Bodola Károly (Zágoni) (Nagyenyed, 1790. körül – Szászváros, 1836.) ref. lelkész, az előbbinek fia. Nagyenyeden végezte iskoláit, azután →köztanítóságot is viselt, majd külföldre ment s 1814-ben a göttingeni egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1815-ben igazgató, 1821-ben lelkész lett. Szászvároson, ahol mint elsőpap halt meg. – Művei: Gyászbeszéd Vásárhelyi K. Sámuel felett. (Kolozsvár, 1817.) Egy életében szeretetre… (Gyászbeszéd Bruz Ferencné Burtz Regina felett). (Uo. 1826.) A jó és derék asszonynak… tulajdonai (Gyászbeszéd Dobai Györgyné Barcsai Katalin felett). (Nagyenyed, 1834.) A halál nekünk mindig nyereség (Gyászbeszéd Horváth Elek felett). (Uo. 1836.)