Felsőszabolcsi ref. egyházmegye, a →tiszántúli kerületben, az 1821–22. évi –„generalis konvent” alkotása, mely jóformán a régi →szabolcsi egyházmegyét nevezte el így, mégis azzal a módosítással, hogy a →debreceni egyházmegyéből nyolc egyházat hozzá csatolt, viszont a nem Szabolcs vármegye területén levőket, ti. a Bereg és Szatmár vármegyékhez tartozó összesen tizenkilencet az illető szomszédos →egyházmegyéknek juttatta. Így aztán 89 anyaegyháza lett, amelyeknek száma a 19. század végére hárommal apadt. De egyházigazgatási szempontból ez is soknak bizonyult, annyira, hogy 1909 elejétől két egyházmegyére oszlott: a →középszabolcsira, meg a régi nevet fenntartóra. Az utóbbinál 45 anyaegyház maradt s azóta az ország új határainak kialakítása következtében 1923-ban az →ungi egyházmegyéből hozzá szakadt Záhony. Új beosztás és a →beregi (megmaradt) egyházmegyének is hozzácsatolása folytán 1952. júl. 1 óta 69 egyházból áll. – →Espereseinek névsora: Almási Sámuel mándoki l. 1822-től, Fazekas György nagykállói l. 1831–1843, Nagy Sámuel rohodi l. 1844–1850, Keresztúri János vajai l. 1850–1854, Bodnár Gábor nyírbogdányi l. 1854–1857, Rátkai József gyulaházai, bákai, encsencsi l. 1857–1864, Litkei Tóth József pátrohai l. 1864–1870, Kozma József őri l. 1870–1878, Nemes Benjámin nyírbogáti l. 1879–1880, →Lukács Ödön nyíregyházai l. 1880–1896, →Görömbei Péter (I.) nagykállói l. 1896–1908 vége, Vas Mihály gégényi l. 1909 eleje – 1918, Görömbei Péter (II.) mándoki l. 1918–1920, Kovács Lajos kisvárdai l. 1920–1931, Kun Szabó Gyula berkeszi l. 1932–1936, Kiss Lajos demecseri l. 1936–1955, Telkes György tarpai l. 1955-től.