gyon
ű nagy haragja,
bűnből serkenjünk föl akaratjára,
térjünk és
jruljunk ű szent szavára.
Mint
szent Eleázár mi is [kövessük],
testünket, verünket azért ne
szánjuk,
Istennek szent nevét holtiglan féljük,
kiről
igaz vallást holtiglan tegyünk.
Egy
kevéssé hogy ha mi gyötörtetünk,
bűnünkért
Istentűl elhagyattatunk,
azért
mi kétségben ottan ne essünk,
irgalmasságában
holtiglan bízzunk.
Nem
hagy azért minket az Pogán kézben,
örökké elvesznünk az
igaz hitben.
Noha gyötretetünk
itt ez világban,
ismeg hozzánk fordul
kegyelmességben.
Elveszni
Dánielt nem hattad vala,
az Oroszlánl ikban őrizted
vala,
Senacherib Királt megverted vala,
szaznyolczvanezert
népében vesztettél vala.
Ellenségit
immár te seregednek,
szégyeníts meg immár az
te népednek,
irgalmas Istene légy híveidnek,
diadalmát ronts
meg ellenséginknek.
Az
ki ez éneket szörze versekben,
nevét
el-be írá versek fejében,
az
ezerötszázban és hatvannyolcban,
Istennek
hívein keserűségében.
DEBRECENBEN,
Nyomtattatott
1605.