Enyedi Sámuel (?, 1627. – Alvinc, 1671. febr. 14.) ref. lelkész. Tanulmányait Sárospatakon végezte, majd külföldre ment, hol 1649-ben az utrechti, 1650. máj. 22-én a franekeri, 1652. jún. 5-én a leideni egyetemre iratkozott be. Azután ismét Utrechtbe ment, hol 1653. júl. l-én orvosdoktori oklevelet szerzett. Visszatérve hazájába, még abban az évben tanár lett Nagyváradon, s amellett orvosi gyakorlatot is folytatott. 1659-ben a káptalani levéltár requisitorául alkalmazták, minélfogva felhagyott a tanársággal. Nagyváradnak a török által való megszállása után, 1660 őszén a Rhédei Ferenc udvarába vonult Husztra, ahonnan 1664 tavaszán Nagyenyedre hívták tanárnak. Innen 1670-ben lelkésznek ment Alvincre. – Egyházi érdekű művei: Praecepta morum (Comenius munkája hexameterekbe szedve). (Nagyvárad, 1658.) (Általánosan elterjedt tankönyv, melynek még 1791-ből is van kiadása.) De libero arbitrio. (Nagyszeben, 1665.) Előszót írt az általa kiadott Rosaeus féle „Virgilii Evangelizantis Christiados libelli” (1656.) c. könyvhöz, és egyik szerzője annak az ajánlólevélnek, mely Pápai Borsáti Ferencnek „Metamorphosis Sigismundi Rákóczy” (1656.) c. munkája előtt foglal helyet. Respondens volt a „De visione Dei per essentiam” (1651.), a „De vera Spiritus Sancti deitate” (1652.), a „De Dei potentia, potestate et adorabilitate” (1653.) és a „De divina praedestinatione” (1653.) tartott vitákon. – Üdvözlő verset írt →Komáromi Csipkés Györgyhöz (1652.), →Szathmári Ötvös Istvánhoz (1651.), →Diószegi Kalmár Pálhoz (1652.), →Somosi Petkó Jánoshoz (1652.), ifj. Geleji Katona Istvánhoz (1653.), →Báthori G. Mihályhoz (1653.), Vásárhelyi Matkó Istvánhoz (1666.) és →Nánási L. Istvánhoz (1670.).