Bisterfeld János Henrik (Siegen (Nassau), 1605 körül – ?Gyulafehérvár, 1655. febr. 16.) ref. tanár. Tanult Herbornban, Genevában és Oxfordban. Azután a bölcsészet m. tanára volt a herborni egyetemen, míg 1630 elején a gyulafehérvári kollégiumnak lett tanára. 1640-ben és 1649-ben leideni egyetemre hívták, de bár eleinte mindkétszer szándéka volt elfogadni a felajánlott állást, a végén is Gyulafehérvárt maradt, hol I. →Rákóczy György idejében egyetlen fontosabb ügy elintézése sem történhetett meg az ő – mint annak legbizalmasabb tanácsadója – megkérdezése nélkül, akár egyházi és iskolai téren, akár a bel- és külpolitikában. A presbyterianus elveknek barátja volt, követte a chiliazmusnak bizonyos józanabb irányát is, viszont helytelenítette a scholasticizmust és teljesen a szentírás alapjára igyekezett helyezkedni. Lelkesen pártolta a lutheránusokkal való uniót. Vitára kelt Kolozsvárt Rajki Gáspár jezsuitával, 1641. jún. 9-én pedig az unit. iskola két tanárával. A fejedelmi család többször részesíté különféle adományokban. – Nagyszabású írói munkásságot fejtett ki mind a bölcsészet, mind a teológia, sőt a nyelvészet terén is; mint természettudósnak is híre volt. Teol. művei között legbecsesebb az unit. Crell János ellen írt „De uno Deo…” című (Leiden, 1639.). Kéziratban is maradtak munkái, melyeknek 1661-ben megjelent ugyan egy része, de azért még 1702-ben is adtak ki egyet. Magyarországon a következő teol. művei jelentek meg: De divina Scripturae Sacrae eminentia. (Gyulafehérvár, 1641.) De Domino nostro Jesu Christo. (Uo. 1641.) Beata beatae virginis ars… (Uo. 1651.) Gladii spiritus ignei… (Uo. 1653.) Előszót írt a →Rákóczy Zsigmond-féle „Pallas Dacicá”-hoz (1640.), üdvözlő verset →Keresztúri Pálhoz (1637.), gyászverset →Szenczi Molnár Albertről (1634.) és →Bethlen Gáborról (1630.). – Veje volt Alstedtnek.

Irodalom: Cuno Fr. V.: B. J. H. élete és működése (Magyarul Czelder Figyelője 1882.), Kvacsala János: B. J. H. élete (Sz. 1891.), Miklós Ödön: B. első meghívása Leidenbe (Theol. Szaklap, 1918.).