gyon ű nagy haragja,
bűnből serkenjünk föl akaratjára,
térjünk és jruljunk ű szent szavára.

Mint szent Eleázár mi is [kövessük],
testünket, verünket azért ne szánjuk,
Istennek szent nevét holtiglan féljük,
kiről igaz vallást holtiglan tegyünk.

Egy kevéssé hogy ha mi gyötörtetünk,
bűnünkért Istentűl elhagyattatunk,
azért mi kétségben ottan ne essünk,
irgalmasságában holtiglan bízzunk.

Nem hagy azért minket az Pogán kézben,
örökké elvesznünk az igaz hitben.
Noha gyötretetünk itt ez világban,
ismeg hozzánk fordul kegyelmességben.

Elveszni Dánielt nem hattad vala,
az Oroszlánl ikban őrizted vala,
Senacherib Királt megverted vala,
szaznyolczvanezert népében vesztettél vala.

Ellenségit immár te seregednek,
szégyeníts meg immár az te népednek,
irgalmas Istene légy híveidnek,
diadalmát ronts meg ellenséginknek.

Az ki ez éneket szörze versekben,
nevét el-be írá versek fejében,
az ezerötszázban és hatvannyolcban,
Istennek hívein keserűségében.

DEBRECENBEN,
Nyomtattatott 1605.