Bitay Béla (Udvarfalva, 1862. okt. 16. – ?Déva, 1941. aug.) ref. lelkész. A gimnáziumot 1881-ben Marosvásárhelyt, a teológiát 1885-ben Budapesten végezte. Kétévi nevelősködés és négyévi brassói →káplánkodás után 1891-ben csíkszeredai lelkész lett, innen pedig 1906-ban Dévára ment papnak, ahol nyugalomba lépve, 1941 augusztusában meg is halt. – Számos cikke és prédikációja jelent meg egyes egyházi lapokban és vállalatokban. Azonkívül művei: Magyar keresztyének imádságos könyve. (Budapest, 1893.) A vízözön. (Uo. 1894.) Millenniumi prédikáció. (Uo. 1896.) Az angyalok Mamréban. (Uo. 1899.) Konfirmációi káté. (Déva, 1907.) Iszákosság. (Budapest, 1913.) Egyiptomi József (Modersohn után). (Uo. 1915.) Az ember fiainak napjaiban. (Déva, 1915.) Amit a lélek mond… (Prédikációk). (Uo. 1915.) Izsák (Modersohn után). (Budapest, 1915.) A hétpecsétes könyv. (Uo. 1915.) A mennyek országa titkairól (Tankönyv). (Uo. 1918.) Hiábavaló intelmek. (Déva, 1923.) Újtestamentomi képek. (Uo. 1924.) Karácsony. (Uo. 1924.)