Fabriczy (Fabricius) András (Pazdics, 1751. aug. 20. – ?Poprád, 1830. jan. 23.) ev. lelkész. Tanult szülőföldjén, Eperjesen és Sopronban. Külföldre menvén, 1774 tavaszán a jenai egyetemre iratkozott be. Hazajőve, nevelősködött, míg 1784-ben lelkész lett Kakaslomnicon, 1789-ben Poprádon. A →szepesi tizenháromvárosi egyházmegye 1810-ben 1813-ban →főesperessé választotta. E hivatalát 1825-ig viselte, Nagy részt vett a Berzeviczy-féle „Coordinatio…” kidolgozásában. Ezenkívül a következő műveket írta: Das Verlangen der Frommen nach dem Hause des Herrn (Templomavatási beszéd). (Lőcse, 1785.) Catechismus Dr. Martini Lutheri. (Uo. 1795.) Német beszéd Szontágh Sámuel püspök beiktatásakor (Másokéval együtt). 1808. Gradus consangvinitatis et affinitatis. (Kassa, 1814.) Predigt bei der Einweihung unserer neuen Kirche gehalten (→Klein Sámuel három prédikációjával). (Lőcse, 1817.) Énekeket szerzett a kakaslomnici imaház fölszentelésére (1785.) A felette Klein Sámueltől tartott beszéd szintén megjelent.