Mennybéli lakosok közé
    Bizonnyal vitettetvén bé,
Lelkében él: mert szerette
    Krisztust mindennek felette.
Mondhatnád, hogy kimúlása
    Hamar lett; de bizonyára
Sokféle veszedelmekből
    Kiragadtatott Istentől,
Helyeztetvén boldogságban,
    És örök nyugodalomban;
Mert ez utolsó időben
    Mely csak veszedelem; nincsen,
Nem is lehet reménységünk,
    Hogy valaha állapatunk
Megjavuljon; holott ördög
    Szörnyen környűlöttünk kereng,
Pedig kimúlván, úgy nem holt,
    Hogy jobban nem volna, mint volt;
Mert megmenekedvén bűntűl,
    És ez világi gondoktól,
Most kezdett valóban élni,
    Mennyben nagy jószágot bírni;
Semmi kárt azért nem vallott,
    Hogy elhagyta ez világot,
Légyen Isten akaratja,
    Ki életünket forgatja.