Csifó Salamon (Székelykeresztúr, 1865. aug. 1. – Kolozsvár, 1934. jan. 8.) unit tanár. Székelykeresztúron tanult 1880-ig, midőn a gimnázium VI. osztályába Kolozsvárra ment. Itt 1883-tól teológiát hallgatott, majd 1886 őszén Londonba ment tanulmányai folytatására. 1889-ben jött haza s ez évi júniusban Árkoson lett lelkész, ahonnan 1899 decemberében Kolozsvárra távozott az egyházi és püspöki titkári állásba. Ebből 1903-ban ugyanott lelkésznek és →teol. tanárnak választották, 1909-től pedig csak az utóbbi hivatalban működött. – Kisebb dolgozatait több lap és folyóirat közölte. Nagyobb dolgozatai és külön megjelent művei ezek: Mit szóljon vagy hirdessen a ker. lelkész? (Prédikáció.) (Kolozsvár, 1889.) János evangéliumának a synoptikusokhoz való viszonya. (Ker. Magvető, 1892.) A nőnevelés. (Kolozsvár, 1894.) A vallás története Háromszék vármegyében (Ker. Magvető, 1896.). Isten küldöttei (Papszentelési beszéd). (Kolozsvár, 1899.) Bibliai történetek (Tankönyv, 2 r.). (Uo. 1902.) Imák mindkét nembeli hívek számára (Szentábrahámi Mihály után átd. és bőv.). (Uo. 1902.) Szolgálat az Úr előtt (Prédikációk). (Uo. 1905.) Az apostol (Ker. Magvető, 1906.) Az unit. egyház megújhodása Lázár István püspöksége alatt. (Kolozsvár, 1910.) Nagy püspökeink. (Uo. 1910.) A szószéki beszédről (Kolozsvári unit. theol. akadémia értesítője, 1917.). Két törvényjavaslat (Ker. Magvető, 1918.). Főbb jellemvonások a keresztyénség történetében a hegyi beszédtől az első század végéig (Unitárius Szószék, XX. k. 1926.). Megjelent még özv. Ferencz Józsefné felett tartott imája. (1931.)