doznál
is Istenednek,
Kik világban az földön élnek,
nála azok semmit
nem tetszenek.
Az
bódog olyan nála, mint az szegény,
mert az Király is halandó, mint
szegény,
Felelő napot ott nem adnak,
jóllehet azt mindenek
kívánnak.
No,
azért mint fél ember nyavalyátul,
vagy reá következendő
fogságtul,
Ne féltsd gyenge színed az hótul,
avagy testedet az
Déli széltül.
Meg
kell bizonnyal kóstolnod az halált,
mindenöket kiket ez elől
talált,
Megrontott és senkit nem táplált,
lelkek mert azoknak
testöktől elvált.
Megválol
nyilván az testi élettől,
kazdagságodtul, házadtul,
marhádtul,
Szükségedtül, házastársodtul,
ezeknek rövid
nyájasságátul.
Más
helyedben majd néked állapotik,
ki miatt minden semmivé
tettetik,
Az mit te gyűjtöttél elköltik,
jó borodban bővön föld
is iszik.
Lássad
azért, ne vallj kárt életedben,
szolgálj Istenednek nagy
félelömben,
Fösvényöl ne élj itt nagy testben,
semmit nem
vihetsz el véled az földben.
Tégy
jól magadtul míg vagy ez világban,
cselekedjél jól mással is ez
földön,
Annak itt helye, míg vagy földön,
ne kapj ez után
lélekváltságon.
FINIS.