Ercsei Dániel ifj. (Mezőtúr, 1781. júl. 24. – ?Debrecen, 1836. febr. 23.) ref. tanár, az előbbinek fia. Mezőtúron tanult, míg 1793-ban Debrecenbe ment. Miután 1801-ben →köztanító lett, 1803 tavaszán mint megválasztott debreceni tanár külföldre ment s a göttingeni egyetemen gyarapította ismereteit, 1805-ben bölcsészetdoktorságot szerezvén. Ez év őszén foglalta el tanszékét, melyen elsősorban bölcsészetet, mellékesen jogot adott elő. A Magyar Tud. Akadémia 1831-ben levelező, 1832-ben rendes tagjának választotta. – Egyházi érdekkel a következő munkái bírnak: Philosophia (2 k., I.-ben lélektan, II.-ben ontológia, metaphysika, erkölcsi philosophia.). (Debrecen, 1813–17.) Észrevételek ily című prédikációkra: Ker. tolerantia. (Pest, 1824.) Philosophia históriája. (Debrecen, 1825.) A →Szoboszlai Pap István és Kalós Mózes által felette tartott beszédek ki vannak adva.