Wesselényi Miklós br. (Zsibó, 1750. dec. 11. – Zsibó, 1809. okt. 25.) ref. vallású főúr. →Petrőczy Kata Szidónia dédunokája, br. →Daniel István unokája, →Danie1 Polyxena fia, Zsibón Cornides Dániel nevelte, míg a kolozsvári kollégiumba vitték s ott tanult 1769-ig. Ekkor katonai pályára lépett, de 1778-ban odahagyta azt és hazaköltözött Zsibóra. Mivel annak dacára, hogy a katolikus Cserey Ilonával 1777-ban kötött házassága alkalmával reversalist adott, gyermekeit, közöttük egy leányt is, egymás után ref. pappal kereszteltette meg, súlyos és tartós zaklatásnak volt kitéve. Felesége ezért 1782-ben áttért reformátusnak, mire a nagyszebeni zárdába rendelték hatheti vallásos oktatásra, gyermekeit pedig anyai nagyapjuk kezébe akarták adatni s tényleg el is szakították volna őket szüleiktől, ha a halál még az uralkodói rendelet kiadásának hónapjában ki nem ragad a négy közül kettőt. Ha azonban a rendeletnek végrehajtatlan maradt is ez a része, a zárdai hat hét lelki kínzásait el nem kerülhette Cserey Ilona, amik annál keservesebbekké váltak azáltal, hogy otthon éppen azalatt meghalt a harmadik fia is. Ám 1783 februárjában végre is kifogástalanul érvényessé lett az áttérése. Férje, ki azután fogságot szenvedett egy erőszakos ténykedéséért s a →Helytartótanács is perbe fogta egyszer, 1791-től állandóan vezérszerepet vitt az erdélyi országgyűléseken s ellenzéki magatartása ellenére 1804-ben főispáni helytartójává neveztetett ki Középszolnok vármegyének. A →szilágyi egyházmegyében →gondnoki tisztet viselt s e minőségében szembeszállott a →tiszántúli egyházkerületi közgyűléssel. Áldozatkészségével az erdélyi színészetnek megalapítója és felvirágoztatója lett. – A neve alatt talán csak egyetlen példányban nyomtatott „Elein való megtérésnek gyümölcse…” (1759.) valószínűleg említett nevelőjének vagy más valakinek a tollából eredt. Ellenben saját hivatása volt megvédelmezni a „Theses philosophicae et theologicae…” (1769.) c. alatt erre a célra a kolozsvári kollégiumból távoztakor közzétett tételeket. Írt még syntaxista korában egy hosszú gyászverset Polyxena nénje br. Kemény Simonné halálára (1764. jún.) és „poeta” korában egy rövidet →Verestói Györgyről (1765.)

Irodalom: Szilágyi Ferenc: Cserey Helena id. br. Wesselényi Miklósné, a türelmi korszak vértanúja (1868.), (Jő: Id. br. Wesselényi Miklós (1876.), Földváry László: Id. Wesselényi Miklós br…. küzdelme és szenvedése vallásáért (1898.).