Észak-amerikai magyar ref. egyházak alakítása végett már 1880 után indult meg mozgalom. Első lelkészük volt az ide kivándoroltaknak Kecskeméti Ferenc 1881-től fogva, mégpedig a presbyterianus egyház támogatásával. Miután ő 1884-ben visszatért hazájába, a parlagon maradt mezőt 1890-ben az odavaló (német) ref. egyház vette gondozásába s még ez évben Jurányi Gusztávot alkalmazta lelkészül Cleveland-ben. Már a következő évben másik egyházközséget is szervezett Pittsburgben, s ezentúl folyvást gyarapodott a nagy részben ez egyház költségén fenntartott gyülekezetek száma, melyek már 1896-ba →egyházmegyévé szervezkedtek. Ezt a nemes munkát csakhamar ismét felkarolta a presbyterianus egyház is, úgyhogy 1904 közepén az előbbi 17, az utóbbi pedig 7 egyházközséget támogatott fennállásában. Az independensek és baptisták is kezdeményeztek missziót a magyar reformátusok között, de maradandó eredmény nélkül. Az Egyesült Államokbeli ref. egyház sürgetésére 1903-ban a magyarországi konvent is törődni kezdett a kivándorlott hívek lelki sorsával, s azzal a gyökeres intézkedéssel próbálta a kérdést megoldani, hogy elszakítván a korábbi kötelékeket, külön szervezetben egyesítse az amerikai összes magyar ref. egyházközségeket. Meg is alakult 1904. okt. 7-én a magyarországi konvent felsősége alatt, s ezalatt a →dunamelléki egyházkerület alá helyezve az önálló egyházmegye, egyelőre ugyan csak hat egyházból. Erre az odavaló ref. egyház a pártfogását élvező egyházaknak szintén külön egyházmegyévé szervezésével felelt, mely 1905. dec. 12-én nyolc egyházból alakult, de 1911-ben már tízből állott. A presbyterianus egyház gondozása alá ugyanekkor nyolc egyház tartozott. De viszont ekkorra már 22-re emelkedett a magyar felsőség alatti egyházak száma, minek folytán 1910-ben már két egyházmegyébe váltak szét, a keletibe 13, a nyugatiba 9 egyházat osztván be.

Az első világháború szomorú kimenetele aztán véget vetett az egész magyarországi cselekvésnek, annyira, hogy az 1921. okt. 9-én létrejött tiffini egyezményben kénytelen volt a magyarországi ref. egyház összes egyházait átengedni fenntartás végett az ottaninak. Ezek aztán részben egy külön magyar egyházmegyébe, részben a területi fekvés szerint illetékes angol egyházmegyékbe osztattak be. 1923-ban aztán még egy csomó egyháznak a csatlakozása következtében háromban állapíttatott meg a magyar egyházmegyék száma, melyek keleti, középső és nyugati nevet viselnek, lelkészi főjük egyszersmind „egyházmegyei elnök” címet kapván az „esperes” helyett. Tekintélyes számmal maradtak még a presbyterianus egyház kebelében is magyar gyülekezetek, sőt csatlakoztak egyes egyházak három más egyházi szervezethez is. Kanadában szintén régtől fogva alakultak s enyésztek el egyes gyülekezetek. Mindezekkel szemben némely egyházak vezetői 1923. aug. 13–14-én tartott értekezletükön kimondták egy független amerikai magyar ref. egyháznak a szükséges voltát, s ezt 1924. dec. 9-én meg is alakították egy hét egyházból álló egyházmegye kebelében. Majd 1928. szept. 4-én két (keleti és nyugati) egyházmegyébe osztották be mintegy kétannyira szaporodott egyházaikat, s ezzel kapcsolatban egyházkerületté szervezkedtek a két esperes fölé egy →főesperes beállításával, mégpedig eltérően az ez ügyben érdekelt többi amerikai egyházaktól, szigorúan hitvallásos alapra helyezkedve. Azóta a (német) ref. egyház 1934-ben egyesülvén az „evangelical synod”-dal, még tovább ment korábbi irányában, kizárólag a „szent iratokat” ismervén el hitszabályozónak, bármely hitvallásnak pedig kifejezetten egyedül azokkal való megegyezése esetére engedvén befolyást. 1930 táján. ehhez a ref. egyházhoz a nyugati egyházmegyében 25, a középsőben 10, a keletiben 11, azonkívül szétszórtan angol egyházmegyékben 6 egyházközség tartozott. Majd megalakult a „tóparti” egyházmegye is, mindannyiban elnök címet viselve az esperes éppen úgy, mint az egyházkerületé is. Továbbá volt a másik (holland) ref. egyház kötelékében 4, a presbyterianusokéban 31, a déli presbyterianusokéban 2 s a püspöki egyházban 3 magyar ref. egyház, míg a független egyházkerület egyházainak száma körülbelül változatlan. Különben pedig állandóan változásoknak van alávetve mind létezése, mind egymásközti viszonya az egyházaknak. Nem állandó az a szám sem, hogy 1947-ben összesen 108 lelkészük volt a magyaroknak. Lelkészeiket minden különbség nélkül részint Magyarországon, részint a magyar tanárral is ellátott bloomfieldi, egy időben a daytoni és lancasteri szemináriumokban kiképzettek közül választották, illetőleg választják. Együttesen egy árva- és aggházat tartanak fenn. A (német) ref. egyháznak és a presbyterianus egyháznak 1939-ben történt egyesülése lehetővé tette külön magyar egyházkerület szervezését, melynek élére Dienes Barna homestaedi lelkészt állították, s amely 78 egyházat számlált 61 lelkésszel. A független egyházkerület főesperese 1939-ig Sebestyén Endre volt, azóta Daróczy Sándor.

Irodalom: Hamar István: Az amerikai magyar reformátusok lelki gondozása (Prot. Szle, 1910.), Harsányi Sándor: Az amerikai ref. egyház (Uo. 1912.), Takaró G. és társai: Emlékkönyv az amerikai magyar ref. egyházmegye 25 éves fordulójára (1929.), Kalassay Sándor: Az amerikai magyar reformátusok története (I. k. 1937.).