Draskovich György (Bilina, 1515. febr. 5. – Bécs, 1587. jan. 11.) érsek. Bilinában nevelkedett 1527-ig. Miután a krakkói, bécsi, padovai, bolognai és római egyetemeken gyarapította ismereteit, kanonok lett Nagyváradon, majd prépost is, 1558-ban pedig pécsi püspök. A tridenti zsinat 1562–63. évi ülésszakára követül küldte I. Ferdinánd. Itt több ízben beszédet tartott, reformokat sürgetve. 1565-ben zágrábi püspökké, majd egyúttal horvát bánná neveztetett ki, s e kettős hivatalában mindent elkövetett a reformáció meggátlására. Miután 1571-ben kalocsai érseki címet kapott, 1578-ban a győri püspökségre helyeztetett át. A következő évben megyei zsinatot tartott Szombathelyen, melyen szintén a protestantizmus elleni határozatok szolgáltak legfőbb tárgyul. A kir. helytartói és főkancellári tisztet is viselte s 1585-ben bíbornokságot nyert. A jezsuitákat ő hozta Magyarországra másodszor. Az új naptár érdekében nagy buzgóságot fejtett ki. Állítólag 48 egyházat térített vissza a papizmushoz. – Unokaöccse volt Utyeszenics Györgynek. – Munkái közül fontos két polemikus könyve: Confutatio eorum, quae dicta sunt a Joanne Calvino sacramentario. (Padova, 1551.) Igen szép könyv a közönséges igaz ker. hitnek régisége és igazsága mellett minden eretnekségnek újsága ellen (Lerinumi Vince után). (Bécs, 1561.)

Irodalom: Frankl Vilmos: A magyar főpapok a tridenti zsinaton (1863.), Révész Imre: Kálvin legelső magyar támadója (1933.).