 12 7bris Stylo V. tulajdonában volt). A városi jegyzőkönyv ezekben az években állandóan hadi kiadásokat sorol, több ízben küldenek Ecsed várába is puskaport és élelmet.

85. TtREK Kézirattár R 71/6

86. Bán Imre vetette föl ismét, MKsz 1955, 305, Esze Tamás közleménye nyomán Egyháztörténet 1945, s Csapodi–Tóth–Vértesy ugyanerre alapoz.

87. Kocsi Csergő István kézírásával 1717-ből, TtREK Kézirattár R 71 R 71/6: Series librorum ex rudo recollectorum & reliquis thecis A Praefato Bibliothecario adjectorum.

88. Summa Libror(um) Ampl(issimi) C(oetus) Debr(ecinensi) 2007: Iam 3366! TtREK Kézirattár R 71/6 hátsó kötéstábláján. A könyvtárosok névsorát Lugossy összeállítása szerint még Géresi közölte, Varga Zsigmond átvette, az itt említett jegyzékek és könyvcímlapok számos kiegészítést tartalmaznak, amelyek közléséről hely hiányában le kell mondanunk.

89. Libri in Etsed depositj adveahnt(ur) – Acta sedis scholastica, 1709. Sessio III. die 10 Novemb. celebrata, 1. k. p. 28, TtREL II. 10. a. Könyvtárost 1710-ben is választottak, azaz nem volt működésképtelen a gyűjtemény Bibliothecarius in Ill. Societate Debrecina Scholastica creatus est secundum suffragia Amplissimae sedis Scholasticae... (a szokványos formula szerint), s elszámoltatás is történt: Praest. Dnus Joannes M. Debreczeni, Bibliothecarius in Schola, rationem dedit de libris suae curae commissis, praesente Senatore N. Do Steph. Domokos et Jurato Notario N. Dno Andr. B(uzás) Ketskeméti, item Scholae Seniore Andr. Szoboszlai et Samule Némethi Contrascriba. (ugyanott, 1. k. p. 1744. die mense Apr.) Az 1712. szept. 23-án tartott 2. ülésen ez a 2. pont: Theca Amplissimi Coetus post tristim ac fere totalem eversionem, ex parte restituta, P(raestantissimus) D(ominus) Sam(uel) Németi ab ampliss(imae) sede scholastica per suffragia in thecariu(m) eligit(ur). Ugyanott, p. 24.

90. Szűcs István 1871. 928. A kézirattári jelzet azért alszámos (R 71/5a), mert csupán a múlt század második felében került elő valahonnan az 1706. évi könyvjegyzék.

91. A régiek papírmérete, tehát a rétalak nagysága sem volt szabványosítva, így a polctávolság nagyobb értékek között mozgott. A legkülönbözőbb könyvjegyzékek és könyvtárak a múlt században is természetesnek vették ezt a nagyság szerinti tagolást.

92. A XVI–XVII. századi könyvek bejegyzéseinek gyűjtése közben előkerült adatok elsorolása itt lehetetlen, vö. Könyv és Könyvtár 1985., és Fekete Csaba: Hogyan katalogizált Jánki Péter?

93. Varga Zsigmond 1945. 26. (több más téves olvasattal és azonosítással).

94. TtREK Kézirattár R 71/8, – vö. korábban idézett szövegét, s a 39. és 41. jegyzetet.

95. 12 pontban foglalja össze a teendőket, a Békefi Remig által közreadott törvényekhez nem hasonlít. A keltezés a 4. pontban található: Finem officio impositurus juxta inventarium subscriptionibus... libros omnes numeratos et inspectos, successori in officio tradet... et Bibloithecarius noviter electus inventarium subscribet his verbis: Ao 1738. dje Julij Bibliothecam hanc administrandam suscepit Johannes N. (Csak korábban, 1733-ban volt János keresztnevű könyvtáros, és majd Varjas János volt 1746-tól). A vége: Quod inspectio Bibliothecae accuratim esset, ...habent curam...Praefectus Bibliothecae. TtREL II. 26. b. Kiadatlan. Szűcs István 1871. 627. még nem tekinti első könyvtári törvénynek a héber Bibliák használatára vonatkozó 1702. évi megszorításokat!

96. A Miskolczi Csulyak István által nyomtatott munkák sora meglehetősen hiányos, ugyanígy a Vincze György vagy Visky Pál idején készülteké. Az évente 5–8000 példányban újranyomott énekeskönyvek, és a két formátumban is készült külön zsoltárkiadások sokezer példányából több évtizeden át egyetlen ép példány sem maradt! Vö. a 43. jegyzetben mondottakat is.

97. Nincs hazánkban példánya a Praxis pietatis angol kiadásainak, úgyszintén a Matthew Meade (1630–1699), Thomas Hooker (1586–1647) Köleséri által kivonatolt munkáiból!

98. A legtöbb angol szerzőt Komáromi a centuria tertia előszavában említi (RMK II 1064 ^21440). Perkins hatása megelőzte Amesiusét, akinek mestere volt, s akit már Pázmány cáfolt (összkiad. I. 375–538 RMK I 1330). Pareus körében és Szenci Molnár körül széltében használták, mert Perkins műveit ismételten kiadták latinul Hanauban, ld. RMK I 800; Herepei János: Adattár... I 439–440 II 266–267; StudAEccl III. 290. hibás állítást tartalmaz! – A korai időtől használt Perkins művek közül megvan máig a C 573 (Problemata de Romanae fide 1604) (egy évvel később Újfalvi Katona Imre példánya volt); F 513 (Catholicus reformatus, Hanoviae^31608; 1618-ban Lévai Suba Tamásé); több kiadást jó sokáig használtak a XVIII. században is, amint a sűrű marginalia és usuavit bejegyzések tanúsítják.

99. Benda Kálmán – Irinyi Károly 1961. 52. SKK és 153. ezt a tényt csak peiorative regisztrálja

100. Csűrös Ferenc: Mándi Márton István pöre. ITK 1912. 27.

101. Osterwald, Jean Friedrich: A keresztények között ez idő szerint uralkodó sok romlottságnak kútfejeiről való elmélkedés. Debrecen 1745.

102. TtREK R 71/8 184. Kecskeméti Bíró András notárius és szenátor 32 könyve között csak 5 matematikai, orvosi, „meteorologiai” és történelmi mű található, a többi teológiai szakkönyv.

103. A protestáns kollégiumoknak az állami-katolikus szféra sajátságaihoz és terveihez igazodó reformokkal szembeni világiak vezette ellenállását tehát megtévesztő leegyszerűsítés a világi hatások elleni védekezésként tárgyalni, ugyanis a kollégiumok tanrendszerét a református világiak törekvései alaposan átalakították.

104. Az idézetek a Debreceni Konzisztorium „Opiniones de promovenda Pietate ac Re Litteraria” c. Maróthi György kézírásában ránkmaradt tervezetéből származnak. TtREL R. 26. c. 5.

105. A filozófiai és teológiai tagozat 1743 márciusában különült el. L. TtREK R 718/3. A fizikatanításról és jogászképzésről L.: Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából. A Debreceni Déri Múzeum 1972. évi évkönyve. Debrecen 1974. 523–527.

106. Pl. Maróthi György Aritmetikája, Hatvani Introductio ad principia philosophiae solidioris (Debreceni, 1757.) és Musschenbroek Elementa physicae conscripta in usus academicos. (Lugduni Batavorum. 1741.) c. művei, melyek közül az utóbbit már 1743-tól árulták a Debreceni Kollégium Könyvtárában.

107. Kiss Áron: Bod Péter levele gr. Ráday Gedeonhoz. Figyelő 1876. 174.

108. Pl. TtREK R 71/8 51. 62.

109. Maróthi valószínűleg csak a nagyobb hatás kedvéért írhatta Domokos Mártonnak, hogy Arisztotelesz művei is hiányoznak az állományból (L. Tóth Béla: Maróthi György szerepe a Debreceni Kollégium Könyvtárának fejlesztésében. A Debreceni KLTE Könyvtárának Közleményei 96. 219.) hiszen a Jánki Péter-féle katalógusban 8 Arisztotelész mű található. (L. TtREK R 71/8 11.

110. Varga Zsigmond Maróthi „rendelkezéseit” látja megvalósulni a könyvtár minden ügyében, így a globusok és könyvek vásárlásában is. (L. Varga Zsigmond 1945. 21–22.) Lásd ezzel szemben Domokos Márton Maróthinak szóló írásos utasítását. Szövegét közöltem „Szükséges-e Maróthi értékelésének reviziója” c. vitairatomban (Könyv és Könyvtár XIV. k. Debrecen 1985. 151–165.) melynek lényege, hogy a középpontban álló személyiségek mellett a kutatásnak több figyelmet kell szentelnie azon társadalmi közeg megismerésére, amelyben éltek.

111. Tóth Béla: Maróthi György szerepe a Debreceni Kollégium Könyvtárának fejlesztésében. Könyv és Könyvtár X. Debrecen 1975. 218.

112. TtREK R 71/8 152.

113. Ötvös János: Maróthi György könyvtára. Könyv és Könyvtár 1955/II. Debrecen 1956. 331–370.

114. Lengyel Imre–Tóth Béla: Maróthi György tanulmányútja. Könyv és Könyvtár VIII/l. Debrecen 1970.

115. TtREL Z 13a

116. TtREL 11.e.9. Széniori számadások. Ratinonarium Gregorii Wetsei.

117. A Sinai Miklós időszakáról alább közölt statisztika szerint a könyvtárba kerülő könyveknek még a század végén is jóval több mint 50%-a három országból, Németországból, Németalföldről és Svájcból származik.

118. A magyarországi protestánsok könyvtermelését a cenzúra olyan mértékben bénította meg, hogy gyakran kényszerültek a katolicizmus és a Habsburg-hatalom szempontjából veszélytelen kiadványokat is hamis impresszummal megjelentetni. (L. pl. Szelestei Nagy László: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon. MKsz 1983. 292–304.) Az előzetes cenzúrát III. Károly 1730-ban rendelte el: minden kiadvány kéziratát be kellett mutatni tartalmától függően egyházi vagy politikai hatóságoknak. Emellett minden nyomtatvány három példányát a Helytartótanácshoz kellett küldeni, tehát utólagos cenzúra is volt.

119. Sashegyi Oszkár: Német felvilágosodás és magyar cenzúra. Bp. 1938. 7. és Sashegyi Oszkár: A helytartótanács bekapcsolódása a cenzúraügyek intézésébe. MKsz 1974. 40–53.

120. Az udvari könyvtár praefectusaként Newton, Leibniz, Voltaire, és Rousseau műveit is megvásárolta. L. Kókay György: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában. Bp. 1983. 26.

121. Donáth Regina: Adalék a magyarországi cenzúra XVIII. századvégi történetéhez. MKsz 1955. 307–312. Kosáry Domokos 1980. 130.

122. Catalogus librorum a Commissione Aulica prohibitorum. Viennae, 1762.

123. Index librorum prohibitorum. Romae, 1761.

124. Kosáry Domokos 1980. 524.

125. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata. Bp. 1908. 40.

126. Előfordulhatott még 12 éves várakoztatás is. L. Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez. Bp. 1928. 27. A könyvvizsgálók munkáját „methodus revisionis librorum” kidolgozásával próbálták könnyíteni, amely szerint elég ellenőrizni a fejezetcímeket, név és tárgymutatókat. L. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Bp. 1899. I. k. 73–74.

127. TtREL I. 1. b. 297.

128. TtREK R 607/64

129. Berlász Jenő: Könyvtári kultúránk a XVIII. században. Irodalom és felvilágosodás. Bp. 1974. 283–332.

130. „...a nemkatolikus íróktól írt politikai és egyéb közömbös dolgokról szóló könyvek gyakran mérgezett tartalmúak, hamis dogmákat, sőt hitetlenséget terjesztenek közömbösség látszata mellett, ami az államra a legveszedelmesebb” írta a cenzúraügyek egyik felelőse. L. Schermann Egyed: Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez. Bp. 1928. 27. Barkóczy érseket a természetjogi-államelméleti irodalom hatása aggasztotta, az államtanács egyes tagjait a republikánus eszmék terjedése. L. Fináczy Ernő: i. m. 52. 55. és Klein Gáspár: Az államtanács állásfoglalása a protestánsok külföldi iskoláztatásával szemben. Egyháztörténet 1943. 215. és 221.

131. Donáth Regina: Újabb adatok a Mária Terézia-kori cenzúra történetéhez. MKsz 1970. 178.

132. 1774-ben 4476 könyv volt tilalmi listán, 1784-ben csupán 900. Kosáry Domokos 1980. 526.

133. Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp. 1978. 70.

134. TtREK R 71/8

135. „Anno 1743 Kal. Maii ... 1. Tentamina experim. Natural ... cum additamentis Petri Musschenbrockii Lugd. Bat. 1731. in 4-to maiori. 2. Element. Mathes. Universae Christiani Wolfii.Genevae, 1732. tom. duo. priores in quarto maiori...Sam. Szilágyi mpr.” TtREK R 71/8 191 verzo.

136. Kazinczy Ferenc: Debreceni szuperintendens Piskárkosi Szilágyi Sámuel élete. Tudományos Gyűjtemény 1820. VIII. 92–104. és Pályám emlékezete. Bp. 1899. 15–22. Életművének rövid összefoglalását L. Szabó Botond: Piskárkosi Szilágyi Sámuel. Confessio 1985/3. 58–65.

137. Lengyel Imre–Tóth Béla: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei. Könyv és Könyvtár VIII/2. Debrecen 1971. 87. és Hatvani István: Oratio inauguralis de matheseos utilitate... Museum Helveticum XX. Turici 1751. 534.

138. Csendes József 1938.

139. Kiss Sándor: Szilágyi Sámuel a Debreceni Református Kollégium Könyvtárának első igazgatója. Könyv és Könyvtár II. 63–66.

140. Pl. Módis László: Helyreigazítások a Debreceni Református Kollégiumi Nagykönyvtárról megjelent dolgozatokhoz. Könyv és Könyvtár III. 157–161.

141. Géresi Kálmán: A főkönyvtár története. Gimn. Ért. 1894/1895. 338.

142. TtREK R 71/8 209–210. E Szilágyi Sámuel szerepét megörökítő jegyzőkönyvi részletet már közölte latin erdetijében Dézsi Lajos: Adalékok a Debreceni Református Kollégium Könyvtárának történetéhez. MKsz 1902. 117. Kiss Sándort az vezethette félre, hogy Varga Zsigmond könyvtártörténete az 1740-es évek egyik nélkülözhetetlen forrását, az R 71/8-as katalógust „Sinai-féle szaporulati naplóként” emlegeti, holott Sinai 1760 és 1791 között működött.

143. A hódmezővásárhelyi zavargásokkal kapcsolatos felségsértő prédikációja miatt letartóztatott Polgári Mihály adományát például a következőképpen örökíti meg a katalógus (TtREK R 71/8 189. verzo) „Cl. ac Doctissimus Dominus Michael Polgári redux ex oris Hollandicis singularem suum erga Scholam hanc, affectum demonstrare volans, libros sequentes donavit.”

144. D. Elekes György: Weszprémi István könyvtára. MKsz 1942. 305.

145. TtREL II. 16. 2.

146. TtREK R 71/7. 1. A Szövegben említett Etei Péter 1732-ben subscribált debreceni diák. L. Thury Etele 1908. 209.

147. Pl. 1752-ben Szeremley Sámuel a Bibliothéka kiadásai között tünteti föl az általa Bécsben vett elektromos gépet. (TtREL II. 16. 2.) Még a század végén is előfordult, hogy a bibloithékárius „ex Cassa publicae biblithecae” fizetett kísérleti eszközökért. TtREK R 905/7.

148. TtREL II. 16. 2. Első füzet.

149. Uo.

150. „Ao. 1746. Die 2. Martii Néhai Tiszt. Maróthi György professzor úr könyvei közül a Bibliotheca számára vett könyveknek árába adtam

     ducente sub N.O.	Fl. 400,
     Die 14. Julii ugyan oda sub P.	272,31
     Ao. 1748 Die 17. Január Azon 160 Rh.Fl mellyt Károlyi Mihály Posonban a Német Országból hozott s comprehendált könyvei redemtiojáért le tetetett meg fizettem, teszen sub Q.	192,-
     Azon könyveknek Posonbul eddig való le szállításáért hajó és szekér bér	4,28
     	868,59
     Az épületre való kiadásokat 1. uo. 2. füzet

151. TtREK R 71/8 154.

152. TtREK R 607/48 d/22. és R 71/7 1.

153. TtREK R 71/8 191. verzo. Ugyanekkor vásárolták meg Leupold: Theatrum machinarum (Lipsiae, 1724.) c. művét.

154. TtREK R 71/8 192.

155. Ötvös János: i. m.

156. TtREK R 71/7 15. verzo.

157. „Series librorum qui in Belgio emti sumtu publico et in Hungaria delati, Posonii aderati, postliminio tamen per novam emtionem velut e naufragio emerserunt et novae Bibliothecae inserti fuerunt.” TtREK R 71/7 16

158. TtREK R 946/1

159. TtREK R 71/7 11.

160. „Atque adeo ab officio suo laude bene administratae Bibliothecae rerumque ad eam pertinentium absolvitur Per Sam. Szilágyi Praef. Bibl. mpr. d. 7. Maii. 1746...Coram me joanne V. Csákvári ord. mpr.” TtREK R 71/7 12.

161. „Domini Bibliothecarii vero locum editionis, tempus, ligaturam, formam, denique pretium emtorum diligenter adnotabunt.” TtREK R 71/7 Cl.

162. A Könyv 1747-ben érkezett a könyvtárba. Leírását L. az R 71/5b katalógusban.

163. Szűcs István 1871. 930.

164. TtREK R 71/8 209–210.

165. Pontosan 5998 forintot és néhány dénárt költöttek. TtREL II. 16.2. 2. füzet.

166. TtREL II. 12. i. Rationes Bibliothecariroum ab anno 1749. Az első összeírást Balogh Ádám készítette.

167. „Orgenum musicum” TtREL II.12.g.l.

168. A könyvtárosdiákok a puszta leltári tény megörökítésekor is óvatoskodtak. Egyikük már az ajándékozáskor lehúzta a „Serenissimus” jelzőt a fejedelem neve mellől. (TtREK R 71/8 186. verzo.) Jellegzetes az a „fejlődés” ahogy a kölönféle jegyzékeken változik a festmény megnevezése: 2. 1751. „Imago turbulenti principis Franc. Rakotzi II. di.” 3. 1763.”Effigies Fr. Rakotzi 2.di. Principis. 4. 1764. „Effigies Rakotzi II. Principis.” 5. 1766. „Effigies Geor. Rakotzi.”

169. „Series librorum S. Thecis appensae.”

170. Szimonidesz Lajos: A „Debreceni Biblia” viszontagságai... Egyháztörténet 1945. 65–91. Márkus Mihály: Komáromi Csipkés György Magyar Bibliája. ThSz 1978. 84–93.

171. Egy Szilágyi Sámuel közreműködésével készített gravamenjegyzék 5. pontja így szól : „...imo ipsa Sacra Biblia, cum manifesto ipsius Verbi Divini contemptu, in struem congesta, in publico foro Agriae paucis abhinc Annis Combusta sint...” TtREK R 607/74. 13.

172. TtREL II. 1. d. Tanárkari jegyzőkönyvek 1749. nov.

173. Az évenkénti változtatás helyett Szilágyi utódai közül Szathmári István 4 évig, Hatvani 7 évig igazgatta a könyvtárat, de ez az időszak sem bizonyult elegendőnek.

174. TtREK R 1203 ill. R 71/8 Címlap. és Varga Zsigmond 194a 41.

175. Fülöp Géza: i. m. 21.

176. Kosáry Domokos 1980. 553.

177. Ilyen volt 1759 után Szilágyi Sámuel 2 ládányi könyve, melyeket a könyvtárban hagyott. L. TtREK R 946/1.

178. 1777-ben már akadt olyan teológus hallgató, aki „a Kálvinistáknak mint ...ártalmas füveknek...” kiirtásának módozatairól levelezett az egri püspökkel. L. Tenke Sándor: A Debreceni Kollégium gazdálkodása ... Kézirat, Debrecen 1978. Melléklet I.

179. Révész Imre 1966. 60.

180. Fülöp Géza: i. m. 6. és 19.

181. TtREK R 71/8 178. verzo: „Libri quos Amplissimus Senatus... ex suo affectu per compactores renovari jussit, hoc ordine sequuntur...”

182. Az országos viszonylatban jelentős számú debreceni értelmiség könvtárainak, olvasási szokásainak és mobilitásának vizsgálata váratlan eredménnyel járhat. Míg a XVIII. századi pest-budai hagyatéki leltárakban csupán 27 „könyvtárnak” van nyoma összesen 730 kötettel, addig Debrecenben jó tucatnyi többszáz kötetes, sőt néhány 1000 kötetnél is nagyobb magángyűjteményről tudunk. Természetesen az egyetem Budára helyezése alapvetően megváltoztatta a könyvkultúra helyi viszonyait. A Debrecennel való összehasonlítást l. Tóth Béla: Debrecen könyvtári kultúrája a XVIII. században. MKsz 1981. 66–80. A debreceni helyzetre 1. még pl. Szeremley Sámuel perceptor könyvtáráról Nagybákai Antal: Egy barokk kori debreceni főbíró élete. Debrecen 1936. 28–29. A debreceni elit ráadásul nem volt gyökértelen és hatás nélküli. Tóth Béla a lakosság rendkívül széleskörű – a XVII. századtól a nőkre is kiterjedő – iskolázottságának tulajdonítja, hogy még a XIX. században is itt volt a legalacsonyabb az analfabéták aránya: 20%, amikor Kolozsváron 43, Aradon 50 és Szegeden 62% volt ugyanez az arány. A kultúra presztízsére utal a professzorok és a vagyonos kereskedők gyermekeinek gyakori összeházasodása. A XVIII. században arra is volt példa, hogy a tiszántúli szuperintendens leányát nyomdászlegény vegye feleségül. Szintén megbecsülésről árulkodik, hogy a Kollégium diák bibliothékárusai rendszeresen megkapták a hierarchiában a legmagasabb széniori vagy contrascribai tisztséget, amit törvényszerűen követett nyugat-európai tanulmányút. A Kollégiumi Könyvtár öt XVIII. századi igazgatója közül négyet – Piskárkosi Szilágyi Sámuelt, Szathmári Paksi Istvánt, Sinai Miklóst és Budai Ézsaiást – tiszántúli püspökké választották.

183. TtREK R 73.

184. TtREK R 73/2. 5. verzo.

185. TtREK R 73/1. 2.

186. Csohány János: Szikszai Benjámin debreceni tógátus deák kunyhójának leltára. Múzeumi Kurir 1975. 25–26.

187. TtREK R 71/8. 209.

188. Jellemző buzgalmára az a két sürgető levél, amelyeket elődjéhez, Szilágyi Sámuelhez írt, holott Szilágyi, akinek „adulteriuma” miatt azonnal el kellett hagynia a várost, a nála lévő könyvtári könyvek óvadékaként saját könyvei jelentékeny hányadát helyezte a könyvtárban letétbe. TtREK R 946/a, R 946/1, és R 946/6.

189. Révész Imre 1959. 63. L. még Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Bp. 1956. 239–240.

190. Ekkor még el sem kezdte működését Mauss Gellért, az első olyan magyarországi kereskedő, aki (legalábbis életének egyik szakaszában) kizárólag könyvárus volt, sem könyvkötéssel, sem nyomdászattal nem foglalkozott. (L. Kovács Máté: Könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Bp. 1963. 294.) sőt, még az 1780-as években nyílott olvasókabinétokban is lehetett vásárolni, helyben olvasni, vagy kölcsönözni. L. Kókay György: Az első magyarországi kölcsönkönyvtár. 1984./1–2.

191. R 71/8 153 verzo.

192. „Ikenii Antiquitates hebr.” és „Brunnings Antiquitates gr.” TtREK R 71/7 11.

193. Uo.

194. TtREL II.l.d.l. Acta curatoratus et prof. 49.

195. TtREK R 917/3

196. TtREK R 929/9a

197. TtREL II.12.g.1.

198. TtREK R 9511.

199. Ratio Educationis. Bp. 1981. 116. 264.

200. Musschenbroek, Pieter: Elementa Physicae conscripta in usus academicos. Lugduni Batavorum, 1741. A kötetet XXVI. kihajtható rézmetszetes tábla illusztrálta.

201. TtREK R 1092 8.

202. TtREK R 71/7 16–16 verzo

203. TtREK R 71/5c 102

204. A XVIII. század elején a város egyetlen katolikus lakosa a királyi harmincados volt. Letelepedésük hatósági ösztönzése dacára 1780-ban 27001 református mellett 681 római katolikus élt Debrecenben. (Debrecen II. 146.) Számuk 1827-ben 44100 református mellett 1510.

205. TtREK R 71/5c 103–103v.

206. TtREK R 71/7 19.

207. Balogh Ádám örököseinek 18 kötetes ajándékából pl. 16 kötet volt francia nyelvű, igaz ez az adomány a századvégi vásárlásokkal ellentétben elsősorban hugenotta teológiai irodalom volt. TtREK R 71/7 21.

208. Bán Imre: Debreceni könyvjegyzék a Rákóczi-korból. MKsz 1955. 299–305

209. TtREK R 946/10.

210. TtREL II.16.a.

211. Tenke Sándor: i. m. 150.

212. TtREL II.12.i.

213. A Rationes bibliothecariorum részletes elszámolásait L. TtRL II. 12.i.

214. TtREL II.I.d.2. Acta Curatoratus et Professoratus 198–199. 1799.

215. TtREL II.22.a. 19. 26.

216. Fináczy: i. m. 95. 144. 145.

217. Berlász Jenő: i. m. 311.

218. A nyomdák száma 17-ről 51-re nőtt. L. Kosáry Domokos 1980. 529.

219. Révész Imre 1959. 55. 63. 81.

220. Könyvtárának jegyzékét L. TtRK R 509/3. Elemzését L. Tóth Béla: Debrecen könyvtári kultúrája a 18. században. MKsz 1981. 73.

221. Révész Imre 1959. 80.

222. TtREK R 71/8 218 „...Bibliothecarii omnes in vicin Bibliothecae resident et habitent ...ut Bibliothecae continuo adesse et necessitatibus eius inservire tanto promtius valeant.”

223. Közülük sokan a Kollégium professzorai, vagy tudós papok, tanárok lettek: Varjas János, Sinai, Budai
     Ézsaiás, Weszprémi István, Csernák László, Péczely József.

224. Kókay György: i. m. 23. A Hofbibliothek-ben a direktoron és praefectuson kívül 2 őr, 5 írnok, és 3 könyvtári szolga tevékenykedett.

225. Tenke Sándor: i. m. 109. ill. Szűcs István 1871. 924.

226. 1761-ben amikor a Könyvtár kezdett felülkerekedni a gazdasági nehézségeken 106 vásárolt és 51 ajándékozott könyv került a gyarapodási naplóba. TtREK R 71/7 23verzo-26.verzo.

227. TtREK R 71/7 és R 71/8

228. Molnár Ágnes: Debreceni arcok a felvilágosodás századából. Debrecen, 1939. 135.

229. A cáfolatot I. Tóth Béla: Debrecen könyvtári kultúrája... MKsz 1981. 78.

230. Révész Imre 1959, 60.

231. Pl. TtREK R 71/7 105. 111.

232. TtREK R 71/7 21–23.

233. A professzori kar legjobbjai ártalmas beszűkülésnek tekintették az öncélú teologizálást (Maróthi, Szilágyi Sámuel, Hatvani István) és akadt tanítványuk, aki szerint „a Szent Írás textusihoz is mosdatlan kézzel nyúl...” aki a természettudományokban magát „meg nem világosította”, TtREK R 2830 298.

234. 1784 és 1789 között vásárolta meg a „Journal des Savans depuis 1665 jusque 1747 in Tom. 143”; a „Bibliothéque Britannique Tom. 25,”; a „Journal Britannique Tom. 22.”; a „Mercure Historique et Politique depius 1740 jusque à 1749” évfolyamait, Raynal, Hobbes, Schaftesbury, és Young műveit, ill. a Nagy Francia Enciklopédia 56 kötetét. TtREK R 711. 3–16.

235. TtREK R 936/1. 1. még R 937/2.

236. 1781-ben Pesttől Debrecenig két ládában 5,5 q könyvet 5 Rhénes forintért szállítottak. TtREK R 909/12; R 946/1.

237. TtREK R 913/12

238. TtREK R 913/15.

239. TtREK R 71/7 114–115. „Traite de la Politique de France”, „L’ Historie des Frances Maéons”, „Reflexions Historiques et Politiques” etc.

240. Weigandtól szerezte be Sinai többek között Raynal „Esprit et Genie”, D’Argens „Philosophie de bon sens”, Rousseau „de Aemile seu de educatione” és Voltaire „Dialogues D’Ephemer” ill. „Historie Litteraire” c. műveit, illetve a „Historie des Revolutions des Pais Bas” c. kötetet.

241. A Baranyi pör 1785-ben fejeződött be. L. Révész Imre 1959. 28.

242. Uo. 232.

243. TtREL II.1.d.2. 35.

244. TtREK R 71/3 54. 1805 májusában például Kazinczy Ferencnek kölcsönöztek két könyvet.

245. TtREL II.l.d.2. 1799.

246. „mert a’ professorokat itt, ha valamibe consultaltam, többnyire ezeken a nyelveken íródott könyveket kommendáltak, fel se tették, hogy már mindegyiket ne érteném.” L. Borzsák István 1955. 180–181.

247. TtREL I.99.c.14. 124.

248. TtREL II. 12.g.1.

249. TtREK R 72/1 28–34.

250. Berlász Jenő: i. m. 322.

251. Varga Zsigmond 1945. 53. és 77–79.

252. Sz. Nagy László: A Collectio Kazzaiana. Klny az Országos Széchenyi Könyvtár 1976–1977. évi évkönyvéből. 420. 14. jegyzetpont.

253. Azokban az években, amikor Mária Terézia a vallásügyi rendeletek kijátszása és a katolikus vallás előmozdításában való buzgótalanság miatt hol fizetésmegvonással, hol a választási autonómiát felszámolva katolikus szenátorok kinevezésével büntette a debreceni városvezetőket. Amikor a Helytartótanács tisztújítások alkalmával csak a katolikus templomban tett esküt fogadta el és kötelezően előírta a „Veni Sancte” meghallgatását, a városi hajdúk pedig körmenetek idején bottal verték le a kalapot a debreceni polgárok fejéről, amikor a vegyes lakosságú (L. a 204. jegyzetpontot) város színreformátus céhei is kötelesek voltak a katolikus szertartásokon résztvenni, a rendeletekkel szembeszegülő magisztrátus aligha bocsátotta meg a városnak igencsak eladósodott patikusnak – Sinai professzor egykori kamarástársának – hogy a kálvinisták közül 1776-ban egyedül ment el a katolikus templomba eskütételre. (L. Debrecen II. 173. ill. 158–184.) Sőt Kazzay gr. Balassa Józsefhez, a Helytartótanács Commissio Studiorumának elnökéhez írott levelében szinte felségárulással, az uralkodó parancsainak megcsúfolásával, kritizálásával és „repositiojával” vádolta meg a kollégiumi professzorokat, főként szakmai vetélytársát Hatvani Istvánt. (L. Sz. Nagy László: i. m. 434.) Tény, hogy a gyűjtőszenvedélyéről híres patikus csupán 1000 forinttal tartozott a Kollégiumnak, viszont 1754-től bérelte a város gyógyszertárát, melyet később 15590 forintért meg is vásárolt, de a vételárból egyetlen fillért sem térített meg, miközben a patika jövedelme is segítette hatalmas gyűjteménye kialakítását. Az 1000 forintos adósságnál tehát nagyobb súllyal eshetett latba, hogy a város református vezetői még ekkor is a burkoltan és törvénytelenül „Schola nostra”-ként kezelt intézményt akarták gazdagítani – kárpótlásul a város anyagi sérelmeiért. (L. még Balogh István 1978. 594.) A Kollégium és Kazzay viszonya az 1770-es években enyhült valamelyest.

254. Balogh István 1978. 598–599.

255. Pl. Boschovich: De lentibus...; Horváth: Physica..; Makó: Compendiaria Matheseos. TtREK R 72/1 37–44.

256. Borzsák István 1955. 172.

257. TtREK R 72/9 III. k.

258. TtREK R 71/9 68. 160.

259. Ezek egyharmada egyháztörténelmi jellegű. Közöttük található a „Histoire des Revolutions de Hongrie (Hagae, 1739)” a „Histoire Universell Traduite de l’ Anglois...(Amsterdam, 1770. Vol. 36.)” a „Histoire naturell generale et particulaire avec la description du Cabinet du Roy” 32 kötete.

260. Az utóbbit 1754-től 1782-ig Bél Mátyás fia, az a Bél Károly András szerkesztette, akit peregrinációja során Szilágyi Sámuel személyesen is felkeresett.

261. 1770 és 1800 között gyakran előfordulnak könyvtári számadásokban „pro Novis” iktatott költségek, esetenként a sajtótermék nevének említésével. 1776. dec. 13-án pl. Ormos András „Taxam Novor. Vindob. solvit 7 Rhfl.” 1777-ben az „Actorum Historico Ecclesiasticorum Weimariensium continuátióját” 1792-ben az „Intelligenzblatt der Lit. Zeitung”, 1800-ban a „Neues Magazin” és a „Jénai Litteratur Zeitung” árát fizették meg. L. TtREK R 913/17, R 934/10, R 914/1, R 927/3.

262. TtREK R 73/1 2–5. R 73/2 2. 5.

263. Horváth Róbert 1963. 211–219.

264. Hatvani István: Thermae Varadienses. Wiennae, 1777. Szabó Botond: Hatvani István európaisága. Confessio 1987/1. 35–41.

265. Hatvani István: Introductio ad principia philosophiae solidioris. Debrecini 1757. L. főként a „De criterio veri” c. fejezet halandósági számításait.

266. Debrecen II. 420.

267. Vö. e kötetben Győry János tanulmányával; Könyvtárának jegyzéke TtREK Kézirattár R 71/10

268. Vö. e kötetben Szabó Botond tanulmányával.

269. A korábbi jegyzéket ideiglenesen átszámozták, már az ordo elhagyásával (pedig ezt a korabeli könyvtárak általában megtartották), tehát a nagybetűvel jelölt szakcsoporton belül numerus currens szerint következtek a könyvek. Ez a későbbi időben is így volt, egészen az 1970-es évekig, amikor a régi rend végleg megszűnt.

270. Pl. Naszályi János leírásában (1787): Tulpius, Nortwiek; vagy Fodor Gerzson jegyzékén (1789): Arany csésze közismert néven, az ismert szerző feltüntetése nélkül. vö. TtREK Kézirattár R 72/1 ff. 18–21. – Egészen 1831 tájáig ez az általános, holott 1784–1864 között ezek voltak a kitöltendő rovatok: Loc(us) edit(ionis) / Annus / Lig(atura) / Forma [= formatum, rétalak]. A már eleve értékesítésre szánt kötetek a gyarapodási jegyzékekben különösen hanyagok. A meglehetősen hiányos katalógusokat Lugossy javítgatta, ahol egyáltalán lehetett.

271. Német grammatika, Bécs³ 1810. A jelzet nélküli duplumpéldány bejegyzése: Cum Magnificus Dominus Ferdinandus Pálffy, 20 Exemplaria Grammaticae huius Germanicae Lingvae, I(llustrissimo) Collegio nostro dono mitteret: inter aliquos Studiosos et ego hoc exemplar tanquam B(iblio)thecae custos accepi. 1811. Mense Junio Steph(ane) Pap Szoboszlaij m(anu)p(ropria). Később ez a példány Lugossyé volt

272. TtREK Kézirattár R 73

273. TtREK Kézirattár R 1414 és R 1463

274. Az RMNy 1166 Sinai Miklós (kézírással kiegészített) példánya volt 1796-ban, a közművelődési könyvtár állományából a Megyei Könyvtárba került, amely 1967-ben visszajuttatta régi helyére.

275. TtREK Kézirattár R 73/7 és R 73/8

276. TtREK Kézirattár R 73

277. Molnár Pál: A nagykönyvtár Géresi Kálmán igazgatása idején. Könyv és Könyvtár 1962. Módis László helyreigazításai ugyanott, 1963.

278. RMK I 658 TtREK Kézirattár R 73/5 f. 1.

279. TtREK Kézirattár R 73/5 f, 3^a

280. TtREK Kézirattár R 73/5 f. 15^b

281. TtREK Kézirattár R 73/5 ff. 3skk

282. TtREK Kézirattár R 73/5 f. 50^a

283. TtREK Kézirattár R 73 f. 5

284. Az arányok általában jellemzőek és állandóak, ugyanezen kötetben találjuk, hogy Budai az előző évben csak 36 kötetet vitt el

285. TtREK Kézirattár R 73/7 f. 78^b

286. TtREK Kézirattár R 73/5 f. 51^b

287. TtREK Kézirattár R 1352 (a legfontosabb részek idézete alább következik. A kötet Molnár Pál op. cit. szerint elveszett, holott a nem megfelelően átgondolt újrarendezés miatt volt korábban megtalálhatatlan; az általa megsemmisültnek állított valamennyi dokumentum megvan, azok is, amelyeket hibás hivatkozásból ismert, s így tartalmukról nem lehettek pontos ítéletei).

288. Nagy Sándor 1940. 239–248.

289. TtREK Kézirattár R 71/11a f. 143^b

290. TtREK Kézirattár R 71/11a f. 146^a=p. 289

291. TtREK Kézirattár R 71/1 la f. 146^a=p. 289 közli a vonatkozó tanárkari jegyzőkönyv számát is)

292. TtREK Kézirattár R 71/11a f. 149⁶=p. 296

293. TtREK Kézirattár R 71/11a f. 188^’

294. TtREK Kézirattár R 71/11a f. 202^b

295. TtREK Kézirattár R 71/11a f. 217⁶

296. TtREK Kézirattár R 72/1 f. 184^bskk; több hasonló példa, mint: A Sárváry tömegből rongyosan kerültek vissza, mint különben is a könyvtárhoz tartozók...(ugyanott, f. 165^a=p. 327); ugyane kötet 113–138. levelén található legtöbb javítás és pótlás id. Révész Imre kezével

297. TtREK Kézirattár R 1111 (1–100. szám): Lugossy másolatai, főként török és törökkori oklevelek Debrecen város levéltárából, helyenként más helyekről, Szilády interlineáris fordításával.

298. MKsz 1896 207–208 1902 116–124

299. Révész Kálmán: Lugossy József PEIL 1884 348–356.

300. Vö. Csikesz Sándor: Baltazár Dezső. Emlékezés, Debrecen 1936., egyedülálló áttekintését a kor református lelkésztípusairól.

301. TtREK Kézirattár R 1352 – Molnár Pál szerint elveszett, ld. a 287. jegyzetet

302. TtREK Kézirattár R 1352

303. Imre Sándor (1820–1900) későbbi kolozsvári egyetemi tanár, Szinnyei V 92–97; VU 1874 6. sz. és 1900 874; DPL 1901 (nekrológ)

304. Bujdosó Lajos nyugdíjas lelkész, a szintén jó képesítésű Szegedi Sándor (1825–1882) tanár segítségével készítette el az átrendezés javarészét.

305. Dicsőfi (korábban Rosztomili) József (1821–1888) a balmazújvárosi németajkú gyülekezet lelkészeként ment nyugdíjba, nekrológja DPL 1888.

306. A korábbi könyvtári rendelkezésekhez ld. TtREK Kézirattár R 721

307. TtREK Kézirattár 1451, Dicsőfi József másolata.

308. Vö. a 277. jegyzetet; továbbá A. Angyal: Anton Schiefner und Koloman Géresi, in Ural-Altaische Jb. XXVII, Wiesbaden 1955. [Szabó István] Sz. I. Sz 1921. 135–136.

309. Ferenczy Gyula (1861–1931) méltatásában eddig nem sok teret kapott könyvtárigazgatói működése, a teológust, szerkesztőt, közéleti embert vizsgálták; viszont sumirológusként is inkább elmélyedt, mintsem könyvtártörténetben és szakismeretekben. Ekkoriban pedig a nyilvános olvasóban is rendelkezésre állt pl. Ferenczi Zoltán: A könyvtártan alapvonalai. Bp. 1903. Kudora Károly: Könyvtártan. Bp. 1893.

310. Oláh Gábor működését legjobban dicséri A nyilvános olvasó szakszerű könyvjegyzéke, Debrecen 1905 című téjékoztató katalógus. Ferenczyvel való huzakodását, kéziratos hagyatéka és a TtREK kézirattár R 1509 alapján Tóth Endre tanulmányai összegzik.

311. Vö.: Komoróczy Géza: ,,Fénylő ölednek édes örömében”. A sumir irodalom kistükre. Bp. 1970.

312. Korábban a hazai egyetemeken és a külföldi protestáns fakultásokon sem volt s nincs is önálló vallástörténeti tanszék; ezt a tanszéket az egyetemről kiválás után (1950 23. tvr.) a Theológiai Akadémián Pákozdy László Márton töltötte be. Varga Zsigmond könyvtártörténete A debreceni református főiskola nagykönyvtára írásban és képben, Debrecen 1934; majd átdolgozva A kollégiumi nagykönyvtár és vele kapcsolatos múzeum kialakulási története és egyetemes művelődéstörténeti jelentősége, Debrecen 1945 címmel jelent meg.

313. Többek között Heltai zsoltárfordítása 1560 (RMNy 162), Melius prédikációk 1563 (RMNy 194), Szenci Molnár nyelvtana (RMNy 995), állítólagos frankfurti imakönyve (RMNy 1206), Prágai Guevara fordításából az Apáti Miklós példánya (RMNy 1400) is áldozatul esett, Komáromi centuriáiból, a Praxis pietatisból több csonka, meghatározatlan példány, nem tudni, milyen kötésben s milyen jegyzetekkel.

314. A Csikesz által szervezett országos református kiállítás törekvéseihez kapcsolódott, de sokkal kevésbé átgondoltan.

315. Könyv és Könyvtár 1953. 257–373., 1954. 239–300.

316. Az igazgatók névsorát közli Varga Zsigmond 1945. a könyvtáros diákokét is a 40, 69, 71 lapon, ahogyan még Lugossy összeállította; a pótlások itt, hely hiányában, elmaradnak.

317. Jóllehet a legfiatalabb professzor 1739-ben Maróthi volt, az ő praefectusai megbízatásáról semmiféle bizonyíték nincsen.

318. A Récsi alapítványával kapcsolatban ld. e kötetben Győri János tanulmányát.

319. 1973–1978 között a Debrecen, Kossuth utcai Egyházközség lelkésze, Király László.

320. Vö. a Kortárs Szenci Molnár számát, továbbá Lenin: Könyvekről könyvtárakról. Bp. 1981.

321. A kollégiumok összevonása nyomán a kerületek összevonása is végbement az ötvenes években, így a tiszáninneni és tiszántúli kerület tiszavidékivé vált, de a megoldhatatlan szervezeti kérdések miatt a korábbi rend ismét érvényesült az ötvenes évek második felében; a Könyvtári Minerva már a Tiszántúli Egyházkerület Nagykönyvtáráról tud. Bp. 1965. 680.

322. Lukács László a teológiai fakultást (korábbi bölcsész, jogi és közgazdasági tanulmányok után) Csikesz famulusaként végezte, élményeit, 1944–45-ös tapasztalatait nem volt hajlandó az utókor számára leírni.

323. TtREK Kézirattár R 454 és 600: vö. TtREK 1979.

324. TtREK Kézirattár R 509 több kötetéről van szó, ezeket Varga László még itt használta.

325. A korszakra általában vö. StudAEccl V.

326. Egyidejűleg német nyelvtanár volt a theológiai akadémián.

327. Új katalogizálási rendszerre tértek át 1951-ben, a leltárnaplók bejegyzése szerint; a cédulakatalógus kialakítása is ekkor kezdődött, valamint a Tobolka rendszerű tárgyszókatalógus, az ún. osztályok cédulaanyagát kiemelték, s az éppen nem talált munkák mellé bejegyezték, hogy a „Debreceni csata idején megsemmisült”)

328. Polchiány, raktárhiány és általános rendezetlenség miatt nem is lehetett megállapítani akkoriban, hogy valóban duplum-e egyik másik munka. A kiadványtár, aprónyomtatványok, duplumtár stb. elhelyezése azóta is megoldhatatlan, s a szükségállapotok miatt a már részben rendezett anyagot is újabb átpakolások szórták szét.

329. A katalógusból kiemelt 4° lapokra írták a becsértéket; csonka Vizsolyi Bibliát már Varga Zsigmond is minősített duplumnak, vö. a 313. jegyzetet.

330. Vö. Molnár Pál többször említett tanulmányát, valamint a TtREK Kézirattár R 1352 föntebb idézett részleteit.

331. Vö. TtREK 1979. bevezetőjét.

332. Nekrológja RE 1972. 200–204.

333. Még nem jelent meg összegző tanulmány az együttműködésről, a Gyűjteményi Tanács, valamint a DEK évi jelentései tartalmaznak részleteket, ld. még Régi könyvek és kéziratok, NPI Bp. 1974.

334. Ld. a TtREK Kézirattár R 681 felsorolását az R 72b leltárnapló kötetében, illetve TtREK 1979.

335. A magyarországi egyházi könyvtárak kéziratkatalógusainak első kötete is ennek jegyében készült, s készül a bejegyzések, antikvák kötete; vö. a példánykimutatást az RMNy és CIH köteteiben, továbbá Kókay György tanulmányait.

336. MKsz 1975. 154–163., 1982. 135–140.

337. A Magyarországi Református Egyház Törvénykönyve, [Bp, 1971]. Csupán az 1967. évi III. tc. 6. részében egyetlen pont (45) foglalkozik a gyűjtemények munkatársaival, másutt ezzel kapcsolatban nem érint teológiai, művelődéstörténeti és tudományos szempontokat, az ott ígért szabályrendelet, amely rendezte volna a gyűjtemények ügyét, azóta sem jelent meg, s erre a későbbi végrehajtási utasítás is csupán mint jövőbeli intézkedésre utal.

338. Megjelent az orvostörténeti és földrajzi katalógus, készül az egyháztörténeti és pedagógiai.

339. MüM Közlöny 1983. vö. Könyvtáros 1981. 320–322.

340. A Könyv Népe elnevezést Izráel neveként, ti. a Könyvek Könyve értelmében, s a magát Lelki Izráelnek tekintő hazai reformátusság művelődésében nélkülözhetetlen a könyv. A judaizmus korai idejétől természetes, hogy ha akkor még saját könyve s könyvtára nem is lehetett mindenkinek a Törvénytekercsből másoltania kellett (vö. Sulhan^c aruk, yoreh de^c– ah 270), s amint R. Escarpit is megfigyelte (Irodalomszociológiai, Bp. 1973.), a sémi nyelvek egyik jellemzője, hogy nem az írás anyagából ered a könyv megnevezése, hanem elvont fogalom, a kialakult használat miatt; olvasásnak, könyvnek, könyvtárnak így valóban bibliai távlataihoz kellett ragaszkodnia a kollégiumi diákságnak és az intézmény fenntartóinak.