Farkas János (Losonc, 1755. jan. 18. – Komárom, 1812. jún. 12.) ref. esperes. Tanult Karcagon, ahonnan 1773 tavaszán Debrecenbe ment a felsőbb osztályok másodikába. Itt azután 1781-től →köztanítói, majd →contrascribai, 1784. ápr. 5-től →seniori tisztet vitt. Majd külföldre ment és miután a bécsi egyetemen félévig időzött, még a berni (1785 nyarától 1787 őszéig) és baseli egyetemnek volt hallgatója. Hazajőve, 1787 novemberétől Kecskeméten tanári, 1794 áprilisától Komáromban lelkészi hivatalt töltött be. 1806 végén a →komáromi egyházmegye →esperessé választotta. Országgyűlési pap is volt két ízben. – Művei: Halotti prédikáció… Sándor Leopoldnak… halálára. (Komárom, 1795.) Hálaadó prédikáció… Mantua megvételének híre hallására. (Uo. 1799.) Halotti prédikáció… Darányi Julianna… Sárközy Zsigmond… élete párjának eltemettetésekor. (Uo. 1807.) Halotti prédikáció… Pázmándy Johanna… Karácson Dániel… élete párjának eltemettetésekor. (Uo. 1807.) Halotti prédikáció… Pázmándy József utolsó tiszteletére… (Győr, 1810.)