Gálfi Lőrinc (Sinfalva, 1865. aug. 10. – Kolozsvár, 1943. jan. 31.) unit. tanár. A gimnáziumot Tordán és Kolozsvárt, a teológiát ez utóbbi helyen végezte s aztán ugyanott az egyetem bölcsészeti karának volt két évig hallgatója. Miután 1889-től Oxfordban folytatta tanulmányait, 1892-ben hazatért, s ekkor helyettes, majd rendes tanár lett a kolozsvári unitárius gimnáziumban, egyúttal a teológián is adva elő, melyen 1909 óta az újszövetségi tanszéket töltötte be, haláláig. – 1896-tól 1910-ig egyik főmunkatársa, 1911-től 1918-ig egyik szerkesztője volt a →Ker. Magvetőnek, melyben számos dolgozata látott napvilágot. Nagyobb értekezései és külön megjelent művei: A legújabb bibliai kritika és az unitarismus (Ker. Magvető, 1897.). A ker. hit öt pontja (Martineau után angolból). (Kolozsvár, 1905.) Korunk és a biblia (Ker. Magvető, 1910). A lemondás a Jézus tanításában (Uo. 1911.). Jézus az Isten fia (Uo. 1912.). Jézus és a törvény (Uo. 1913.). A történelem Jézusa (Uo. 1913.). Legközelebb Jézushoz. (Kolozsvár, 1915.). A hitvallások története. (Uo. 1916.). A vallások jövője. (Uo. 1922.). A jelenkor Jézusa. (Uo. 1926.). A Krisztustan a 20. században. (Uo. 1926.). Keresztények-e az unitáriusok? (Uo. 1936.). Korunk és teendőink (Ker. Magvető, 1937.). Magyarra fordítva kiadta a →Radetius–→Almási féle „Disciplina ecclesiasticá”-t (1919.).