Biki Károly (Tépe, 1844. – ?Győrtelek, 1912. okt. 8.) ref. esperes. Tanult Hajdúszoboszlón és Debrecenben 1869-ig. Ez utóbbi helyen ekkor kollégiumi →köztanító, 1871-ben →káplán lett, míg 1873-tól Győrteleken, 1900 áprilisától Szatmáron lelkészkedett. 1896-ban →esperesévé választotta a →szatmári egyházmegye. A →budapesti első zsinatnak pót-, a másodiknak rendes tagja volt. – Vegyes tárgyú cikkeken és dolgozatokon kívül a következő egyházi érdekű művek jelentek meg tőle: Ker. erkölcstudomány. (Debrecen, 1872.) Egyházi beszédek ünnepkövetek és ref. tanítók számára. (Uo. 1880.) Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok… (Szatmár, 1892.) Gyászbeszéd néhai özv. Luby Zsigmondné… Ilosvay Katalin… felett. (Uo. 1892.) Cipruslombok. (Mátészalka, 1898.) (III. kiad. Szatmár, 1909.) Konfirmáció. (Uo. 1900.) Előima a szatmári ref. egyházmegye közgyűlésén. (Uo. 1902.) Imádság a szatmári ref. templom százéves ünnepélyén. (Uo. 1908.) Emlékbeszéd néhai Junk Károlyné asszonyról. (Uo. 1910.) Szerkesztette a Reformátusok Lapját 1891–3-ban s később is egyik szerkesztője volt.