Generalis konvent néven ismeretes a magyarországi ref. egyháznak az 1821–22. évben tartott egyetemes gyűlése, mely a →debreceni alkotmányozó zsinat előtti időben a máskülönben gyakori →konventek közül az egyetlen határozatképes volt és amelynek végzései kötelező erővel bírtak, minél fogva általában átmentek a gyakorlatba is. Határozatképessége onnan eredt, hogy királyi rendelet alapján ült össze némely eléje utalt, a →tiszántúli egyházkerületben fölmerült viszályos ügy elintézésére, határozatait pedig aztán megerősítette a király. Három ülésszakban végezte tárgyalásait, mégpedig az 1821. márc. 18–24. napjain Pesten, ugyanez évi okt. 1–4. napjain Debrecenben és az 1822. febr. 20–22. napjain ismét Pesten tartott ülésszakokban. A konvent, melynek elnöki tisztét →Vay József tiszáninneni, a harmadik ülésszakban gr. Ráday Pál dunamelléki →főgondnok töltötte be, eligazítván a hozzá utalt ügyeket, még a következő intézkedéseket tette: a szilágysági egyházakat Erdélynek engedte át – az egyházak szavazataira nézve kimondta, hogy annyit számítsanak, ahány lelkészük van -, a tiszántúli egyházmegyéket az 1818-ban tervezett beosztás némi módosításával újra beosztotta a változott viszonyokhoz képest s életbe léptette a budai kánonoknak több rendelkezését. Jegyzőkönyvét közölte Révész Figyelmezője (1875.).

Irodalom: Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.).