Nem
lészen oly az, mitől rettegnének,
e nagy nyugolommal földökben
élnek,
Kit az jóakaró Istentűl vesznek,
mindenekkel oly igen
bővölkednek.
Hogy
az övéiért hátra vettetnek,
azok penig ezektől kölcsön vesznek,
De
senkitől ezek soha nem kérnek,
mert azok közt fejek, nem szolgák
lesznek.
Isten
önnönmaga köztök lakozik,
ű szent Lelke nagy szépen bennek
nyugszik,
Igaz tiszteletökben gyönyörkedik,
kivel az nép
szüntelen neveködik.
Már
tekints meg az Istennek szerelmét,
Ember, hozzád való
kegyelmességét,
És ne vesd meg illy szép kegyes intését,
vegyed
hozzád megígért drága kincsét.
Mert
ha megutálod szent áldomását,
és megveted drága szent
ajándékát,
Reád várjad rettenetes nagy átkát,
kit az
engedetlenségért rád bocsát.
Az
mint penig írja ezt az Próféta,
oly nagy lészen az Istennek
haragja,
az bűn ellen való megbúsulása,
hogy ez földön minden
állat megbánja.
Nagy
csuda, hogy csak az Ember vétközik,
de bűneért az teljes föld
gyötrődik,
Rajta semmi meg nem neveködhetik,
ki mind csak
Emberre fohászkodik.
De
értsük meg az Próféta írását,
úgy kiáltja az Isten akaratját,
Ha
megveted, Ember, az ő mondását,
és nem tartod ű szent
parancsolatját.
Mint
meghallád szép kegyes ígíretit,
azok közül néked egy sem
adatik,
Sőt mind veszedelemre fordíttatik,
reád véghetetlen jaj
követközik.
Megrémítlek,
azt mondja, rettegéssel,
ostorozlak sokféle
betegséggel,
Forrósággal és nagy hidegleléssel,
dagadással és
undok fekéllyekkel.
Átkozott
lesz minden kimenésedben,
átkozott lesz te
bejöveteledben,
Átkozott lesz minden keresményidben,
szerencsétlen
minden ügyeközetben.