Elefánt Mihály (Aszód, 1816. – Bp. 1872. szept. 2.) ev. esperes. A középiskolát szülőföldjén és Selmecbányán, a teológiát Pozsonyban s a berlini, hallei és jenai egyetemen végezte, mely utóbbi helyen 1839. ápr. 13-án iratkozott be. Hazatérte után egy ideig nevelősködött és →káplán volt Aszódon, míg 1840-ben ceglédi, 1844-ben tápiószentmártoni, 1855-ben nyíregyházai lelkész lett. Itt a →pátens-ügyben tanúsított hazafias magatartása miatt sok kellemetlensége volt, miért is 1860-ban Acsára ment lelkésznek. 1867 elejétől a pesti szlovák egyházban lelkészkedett s 1868-tól a →budapesti egyházmegyében az →esperesi tisztet is vitte. Egyházát szép rendbe hozta. – Kisebb dolgozatai, kivált prédikációk és énekek elszórtan, így a Török–Székács-féle „Egyházi Tár”-ban (1854.) és a Haán-féle →énekeskönyvben jelentek meg. – Nagyobb művei: A hivő szív ömledezései imádságokban. (Kecskemét, 1843.) Hit, remény, szeretet (Ker. halotti énekek és imádságok). (Pest, 1855.) (II. kiad. 1862., III. kiad. 1891.) Szent lant (Gyermekek számára). (Sárospatak. 1860.) Dávid szent lantja. (Uo. 1860.) Előkészület a konfirmációhoz. (Kassa, 1866.) (II. kiad. 1870.) Kiadott egy szlovák ev. névtárt (1860.). Kéziratban is maradtak munkái.