Drabik Miklós (Strasznic [Morvao.], 1588. dec. 5. – Pozsony, 1671. júl. 16.) a cseh–morva testvérek felekezetének lelkésze. 1614-ben avatták pappá s 1616-ban drohotusici lelkész lett. 1628-ban császári rendelet kiűzvén hazájából, Magyarországra jött, hol Lednicén talált menhelyet. Lelkészi tisztét itt is folytatta, de nem éppen feddhetetlen élete miatt paptársai 1643-ban eltiltották hivatalától. Ettől fogva gyakran voltak misztikus látomásai. Az általa kapott kijelentésekben a svédek és a Rákóczyak úgy szerepeltek, mint Isten választott eszközei az evangéliumi hitűek megváltására. Sok csalódás érte ily alapú jóslásaiban, de ez nem csüggesztette el, s →Comeniust is megnyervén ügyének, ennek tekintélye révén némi szerephez jutott. Felinus, majd Vetterin puhói ev. lelkészek leleplezni iparkodtak, s a Comenius halála után valóságosan meggyőződött mindenki D. jóslatai értéktelenségéről. Midőn a Wesselényi-összeesküvés részeseivel együtt a prot. lelkészek ellen vizsgálat indult meg, őt is megidézték mindjárt az első →delegatum judicum elébe, mely mint hűtelent, lázítót és istenkáromlót 1671. júl. 16-án Pozsonyban kivégeztette. Halála előtt a jezsuiták zaklatásának sikerült áttérítenie a róm. kat. hitre s ekkor a jóslatait is mind visszavonta. Látomásai, melyeket Comenius 1657-ben „Lux in tenebris” c. alatt adott ki, később bővítve többször is napvilágot láttak.

Irodalom: Kvacsala János: Egy álpróféta a 17. században (Sz. 1889.), Kleinert: Nikolaus D. (Theol. Studien und Kritiken, 1898.).