Wallaszky Pál (Bagyan, 1742. jan. 29. – ? 1824. szept. 29.) ev. lelkész. Tanulmányait Selmecbányán (1753-tól), Rimaszombaton (1756-tól) és Pozsonyban (1757-től) 1767-ben végezte, közben 1761–63-ban nevelősködés miatt megszakítván azokat. Külföldre menvén, 1767. ápr. 13-án a lipcsei egyetemre iratkozott be; járt még a hallei és wittenbergi egyetemen, valamint Berlinben is. Hazatérve, 1769 novemberében lelkész lett Tótkomlóson, 1780 tavaszán Cinkotán, 1783-ban Jolsván. Mint gömöri →alesperes, 1791-ben tagja volt a →pesti zsinatnak; 1819-től →főesperességet viselt s 1822-ben püspökké akarta választani a →tiszai kerület, de agg kora miatt nem vállalkozott rá, sőt az →esperesi hivatalról is lemondott. – Nevezetes irodalmi munkásságot fejtett ki, különösen a magyar egyház- és irodalomtörténet mezején, amely utóbbinak egyik alapvetője volt. – Művei: Tentamen historiae litterarum sub rege gloriosissimo Matthia Corvino de Hunyad in Hungaria. (Lipcse, 1769.) Vindiciae opusculi Pestiensis inscripti Fundata tolerantialis decreti sequela contra anonymi jurisperiti examen. (Pest, 1782.) Conspectus reipublicae literariae in Hungaria. (Pozsony, 1785.) (II. kiad. 1808.) Templomavató beszéd Jolsván (szlovákul). (Besztercebánya, 1785.) II. Lipót az ő meghasonlott népe közt (Szlovák prédikáció az 1790–91. évi XXVI. tc. megünneplésére). (Eperjes, 1791.) A püspöki hivatal veszedelme és nehézsége (Szlovák prédikáció Nikolay Sámuel püspökké iktatásakor). (Uo. 1792.) Extractus historicus ecclesiae evangelicae Jolsvensis (Szlovákul is megjelent). (Uo. 1795.) De bibliothecis quibusdam veterum memorabilibus (A gömöri ev. egyházmegyei könyvtár megnyitásakor.) (Kassa, 1816.) Kéziratban is maradtak munkái, melyek közül később megjelent: Adatok Tótkomlós egyházának s községének történetéhez (Latinból ford. Gajdács Pál, „A békésvármegyei régészeti és művelődéstörténelmi társulat” IX. évkönyve, 1883.).

Irodalom: Zsilinszky Mihály: W. P. emlékezete (1883.), Uő: W. P. lelkész élete (1910.).