Draskóczy Lajos (Hódmezővásárhely, 1868. márc. Bp. 1942. nov. 2.) ev. tanár. Hódmezővásárhelyen 1886-ban végezte a gimnáziumot. Teológiát 1889-ig Sopronban, azután külföldön hallgatott. Hazatérte után Kassán →káplánkodott 1896-ig, midőn lelkész lett Eperjesen. Itt aztán 1905-ben rendkívüli, 1909-ben pedig a →teol. tanári képesítés megszerzése után rendes tanára lett a gyakorlati teológiának. A cseh megszálláskor Budapestre került s itt folytatta tanári működését 1923-ig, midőn nyugalomba lépett. – Művei: Beköszöntő prédikáció. (Eperjes, 1896.) Ima a →Magyar Prot. Irodalmi Társaság nagyváradi vándorgyűlése alkalmával. (Budapest, 1903.) Az ev. lelkipásztor hivatalában és a szószéken. (Uo. 1905.) Alkalmi beszéd a kassai templom 100 éves örömünnepén. (Uo. 1905.) Az egyházi beszéd történeti fejlődése és az alapigéhez való viszonya. (Eperjes, 1908.)