Zarándi ref. egyházmegye (másképpen →borosjenői, vagy – valószínűleg helytelen olvasás folytán →böszörményi), a →tiszántúli kerületben, amelynek egyik kezdettől fogva létezett →egyházmegyéje volt. Miután egyházközségei a XVIII. század elejére a legnagyobb részben elenyésztek, az egyházmegye maga is megszűnt 1702-ben. Létezése egész idejéről 168, hitelesebb adat szerint pedig 67 anyaegyháza mutatható ki, s még ezek is aligha voltak meg valamikor egyszerre teljes számban. Állítólagos 168 egyháza közül Békés vármegyében 2, Biharban 9, Csanádban 3, Krassóban 2, Szörényben 4, Temesben 2, Aradban 43, Zarándban 103 volt. Ezek közül 8 Zaránd vármegyei fennmaradt egyház az egyházmegye megszűnése óta 1822-ig a →békési egyházmegyéhez tartozott, ekkor pedig a →nagyszalontaiba lett beosztva. – →Esperesei közül a következők állapíthatók meg: Zábrági Mihály borosjenői l. (1606.) (1613.), Ilovai Gáspár borosjenői l. (1628.) 1634-ig, →Pécsváradi B. Péter borosjenői l. 1634–1637, Medgyesi István borosjenői l. 1637-től (1639 jún.), Debreceni S. István borosjenői l. 1640 tájától (1646 jún.), →Nagyari Benedek borosjenői l. 1648–1652, Hercegszőlősi Joó János borosjenői l. 1652–1657. Tölcéki János borosjenői l. 1657–1658, Érsekújvári András feketegyarmati l. 1659 tájától (1664 júl.), Sarkadi András miskei l. 1665 körül, Gulácsi György feketegyarmati l. (1667.) (1680.), Kolozsvári István feketegyarmati l. (1685 okt.) 1690-ig, ismeretlen nevű (1694 nov.).

Irodalom: Rácz Károly: A zarándi egyházmegye története (1880.).