Bojthi Veres Gáspár (Bojt, 1595 körül – ?, ?) ref. vallású tisztviselő. Valószínűleg Nagyváradon kezdett tanulni, de már 1613. aug. 5-én Debrecenben iratkozott be a nagyobb diákok sorába. Azután külföldre ment és 1617. jan. 17-én a heidelbergi egyetemnek lépett a hallgatói közé. Innen 1618-ban az ifj. Bethlen István nevelőjének hazatérvén, ezzel együtt 1619 áprilisától ismét Heidelbergben volt egyetemi hallgató. 1620 novemberében jött vele vissza s ekkor →rektor lett Marosvásárhelyen. Ám 1621 októberében visszament nevelői állásába, melyet 1622-ben hagyott el végleg. Ettől fogva újra Marosvásárhelyen, 1623-tól pedig Gyulafehérvárt tanárkodott s egyúttal az udvari történetírói megbízást nyerte. Nemsokára udvari papságot foglalt el, de már 1625-ben vármegyei esküdtjegyző és káptalani requisitor volt. 1621-ben vitát folytatott a Radnóton lakó unitárius Rákosi Boldizsárral a szentháromság és az Isten testté válása kérdésében. 1626-ban Németországba küldte →Bethlen Gábor, hogy professzorokat szerezzen Gyulafehérvárra, majd I. →Rákóczy György diplomáciai küldetésekkel bízta meg. 1640-ben még élt, de azután nyoma vész. – Művei: Panegyris in laudes Gabrielis Bethlen. (Heidelberg, 1617.) Latin gyászbeszéd és gyászvers Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna halálára. (Az általa szerkesztett s a II. rész latin előszavával és jegyzetekkel ellátott „Exequiarum caeremonialium… libelli duo” c. kiadványban.) (Gyulafehérvár, 1624.) De rebus pestis magni Gabrielis Bethlen (Engel J. K. „Monumenta Ungarica”-jában). (Bécs, 1809.) Respondens volt a „De omnipotentia Dei ejusque abusu” (1617.) tartott vitán. Írt még üdvözlő verseket Bethlen Gáborhoz a reformáció százéves jubileumakor, Albensis Jánoshoz (1617.), →Jászberényi Mátyáshoz (1617.), Borzási B. Balázshoz (1617.), Csepei Ferenchez (1618.), →Szilvási K. Mártonhoz (1618. görögül), →Putnoki Jánoshoz (1618.), Rhédei Ferenchez (1619.), Diószegi V. Mihályhoz (1620.). Irodalom: Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896.), Makoldy Sándor: B. V. G. élete és történetírói munkássága (1904.).
| 
