BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Felsősoproni (Soproni felső) ev. egyházmegye, a régi →sopronvidéki német egyházmegye utódául a →türelmességi rendelet után újraéledt Sopron környéki egyházakból 1786-ban szerveztetett. Ekkor tíz anyaegyházból állott, később ez Sopron és Ruszt függetlenné válásával leszállt nyolcra, majd Sopron és Ruszt újra beolvadásával, Lajtaújfalu és Veperd anyásításával és a sopronkőhidai fegyháznak az ott alkalmazott lelkész alatti önállósításával tizenháromra emelkedett, melyek mindannyian Sopron vármegyében voltak. Az ország új határainak kialakításakor nagyobb részük Ausztriához csatoltatott s ott a burgenlandi közép egyházmegyét alkotja. Az itt maradt hat egyház pedig csonkán is megtartotta volt önállóságát, legnevezetesebb egyházával, Sopronnal az élén. – →Espereseinek névsora a következő: Gamauf Sámuel (a sopronvidéki volt esperes) soproni l. 1796-ig, Bogsch Jakab soproni l. 1796-tól (1803.), →Gamauf Teofil soproni l. 1810–1841, Gamauf József ágfalvi l. (1843.), Hammerschmidt János Gottlob locsmándi l. (1847.) 1851-ig, Krausz Teofil harkai l. (1853.) 1861-ig, Gradt János csávai l. 1861-től (1870.), Fleischhacker Károly ágfalvi l. (1875.) 1893-ig, Renner Henrik harkai l. 1893–1901, Brunner János soproni l. 1901–1913, Scholtz Ödön ágfalvi l. 1913–1938, Ziermann Lajos soproni l. 1938–1952, amikor is ez év június végén megszűnt az egyházmegye.