Ezt az Király mikor hallotta vala,
haraggal magában ű dúl-fúl vala,
az ifiat inkábban kénzatja vala,
ű nyelvecskéjét kivonyatta vala.

Mindennyi sok kénját Anyja hogy látá,
fiához járula, neki szól vala,
kényjában az fejét ő törli vala,
Isten országára úgy inti vala.

Az gyermek szájából vér kifoly vala,
és már minden tagja neki vér vala,
az ű kezeit mert elvágták vala,
nagy hangas tűzben bevetették vala.

Lám az tűzből mégis fölkiált vala,
Istenhöz fölszóval ezt mondja vala,
seregek Istene, Izrael Ura,
vedd hozzád lelkemet te országodba.

Tőn illyen ohajtást az Úr Istenhöz,
lelkét kibocsátá ű az Istenhöz,
bátyjaval, Anyjával mene Istenhöz,
örök vigasságra élni Istenhöz.

Igen hamar Király ű szép Anyját is,
megkötözteté Solomona asszont is,
kegyetlen kínokkal kénzatá ezt is,
szép fiai után bocsátá ezt is.

Sanyarú kénokkal Asszont kénzatá,
ű két emleit kiszaggatták vala,
égő vasfogókkal szaggatták vala,
lelkét az Istenhöz bocsátá vala.

Zsidó nemből valók ezek valának,
Istennek vitézi mind ők valának,
sereggel Istenért mind szenvedének,
az örök életre így vitetének.

Immár meghallátok szent Eleázárt,
ű hét szép fiait, szép feleségét,
Istennek nevéért kénszenvedését,
Antiochus alatt való halálát.

Mártirommá ezek mindnyájan lőnek,
Isten törvényében mind holtig lőnek,
örök példát nekünk ezek hagyának,
nyomorúságban kik vigasztalnának.

Íme ezt az Királt Isten Zsidókra,
ostorul ereszée mind fiaira,
hogy bűnből térnének akaratjára,
mindnyájan hallgatnánk ű szent szavára.

Azért tanuljuk meg, Isten ostora,
mikor rajtunk va-