doznál is Istenednek,
Kik világban az földön élnek,
nála azok semmit nem tetszenek.

Az bódog olyan nála, mint az szegény,
mert az Király is halandó, mint szegény,
Felelő napot ott nem adnak,
jóllehet azt mindenek kívánnak.

No, azért mint fél ember nyavalyátul,
vagy reá következendő fogságtul,
Ne féltsd gyenge színed az hótul,
avagy testedet az Déli széltül.

Meg kell bizonnyal kóstolnod az halált,
mindenöket kiket ez elől talált,
Megrontott és senkit nem táplált,
lelkek mert azoknak testöktől elvált.

Megválol nyilván az testi élettől,
kazdagságodtul, házadtul, marhádtul,
Szükségedtül, házastársodtul,
ezeknek rövid nyájasságátul.

Más helyedben majd néked állapotik,
ki miatt minden semmivé tettetik,
Az mit te gyűjtöttél elköltik,
jó borodban bővön föld is iszik.

Lássad azért, ne vallj kárt életedben,
szolgálj Istenednek nagy félelömben,
Fösvényöl ne élj itt nagy testben,
semmit nem vihetsz el véled az földben.

Tégy jól magadtul míg vagy ez világban,
cselekedjél jól mással is ez földön,
Annak itt helye, míg vagy földön,
ne kapj ez után lélekváltságon.

FINIS.