Verestói György (Cséri) ifj. (Szilágynagyfalu, 1739. febr. 3. – Kolozsvár, 1794. szept. 16.) ref. lelkész, az előbbinek fia. Tanulmányait Kolozsvárt végezte, ahonnan 1761 júniusában külföldre ment s ez év őszén a franekeri egyetemen lépett a hallgatók sorába. 1764 októberében hazaérkezvén. 1765-ben →káplán, 1767 augusztusában lelkész lett Kolozsvárt. – Művei: De duobus philosophorum aegyptiorum Mosi olim resistentium ordinibus. (Franeker, 1764.) Istenében gyönyörködő… (Gyászbeszéd Pénteki Lászlóné Viski Anna felett). (Kolozsvár, 1769.) Isten akaratjában mindenkor… (Gyászbeszéd Páldi Székely István felett). (Uo. 1769.) Istenét… szeretett Jób (Gyászbeszéd br. Wesselényi Ferenc felett). (Uo. 1770.) Halotti szomorú tanítás (Szegedi Sámuel felett). (Uo. 1770.) Embernek előbbeni boldog állapotját… (Gyászbeszéd özv. gr. Földvári Ferencné gr. Kun Erzsébet felett). (Uo. 1771.) Panegyricus, quo Adamum comitem de Bethlen… laudavit. (Uo. 1772.) Istenét, hogysemmint egyetlenét inkább szerető… (Gyászbeszéd br. Kemény István felett). (Uo. 1773.) Hazának elpusztulásán kesergő… (gyászbeszéd Naláczi Dániel felett). (Uo. 1776.) Hazánk feje koronájának elesése… (Mária Terézia halálára). (Uo. 1782.) Jézusát szerető… (Gyászbeszéd gr. Teleki Ádámné br. Wesselényi Mária felett). (Uo. 1786.) Bethlen Gergely gr. örök emlékezete. (Uo. 1786.) Az Úrnak élő haló keresztyén (Gyászbeszéd br. Alvinczi Gábor felett). (Uo. 1789.) – Üdvözlő verset írt →Őri Fülelp Gáborhoz (1763.) és egy Vegelin nevűhöz (1763.). gyászverset nagyanyja Baczoni Incze Máténé Bogdányi Sajgó Erzsébet (1757.), Csepregi Turkovics Ferencné Viski Sára (1757.) és atyja halálára. – A felette tartott beszédek és emlékére szerzett versek szintén ki vannak adva. – Unokaöccse volt →Ince Mihálynak és unokatestvére a két →Ince Sámuelnek.