Nem lészen oly az, mitől rettegnének,
e nagy nyugolommal földökben élnek,
Kit az jóakaró Istentűl vesznek,
mindenekkel oly igen bővölkednek.

Hogy az övéiért hátra vettetnek,
azok penig ezektől kölcsön vesznek,
De senkitől ezek soha nem kérnek,
mert azok közt fejek, nem szolgák lesznek.

Isten önnönmaga köztök lakozik,
ű szent Lelke nagy szépen bennek nyugszik,
Igaz tiszteletökben gyönyörkedik,
kivel az nép szüntelen neveködik.

Már tekints meg az Istennek szerelmét,
Ember, hozzád való kegyelmességét,
És ne vesd meg illy szép kegyes intését,
vegyed hozzád megígért drága kincsét.

Mert ha megutálod szent áldomását,
és megveted drága szent ajándékát,
Reád várjad rettenetes nagy átkát,
kit az engedetlenségért rád bocsát.

Az mint penig írja ezt az Próféta,
oly nagy lészen az Istennek haragja,
az bűn ellen való megbúsulása,
hogy ez földön minden állat megbánja.

Nagy csuda, hogy csak az Ember vétközik,
de bűneért az teljes föld gyötrődik,
Rajta semmi meg nem neveködhetik,
ki mind csak Emberre fohászkodik.

De értsük meg az Próféta írását,
úgy kiáltja az Isten akaratját,
Ha megveted, Ember, az ő mondását,
és nem tartod ű szent parancsolatját.

Mint meghallád szép kegyes ígíretit,
azok közül néked egy sem adatik,
Sőt mind veszedelemre fordíttatik,
reád véghetetlen jaj követközik.

Megrémítlek, azt mondja, rettegéssel,
ostorozlak sokféle betegséggel,
Forrósággal és nagy hidegleléssel,
dagadással és undok fekéllyekkel.

Átkozott lesz minden kimenésedben,
átkozott lesz te bejöveteledben,
Átkozott lesz minden keresményidben,
szerencsétlen minden ügyeközetben.