Fekete Gyula (Túrkeve, 1857. júl. 8. – ?, 1941.) ref. lelkész. Túrkevén kezdte tanulását. A gimnáziumi osztályokból hatot Mezőtúron, kettőt Debrecenben végzett, ahol aztán 1880-ban végezte a teológiát. Ekkor segédlelkész lett Tiszaderzsen, 1882-ben Füzesgyarmaton, 1885-ben Gyomán, 1887-ben Békésen, s még ez évben lelkész Nagykikindán, hol 1920-tól →alesperesi tisztet viselt a jugoszláviai bánáti egyházmegyében. Onnan eljőve, 1926-ban belmissziói lelkészéül alkalmazta a →tiszántúli egyházkerület. Nyugalomba lépett 1930-ban. – Az 1879–80. tan-évben egyik szerkesztője volt a debreceni hittanszaki önképző-társulat Közlönyének. – Művei: Prédikáció a nagykikindai ref. egyház megalakulása alkalmával („Beszédek és imák…” c. füzetben). (Nagykikinda, 1887.) Zsidóság és keresztyénség (Három prédikáció). (Uo. 1890.) Úrvacsorai beszéd és ima a nagykikindai templomszentelésen. (Uo. 1893.) A nagykikindai ev. ref. missziói egyház története. (U.o. 1897.) Emlékbeszéd gr. Ráday Gedeon… felett. (Uo. 1902.)