Drégelypalánki ref. egyházmegye (másképpen →nógrádi, →nógrádnagyhonti, vagy →szokolyai), a →samarjai, majd a →dunántúli kerületnek kezdettől fogva alkotó része, mely Hont vármegyének dunamenti részére és Esztergomnak ezzel érintkező vidékére, Nógrád déli felének nyugati részére terjedt ki, miután a XVII. század elején hozzácsatlakozott néhány olyan egyházközség, melyek a váci püspökségből addig a →pesti egyházmegyéhez tartoztak, de a hódoltsági viszonyok miatt nem maradhattak régi kötelékükben. Losoncot és Füleket csak valamivel későbbtől foglalta magában, mint amelyeknek a →gömör-kishonti egyházmegye önállósága idejében ugyan alkalmasabb volt az ehhez való tartozás, de a →borsodihoz való csatlakozás után már inkább kezük ügyébe esett a többi Nógrád megyei egyházzal való kapcsolat. Lampe-Ember 21 anyaegyházát sorolja fel, de már 1780 körül csupán 7 anya és 2 leányegyházból állott. Később több lett 3 anyaegyházzal, de 1920-ban elcsatoltatott közülük 3, úgy hogy egy ideig egy azután felállítottal együtt 8 anyaegyháza volt ugyanannyi lelkésszel, akikhez járult még a területén levő márianostrai fegyintézet lelkésze. Ezekből a régi Hont vármegye területére három, a régi Nógrád vármegyéére négy esik, egy pedig Esztergom vármegyéhez tartozik. 1938-ban visszakapta régi területét, de már 1945-ben ismét visszaállott az előbbi állapot, míg 1952. júl. 1. óta az →észak-pesti egyházmegyéhez tartozik. Esperesinek névsorából a következőkről van hiteles tudomásunk: Beregi András (1617 dec.), Csepregi Mátyás drégelypalánki l. (1632. jan.), Kemenczei Gergely nagyoroszi l. (1648 dec.), Varsányi Kovács Mátyás szokolyai l. (1650. jún.) (1654 máj.), Oroszi István nagymarosi l. (1669.), →Miskolczi Mihály füleki l. (1674.), Szentpéteri Hodor János losonci l. (1702.), Oroszi István (II.) ismeretlen helyen, majd a nem az egyházmegyébe tartozó Madaron működő l. (1711 nov.), →Mányoki János diósjenői l. 1712–1728, Bogdányi Sajgó Márton losonci l. 1728–1729, Miskolczi Szijártó János diósjenői l. 1730–1736, Téglási János losonci l. 1742– 1752, Paksi Kis András losonci l. 1753–1761, Széplaki Pál losonci l. 1762–1788, →Kármán József losonci l. 1789–1794, Balog Mihály perőcsényi l. 1794-től (1807.), Szalai Mihály szokolyai l. (1820.), Lukács Mihály losonci l. (1833.), Molnár Ferenc pilismaróti, nógrádverőcei l. 1836–1845, Nagy József losonci l. 1845–1853, Nagy Mihály diósjenői l. (1853-tól h.) 1855–1863, Kovács Sebestény József ipolypásztói l. 1863–1882, Gegus Nándor pilismaróti l. 1882–1885, Nagy Gedeon diósjenői l. 1885–1907, Oroszy Jenő nógrádverőcei l. 1908–1914, Juhász Lajos perőcsényi l. 1914–1922, Nagy István szokolyai l. 1922–1940, Labancz László nagymarosi l. 1941–1950, Kovács Sebestény József perőcsényi l. 1950–1952.