Bocatius János (Wetzschau [Lausitz], 1569. dec. 25. – ?, 1621. okt. 31.) ev. vallású tisztviselő. A kilencvenes évek elején kerülhetett Magyarországra s először Selmecbányán tanárkodott. Innen 1593-ban szintén tanárnak ment Eperjesre, hol a következő évben →rektori tiszttel ruházták fel. Mint már poeta laureatus 1596-ban kiment Wittenbergbe s ott ezévi márciusban magisterséget szerzett. Visszatérve, tovább vitte eperjesi hivatalát, míg 1599 közepén Kassára hívták szintén rektornak. Itt egy éven belül városi jegyzőségre is alkalmazták, majd 1603-ban a város bírájának lépett elő. Tevékeny részt vett a →Bocskay szabadságharcában s mint annak a német prot. fejedelmekhez küldött követét 1606-ben élethosszig tartó fogságra vettette Rudolf Prágában. 1611 tavaszán sikerült megszöknie s visszament Kassára, hol ismét igazgatója lett az iskolának. →Bethlen Gábor 1614-ben a gyulafehérvári könyvtár őrévé tette, 1615-ben újból polgármester volt, később pedig udvari történetírója és egyúttal kassai helytartója lett a fejedelemnek. Diplomáciai küldetésekkel is többször megbizatván, egy ilyen útjában érte a halál. – Történelmi és költői munkái vannak nagy számmal, közülük egyházi érdekűek: Siracides… versibus elegiacis redditae. (Wittenberg, 1596.) Quaestio, an de Turcae imperio et potentia tyrannica ulla in scripturis divinis extet praedictio… (Uo. 1596.) Hebdomelodia psalmi 103. (Kassa, 1614.) Azonkívül ő lehetett szerzője a „Querelarum Hungariae… defensio” (1620.) c. munkának. Üdvözlő verseket írt →Grawer Alberthez (1597.), Tolnai Balog Jánoshoz (1595.), →Szenczi Molnár Alberthez (1611.), →Mokoschinus Lénárthoz (1599.), →Mihálykó Jánoshoz (1612.), →Szepsi Csombor Mártonhoz (1620.) és sok máshoz, gyászverseket Bels Jánosról (1594.), Drugeth Istvánról (1597.), Forgách Simonról (1598.), Rakovszky Lőrincről (1615.). – Veje volt →Sautter Sámuelnek.

Irodalom: Tóth Lőrinc: B. (Kassai premontrei főgimnázium értesítője, 1885.).