Bihari ref. egyházmegye, a →királyhágómelléki kerületben, kezdettől fogva létezett, mint a →tiszántúli kerület egyik →egyházmegyéje. A 18. század folyamán 60 és 70 közt ingadozott egyházai száma, egészen 1821-ig, midőn déli része az akkor alakított →nagyszalontai egyházmegyéhez szakíttatván el, 41 anyaegyháza maradt, mely később 42-re szaporodott. Az ország új határainak kialakítása kettéosztotta az egyházmegyét akként, hogy Magyarország területén 12 egyháza maradt, amelyek aztán a →bihar-érmelléki egyházmegye egy részét tették, Románia területéhez pedig 30 ment át, melyek a régi név alatt önálló egyházmegyét képeztek – a visszacsatoltság pár évén kívül – az 1951-i új beosztásig. Legnevezetesebb múltú s egyszersmind legnépesebb egyháza a nagyváradi, melyről sűrűn neveztetett is az →egyházmegye, nevezetes volt még a belényesi, valamint a biharpüspöki, mely két lelkészt tartott egykor, alkalmasint Nagyvárad eleste után, és sok ideig virágzó algimnáziuma is volt. →Esperesei közül a következőkről tudunk: →Czeglédi György nagyváradi l. 1570-ig, →Károlyi Péter nagyváradi l. 1570–1573, →Beregszászi Lőrinc Péter nagyváradi l. (1584.) 1587-ig, →Derecskei Ambrus nagyváradi l. (1597. jan.) 1603-ig, →Alvinczi P. Péter nagyváradi, nagykereki l. 1604–1606, →Szilvásújfalvi Anderko Imre nagyváradi l. 1607–1610, Decsi N. István nagyváradi l. 1610–1631, →Pathai István belényesi l. 1631–1632, Diószegi Vég Mihály nagyváradi, bihari l. 1632- vagy 1633–1649, Albensis Mihály körösszegi l. (1650 jún.) 1652-ig, Debreczeni István nagyváradi l. 1652–1653, Váradi Szikra István nagyváradi l. 1653–1655, →Komáromi Szvertán István kismarjai l. 1655–1660 k., Kisfalvi Tamás kismarjai l. 1660. k.–1674. k., Zoványi János bihari, csatári l. 1674. k.–1684. vagy 1685, Hunyadi András biharpüspöki l. 1684. vagy 1685–1693, Nadányi István bihari l. 1694–1702, Kerestely Szilágyi Márton hegyközpályi, szalárdi l. 1702–1710 k., Ónodi István biharpüspöki, szalárdi l. (1711.), Püspöki Salya Péter kismarjai, csatári l. 1712. vagy 1713–1715, →Diószegi Sámuel hegyközkovácsi, hegyközpályi, kismarjai l. (1720.) (1726.), Jenei Péter biharkeresztesi l. (1728.) 1737-ig, Solymosi P. György hegyközkovácsi l. 1737–1741, Kápolnási Mihály bihari l. 1741–1768, Lovasi Péter nagyszalontai l. 1768–1774, Töltési Ferenc jákóhodosi, berekböszörményi l. 1774–1786, Bartók Sámuel csatári l. 1787-től (1790. máj.), Ercsei Sámuel nagyszalontai l. 1791–1793, Mata Sándor szalárdi l. 1793–1801, Debreceni Pap János nagyszalontai l. 1801–1802, Szaklányi Zsigmond nagyváradi, helynélküli, mezőtelegdi l. 1802–1807, Fazekas András 1807–1821, Illyés János nagyváradi l. 1821-től, Zilahi József nagyváradi l. (1837.) 1848-ig, Nagy István kisszántói l. 1848–1849, Zilahi József nagyváradi l. (1855.), Makó József csatári l. (1856.) 1860-ig, Nagy István helynélküli, csatári, biharkeresztesi, nagyváradi l. 1860–1871, Pap Károly biharpüspöki l. 1871–1881, Gaál Imre nagykereki l. 1881–1884, Szabó Károly csökmői, nagykereki l. 1885–1902, Sulyok István nagyváradi l. 1903–1922, →Csernák Béla nagyváradi l. 1922–1924, Tarnóczy Lajos bihari l. 1925–1927, Vaday Béla élesdi l. 1927-től. –

Az egyházmegye Magyarországon maradt része 1923-ig önálló életet folytatott s esperese 1920-tól Lévay Mihály nagykereki lelkész volt. Egyesült aztán a csonka érmelléki egyházmegyével. –

Ugyanezt a nevet viseli az 1952. júl. 1-én életbe lépett új rendezéssel 28 egyházból alakított egyházmegye, melynek első esperese Andó Ferenc csökmői, berettyóújfalusi lelkész.