Vásárhelyi (Kézdivásárhelyi) Péter (I.) (?, 1625. v. 1626. – ?, 1666. máj. 13.) ref. tanár. Tanult Szatmáron és Gyulafehérvárt, majd külföldre menvén. 1649-től Utrechtben, 1650. máj. 22-től Franekerben, 1651. márc. 10-től Leidenben gyarapította ismereteit. Hazajőve, 1652 áprilisától 1653 novemberéig →rektor volt Marosvásárhelyen, azután udvari papja előbb br. Bánffy Dénesnek, 1660-ban Barcsay Ákos fejedelemnek. Még ez évben rektor lett Kolozsvárt, ahonnan a →Bethlen-kollégium Nagyenyedre helyezésekor 1662 októberében odament a teológia tanárának. Kiváló érdemeket szerzett az új intézet felvirágoztatásában. Erős híve volt a puritanizmusnak. – Művei: De fide, prima theologiae parte. (Nagyszeben. 1665.) De natura et partitione theologiae. (Uo. 1665.) A zsoltárokról írt műve még megvolt a →Bod Péter könyvtárában. Írt egy „Exegesis in Medullam theologicam Amesii” c. művet is. Sajtó alá rendezte 1664-ben a →Molnár Gergely grammatikáját az 1661. évi sárospataki kiadás nyomán. – A temetésén →Szathmári Baka Pétertől tartott gyászbeszéd szintén megjelent.